Mert van amikor nem delinekben és cápákban gyönyörködünk, nem barlangokban lessük a fényjátékot, nem roncsok rozsdás lemezei mellett keressük a múlt emlékeit, nem a nagy mélységben éljük át a kalandot, nem az üregekbe világítva próbálunk rejtőzködő tengerlakókra bukkanni, egyszerűen csak élvezzük azt, hogy a víz alatt vagyunk...
És persze mindezt stílusosan, pinkben.
Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.
Az ausztriai Steiermarkban található Grüner See egyike lett az utóbbi években az internet felkapott témáinak. Mivel nem kevés olyan oldal van, ahol látványos képeket gyűjtenek a világ minden tájáról, ez az apró, de csodaszép tó is sokakat kápráztat el.
Persze hozzá kell tenni, az ilyen oldalak készítői a legritkább esetben saját képeiket töltik fel, hiszen sose jártak a Grüner See közelében, nem is merültek ott. Pedig nem nagy szervezést igényel az eljutás, és a képek nem teljesen tudják visszaadni azt az élményt, ami miatt évről évre kelnek útra búvárok Steiermarkba. Ezzel én is így vagyok, hiszen először még 2002-ben merültem ott, amikor még nem nagyon hallott senki nálunk erről a kis gyöngyszemről, és többszor visszatértem már. Véletlenszerűen akadtam rá az internet, és eldöntöttem: nekem ezt látni kell.
A Tragöss falu mellett kis völgy jellegzetessége az, hogy a közelben levő magas hegyekről a tavaszi hóolvadás idején annyi víz ömlik ide, hogy szépen lassan feltölti azt. A Grüner See emiatt egyrészt nem merülhető egész évben, általában május elejétől nyár közepéig búvárkodnak itt, a mélység nem állandó, és a víz alatti világ sem a szokványos. A jéghideg vízben ugyanis a korábban itt zöldellő rét gyakorlatilag "megfagy", láttam már kis virágot is a tó fenekén, ami valljuk be, elég váratlan látvány.
A víz nem csak kristálytiszta, hanem roppant hideg is, 6-7 foknál melegebbre nem érdemes számítani ezen a helyen. Mégis minden nap több tucat búvár jön el ide, Ausztriából illetve a környező országokból, hogy megejtsen egy rövid merülést. A helyi turisztikai hivatal oldalán naprakész információk vannak a vízállásról (e sorok írása idején 8 méteres a mélység, egy hete még csak 5 volt!), ennek ismeretében érdemes útra kelni. Általában akkor szoktak a búvárok ide jönni, amikor a víz már ellepi a tó melletti kis hidat.
Nem nagyon van értelme túl sokat úszni, az ember előbb-utóbb úgyis fázni fog, és ha túl messze van a part, nem nagy élmény a visszatérés. Pár pisztráng tűnik fel, de a többség a víz alá került hidak és ösvények mellett tesz egy kört, vagy a vízfelszín alatt lebegve néz körül, ugyanis pompásan látszanak onnan is a környező hegyek.
A Grüner See sokminden, csak nem egy szokványos merülőhely. A feltételek igazán kedvezőek, a búvárok napi jegye alig 9 euro. Nyilván úgy vannak vele, jöjjenek csak a turisták, akik aztán itt szállást vesznek ki pár napra, beülnek egy étterembe, és persze merülnek is egyet-kettőt. Még ha csak rövid ideig is vannak a jéghideg vízben, akkor is egyedülálló élmény zöldellő rétek felett úszni, mint ahogy az Bunny barátom kiváló képén látható...
Megint itt van a nyakunkon tehát a Grüner See-szezon, érdemes leporolni a legvastagabb neoprénruhát vagy kölcsönkérni egy szárazruhát, ha látni akarjuk ezt a kicsi, de annál látványosabb tavat és víz alatti világát.
Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.
A mi kis hobbink sem menekülhet a retróhullám elől. De megvallom őszintén, ez esetben szimpatizálok a dologgal, én magam is beszereztem pár régi felszerelést, volt, amit ki is próbáltam. Néhány dologhoz nem nagyon merek nyúlni, van például egy ősrégi Semperit Hans Hass-style uszonyom, de vigyázok rá, nehogy a pántja elszakadjon, mert javíthatatlan- szóval ez sose lesz kipróbálva. Másféle dolgokat viszont már használtam a víz alatt, legutóbb például egy, a múlt század hatvanas éveiben divatos maszkot, egy francia gyártmányú Match-ot próbálgattunk medencében.
