Természetesen az idén is megálltunk a Vörös-tenger leghíresebb roncsánál.
Ha északi útvonalon megy a búvárszafari, az SS Thistlegorm roncsa kihagyhatatlan merülőhelynek számít. Én már többedjére merültem itt, de voltak velünk akik még soha nem látták- azt hiszem, mindenkinek meghatározó merülési élmény. Az 1940-ben épült hajót 1941-ben bombázták le német Heinkel gépek, majd Cousteau kapitány és csapata fedezte fel a roncsot még A csend világának forgatása idején. Manapság a korabeli hadianyaggal megrakott hajó rengeteg búvárt vonz, érdekes kívül és belül, ráadásul rengeteg élőlény lakja. Általában számítani lehet némi áramlásra, de ha valaki észnél van, nem akkora kunszt a merülés. Ha a tat felől indulunk, látható a megdőlt, de még egyben levő hátsó rész a nagy ágyúval, és leereszkedhetünk a hajócsavarig is.
Utána megfigyelhető, hol szakadt szét a hajótest: a bombák ugyanis lőszerraktárat értek, a Thistlegorm villámgyorsan került a tenger fenekére.
Kicsit odébb a hajó fedélzetéről lezuhant gőzmozdony maradványa úszható körbe.
A hajó fedélzetén pedig ott van a nyomás által összelapított régi tartálykocsi.
Az orr az egyik olyan pont, ahol jellemzően rengeteg hal figyelhető meg- már ha látjuk őket a sok erre úszó búvártól.
A hajó közepén be lehet úszni pár helyiségbe, bár sok érdekes itt már nem maradt.
A raktér annál izgalmasabb, autók, motorok nyugszanak itt. Sajnos ami mozdítható, azt már elvitték szuvenírgyűjtő búvárok. Szerencsére a motorok túl nagyok ahhoz hogy kiemeljék, viszont a kormányokat már hiába keressük rajtuk.
Amikor pedig búcsút intünk a roncsnak, találkozhatunk még olyanokkal, akik egész életüket a Thistlegormon töltik. Nekünk érdekes víz alatti látványosság, nekik otthon...
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
