Csak búvárok nézhetik meg a híres U-2511 maradványait.
A második világháború idején a német hadiipar számos komoly fejlesztése változtatta meg a fegyverek világát. Ők vetették be az első sugárhajtású vadászrepülőt, ballisztikus rakétát, és persze a tengereken is újdonságokkal rukkoltak elő.
A háború elején a németek tengeralattjárói komoly veszteségeket okoztak a szövetségeseknek. Itt pedig megemlíthetjük, az ellenfél mérnökei sem ültek a babérjaikon, így a folyamatosan fejlesztett radarokkal egyre hatékonyabban szúrták ki a német búvárnaszádokat. Egy idő után enyhén szólva sem volt életbiztosítás ilyen hajókon szolgálni, mert sorban küldték őket a tenger fenekére.
Megindult az ötletelés, hogy lehetne javítani a tengeralattjárókon. Egy mérnök, Helmuth Walter újféle meghajtással kísérletezett már a 1920-as évek óta, és amikor a haditengerészet végre ráharapott az ötletre, végre egy hajót is építhetett ami ilyet használt. Ám ekkor már a háború évek óta zajlott, és nem volt idő arra, hogy éveken át kísérletezzenek hidrogén-peroxidos hajtóművel.
Visszatértek tehát a hagyományos dízel-elektromos meghajtáshoz, ám minden korábbinál nagyobb akkumukátorokkal felszerelt tengeralattjárót terveztek. A Walter elgondolásai alapján épített XXI-es osztályú "Elektroboot" korszerűbb kialakítású és áramvonalasabb volt elődeinél, ami jóval gyorsabb lett volna a víz alatt, miközben tovább tudott a mélyben maradni.
Ám a német hadiipar már nem tudott felkészülni a XXI-esek sorozatgyártására. 1944. szeptemberében fejezték be az elsőt, az U-2511-et, aminek legénysége Adalbert Schnee kapitánysága alatt kezdtek meg a felkészülést a bevetésre. A közel 77 méter hosszú hajó 240 méteres mélységig tudott merülni és hat torpedóvetőcsővel szerelték fel. (A Háború művészetének remek cikkéből még többet lehet megtudni a hajó megszületéséről.)
A legelső éles tengeri járőrözésére 1945. április 30-án indult el, és alig néhány nap múlva kapták meg az üzenetet, ami minden harci tevékenység felfüggesztéséről értesítette a kapitányt. Schnee ki akarván próbálni tengeralattjáróját, a közelben felbukkant HMS Norfolk nehézcirkáló közelébe lopakodott, egy szimulált torpedóindítást hajtott végre, majd észrevétlenül eltűnt. A brit hajó kapitánya csak később tudta meg, hogy ha az az üzenet nem jut el az U-2511-esre.
A XXI-es osztály olyan izgalmas újdonságnak számított, hogy a németek lefoglalt épp elkészült vagy félkész tengeralattjáróit hadizsákmányként elvitték a szövetségesek. A franciák is szolgálatba állítottak egyet, ami a szuezi válság idején a helyszínen tartózkodott például. A szovjetek pedig több tucatnyit használtak hosszú éveken át a német búvárhajókból.
És hogy mi lett az U-2511 sorsa? Az angolok a lefoglalt német tengeralattjárók nagy részét az Operation Deadlight-nak elkeresztelt akció során szándékosan elsüllyesztették saját partjaik közelében. Az U-2511 1946. januárjában került a tenger fenekére Észak-Írország mellett, és most 69 méteres mélységben nyugszik.
A kifejezetten épségben maradt hajótest felett úszva a búvárok megnézhetik a negyvenes években forradalminak számító kialakítást, a különböző fegyvereket. Ha jók a körülmények, kifejezetten látványos lehet a merülés, mint az ebben a videóban is látható.
Az U-2511 egyike azoknak a roncsoknak, amelyek igazi múzeumhajóként nyugszanak a tenger mélyén, mint a pusztító háború máig élő emlékei.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