Ezekre szokták azt mondani, hogy "na, ebben még volt anyag". Volt bizony... Minden eredeti, a gumi, az üveg, és azt kell mondjam, az illeszkedésével sincs baj. Akkoriban nyilván értelemszerű volt, hogy a legtöbb búvárfelszerelést nagyon hosszú ideig használnak majd, ezért tartós anyagokat választottak. Sejthető, hogy egy mai maszk rendszeres használattal nem fog 50 évet kibírni... Nyilván változtak a maszkok is, vannak korszerűbbek, olyanok, amiből jobb a látás, amiben könnyebb az egyenlítés, de a régiek is megfeleltek az alapcélnak. Jó érzés volt legalább egy kicsit így is belekóstolni a régi idők búvárkodásába.
Megjegyzem, ez külföldön lassacskán divatnak számít. Lelkesen gyűjtik a régi felszereléseket néhányan, közös retrómerüléseket szerveznek, és persze szuperül érzik magukat. A nosztalgia elpusztíthatatlan... De azért jó, ha nem vagyunk naivak. Természetesen régen is volt divat, régen is megújították időről időre a kollekciókat, tehát aki mindig új felszerelésre vágyott, gond nélkül válogathatott hasznos és haszontalan újdonságok közt. Némelyik fejlesztés pedig tényleg nagyon jól bevált, tehát alapvetően nincs azzal baj, ha folyamatosan keresik az új megoldásokat a tervezők.
Ami az én szememben inkább a gondot jelenti, az az, hogy a kínálatból gyakran hiányoznak a kicsit régimódi, de robosztus, sokat kibíró és sokáig használható dolgok. Vékonyított keretes maszkok- szépek, elegánsak, de ha véletlenül valamit rátesznek, vehetjük a következőt. Pillekönnyű műanyag légzőautomata a fém ház helyett- praktikus, könnyebb cipelni, és könnyebben lesz baja is.
Szóval könnyű szkeptikusnak lenni minden újjal szemben, de azért ez sem jó hozzáállás. Csak azért, mert valami más, mint a korábbi modellek, még nem biztos hogy a divatról szól. Az értelmes, jó fejlesztések egyik szép példája a Beuchat (Scubapro) Jet Fin. A hatvanas években tervezték, ám máig használják, sok búvár (fiatalok is!) imádja. És sokuk lekicsinylően szól a most divatos műanyag csodákról, hasított uszonyokról és társaikról. Kénytelen voltam egy régi forrást felidézni: a Jet Fin megjelenése idején a búvároktatók egy része azt mondta, életveszélyes és rossz konstrukció, és nem kéne hülye újdonságokkal veszélybe sodorni a búvárokat. Szerencsére sokan inkább a saját eszükre hallgattak, kipróbálták és döntöttek- és a Jet Fin ma már legenda.
Így hát bármennyire jópofa a retró merülés, bármennyire értékelem a régi cuccok strapabíróságát, azért a búvártúrára mégiscsak az újabb, korszerűbb felszereléseimet viszem, és szívesen megnézek minden új fejlesztést. A búvárüzletnek mindig is része volt az, hogy újdonságokkal kápráztassák el a vevőket, aztán ami nem vált be, az eltűnt a porondról. A víz alatti világ nagyon "őszinte": ami alkalmatlan arra, hogy ebben az idegen közegben használjuk, az hamar leszerepel. Viszont bármikor megjelenhet olyan dolog, ami elsőre elhibázott ötletnek tűnik, mégis beválik. Amit lehet azt kipróbálom, bármilyen bolondos felszerelésnek is gondolom látás alapján. Hátha ezek közül kerül ki az új Jet Fin...
(Persze tegyük hozzá: a lényeg az, hogy merülünk. Akárhol, akármivel, akárhogy- nem számít.)
Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.
A búvárkodás drága vagy olcsó mivoltáról lehetne éppen vitatkozni, de sok értelme nincs: amit szeret az ember, arra igyekszik előteremteni a pénzt. Hogy az a merülés, egy új autó vagy bármi más, már egyéni ízlés kérdése.
De ha az ember szeret merülni, és valamilyen szempontból (anyagilag vagy családi okokból) korlátozottak a lehetőségei, akkor igenis lehet arról beszélni, hogy lehet néha víz alá menni. Kevesen számolnak vele, pedig a legszimplább családi nyaralás is alkalmas erre. Ugyanis manapság már szinte mindenhol van egy-két búvárbázis. Ha az ember levizsgázott valamikor, akkor elég a kártyáját, naplóját magával vinni, és ha az alkalom úgy hozza, befizethet egy bázison. Akár egyetlen nap is elég arra, hogy egy kicsit megismerkedjünk az adott környék víz alatti világával.
