Így kerül a víz mélyére a mesterséges zátonynak szánt hajó.
Továbbra is kérdéses annak a megítélése, jó ötlet-e kiszuperált hajókkal, repülőkkel, egyéb járművekkel új élőhelyeket kialakítani a tengerben, vagy inkább a természetes zátonyok védelme lenne a fontos. A választ időnként csak évtizedek múlva kapjuk meg, amikor kiderül, valamelyik ötlet sokkal több kárt okoz mint használ (pl. a gumizátonyok), máskor meg azonnal felpörgeti a búvárturizmust egy látványos roncs, és jól jár vele a helyi közösség, míg csökken a természetes élőhelyeken a nyomás.
A kérdés igen gyakran az, hogy megfelelően elő van-e készítve a süllyesztés, azaz tényleg minden szennyező anyagot letakarítottak-e a hajóról. Nem hiányzik, hogy olajsáros, mérgező anyagot kiengedő műanyaggal teli rozzant bárkákat küldjenek a tenger fenekére. Míg nyugaton nagyon szigorúak ennek a szabályai, és a mesterséges zátonyok telepítésének költsége ezért égbe szökött, nem biztos, hogy a harmadik világ országaiban is mindenki annyira alapos.
Ezért talán jobb is, ha kisebb hajókat süllyesztenek el, ahol a takarítás azért nem akkora kihívás, mint egy óriási repülőgéphordozó esetén. És azért már ezek is jelentenek akkora látványosságot, hogy búvárokat lehessen oda vinni.
Persze beletelik egy kis időbe, amíg megtelepszik az élővilág a roncsokon. Eleinte nagyon steril, nagyon újszerű minden, de ennek is megvan a maga izgalma, mondani sem kell. Ez a Thaiföldön készített videó egy halászhajó utolsó útjáról készült, látható, ahogy lassan eltűnik a felszín alatt (nem tudom, mit gondol ilyenkor egy igazi hajós), majd az első búvárélményekről kaphatunk képet, amikor még egy árva hal sincs a környéken.
Tulajdonképpen azért jó, hogy készülnek ilyen felvételek, mert nagyon izgalmas lesz egy, két, öt év múlva visszatérni, újra megörökíteni, hogy vált a tenger részévé a roncs. Remélhetően ez a süllyesztés a sikeres projektek közé tartozik majd, és valóban profitál az új roncsból a helyi közösség, a búvárok és az élővilág is.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
