Big Blue Búvár Blog

Régebben már írtam róla, hogy manapság egy szűk réteg körében divatos régi, klasszikus búvárfelszereléseket gyűjteni, majd azokat ki is próbálni. Persze az ritka eset, hogy az embernek tetőtől talpig sikerül retró cuccokkal felszerelkeznie, de a közelmúltban egy érdekes videosorozatba futottam bele, amit ennek szenteltek. Egy modell, Iara Mandyn több korszak klasszikus búvárfelszereléseivel tesz egy kört a medencében, és még kommentárt is fűz a merülésekhez.

Ami szinte egyből feltűnik, az az, hogy a mondhatni "őskori" cuccok ellenére gond nélkül úszik, lebeg a búvár, mert ez a régi felszerelésekkel éppen úgy nem volt probléma egy képzett búvár számára, mint manapság. A maszk, az uszony, a nyomáscsökkentő ugyan változott az évtizedek alatt, de az alapelv gyakorlatilag ugyanaz. 

A búvár merülése abból a szempontból viszont kényelmesebbé vált, hogy megjelentek az "egyenlítős" maszkok, aminek kialakítása révén sokkal könnyebbé vált az orr befogása, elterjedtek a neoprén búvárruhák, tehát nem kellett kifagyni a vízből, és sokat fejlődtek az uszonyok is.

A légzés nagyobb komfortját pedig a korszerűbb kétlépcsős légzőautomatáknak köszönhetjük. Iara a fenti videóban azt is demonstrálja, hogy egy rutinos búvár milyen könnyen boldogul a felszerelés felvételével a víz alatt. A merülés nem ördöngösség, még egy régi cuccal sem, viszont az jó érzés, ha az ember elmondhatja magáról, váratlan helyzetekben is képes nyugodtan cselekedni. Igazság szerint retró cuccokkal úgy érdemes vízbe menni, ha az ember tisztában van a korlátaival és a képességeivel, hiszen egy több évtizede gyártott alkalmatosság bármikor okozhat meglepetést. Okosan megszervezve viszont kifejezetten jó móka így búvárkodni, ami akár egy unalmas medencézést is feldobhat.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A híres francia búvár, Jacques-Yves Cousteau sok szempontból számított úttörőnek. Új felszerelések, új kutatási módszerek, új víz alatti kamerák- mindent nekik kellett kitalálni a kezdet kezdetén, amikor a víz alatti világ felfedezése még gyerekcipőben járt.

Ebbe a sorba illeszthető bele az is, hogy az első búvárok még az ismeretlennel néztek szembe, amikor rettegettnek gondolt élőlények közé merészkedtek. A cápákra még ma is sokan babonás félelemmel gondolnak, de annak idején pláne őrültségnek tűnt, hogy valaki egyenesen közéjük merül. Cousteau és csapata viszont meg akarta ismerni ezeket a ragadozókat, és sok víz alatt töltött óra alatt egészen más kép alakult ki róluk, mint amit az emberek többsége gondolt. 

Ám az is tény, hogy tisztában voltak a téma vonzerejével, és ezért a televíziós filmjeikben is gyakran foglalkoztak a cápákkal. Cousteau ismertségét az átlagemberek körében nem a tudományos munka alapozta meg, hanem az, hogy milliók csodálkozhattak rá a képernyőn bemutatott búvárkalandokra. Az Undersea World of Jacques Cousteau lenyűgöző volt a nézők számára, akik közül sokan maguk is kedvet kaptak a búvárkodáshoz. Ennek első epizódja volt az 1968-ban bemutatott Sharks, ami értelemszerűen a cápákról szó.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Igen, maga Elvis Presley is játszott búvárfilmben! Ma már nem nagyon nézik az annak idején futószalagon gyártott Elvis-filmeket, amiben a Király különféle bonyodalmakba keveredik, de a lényeg az volt, hogy a történet bizonyos pontjain énekelhessen egy rock'n'roll slágert, a hatvanas években viszont sok rajongó váltott jegyet ezekre.

Az 1967-es Easy Come, Easy Go (Kalifornia kincse) egyértelmű sztárja Elvis volt, aki egy katonai búvár szerepét kapta a filmben. A történet nem túl izgalmas: van benne csinos fiatal lány, elsüllyedt kincs, gonosz ellenfél és sok zene. Ha nem kapcsolódna a búvárkodáshoz, nem is nagyon lenne értelme megemlékezni róla.