Amire oda kell figyelni az az, hogy lehetőleg olyan bázist keressünk, ahol nem arra szakosodtak, hogy teljesen kezdő, vizsgával nem rendelkező embereket vigyenek le tucatszám, mert bizony ezek a bázisok gyakran nem foglalkoznak túl sokat a már vizsgázott búvárokkal. Keressünk tehát kisebb, családiasabb bázist, a jelentkezés előtt érdeklődjünk, hol lesz a merülés (a rossz válasz az, hogy "ó, itt a bázis előtt ebben a kis sekély öbölben merültök majd a kezdők után"), hányan lesznek a csoportban. Mivel felszerelést sem cipelünk, érdemes megnézni, milyen cuccokat adnak ki bérlésre, a szakadt, leharcolt, mérethiányos kollekcióval meggyűlhet a bajunk.
Milyen árakra számíthatunk? Görögország déli része drágább, Krétán egy merülés 45-50 euro is lehet, Korfu kicsit olcsóbb, a legolcsóbbak a török nyaralóhelyek, és ott olyan nagyobb hajókat használnak igen gyakran, ahova a családtagok is elkísérhetik a búvárt. Természetesen ez a pénz is pénz, de egy fakultatív kirándulás árával összemérhető, és mégiscsak más az élmény. Érdemes figyelni rá, hogy az északabbra fekvő szigeteken mint Korfu a nyár elején még nem túl meleg a víz, míg Törökországban Alanya környéként, a görög szigetek közül Krétán vagy Rodoszon egész nyáron nagyon kellemes meleg vízben lehet búvárkodni. Érdemes már a hajón ismerkedni a leendő búvártársakkal, vagy meg kell próbálni egy rutinosabb búvárhoz csapódni társként, vagy a vezető közelében kell maradni- aki évente csak párat merül, inkább legyen óvatos, és kövesse a helyismerettel rendelkező profit.
Így lehet egy mini-búvártúrát beiktatni egy olcsó görög vagy török, esetleg tunéziai nyaralásba (javaslatom az, hogy ha lehet, ne az elő- hanem az utószezont válasszuk, ekkor jobbak a körülmények). És hogy mit lehet látni? Polipok, skorpióhalak, esetleg rákok, murénák, bukkannak fel, vannak helyek ahol amforáknál vagy sekély roncsoknál búvárkodhatnak a vendégek. Az alábbi videót Krétán, három merülés alatt rögzítettem, és látható, nem unatkoztunk, pedig vannak benne parti illetve hajós merülésen készült felvételek is.
Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.
Ezúttal a player.hu oldalon írhattam egy keveset a búvárkodásról. Itt most nem "szaklapról" van szó, tehát igyekeztem közérthető maradni- talán sikerült is.
Az egyik cikk egy összeállítás tíz extra merülőhelyről:
http://player.hu/havi-tema/a-vilag-legjobb-merulohelye/#.UV8-BpOePTo
A másik cikk arról szól, hogyan faragnak az emberből búvárt:
http://player.hu/havi-tema/hogyan-legyel-buvar/
Bevallom, abban is benne volt a kezem, hogy ki legyen az interjúban a beszélgetőtárs, kiváló búvárfotós barátomat, Selmeczi Danit javasoltam a szerkesztő kollégának:
http://player.hu/havi-tema/selmeczi-daniel-interju/#.UV8-rpOePTo
Oké, ez a történet jórészt a mi saját mindennapi életünkben számít nagy dolognak, de azért a sztori végkifejlete reményeink szerint már nem rólunk fog szólni. Ám mielőtt a versenyről szólnék, néhány szóban szeretnék kitérni arra, honnan indult ez a dolog. Amikor elkezdtük a divecenter.hu-t, alig volt magyar nyelvű oldal a búvárkodásról. Ma már valamivel több információforrás van, de arra büszkék vagyunk, hogy az évek alatt elég sok szolgáltatást sikerült elsőként megvalósítani.
Persze ami igazi közösséget tudott kovácsolni, az egyrészt a fórum, másrészt pedig a havi fotósverseny volt. Utóbbi később videós versennyel is kiegészült, majd pár napos adriai és egész hetes vörös-tengeri fotós túrákat is szerveztünk, amelyek nagyon jól sültek el, és a kis hazai búvárfotós közösség számára biztosítottak elsősorban versenyzési, megmérettetési lehetőséget, és nagyon sokat lehetett fejlődni, tanulni ebben a közegben.
