Big Blue Búvár Blog

Ez az egész búvárosdi azért nem olyan komoly dolog, mint ahogy páran gondolják. Sőt, az egész a jó kedvről kellene hogy szóljon, legalábbis az egész túrát tekintve (ami nem teljesen ugyanaz, mint egy-egy merülés esetén, ahol valami nagy találkozásra várunk). Még egy sok merüléses túrán is igaz az, hogy jóval több időt töltünk a többiekkel együtt a felszínen mint a víz alatt, tehát még egy extra hajós szafari sem olyan nagy élmény, ha a társasággal nem vagyunk egy hullámhosszon. Láthat az ember sokmindent, töltheti a hetet szép hajón, de a kínos, feszengő hangulatú esték, a magunkra zárt kabinajtó mégis rányomja a bélyegét az egész útra.

Szóval az ember nem csak azt válogatja meg, hova utazik, hanem azt is, hogy kivel. Különösen a már emlegetett egy hetes hajós szafarinál igaz ez. Ha jó a csapat, akkor az egész túra átmehet egy pörgős hangulatú buliba, ahol nappal mennek a merülések, este pedig nagy élet van. 

Aki nem merül, az persze nehezen tudja elképzelni, milyen is lehet egy ilyen túra. És őszintén szólva nehéz is szavakba önteni, hogy időnként még víz alatt is komolytalankodunk, vagy egyszerűen csak élvezzük a lebegést, a meleg vizet. Mindannyiunk szerencséjére egy kiváló barátom hangulatos filmet készített arról, milyen, amikor a minden őrületre kapható csapat lelkesen pózol a kamera előtt. Persze meg kell jegyezni, nem csak hirtelen jött ötletekről van szó, itt bizony előre kellett megbeszélni pár dolgot a búvárokkal, akik kellően ügyesek is voltak ahhoz, hogy megvalósítsák a rendező elképzeléseit. A kívülállók talán így képzelik el a "mélységi mámort", de ezek a lányok és fiúk nagyon is tudták mit csinálnak. Vagy lehet, ez az igazi mélységi mámor, nem az, amit a nitrogén előidéz?

Persze nem ez a fontos, hanem a tapinthatóan jó hangulat: mindig feldobja a hangulatomat, ha megnézem ezt a remek kisfilmet. Ezen az egyiptomi túrán én nem lehettem ott, viszont a szereplők jó része barátom, és bevallom, nagyon örülök neki, hogy ilyen agyament búvárismerőseim vannak.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Néha pokoli rossz helyen és rossz időben van a búvár. A tengerről tudjuk, hogy nagy és amikor tombol, óriási hajókat is magával ragad, nem hogy egy embert. A merüléseknél mindig észben kell tartani bizonyos nagyon fontos szabályokat, de a legelső nagy kérdés ez: merüljünk-e egyáltalán?

Nem mindig olyan egyszerű a válasz. Ha túl hideg a víz, akkor az nem jó, de ha megvan hozzá a képzettség és a szükséges felszerelés, a helyzet kezelhető. A barlangokba beúszni életveszélyes, de erre kiképezve, mindent előírást betartva a kockázat ésszerű mértékűre csökkenthető.

Az áramlásos helyek külön kategóriát képviselnek. Gyakran nem is látszik a felszínről, milyen erős áramlások vannak a mélyben, ezek némelyike azért problémás, mert lefele viszi a búvárt és nagyon nehéz kiszabadulni belőlük. Sajnos tűntek már el örökre búvárok úgy, hogy nem figyeltek erre. A nagyon hullámos helyek viszont már a felszínen is elbizonytalanítják a legtöbb búvárt- jogosan. Nyilván akadnak olyan pontok a világban, ahol a hullámzás teljesen megszokott, és a búvárok fel is készülnek rá, de aki elég "ügyes", könnyen bajba kerülhet.

Egy videó került fel nemrég az internetre, amin a Hawaii szigetek egyik tagja, Maui mellett merülő búvár látható, ahogy lavinaként ragadja magával a visszahúzódó hullám. Állítólag a fickó megúszta, de azért a videót nézve el lehet gondolkodni: mi lett volna, ha szembejön egy szikla a tehetetlenül sodródó emberrel?... Az biztos, hogy erre nem szokatlan a hullámzás, de valahol valamit nagyon elronthatott a búvár, ha ennyire rossz helyre keveredett.

