Balsorsú brit tengeralattjáró nyugszik a Shetland-szigeteknél.

Az első világháború idején kezdtek sorsdöntő szerepet játszani a búvárhajónak is nevezett tengeralattjárók a harcokban. Elsősorban a németek tengeralattjárósairól hallott a többség, amik mind az első, mind a második világégés idején súlyos csapásokat okoztak, de a többi félnek is voltak ilyen hajói.

Az E49 egyike volt a britek E-osztályú tengeralattjáróinak. Az 55 méter hosszú hajót két dízel- és két elektromos motor hajtotta. Maximális merülési mélysége 30 méter volt, és öt órát tudott a víz alatt tölteni egyhuzamban. Ágyúval illetve öt torpedóvető csővel szerelték fel, ezekhez tíz torpedót hordozott a fedélzetén. 

A hajót 1916 decemberében állították szolgálatba, de nem sokáig tartott a karrierje. 1917. március 12-én süllyedt el a Shetland-szigetek közelében, amikor aknára futott- ezeket az aknákat csak két nappal korábban telepítette egy német tengeralattjáró, az UC76-os. A hajó darabokra szakadva süllyedt el, a tragédiát a 31 fős legénység egyetlen tagja sem élte túl.

A Skóciától északra található, meglehetősen zord Shetland-szigetek aligha tartoznak a tipikus búvár úti célok közé. Általában brit búvárok szerveznek oda túrákat, akik számára nem szokatlan a hideg víz. A kifejezetten roncsokat célzó útvonalak egyik állomása lehet a HMS E49 roncsa is, ami 29 méteres mélységben található.

A több, mint egy évszázad amit a víz alatt töltött az eleve erősen megrongálódott tengeralattjáró, meglátszik a hajótesten. Ahhoz képest, hogy ennyire északra van, meglepően kellemes tud lenni a látótávolság, és az is gyorsan feltűnik, milyen nyüzsgő az élővilág az E49 maradványai körül.

A búvároknak viszont tiszteletben kell tartani azt, hogy a hajó háborús sírhelynek számít, így természetesen bárminek a felszínre hozatala szigorúan tilos- a szuvenírgyűjtők itt is keményen büntetik. Természetesen a tisztességes búvároknak ilyen eszébe sem jut...