Így viszont mégiscsak érdemes megemlíteni érdekességként, hiszen valószínűleg Elvisről a legtöbbeknek nem egy víz alatti akciójelenetekkel tarkított kalandfilm jutna az eszébe. Ő egyébként nem volt rossz színész, de középszerű filmekben nehéz nagy alakítást nyújtani, főleg, ha gyakorlatilag a nevével adták el az összeset, és a zenélés fontosabb volt, mint a sztori.

Igazán különleges talán attól lehetett volna az Easy Come, Easy Go, ha a Király a víz alatt is dalra fakadt volna. Ám valószínűleg az így is filmtörténeti érdekesség, hogy Elvis egy jógaórát énekléssel dob fel...

(A víz alatti akciójelenetek nagyjából a 80. perctől indulnak, a megzenésített jógaóra pedig a 33. percben kezdődik. Elnézést az orosz nyelvért...)

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Már írtam róla annak idején, hogy érdekelnek a régi, klasszikus búvárfelszerelések. Külföldön ezeknek még piaca is van, de én nem kereskedni akarok, hanem inkább csak megnézni őket, egyet-kettőt birtokolni, és ha úgy hozza a sors, ki is próbálni.

Meglepő, de nem kevés embernél hányódnak itt-ott régi, számukra már semmilyen értékkel nem bíró búvárfelszerelések, és néha ezekből még el is lehet csípni aukciós vagy apróhirdetéses oldalon. Ezért szinte minden nap rákeresek az újonnan feltett búvárcuccokra, hátha szembejön velem valami. És néha gyorsan le is csapok...

Nagyjából három hete egy ősrégi, duplatömlős hátreduktort szúrtam ki, egy Debrecenhez közeli kistelepülésen hirdették. Ne kérdezd, hogy kerül Mikepércsre egy ősrégi német Barakuda légzőautomata, mert én sem kérdeztem- ott volt, és mellette még jó sok ólom, két régi műszer, meglehetősen jelképesen áron, én pedig át is utaltam az árát. 

A héten végre el tudtam menni a cuccokért. A korukhoz képest igazán rendben volt minden. A háznál lovakat is tartottak, és egy kedves idős asszony adta át a felszereléseket. Ő megjegyezte, hogy nem vagyok túl izgulós, amivel arra utalt, hogy meg is léphettek volna a nagy értékű szajréval és az értük átulalt hihetetlen összeggel. Mosolyogtam, hogy fő a bizalom, és aztán még jobban mosolyogtam itthon, amikor végre alaposabban megnézhettem mindent.

Az ólom nyilván nem romlik meg, de így, kis 30 dekás méretű "patronok" formájában sose láttam még, amiket ráadásul egyesével lehet egy töltényöv-szerű ólomövben elhelyezni. Volt még a szatyorban egy nyomás- és egy mélységmérő, és aminek igazán örültem, egy átalakító, amivel a régi kengyeles reduktort modern palackcsapra is fel lehet szerelni. Ezek után bizony érik egy medencés próba...

Először persze egy picit én tisztítottam meg a légzőautomatát, aztán majd elviszem egy olyan szakihoz, aki elboldogul ilyen retró cuccal. Nyilván nem veszek levegőt olyan felszerelésből, amiben évtizedes kosz lehet... Ha kis pénzért használható állapotba lehet hozni, akkor pedig sor kerül egy próbára is. 

Ennek pedig reményeim szerint megadjuk a módját. Nem csak nekem akadnak régi cuccaim, hanem Bunny cimborámnak is. Összerakunk egy-két teljes felszerelést, nekem is van maszkom, háttámlám, uszonyom, az újjal együtt két retró reduktorom, illetve még egy régi kiegyenlítő gallérom is. Ha valakinek kedve lesz eljönni, menni egy kört az ősi cuccokkal, akkor csatlakozhat: szerintem érdekes élmény lesz 30-40 évvel ezelőtti búvár bőrébe bújni, még ha csak medencében is. Ha eljut eddig a stádiumig a projekt, ígérem, lesz beharangozó...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Amikor a különféle búvárfilmek (nem dokuk hanem akció- vagy kalandfilmek) szóba kerülnek, elég sok klasszikusról tudok mesélni az érdeklődőknek. Ám magyar alkotásokban azért ritkán kapott főszerepet a merülés, ami nem meglepő: ahogy magashegyi expedíciókat se nagyon lehetne hazai körülmények közt megfilmesíteni, úgy a búvárkodásban is jobb helyszínnek számítanak a tengerek mint a tavak és folyók.