Volt viszont egy pont, amikor úgy éreztük, kellene egy olyan nagyobb versenyt szervezni, amire külföldieket is jobban meg tudunk invitálni, komoly díjakat tudunk a győzteseknek adni, és nemzetközi zsűri dönt a képekről. Amikor szervezni kezdtük, még nem voltunk biztosak semmiben. Most, amikor a két nyelvű versenyhonlap él, és ott van a rangos zsűri névsor (Selmeczi Dániel Magyarországról, Danijel Frka Horvátországból és Steven Kovacs Kanadából) illetve a komoly felajánlások (búvárutak, búvárcsomagok Hondurasba, Egyiptomba, Indonéziába, a Kanári-szigetekre, Thaiföldre, Malajziába, Horvátországba), elmondhatjuk, valósággá váltak a tervek. Bizakodtunk benne, hogy eljutunk idáig, de kicsit minket is meglepett az, hogy mennyi régi és új ismerős állt a verseny mellé.
Most pedig már várjuk a versenyfotókat, itthonról és külföldről. Természetesen annyiban kedvezünk honfitársainknak, hogy van egy teljesen magyar oldala a versenynek a szabályokkal és tudnivalókkal, de az értékelésnél nem a nemzetiség fog számítani- és hiszünk benne, hogy nem is ezt várja tőlünk senki. A lényeg az, hogy április végéig várjuk a képeket a Subsurface 2013-ra, ráadásul a nemzetközi víz alatti fotós versenyekre nem feltétlenül jellemző módon, nálunk ingyenes a részvétel.
Szóval úgy érezzük, mi már eddig is sokat dolgoztunk azon, hogy rangos versenyt hozzunk tető alá, de a színvonalért nem mi felelünk, hanem a nevező fotósok. Abban bízunk, hogy szép számban küldenek képeket itthonról is. A mi búvárfotósainkban mindig meg lehet bízni, mert sokan letették már a névjegyüket nemzetközi szinten, ám ezúttal "hazai pályán" nézhetnek szembe a külföldi konkurensekkel. Nincs mese, izgalmas versenyre számítunk!
A világ szerencsésebb pontjain húsvétkor talán nem havat kell lapátolni, hanem kellemes szabadtéri programokat szerveznek. Ezek egyik kissé bolondos formája a víz alatti tojáskeresés, néha ajándékokat is lehet nyerni az ilyen rendezvényeken. Itt Közép-Európában a vízhőfok még egy normál húsvéti időjáráskor sem kedvez a búvárkodásnak, ilyenkor meg pláne nem, de azért páran talán elég merészek lesznek a merüléshez. (Ausztriában például szoktak búvárhúsvétot szervezni.)
Szóval visszatérve a melegebb éghajlatra, Floridában például rendszeresek a tojáskeresős események. Az alábbi videón pedig az látszik, hogy már a tojások elrejtését is stílusosan oldják meg, nyúlruhába bújva merül alá a búvár. Így könnyű megalapozni a jó hangulatot...
Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.
Manapság egyre több kuponos oldalon hirdetnek búvártanfolyamot. Vannak jó ajánlatok, de néhány igen becsapós is, ezért megpróbálok egy kicsit segíteni az eligazodásban.
A kuponos búvártanfolyamokat sokan szidják, mert irreálisan olcsó áraik miatt piactorzítók lehetnek. Két dolgot viszont le kell szögezni: egyrészt az ár és a kapott szolgáltatás egyáltalán nem biztos hogy összefüggésben van egymással, tehát igenis lehet egy olcsó tanfolyam is színvonalas, ha az oktató lelkiismeretes. A másik fontos dolog pedig az, hogy a búvártanfolyamot egyszer az életben kell elvégezni, ha valakinek van egy sokak által dicsért oktató ismerőse, nem 20-30 ezer forinton érdemes spórolni, mert a biztonságunk fontosabb. A búvárkodás egyáltalán nem ördöngösség, de néhány fontos dolgot meg kell tanulni a legelején, ezért nagyon fontos, hogy jó oktatót válasszunk.
