Big Blue Búvár Blog

Eilat előtt nyugszik egy kalandos úton Izraelbe került hadihajó, ahol túránk egyik kellemes merülését hajtottuk végre. 

A rövidke vörös-tengeri partszakasszal rendelkező országnak mindig is pezsgő volt a búvárélete. Egész évben lehet itt merülni, és ugyan túl sok merülőhelyük nincs, pár újat kialakítottak hajók elsüllyesztésével. Az egyik legismertebb a Satil, ami a parthoz egészen közel van, alig 24-25 méteres mélységben. 

Ez a hajó egy Sa'ar 3 osztályú rakétákkal felszerelt járőrhajó volt, amit Franciaországban építettek. Izrael haditengerészetében a hajók már igencsak elavultak a hatvanas évekre, melyek helyett újabbakat szerettek volna vásárolni. A németekkel való együttműködést az Arab Liga országai megtorpedózták, ekkor vették fel a kapcsolatot a franciákkal, akiktől elég sok fegyvert, például harci repülőgépeket is beszereztek. A 45 méter hosszú, német tervek alapján készült, német motorokkal felszerelt hajókat sokoldalúan tudták volna használni.

Ám egy vitatott izraeli katonai akció miatt De Gaulle elnök leállította a szállításokat, még azokat a hajókat sem kapták meg, amik már elkészültek. Izrael új hajói Cherbourg kikötőjében árválkodtak már egy éve az embargó miatt, miközben Egyiptom új, szovjet hajókat vásárolt. Elindult egy titkosszolgálati akció, aminek első lépéseként jelentkezett egy valójában Izraelnek dolgozó civil vevő Norvégiából, és ezzel a trükkel kikerültek a hajók a katonai ellenőrzés alól. 

1969 decemberében 80 civilben utazó izraeli haditengerész érkezett Párizsba, majd titokban összegyűltek Cherbourgban. 24-én este amikor az egész ország karácsonyozott, konkrétan ellopták a saját hajóikat: mire a franciák észbe kaptak, már nemzetközi vizeken hajóztak. Olyannyira nem tudtak semmit az egész akcióról, hogy a hajók eltűnését egy riporter vette észre, aki leadta az anyagot a BBC-nek- a franciák az angol híradóból hallottak először az esetről!

Az őrjöngő francia védelmi miniszter parancsot adott, hogy a már a Földközi-tengeren hajózó izraeli hajókat el kell süllyeszteni. Ám a parancsot nem hajtotta végre a vezérkari főnök, és a kormány többi tagja is ellenezte, mert nem akarták tovább mélyíteni a konfliktust. Így aztán hamarosan sértetlenül megérkeztek a hajók Haifába, ahol nagy ünneplés fogadta a merész akció végrehajtóit. Fegyverzet nem volt a hajókon, először tehát ezt kellett pótolni, majd hamarosan jött az tűzkeresztség, mert 1973-ban a Yom Kippur háborúban bevetették őket. 

Természetesen az izraeli-francia diplomáciai kapcsolatok mélypontra jutottak a történtek után. És ezek után szóba sem jöhetett a francia fegyverek beszerzése. A következmény az lett, hogy erősödött az amerikai befolyás, és az izraeilek mindmáig elsősorban az Egyesült Államokból vásárolnak fegyvereket.

Az öt elvitt hajóból az egyik a Satil (INS Sufa), ami most mesterséges zátonyként viszonylag kis mélységben merülhető. Természetesen mára halak lakják, és ismét fegyvertelen, mert azokat leszerelték róla. Aki elvetődik Eilatba búvárkodni, talán nem is tudja, milyen izgalmas úton került oda ez a hajóroncs, amit könnyen be lehet járni kedvtelési búvároknak is. Ha pedig a történetét is megismerik, még érdekesebbé válik a merülés.

A november végi időjárás még nagyon kellemes a Vörös-tenger izraeli partszakaszán is. A víz 23-24 fokos, jó búvárruhában teljesen rendben volt, és van olyan profi bázis, akik mindenben segíteni tudnak a túra szervezésekor. A Marina Divers csak pár lépésre van a víztől, és a Satil pont a bázis előtt van. Könnyű, kellemes kis merülőhely, nem kell hozzá különösebben gyakorlottnak lenni hozzá. A hajó pár perc alatt végig úszható, néhány helyen meg lehet állni, bekukkantani. A legnagyobb élet a középső részén van, ahol az emléktábla körül nyüzsgő halrajok úszkálnak. Ha valaki Eilatba utazik, a Satil roncsot semmiképp se hagyja ki. 

És ha már Vörös-tenger, miért pont Izrael? A válasz pofonegyszerű: egy retúr repjegy Ryanair járattal alig 16 ezertől indul. Ennyiért rettentően megéri a novemberi nyár. A merülések jók, a választott bázis profi, a város rendben van. Ha maradnak ilyen jegyárak, jövünk még...