Kivétel azonban mindig akadhat. És igen, létezik magyar "búvárfilm" is, még ha ez kicsit sárga, kicsit savanyú is... A Linda című sorozat Víziszony c. epizódjáról van szó, amiben jelentős rész játszódik a víz alatt. És tényleg csak kicsit sárga és savanyú, egyáltalán nem vállalhatatlan próbálkozás.

Aki nem tudná, miféle sorozat a Linda (ó, boldog ifjúság!), annak annyit elmondhatok róla, hogy a nyolcvanas években roppant népszerű, akkoriban frissnek számító krimiről van szó. Linda egy fiatal rendőrlány -őt az energikus, kicsit fiús Görbe Nóra alakítja a véleményem szerint hitelesen-, aki mindig belekeveredik a legváltozatosabb bűncselekményekbe, de talpraesettsége, ügyessége no meg a harcművészetekben való jártassága miatt mindig fülön csípi a bűnözőket. Persze elcsattan pár pofon is...

A Lindához hozzá tartozott az, hogy Görbe Nóra részt vesz az akciókban, és igen gyakran valami zártabb közösségbe "épül be". Így aztán női focicsapatban, balettegyüttesben, szoftverfejlesztő teamban és más hasonló "egzotikus" csoportban próbálja felderíteni az ügyeket Linda. És igen, az egyik epizódban búvárok közé csöppen hősünk, akik nem különösebben formabontó módon a mélyben talált kincsen vesznek össze- halálosan.

A sztorit nem szeretném elmesélni, aki kíváncsi arra, hogy végződik a történet, manapság már interneten is megnézheti az epizódot. Semmiképpen sem szeretném az alkotók munkáját gunyoros szavakkal illetni, sőt, a három évtizeddel ezelőtti viszonyokhoz képest vállalható minden. Persze, ma már pörgősebb, látványosabb dolgokhoz vagyunk szoktatva, de a víz alatti forgatás mostanság sem lenne egyszerűbb a rossz látótávolságú hazai édesvizekben. A sztoriban van pár logikátlanság, de ezektől függetlenül azt kell mondjam, a Víziszony a maga módján korrekt darab. Az is felismerhető, hogy nem csak kaszkadőrök merülnek, ezt szintén a jó pontok közé sorolom.

Az már egy másik kérdés, hogy lehetne-e sokkal többet, jobbat hazai viszonyok között kihozni egy ilyen témából. Nehéz ügy! Azt gondolom, csodára senki nem lenne képes, szóval így ennyi év távlatából is elismerem a stáb és a színészek munkáját is. Főleg azért, mert nem számítok rá, hogy belátható időn belül születni fog hasonló film magyar alkotóktól...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Lassan fél évszázada annak, hogy elkészült egy legendás kincskeresős-búváros kalandfilm, ami a téma minden tipikus sablonját felvonultatta. A címe egyszerűen csak annyi volt: Underwater! A moziba beülő számára tehát egy percig sem lehetett kétséges, hol játszódik a film...

Az 1955-ben bemutatott film legnagyobb sztárja egyértelműen Jane Russell volt, a sokoldalú színésznő, aki musicalekben, romantikus filmekben, drámákban egyaránt sikerrel szerepelt. Itt most leginkább különféle, annak idején merésznek számító fürdőruhákban merült - vagyis ő kevésbé, hiszen a színeszek helyett többnyire dublőrök dolgoztak a víz alatt. A kalandos tengermélyi jeleneteket jellemzően stúdióban rögzítették, hiszen így sokkal biztonságosabb, de a nézők számára így is nagy élményt jelenthetett a víz alatt játszódó kalandfilm.

A sztori egyébként több, mint tipikus: búvárok bukkannak kincset rejtő hajó nyomára, de a mesés vagyonra gonosztevők is fenik a fogukat. Sokat merülnek, van szerelem, csapdába esés a mélyben, és más tipikus fordulatok. A korszakban nagyon szokatlan lehetett, hogy a film zöme víz alatt játszódik, és akkoriban még az sem feltétlenül volt tipikus, hogy a női főszereplő a férfiak oldalán kiveszi a részét a felszín alatti akciókban is, nem csak a fedélzeten várja aggódó tekintettel a hős búvárokat.

