Ördög Nóra egy fiatal tehetséget a felszín alatt lepett meg a jó hírrel, miszerint bekerült Az ének iskolájába. A TV2 felvételén látszik azért, hogy a kislány, Kornis Anna gyakorlottabb búvár, mint a műsorvezető, az élmény viszont mind a kettejüknek különleges lehetett.

Arról mesélt egy cikkben Ördög Nóra, hogy korábban egy forgatáson rossz élménye volt a búvárkodással kapcsolatban, ezért még így, medencében is nehezen vette rá magát a merülésre.

Mit mondjak, megértem. Kezdőként könnyű belefutni olyan szituációba, aminek ijedtség, vagy akár pánik a vége. Ezt elég gyakran meg lehet előzni, egyrészt úgy, hogy a kezdő búvár őszintén szembenéz a félelmeivel, elmondja azt oktatónak, másrészt egy rutinos profi már akkor kiszúrja az idegességet, amikor talán még maga a tanuló sem érzi azt. A harmadik eset pedig az, amikor szinte előjel nélkül következik be a baj.

Azt tartom, nem kell mindenkinek merülnie. Azért mert egy hobbit én szeretek, nem kötelező mindenki másnak űznie azt. És ez mással is így van: tudom, hogy sokan imádják a sakkot, de nekem nem nagyon van kedvem leülni egy tábla mellé órákra. Csak a búvárkodásban van egy olyan kalandfaktor, ami sokakat vonz, másrészt viszont annyira idegen és új érzés a víz alatti lét, hogy jópár embernek nem sikerül megbirkóznia ezzel.

Aztán egy-egy kellemes tapasztalat átlendíthet a kezdeti aggályokon. A mostani jól sikerült merülés után Ördög Nóra már azt mondta, mégiscsak érdekli ez a búvárkodás. Mert ha az ember elkezdi élvezni a lebegést, és aztán valami kellemes dolog történik, mint például meg tudnak lepni valakit egy jó hírrel a mélyben, hirtelen elfelejtődnek a rossz élmények.

Vigyor van és boldogság, épp csak dalra nem fakadunk- persze ez nehéz is lenne légzőautomatával a szánkban. Ugyan kísérleteztek már ilyesmivel is, de maradjunk annyiban, a víz alatt éppenséggel az is jó, hogy elmenekülhetünk a felszíni zajok, az állandó csacsogás, a telefoncsörgés, a hangos zene elől.

Az mindenesetre már mindenki saját döntése, esélyt ad-e magának arra, hogy megszeresse a búvárkodást. Anna valószínűleg jó úton jár, hiszen gyerekbúvárrá vált, és aki az ő korában fogékony lesz a merülés szépségeire, az már jó eséllyel szenvedélyes búvár is lesz. Az nem köztudott, hogy a gyerekek búvárkodására más szabályok vonatkoznak, mint a felnőttekére: rövidebb és sekélyebb merüléseken vehetnek részt, szigorúbb oktatói felügyelettel és így tovább. Ez pedig így is van rendjén. Ügyesek ugyan, de nem sérthetetlenek, tehát be kell tartani a megfelelő korlátozásokat.

Ahhoz úgyis fel kell nőni, hogy az ember kezdje a búvárkodást máshogy nézni, komolyan élvezni. Nem életkori kérdés ez, hanem felfogásbeli: Ördög Nórának is az lehet az igazi kihívás, ha tényleg merülni akarna a jövőben, hogy ne arról szóljon az egész, képes-e megtanulni búvárkodni, hanem képes-e igazán élvezni. A kettő nem pont ugyanaz, erről egyszer már hosszabban írtam. És ehhez kellenek a lökést adó élmények- bármennyire úgy hangozhat, Ördög Nóra csak a sztori kedvéért kacérkodik a búvárkodással, tényleg lehet, hogy ez a rövid, de különleges merülés elegendő inspiráció volt. Egy pár pillanatig elszáll minden félelem, és jó esetben ezek már soha nem is jönnek elő. És ilyenkor az ember őszintén mondhatja: "de jó volt- mikor jöhetek legközelebb?"