A tenger mélyén találtak egy nagyobb rakományt a garum nevű szószból, de félő, hogy az eltelt két évezred alatt lejárt a szósz szavatossága.
A leletről beszélő olasz víz alatti régészek elmondása szerint Ligura régióban találtak rá a 25 méter hosszú hajó maradványaira, Alassiótól nem messze. Nagyon izgalmas a felfedezés, mert a hajó valamikor az időszámításunk kezdete után 1-2. évszázadban süllyedhetett el Simon Luca Trigona, az expedíció vezetője szerint. Ilyen nagy mélységben még alig találtak ókori roncsot a Földközi-tengeren, Liguriában pedig ez volt az első.
2012-ben kaptak fülest a halászoktól a régészek, akiknek hálójába egy bizonyos területen gyakran akadtak cserépdarabok. A vizsgálatok kiderítették, hogy 2000 éves edényekből származnak, elkezdődött tehát a kutatás.
Ám a halászok nyilván csak hozzávetőleges helyszínt tudtak meghatározni. A tenger pedig azon a ponton nagyjából 200 méter mély, tehát nem tudtak egyszerűen lemerülni és szétnézni. Két éven keresgéltek, amíg rá nem bukkantak a roncsra.
Ami viszont érdekes, az az, hogy hiába süllyedt el nagyon régen a hajó, szinte biztosan tudni lehet, hogy milyen útvonalon hajózott és mit szálított. Olaszország és Spanyolország illetve Portugália között vitt halszószt: ezt azért lehet kijelenteni, mert a lelőhelyen talált amforák szinte mind különleges formájúak, és ilyet kizárólag a garumnak nevezett, a római birodalomban szinte mindenfelé használt halszósz szállítására használtak. Ez a sózott halbelsőségekből készült ízesítő az ünnepi estélyektől az utcai árusok bódéjaiig mindenhol megtalálható volt, nagyjából olyannak számított, mint manapság a ketchup. A kevés egyedi amfora pedig olyan típusú, amit a Tiberis folyó környékén készítettek, ezekben vélhetően helyi bort szállítottak Ibériába.
A hajó valószínűleg a visszaúton süllyedt el, mert a halszószkészítés központja a mai Spanyolország területén volt. Cadiz kikötőjéből indultak Róma fele az amforákkal megrakott hajók, hogy a birodalom központjába bőven jusson ebből az ízesítőből. Még nem sikerült olyan amforát felhozni, aminek tartalma elemezhető lenne, de talán egyszer majd ezt is megoldják. Mindenesetre érdekes lenne, ha sikerülne kideríteni, pontosan mivel ízesítettek az ókori rómaiak.
Egyelőre a roncs biztonságban van a nagy mélységnek köszönhetően, de a régészek szeretnék, ha valami módon meg lehetne védeni, mert tartanak tőle, sokan tudatosan direkt felette dobnának hálót, hátha beleakad egy eladható egész amfora. Nem is az egy-két edény hiányozna az ott nyugvó 2-3000 darabból, hanem az a lehetőség aggasztó, hogy a hálók húzásával óriási pusztítást okoznának.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
