Évtizedeken át titkolták a családtagok elől, miért süllyedt el az angol tengeralattjáró. Nem csoda, miért nem akarták elmondani az igazat a haditengerészet illetékesei: tévedésből egy másik brit hajó küldte a tenger fenekére.

Amikor közel egy évszázaddal az 1918 októberében történt tragédia után lemerültek a búvárok egy roncshoz, azt hitték, egy teherhajó maradványait úszhatják körbe. Ám odalenn egy nagy tengeralattjárót találtak. A búvárok egyike ráadásul angol feliratot vett észre a tornyon, tehát ebből tudhatták, nem német hajóval van dolguk. Ám arról senki nem tudott, hogy ezen a területen angol tengeralattjáró nyugszik. És az is meglepte őket, hogy milyen hosszú. A J-osztályú tengeralattjárók 80 métere tekintélyes méretnek számított az első világháború idején.

A felfedezők gyorsan azonosították, milyen típusú hajót találtak, ám ezek után már tudni szerették volna, mi is történt a tengeralattjáróval. Mint kiderült számukra, a J6-ra bukkantak rá, aminek tragikus története sokáig titkos volt. A végzetes napon egy angol járőrhajó szúrta ki a tengeralattjárót Beadnell közelében, és egyből akcióba is lépett. A Cymric egyike volt a teherhajóknak álcázott tengeralattjáróvadászoknak, amelyeken elrejtették a fegyverzetet, csapdába csalva az ellenséges tengeralattjárókat.

A hajóról természetesen megpróbálták azonosítani az ellenfelet, de a toronyról lógott valami, ami a J betűt U betűvé alakította, így a Cymricen meg voltak győződve arról, hogy német hajót látnak. Tüzet nyitottak, a tengeralattjáró pedig hamarosan irányíthatatlanná vált, és hiába próbált menekülni, a tenger fenekén kötött ki. A 34 fős legénységből 15 ember élte túl a katasztrófát, és a kimentésük után már a másik hajó fedélzetén is tudták, hogy nagy hibát követtek el.

A Cymric kapitányát bíróság elé állították, de végül felmentették a vádak alól. Az elhunyt tengerészek családtagjainak nem mondták el a valóságot, azt mondták nekik, ütközés következtében süllyedt el a J6. Azt sem közölték, az elhunytak a hajótestben maradva hol nyugszanak. Így aztán sok-sok év után csak a közelmúltban volt rá lehetőség, hogy a leszármazottak koszorúval emlékezzenek a tragédia helyszínén az elhunytakra.