Szóval, kell-e bármi áron merülni, teszem fel ismét a kérdést. A válasz pedig könnyű: nem.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Elég sok helyen szoktak különféle külföldi katonai búvárokról szóló műsorokat mutatni. Ennek a "műfajnak" a sztárja minden bizonnyal a Navy Seals egysége, de még az amerikai hadseregben is sok más búváregység van. Nem csak harci búvárok és kommandósok, de különféle műszaki szakemberek is dolgoznak a víz alatt.

A víz alatt végzett katonai bevetéseknek hosszú története van (elég, ha Búvár Kund legendáját emlegetjük), de igazán a második világháború idején lettek eredményesen bevethetők a könnyű felszereléseknek köszönhetően a búvárok. Voltak olasz, német, amerikai katonai búvárok, de ekkor még bőven volt mit fejleszteni a technikán, a harceljárásokon, és persze korántsem voltak hiánytalanok az élettani ismeretek sem. Az ötvenes-hatvanas évek búvárai gyakorlatilag testi épségük árán tapasztalták ki a korlátokat, rekordokat állítottak fel, új technikákat próbáltak ki. 

Ma már szinte minden országnak vannak katoni búvár egységei. Ez alól Magyarország sem kivétel, már évtizedek óta vannak katonai búvárok. Elsősorban műszaki feladataik vannak, de a kommandósok között is voltak búvárok. Noha ez nem a Navy Seals, ne higgyük, hogy a magyar búvárok ne kapnának jó kiképzést. Mindenhol más kihívás vár arra, aki a víz alá merül: nálunk nehezítő tényező lehet egy folyó sodrása, egy tóban a rossz látótávolság, télen pedig a hideg víz. Ezekre kell felkészülni azoknak, akik nálunk katonai búvárkodásra adják a fejüket, mert itt nem a kedvükre merülgetnek, hanem akkor, ha parancsot kapnak rá.

Nemrég egy medencés kiképzésről került fel videofelvétel a YouTube-ra. A magyar katonai búvárok így gyakorolnak, és ha jól figyel a néző, láthatja a közéjük tartozó hölgyet is, aki évek óta jól megállja a helyét a búvárcsapatban.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Bámulatos, hogy az egyébként roppant éber és tartózkodó víz alatti élőlények mennyire hozzá tudnak szokni a búvárok jelenlétéhez. Csak egy kis türelem kell, kerülni kell a hirtelen mozdulatokat, aztán nem nehéz egészen közelről élvezni a halak sürgését-forgását.

Mert azért ez az igazi! Az ember csak súlytalanul lebeg, és átadja magát az élménynek. Vicces, ezt a fajta nyugodtságot, az állatokat nem zavaró mozdulatlanságot nehezebb megtanulni, mint az úszást. Hamar látszik is, melyik búvár rohan, siet, hogy mindent lásson, miközben ha nem csinálna semmit, sokkal több érdekeset figyelhetne meg. Olyan könnyű elúszni az üregekbe visszahúzódó halak, vagy az aljzatba olvadó rákocskák mellett, ha az ember nem tudja, mit és hogy nézzen!

Érdekes, hogy ez abszolút nem a mai kor kérdése, a rutinos és a kezdő búvárt évtizedekkel ezelőtt meg lehetett ismerni ez alapján. Valamikor lefordítottam egy jó harminc éves angol cikket, ami pont erről a témáról szólt. Volt benne egy ilyen rész:

"A kezdő búvár azért kutat, hogy megtalálja a tengeri élőlényeket.
A tapasztalt búvár azt nézi, hogy tudja lefotózni az élőlényeket.
A nagyon tapasztalt búvár mindig nyüzsgő élővilágot lát karnyújtásnyira."

