Egy négy évszázada brit vizekben nyugvó roncs mesél az admiralitás által támogatott kalózkodásról. Ismét jó példa arra, hogy a vízfelszín alatt rengeteg olyan maradvány rejtőzik, amik megismerése nem csak a búvárkodás szempontjából kaland, hanem történelmi jelentőséggel is bírnak.

Visszatérve a hajóra, a Temze torkolatánál, Kentben levő maradványokat már az 1840-es években felfedezték, de Wellington herceget a története nem érdekelte, embereivel csak az értékesnek gondolt fémeket hozatta a felszínre. A maradványokat aztán el is feledték, és csak egy kikötőbővítés előkészítésénél kerültek elő újból 2003-ban. Akkor kezdtek el alaposan vizsgálódni a búvárrégészek, mert azt gyanították, a roncs a Cherabin nevű hajó maradványa, ami 1603-ban süllyedt el.

A Cherabin hivatalosan békés kereskedőhajó volt, ami Anglia és Törökország között szállított árut. Ám emellett titokban spanyol hajók fosztogatása is felróható legénységének, amiben az igazi érdekesség a királyi haditengerészet hozzáállása: az admiralitás tudtával és engedélyével folyt ez a kalózkodás. Egyrészt így gyengítették a spanyolokat, akikkel úgy álltak hadban, hogy nem volt formális hadüzenet, másrészt pedig a rabolt kincseket megsápolták, tehát a kincstár sem járt rosszul.

Nem csak a Cherabin támadta a spanyol hajókat, a "királyi kalózflotta" több tucat hajóból állt I. Erzsébet uralkodása idején, és nagyobb vagyont raboltak össze, mint a híres karib-tengeri kalózok. A nagy különbség az volt, hogy a törvényen kívüli martalócokat üldözték a hatóságok, míg az admiralitás engedélyével kalózkodók útjaik végén visszatérhettek Angliába, és pénzzé tehették a szajrét. A fosztogatóexpedíciókat ráadásul köztiszteletben álló magánbefektetők finanszírozták, akik így szintén szép pénzre tettek szert. Ennek a 70 hajós flottának eddig egyetlen tagját sem találták meg, a hajók többsége odaveszett a nyílt tengeren, ám az Anglia közelében elsüllyedt Cherabin képet adhat a korszakról.

Ám a víz alatti régészkedés egyáltalán nem olyan, mint ahogy a kalandfilmekben kinéz, ahol lemennek a búvárok, szinte véletlenszerűen ráakadnak a roncsra, aztán gyorsan meg is találják a kincset. A kalózhajó maradványait már egy évtizede(!) vizsgálják, a kiemelt darabokat először gondosan meg kellett tisztítani a rárakódott üledéktől, lemérték a maradványok méreteit, a megtalált részekből próbáltak az elsüllyedés körülményeire következtetni és így tovább. 

A feljegyzésekkel vetették össze a kapott eredményeket, és a régészek úgy vélik, komoly bizonyítékaik vannak arra, hogy a Cherabin maradványai vannak a Temze torkolatánál. Ám nagyon korrekt módon elismerik azt is, mindez csak nagyon valószínű, de nem egészen biztos, hiszen 400 év távlatából kellene mindezt eldönteni. Az azonosításban például segíthetne a rakomány, ám azt már nem találták meg. Az viszont biztos, hogy egy 16. századbeli felfegyverzett kereskedőhajóról van szó, méretei, kora egyeznek a Cherabinéval. Megjegyzendő, a tengereket és óceánokat keresztül-kasul átszelő hajó mai szemmel nézve aprócska volt, alig 25 méteres hosszúsága szinte megmosolyogtató- ehhez képest lenyűgöző a korabeli tengerészek merészsége, akik ilyen távoli utakra keltek vele.

A roncs egyben maradt részeit kiemelték és elszállították, ám különleges helyen állították ki azokat: stílusos módon a Stoney Cove nevű tóban süllyesztették a hajótest darabjait, itt merülhetnek le hozzá a búvárok. Ez Anglia egyik legnépszerűbb édesvízi merülőhelye, így aztán meglehetősen sokan láthatják a maradványokat. Ráadásul még izgalmasabb lesz a búvárkodás, hiszen többet tudunk a roncs történetéről, utána lehet annak olvasni: mostantól Cherabinként ismerhetik az eddig csak Gresham Shipként emlegetett hajót. A többi talált lelet pedig múzeumba kerül majd.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!