Természetesen a kezdők többségének nincs búvár ismerőse, és nincs tapasztalata sem a búvárkodás terén. Sokan csábulnak el a nagyon olcsó tanfolyamok láttán, és vesznek egy kupont- én örülök neki, ha mind többen megismerik a víz alatti világot, de aki csalódik egy-egy becsapós hirdetésben, az esetleg hátat fordít a búvárkodásnak. Higgye el mindenki, a delfineknek nincs köze a trükközőkhőz, ha rossz tapasztalat is ér valakit, attól még a tenger ugyanolyan szép.
Mindenesetre pár tanácsom lenne a rafinált hirdetések kiszűrésére. Jelenleg egy búvártanfolyam ára 60-80 ezer forint, ebben egy dolgot kivéve minden benne szokott lenni, az a bizonyos dolog pedig a nemzetközi búvárigazolvány díja. Végülis azt kár is lenne előre kifizetni, hiszen nem vizsgázik le mindenki, viszont aki igen, úgyis kiváltja, hiszen erről szól az egész tanfolyam, ennek az igazolványnak a birtokában lehet merülni a világ minden pontján.
A kuponos tanfolyamok ehhez képest 10-30 ezer forintos árukkal komoly spórolást ígérnek. Az egyik előforduló trükk az, hogy nem az önálló merülésre feljogosító Open Water Diver (nyílt vízi búvár) tanfolyamot kínálják ezen az áron, hanem a csak oktatóval történő merülésre feljogosító PADI Scuba Diver vagy hasonló tanfolyamot. Amelyik ajánlatban ez van (ez könnyen felismerhető abból, hogy csak 2 nyílt vízi merülést tartalmaz), arra teljesen értelmetlen befizetni, mert olcsó, de nem is túl sokat ér. Az önálló búvárminősítés ez után a tanfolyam után is megszerezhető, de rá kell fizetni, újra kell tanulni, és új kártyát is kell kiváltani. Nem kell magyarázni talán ezek után, mennyire éri meg a "félbúvár" képzés.
A másik dolog, amire nagyon figyeljünk oda, az az, hogy mit tartalmaz az olcsó ár. Ahogy írtam, a 60-80 ezerben általában minden benne van, de láttam már olyan kuponos akciót, ahol a töredékár mellett az szerepel, hogy nincs benne könyv (ez bizony akár 10 ezer forint is lehet), nem tartalmazza az ár uszodázás költségét, sem a nyílt vízi merülésnél a belépőt. A legijesztőbb az volt, ahol az ajánlat szerint csak az elméleti oktatás van benne az árban- a medencézésért és a nyílt vizért annyit kér az oktató amennyit akar?... Ilyenkor előre kell tisztázni, pontosan mennyit is számolnak fel ezekért pluszban. Számoljunk egy kicsit! Mondjuk az ajánlat 15 ezerről szól, de ha külön van a tankönyv (10 ezer), két uszoda (mondjuk kétszer 5 ezer), a két nyílt vízi alkalom (kétszer 5 ezer) no és a gyakorlati oktatás költsége (legyen szerény az oktató, kérjen 10 ezret), a 15-ből 55 ezer lesz varázsütésre. Szóval hol is van a kedvezmény?...
A másik lehetőség, hogy a tanfolyam tényleg olcsó, csak éppen a szervező ott spórol ahol tud. Rövidre fogott elmélet, összesen egyetlen, rövid uszodai gyakorlási lehetőség, túl nagy búvárcsoport, a nyílt vízben elsietett tanfolyam, egyetlen napra összezsúfolt merülésekkel. Jó tudni: szinte minden búvárrendszer legalább két napra elosztott, legalább négy merülést ír elő a tanfolyam részeként. Ha egy oktató 2-3 rövidke merülés után azt mondja, kiadja a kártyát, mert a tudás megfelelő, a te gyakorlási lehetőségeid lecsökkentésével a te biztonságodon spórol. Ez természetesen a tanuló becsapása. Szintén nem létezik olyan, hogy levizsgázol, de a kártyát "magánál tartja". Ha valaki teljesíti a követelményeket, akkor meg kell kapnia a kártyát (kifizette, az övé!) amivel azzal és ott merül akivel és ahol akar, ha nem teljesíti, újra kell vizsgáznia. A tanfolyam után nem vagy az oktatóhoz kötve, bárkivel mehetsz túrázni, és ott veszel felszerelést is ahol neked tetszik.
