Olvasom a hírt, hogy lebukott pár fosztogató a Costa Concordián. A probléma nem új, már tavaly írtak róla, hogy a fedélzeten maradt rengeteg értéktárgy vonzza a bűnözőket, akik nem csak a kabinokat rabolták ki: betörték a teljes árukészletükkel a fedélzeten maradt luxusboltok kirakatát, és amit tudtak, vittek.
A roncs irdatlan nagy, folyamatos őrzése szinte megoldhatatlan volt, ráadásul elég sekélyen volt ahhoz hogy mindenféle búvár megközelíthesse. Mivel ők a víz alatt rejtve maradnak egyébként is, a felhasznált eszköz, a búvárfelszerelés maga is elég volt az észrevétlenséghez, nem kellett plusz trükköket bedobniuk.
Az az igazság, hogy sokan tekintik szabad prédának a víz alatti leletek. A búvárfilmek igen jelentős hányada szól kincskeresőkről, akik jellemzően a hatóságokat kijátszva próbálnak a vagyont érő aranyhoz vagy egyéb dolgokhoz jutni. Nem csoda, hogy még a becsületes búvárok fejében is gyakran megfordul a gondolat, milyen szép lenne valami hihetetlen leletre akadni.
Ilyen elő is fordul- a választóvonal az, hogy valaki értesíti-e a hatóságokat a felfedezésről, vagy inkább fosztogatni kezd. A gyűjtőgetési szenvedély mindenkiben dolgozik, persze van, akinek elég egy kavics a tengerpartról, más viszont többre vágyik. Gyakran előfordul, hogy régóta ismert roncsokról is elvisznek minden mozdíhatót a búvárok. Ha megnéz valaki egy képet mondjuk egy kabinról a felfedezés idejéből és mostanában, feltűnik, hogy eltűntek a használati tárgyak, például a poharak, üvegek, stb.
Lehet beszélni arról, hogy ez a lopás meggyalázza az áldozatok emlékét, rongálja a roncsot, és más, becsületes búvároktól veszi el azt az élményt, hogy a helyszínt úgy találja, ahogy az annak idején elsüllyedt. De számomra az az igazán elszomorító, amikor valaki elvisz valamit, aztán otthon a sufniba dobja, hiszen rájön, önmagában egy apró, víz alól felhozott tárgy ritkán mutatós igazán. Sokkal gyakoribb, hogy rozsdás kacatnak látszik, miközben eredeti helyén, körbevéve a többi tárgy által, egészen más látvány egy mélyben nyugvó apróság. Ez a végképp értelmetlen lopkodás esete, hiszen kárt okoz, hasznot viszont senkinek nem hajt.
No nem mintha többre becsülném azokat, akik pénzt akarnak csinálni a felszínre hozott dolgokból. Ők az igazi keményvonalas bűnözők, akiknek semmi közük nincs a kedvtelési búvárokhoz. Számukra a merülés nem cél, csak egy eszköz. Nagyon elkeserítő, hogy alig lehet fülön csípni őket, hiszen gyakran éjszaka dolgoznak, és persze sosem verik nagydobra, mit is csinálnak odalenn. A határok nélküli Európában egy Olaszországban felhozott tárgy villámgyorsan eltűnhet a hatóságok szeme elől, hogy aztán ki tudja kinél kössön ki.
Amíg érték lesz a mélyben, addig lesz olyan is, aki akár heccből, akár haszonlesésből lop. Egyetlen dolog megnyugtató: az igazán nagy dolgokat, például egy hatalmas hajótestet még a legbevállalósabb tolvaj sem tud csak úgy egyik napról a másikra ellopni a tenger fenekéről. Így aztán marad nekünk látnivaló- még ha jobb is lenne, ha minden olyat megtalálhatnánk a roncsokon, ami az elsüllyedéskor rajtuk volt.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
