Az Egyesült Államokban tényleg mindenkit beperelnek. Innen nézve különös, hogy bíróság elé citálnak olyan feleket, akiknek adott esethez semmi köze nincs, és iszonyú összegű kárterítéseket követelnek mindenért.

A közelmúltban újabb efféle történetről olvastam. A kiindulópont természetesen nagyon szomorú: egy férfi életét vesztette még 2008-ban. Az Andrea Doria roncsánál merültek, ami körülbelül 70 méteren nyugszik, tehát magasan képzett technikai búvárok számára ajánlható a legendás hajó felkeresése. Az 1956-ban elsüllyedt luxus óceánjáró nem csak mint roncs érdekes, a kihívás miatt is szeretnek merülni az Atlanti-óceán hideg vizében.

A 38 éves Terry Sean DeWolf már 20 éve búvárkodott, száznál is több mélymerülést hajtott végre, tehát megvolt a kellő tapasztalata ehhez az expedícióhoz. A túrát Richie Kohler, egy rutinos roncsbúvár vezette, aki a televízióban is sugárzott ismeretterjesztő sorozatok egyikében is feltűnt. Kohler bérelt egy hajót, és összeállt a csapat, aminek minden tagja aláírta a szervezőt mentesítő felelősséglemondó nyilatkozatot.

Az első napon mindenki sikeresen végrehajtotta a merülést, de másnap DeWolf eltűnt. A búvárt órákkal később találták meg a mélyben az Andrea Doria közelében, életét már nem lehetett megmenteni. A halottkém jelentése szerint olyan szívelégtelensége volt, ami a végzetes napon szívrohamot okozott, ezért balesetnek minősítette halálát.

DeWolf házas volt, feleségével közösen három gyermeket nevelt. A gyászoló asszony a baleset után két évvel fogadott fel egy rámenős ügyvédet, hogy perelje be az összes szóba jöhető felet: nem csak a túra szervezőjét és az utolsó merülésén használt felszerelés gyártóját, de még a hajó tulajdonosát, a techinikai búvár tanfolyamot kínáló szervezetet, sőt, egy tévétársaságot is.

A bíróság először arról döntött, egyáltalán ki perelhető. A búvártanfolyamot kínáló oktatási rendszert azonnal kihagyta az eljárásból, mint ahogy a hajó tulajdonosát is, ugyanis ő akkorra már elhunyt. A televíziós társaság bűne az volt a felperes szerint, hogy az ő műsorukban láthatta a túraszervező Richie Kohlert az áldozat, és az a kép alakulhatott ki benne, hogy Kohler magasan képzett búvár- ezt az indoklást a bíróság nem fogadta el, így aztán a tévéseknek sem kellett bíróságra járkálniuk.

Az ügyvéd a felszerelés gyártóját és a túra szervezőjét változatos érvekkel próbálta bűnösnek beállítani. A gyártó kijelentette, különösnek tartják, hogy az eset után két évvel sem történt meg a felszerelések vizsgálata, noha azokról a feleségnek volt joga dönteni. Feltételezésük szerint arra vártak, hogy az elemek lemerülnek, az adatok elvesznek, és akkor nem marad bizonyíték a védekező gyártó kezében. 

Kohlert is teljesen összefüggéstelen érveléssel próbálta zavarba hozni az ügyvéd. Rámutatott, hogy Kohlernek nem volt meg bizonyos oktatói képesítése, ami azért volt értelmezhetetlen, mert Kohler nem is akart tanfolyamot tartani DeWolfnak, sőt, utóbbi ugyanolyan szintű képzettséggel rendelkezett, mint a túraszervező. Az ügyvéd egy szót sem szólt arról, hogy a halottkém szívrohamról írt, pusztán feltételezésekkel állt elő, amelyek mind arról szóltak, miért felelős a túrát vezető búvár.

Az esküdtszék a tárgyalás végén rövid megbeszélés után minden vád alól felmentette Kohlert és a felszerelés gyártóját. Nem fogadták el a feleség érvelését, mert nem tudták bizonyítani állításaikat. Az asszony természetesen fellebbezett, de itt is elbukott a per. Bár mindenki együttérzett a családdal a veszteség miatt, az egész ügyből érződött, hogy egy nagy összegű kártérítés jelentette a legfőbb motivációt a pereskedésre. És persze a feleség és ügyvédje még mindig nem adta fel: újabb bírói fórumhoz fordultak az ügyben, noha a baleset óta már hét év telt el... Talán ezúttal nem akarnak még párakat bevonni a perbe, például a búvárkodás feltalálóit, vagy az Andrea Doria elsüllyedéséért felelős embereket.