Természetesen a korrekt módon dolgozó oktatóval érdemes búvártúrára menni, nagyon sokan kedvező lehetőséget kínálnak arra is, hogy megvedd első felszereléseidet. De aki már az elején, a hirdetésnél átverősnek tűnik, abban nem lehet megbízni a jövőben sem. Éljetek a gyanúperrel, ha valami túl olcsó, olvassátok el az összes feltételt, sőt, búvárfórumokon is lehet érdeklődni, sok a segítőkész búvár, hiszen mind voltunk kezdők, akik hálásak voltunk minden támogatásért.
Egy szó mint száz: merülni jó, de először tanfolyamot kell végezni. Ha szerencséje van valakinek és olcsón tanulhat, az már dupla öröm. De ismétlem, nem feltétlenül az első tanfolyamon kell spórolni, amikor először találkozunk ezzel az új, minden szempontból ismeretlen világgal, a víz alatti léttel.
Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.
Nemzetközi nőnap van, így a legnagyobb tisztelet hangján szót ejtenék a sok ügyes búvár hölgyről.
Az élet úgy hozta, hogy elég sokszor merültem lányokkal, és meg kell mondjam, remek merülőtársak, odafigyelnek, tudják mit csinálnak. Egyre több a jó fotós köztük, bátran vesznek részt mélymerülésben, sokan barlangokban, roncsokban merülnek rendszeresen. Az én számomra már inkább megmosolyogtató, ha a búvárkodást "férfias" sportnak titulálja valaki.
Nem az- szerencsére. Azért jó hölgyekkel búvárkodni, mert a többségük igyekszik ésszel merülni, tisztában vannak a korlátaikkal, és nagy örömüket lelik abban is, ha egyszerűen csak nézelődnek a sekély vízben. Néha előfordul, hogy kisebb-nagyobb dolgokban kell nekik némi segítség, de ez kölcsönös is lehet, mert a kevesebb levegőt fogyasztó nem egyszer segítik ki a teremtés koronáit a közös merülés végén... Egyébként is jobb a hangulat, ha vegyesen vagyunk egy búvárhajón.
Szóval éljenek a lányok és asszonyok, búvárok és nem búvárok, ezen a napon. Bár az ritka, hogy ilyen szép hölgykoszorú jöjjön össze egy merülőhelyen, mint ezen a képen, de úgy gondoltam, nőnap alkalmával ennél frappánsabb fotót aligha tudnék betenni.
Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.
Általában jellemző, hogy a magyarországi búvárkodás jellemzően akkor kap nagy nyilvánosságot, amikor baleset történik. Valószínűleg a Molnár János-barlangról is azokban a napokban beszéltek a legtöbbet, amikor ott életét vesztette a búvár.
Sajnos tragédiák előfordulnak, ezekről kell és lehet beszélni, tanulhatnak belőle mások, de a Molnár János-barlangnak nem csak emiatt kellene ismertebbnek lennie. Ez ugyanis egy hihetetlenül érdekes hely: roppant nagy kiterjedésű vízzel telt barlangról van szó, ami világritkaságként egy nagyváros szívében található. A Lukács fürdő vendégei talán nem is tudják, hogy a barlangból származik a termálvíz, de a környéken járók láthatták már, ahogy búvárok gyalogolnak a villamossíneken át a Malom-tó felé.
A barlangban hideg és meleg források vize keveredik. Már hosszú évtizedek óta merültek itt búvárok az akkor is hosszúnak számító, közel fél kilométeres járatokban, kutató és karbantartási feladatokat végezve, amikor a véletlen folytán új járatra találtak. Egy szerencsés kézmozdulatnak köszönhetően jöttek rá, van egy másik, még feltáratlan szakasz- és elkezdték lassacskán ezt is bejárni a búvárok. Először hatalmas termekre bukkantak, majd új, hosszú járatokra. Járatokra, amelyek folytatódtak, és a búvárok egyre mélyebbre, egyre messzebbre merültek, egyre komolyabb feladat lett a merülés végrehajtása, újabb és újabb palackokat kellett magukkal vinniük. A Molnár János-barlang hosszát már kilométerekben mérik, és még mindig nem tudják, hol a vége...
Különleges érték, igazi kincs ez a túlnyomó többségünk elől rejtve maradó barlang. Itt nem merülhet akárki, és ez jól van így. A barlangi búvárkodás ennek a kedvtelésnek egy speciális ága, saját szabályokkal, külön tanfolyamokkal. A barlang még külföldről is vonzza ennek a "belső világnak" a szerelmeseit. A mi szerencsénkre pedig némelyik búvár filmet is készít a merülésekről, nekik köszönhetően mi is "beúszhatunk" a kristálytiszta víz alatti járatokba. Igen- ez is Budapest!
Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