Eleve, az ötvenes évekről beszélünk, amikor a könnyűbúvárkodás még nagyon idegen volt az átlagemberek számára, csak egy pár év múlva kezdett népszerűvé válni ez a hobbi elsősorban az Egyesült Államokban. Így aztán a hitelességet senki nem kérte számon; egyébként is egy kalandfilm esetén messze nem ez a legfontosabb tényezője a sikernek.

A műfaj mindenesetre azóta is kedvelt a filmesek körében, egy másik klasszikus filmet, a The Deepet már én magam is bemutattam itt a blogon. Ezúttal viszont abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Youtube-on megtaláltam (legális volt-e a feltöltés vagy sem, azt nem tudom...) az Underwater!-t teljes egészében, és be is illeszthetem ide. Így aztán mindenki aki belenéz magának döntheti el, mennyire járt el az idő felette...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Jó alapsztori, ügyes rendező, látványos felvételek és jó színészek- no meg egy vizes póló. Nagyjából így lehet összefoglalni a The Deep (A mélység) című 1977-es film sikerének titkát.

Mert ez a búvárfilm aztán sikeres volt a javából: az egész évet tekintve a legnagyobb bevételű mozifilmek közé verekedte be magát. A forgatás jelentős része zajlott a tengerben (állítólag 10870 órát töltöttek a mélyben a forgatás során a stábtagok!), Bermudán egy egész víz alatti stúdiót alakítottak ki. Noha úgy indultak neki a filmnek, hogy a színészeket szinte végig dublőrök helyettesítik majd, végül a sztárok egyre többet és többet merültek, a jelenetek jelentős részében ők szerepelnek. Velük együtt merült a stáb, még a rendező, Peter Yates is belátta, csak a víz alatt tudja nyomon követni igazán a történéseket.

Nick Nolte, Robert Shaw és Louis Gossett Jr. voltak a férfi főszereplők, de a reklámkampány nem rájuk épült, hanem a filmben legjobb formáját mutató Jacqueline Bisset adottságaira. Ő állítólag nem volt boldog miatta, ám a film nyitányaként egy bikinialsóban és egy szűk fehér pólóban bukkan fel a víz alatt és felett, és ezt a ziccert nem lehetett kihagyni.

De ne legyünk igazságtalanok. Ez a film nem a hírhedt jelenet miatt vált klasszikussá. A sztorit Peter Benchley jegyezte, aki egy másik tengeren játszó mozilegendával alapozta meg hírnevét: a Cápa neki is, Spielbergnek is mérföldkővé vált a karrierjükben. Benchley utólag már bánta, hogy jelentős részben a filmnek volt köszönhető a cápák iránti ellenszenv fellángolása, A mélységben viszont csak mellékszereplők a ragadozók.

Maga az alaphelyzet a tenger mélyén kinccsel megrakott roncs után kutató búvárokkal nem volt új, előtte is született ilyen film (Underwater!), utána is (pl. Into the Blue), de Benchley beleszőtt egy kis csavart a sztoriba. A műfaj érdekessége, hogy szinte minden filmben kötelező szereplő legalább egy, a férfiak oldalán búvárkodó vagány nő is, de Bisset kisasszonynál sokkal jobb választás aligha létezhetett '77-ben. A film búvárszemmel is érdekes, bárkinek bátran ajánlható kalandos alkotás.

Meg kell jegyezni még valamit. Ez a fajta víz alatti akciófilm még ma is sok munkával, összeszokott stábbal, vagány színészekkel és ügyes dublőrökkel készülhet igazán hitelesen, a számítógépes grafika használata nem szerencsés ebben a műfajban (emlékezhetünk a csapnivaló CGI-cápákra a különféle rémfilmekben). Ez mindenképpen hozzáad valamit az élményhez akkor, ha az ember búvárként nézi, mert jobban át tudja érezni a merülést egy roncsban, a levegő korlátozottságát, a veszélyes élőlények közelségét, hiszen az emberek tényleg merülnek- még ha csak díszletek közt is. Számomra az a jó film vagy könyv ilyen témában, ahol ezt az élményt, hangulatot át tudom élni nézés vagy olvasás közben (és szerzőként magam is ennek megvalósítására törekedtem). A mélység jó film, és utólag azért nem csak a vizes póló miatt lett maradandó- de a világ már csak olyan, hogy leginkább erre emlékeznek. Nem indokolatlanul, teszem hozzá...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A mi kis hobbink sem menekülhet a retróhullám elől. De megvallom őszintén, ez esetben szimpatizálok a dologgal, én magam is beszereztem pár régi felszerelést, volt, amit ki is próbáltam. Néhány dologhoz nem nagyon merek nyúlni, van például egy ősrégi Semperit Hans Hass-style uszonyom, de vigyázok rá, nehogy a pántja elszakadjon, mert javíthatatlan- szóval ez sose lesz kipróbálva. Másféle dolgokat viszont már használtam a víz alatt, legutóbb például egy, a múlt század hatvanas éveiben divatos maszkot, egy francia gyártmányú Match-ot próbálgattunk medencében.

