Tegnap épp az Origón jelent meg egy érdekes írás az osztrák szabadtüdős búvárról, Herbert Nitschről, aki súlyosan megsérült egy mélymerülő rekord végrehajtása közben. Közel 250 méter egy levegővel, ez elképesztően nagy mélység, elképesztő teljesítmény- ilyen extrém viszonyok között bármi előfordulhat. Nitsch az élő példa rá, hogy az út az ismeretlenbe meglehetősen veszélyes. Túlélte az esetet, lassan fel is épül, de az mindenesetre egyértelmű, az ilyen szélsőséges rekordokat egy átlagember megérteni is nehezen tudja, nem hogy végrehajtani.

Pedig a szabadtüdős búvárkodás nem feltétlenül a rekordhajszolásról szól. A hangtalan víz alatti lét más felkészülést, más koncentrációt követel meg a búvártól, és többségünk számára ez inkább csak fél percnyi küszködésben nyilvánul meg a víz alatt, szó nincs igazi élvezetről. A hobbi szerelmesei viszont olyan könnyedén, felszabadultan mozognak a felvételek tanúsága szerint, hogy az ember elgondolkodik rajta, ők is olyan szuperemberek-e mint Nitsch, vagy egyszerűen csak ez a szenvedélyük, és hosszú gyakorlással bárki messzire (vagyis mélyre) juthat egy lélegzetvétellel.

Bárhogy is van, a szabadtüdősök szeretnek jópofa filmeket készíteni, ahol főszerepet kap a szenvedélyük. A Defending the Vandenberg egy mesterséges zátonyként elsüllyesztett hatalmas amerikai hadihajó roncsán játszódik- nagyon hangulatos, érdemes megnézni.

A videó végén ráadásként még a készítés kihívásairól is hallhatunk...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.