Annak idején a cikken sokan csak mosolyogtak, aztán amikor pár év múlva előkerült, kaptam olyan megjegyzést, hogy "a fenébe is, eltelt egy kis idő, és szinte minden szava igaz lett rám..." Úgy látszik, a búvárkodás szinte pont ugyanúgy megy itthon és külföldön, most és évtizedekkel ezelőtt. Bár új úticélokat ismerünk meg, mégis azt kell lássuk, alapvetően nagyon hasonló módon és nagyon hasonló célokért merülünk, mint a régiek. Bizonyára van más kedvtelés, amiről ugyanez elmondható, de én csak ezt ismerem, és kellemes érzés arra gondolni, milyen közös vonások vannak Cousteau és az én búvárélményeim között.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Tél van, és egy időszakban erősen lehűlt az idő, még sok hó is esett. A többség nyilván úgy van vele, ha az ilyen zord évszakban befagynak a tavak, akkor nem nagyon merülnek ott a búvárok.

Ez azért nem egészen így van. Pár kellően nagy lelkierővel felvértezett ember minden télen végrehajt néhány jég alá merülést, ami viszont a búvárkodás egyik legtöbb előkészületet igénylő válfaja. Nem egészen úgy megy a dolog, hogy valaki vág egy léket, beugrik, merül és kijön, mert kötélbiztosítás nélkül pillanatok alatt utat lehet téveszteni, és alulról legalábbis rossz esélyek vannak a kitörésre. Mert a jég nyilván vastag, 15-20 centis, ha elbírja a teljes felszereléssel rajta mászkáló búvárt- mivel ez azért fontos, ezért ha nincs elég jég, nincs jég alá merülés sem. És ha nincsenek biztonságos körülmények, inkább ne is legyen: ez nem a felelőtlen bevállalósdiról szól, hogy ha gond van, "majd felrúgjuk magunkat", mert az alulról is igen kemény jég jelenti a végállomást, és az olvadásig még a legügyesebb búvár se bírja ki.

Szóval általában van segítő a lékvágásnál, van segítő a felszíni a kötélkezelésnél, lennie kell mentésre felkézült búvárnak, jó, ha van fűtött öltöző- és melegedőhely, és így tovább. Mivel a víz a jég alatt tiszta, ezért elvileg megéri a merülés, csak az vele a baj, hogy pokoli hideg élmény. Nem is nagyon lehet elmesélni azt, milyen érzés amikor a maszk alatt, a száj körül az egyetlen szabadon maradt bőrfelület szinte megdermed. Még a legjobb szárazruhákban is vacogató élmény lehet a jég alatti búvárkodás, szóval ritka az, hogy egy ilyen merülés túlságosan hosszúra húzódik.

Kivételek természetesen mindig vannak. Északabbra pedig ahol a hideg víz nem csak átmeneti állapot, hanem gyakorlatilag egész éves adottság, ennek az egész jégbúvárosdinak más kultúrája alakult ki. Egy őrült finn búvárcsapat fantasztikus kis videót hozott össze, mindenkinek ajánlom megtekintésre. Nem egy szokványos jég alatti merülést mutatnak be benne, hanem egy kis sztorit, de bármennyire is lenyűgözött mindenkit a kis alkotás, ez nem a Gangnam Style- azóta sem láttam hogy valaki megpróbálta volna utánozni őket...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Talán elsőre nehéz elhinni, hogy még a víz alatti fotósok is versenyeznek, de el kell áruljam: ez egy igen nagy múltra visszatekintő, komoly presztízzsel bíró verseny, az elsőt még 1972-ben(!) rendezték. Nem minden alkalommal van egyben filmes verseny, de ezúttal ilyet is meghirdettek.

Tudom, sokakban élhetnek fura elképzelések búvárfotósok versenyéről. Bizonyára van, aki azt gondolja, egyszerre merülnek alá valahol, azonos körülmények között fotózva keresi ki-ki a legjobb témát, és a legjobb képeket készítő nyer. Talán különösen hangzik, de tényleg van ilyen verseny.

Az országos bajnokság azonban más rendszerben zajlik. Jelenleg kétévente rendezik meg, a fotósok és a filmesek a korábbi években készült legjobb alkotásaikat nevezhetik különböző kategóriákban, a technikai különbségek miatt a kompaktosok számára is külön kategóriát írnak ki már egy ideje. Rangos, elismert megmérettetésnek számít a természetfotózás világában, és ebben az évben is jó versenyre lehet számítani.