Ezekre szokták azt mondani, hogy "na, ebben még volt anyag". Volt bizony... Minden eredeti, a gumi, az üveg, és azt kell mondjam, az illeszkedésével sincs baj. Akkoriban nyilván értelemszerű volt, hogy a legtöbb búvárfelszerelést nagyon hosszú ideig használnak majd, ezért tartós anyagokat választottak. Sejthető, hogy egy mai maszk rendszeres használattal nem fog 50 évet kibírni... Nyilván változtak a maszkok is, vannak korszerűbbek, olyanok, amiből jobb a látás, amiben könnyebb az egyenlítés, de a régiek is megfeleltek az alapcélnak. Jó érzés volt legalább egy kicsit így is belekóstolni a régi idők búvárkodásába.

Megjegyzem, ez külföldön lassacskán divatnak számít. Lelkesen gyűjtik a régi felszereléseket néhányan, közös retrómerüléseket szerveznek, és persze szuperül érzik magukat. A nosztalgia elpusztíthatatlan... De azért jó, ha nem vagyunk naivak. Természetesen régen is volt divat, régen is megújították időről időre a kollekciókat, tehát aki mindig új felszerelésre vágyott, gond nélkül válogathatott hasznos és haszontalan újdonságok közt. Némelyik fejlesztés pedig tényleg nagyon jól bevált, tehát alapvetően nincs azzal baj, ha folyamatosan keresik az új megoldásokat a tervezők.

Ami az én szememben inkább a gondot jelenti, az az, hogy a kínálatból gyakran hiányoznak a kicsit régimódi, de robosztus, sokat kibíró és sokáig használható dolgok. Vékonyított keretes maszkok- szépek, elegánsak, de ha véletlenül valamit rátesznek, vehetjük a következőt. Pillekönnyű műanyag légzőautomata a fém ház helyett- praktikus, könnyebb cipelni, és könnyebben lesz baja is.

Szóval könnyű szkeptikusnak lenni minden újjal szemben, de azért ez sem jó hozzáállás. Csak azért, mert valami más, mint a korábbi modellek, még nem biztos hogy a divatról szól. Az értelmes, jó fejlesztések egyik szép példája a Beuchat (Scubapro) Jet Fin. A hatvanas években tervezték, ám máig használják, sok búvár (fiatalok is!) imádja. És sokuk lekicsinylően szól a most divatos műanyag csodákról, hasított uszonyokról és társaikról. Kénytelen voltam egy régi forrást felidézni: a Jet Fin megjelenése idején a búvároktatók egy része azt mondta, életveszélyes és rossz konstrukció, és nem kéne hülye újdonságokkal veszélybe sodorni a búvárokat. Szerencsére sokan inkább a saját eszükre hallgattak, kipróbálták és döntöttek- és a Jet Fin ma már legenda.

Így hát bármennyire jópofa a retró merülés, bármennyire értékelem a régi cuccok strapabíróságát, azért a búvártúrára mégiscsak az újabb, korszerűbb felszereléseimet viszem, és szívesen megnézek minden új fejlesztést. A búvárüzletnek mindig is része volt az, hogy újdonságokkal kápráztassák el a vevőket, aztán ami nem vált be, az eltűnt a porondról. A víz alatti világ nagyon "őszinte": ami alkalmatlan arra, hogy ebben az idegen közegben használjuk, az hamar leszerepel. Viszont bármikor megjelenhet olyan dolog, ami elsőre elhibázott ötletnek tűnik, mégis beválik. Amit lehet azt kipróbálom, bármilyen bolondos felszerelésnek is gondolom látás alapján. Hátha ezek közül kerül ki az új Jet Fin...

(Persze tegyük hozzá: a lényeg az, hogy merülünk. Akárhol, akármivel, akárhogy- nem számít.)

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.