Lengyelországban van egy hegy gyomrában egy rég felhagyott bánya, ahol már a középkorban aranyat termeltek ki. Mint ahogy más bányákban, a Sztolnia Czarna vágatait is ellepte a víz, miután felhagytak a termeléssel és nem szivattyúztak többé.

Persze először is el kell jutni az ország délnyugatni csücskében levő Zloti Stokba, ami karnyújtásnyira van a cseh határtól, de jó ideig német kézben volt. Manapság nagyjából háromezer ember lakik itt, és a pár látnivaló közül említhető az aranybányászat múzeuma.

Az igazi múzeum persze az, ami a mélyben van: keskeny nyomtávú vasút vezet a hegy belsejébe, ahol aztán a merész és megfelelően képzett búvárok úszhatnak azoknak a vágatoknak a mélyén, amit manapság már csak nagyon-nagyon kevesen láthatnak a saját szemükkel. Nem csak a víz alatt vannak, hanem a felszíntől is jó messze, ideges embernek nem való az ilyen merülés. A finom üledék felkavarodhat még akkor is, ha óvatosan mozognak a búvárok, a visszafele vezető után a látótávolság így erősen lecsökkenhet.

Videón nézve inkább érdekes, mint nagyon látványos az, ahogy a szűk helyeken tempóznak a búvárok, olyan részeken, amiket ki tudja mikor faragtak ki a bányászok saját kezük munkájával. Igazi ipari műemlék ez, ami talán nem is nézhető meg örökké, mert a beépített fa elkorhadhat, az eszközök elrozsdálnak, a vágatok berogyhatnak majd egyszer. Addig viszont ez egy igazi időkapszula, olyan korok kézzelfogható emléke, amikor nem hobbiból mentek a hegy gyomrába emberek, hanem keményen dolgozni.