A témában kevésbé jártasak számára ugyanis el kell áruljam, a magyar búvárfotózás már hosszú ideje rangot vívott ki magának a nagyvilágban. Erről egyszer szerintem majd írok bővebben, most annyi is elég, hogy igen hosszúra nyúlna a nemzetközi díjat elnyert búvárfotósok és -filmesek listája. Mindez főleg annak fényében meglepő, hogy közismert módon kis hazánk nem nagyon büszkélkedhet túl sok különleges merülőhellyel, pláne nem korallzátonyokkal és hasonlókkal.

Szerencsére amióta az utazás nem probléma, a világ minden tájáról hozzák a jobbnál jobb képeket és filmeket a kiváló magyar búvárfotósok. Aki valamiért nem hallott a versenyről, de szeretne bekapcsolódni, pár napig még lehet nevezni, aki pedig megismerkedne az utóbbi néhány verseny legjobb képeivel, szintén a Búvárfotós és Búvárfilmes OB hivatalos honlapján nézhet szét. Néhány hét múlva pedig majd arról tudok beszámolni, kik lettek a díjazottak ebben az évben.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Sok helyen lehetett látni mostanában az orosz búvárfotós, Viktor Lyaguskin képeit a híresen tiszta vízű Orda-balangból. A projekt érdekessége az volt, hogy a barlangi búvárok körében mostanában egyre népszerűbbé váló merülőhelyre egy modellt vitt magával: Natalja Avszejenko szabadtüdős búvárt. Ő már máskor is dolgozott együtt a fotóssal, például a bering-tengeri belugás kaland alkalmával.

A napokban viszont felkerült az internetre egy hosszabb dokumentumfilm arról, hogy is zajlott az Orda-barlang szellemének fotózása, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie Nataljának. A körülmények kicsit sem voltak könnyűek, nem elég, hogy Oroszország leghosszabb barlangjáról van szó, a víz alig 3 fokos ezen a helyen.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Most mindenki a segítséget kérő delfinről beszél, akit az épp éjszaka mantákkal merülő búvárok egyike szabadított meg a rátekeredett zsinegtől Hawaii mellett. (Ha nem láttad a felvételt, íme.)

A felvétel tényleg lenyűgöző és megkapó, és miért kételkednék a szemtanúk beszámolójában... De természetesen eszembe jutott az a néhány alkalom, amikor delfinnel merültem. Volt ilyen az eilati Dolphin Reef lezárt öblében, ahol azért nem egy szűk medencében vannak bezárva ezek a különleges állatok. Odaúsztak és jól megnéztek, az egyiküket nagyon érdekelte a kamerám is. Egészen közel jött és egy kicsit megbökte, miből van. Őrületes élmény volt.

Teljesen vad delfineket viszont csak a felszínen láttam gyakran, víz alatt elvétve. Kinek mivel van szerencséje, nekem a delfinekkel nem annyira. Mégis, volt olyan, hogy nyílt vízben jött hozzánk egészen közel egy magányos delfin, és hosszú ideig velünk is maradt. Talán segítséget kért volna? Talán csak érdeklődött? Ki tudja? Mindenesetre nagyon szívesen gondolok vissza rá, az eltelt bő évtized egyik legemlékezetesebb merülése volt.

Persze a delfin, attól még hogy szeretjük és leginkább barátságos az emberekkel, ragadozó, és néha ennek jelét is adja. Azt gondoljuk, sokat tudunk ezekről az állatokról, de valóban? Még manapság is előfordulnak olyan esetek, amikor fogságban tartott delfin támad egy emberre, de az okokat inkább csak találgatják.

Jó lenne azt mondani, ne legyen fogva tartva egy se, és ez egy nagyon szép álláspont, csak amíg ekkora üzlet ez, kicsit idealista. Talán egyszer minden megváltozik, és teljesen szokványos lesz, hogy az ember segít a delfinnek- vagy fordítva. De ma még nagyon nagy ritkaságszámba mennek a felvételek a segítséget kérő állatokról...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.