A búvárkodás szerelmesei, akiknek többsége látott már néhány Cousteau-filmet, pontosan tudja, mi is az a Calypso. Az egykori hadihajót a híres felfedező, Jacques-Yves Cousteau 1950-től bérelte ki jelképes összegért, aztán átalakították úgy, hogy a kor csúcsszínvonalú úszó tengeri laboratóriuma legyen belőle. Az expedíciókat Cousteau a könyvek és filmek bevételeiből finanszírozta, és a kapitány bázisául a Calypsót használta, aminek fedélzetén bejárta csapatával az egész világot.

Cousteau halála előtt nem sokkal, 1996-ban ütközött Szingapúrban egy másik hajóval a Calypso, és el is süllyedt. Csak bő két hét múlva emelték ki, majd Franciaországba szállították. Ott évekig csak rozsdált, a kapitány halála után pedig hosszas jogi csatározás kezdődött.

Cousteau ugyanis kettős életet élt: első házasságából született két fia, de még élt első felesége, Simone, amikor megismert egy Francine nevű hölgyet, akitől két gyermeke van. Simone halála után elvette Francine-t, és miután a kapitány 1997-ben elhunyt, első házasságából származó utódai és második felesége hosszas jogi csatározásba kezdtek, ki is a Cousteau-örökség gazdája. Ennek a pereskedésnek az egyik tétje a Calypso volt.

A két fél kölcsönösen azzal vádolta a másikat, hogy csak ki akarják használni a híres nevet, anyagi hasznot akarnak húzni a Cousteau-legendából. Végül a Calypso (és a Cousteau Society) Francine kezelésébe került, de ez egyáltalán nem oldotta meg a problémákat. A hajót szárazdokkba vitték, de nem nagyon történt semmi. A hatalmas összeget, amibe a rossz állapotú hajó felújítása kerülne, egyelőre senki nem finanszírozza, így egy bírósági döntés alapján a szárazdokk tulajdonosa szabad kezet kapott, hogy elárverezze a Calypsót.

Francine nem a tartozását törleszti egyelőre, hanem bizakodó nyilatkozatokat ad ki. Szerintük a hajó nincs is szétrohadva, folyik a munka, minden szép és jó lesz- de kevesen hiszik el, hogy két évtizednyi hányattatás és sok bírósági csata, lejárt határidő most hirtelen egy csapásra minden rendben lesz. A munka nem egyszerű, mert a jelentős részben fából épült hajó fő elemei egyszerűen elkorhadnak, ha nem törődnek vele, míg a fém alkatrészek lassan a rozsda martalékává lesznek. Aztán nem marad más, csak egy név meg az emlékek.

A szárazdokk birtokosa abban reménykedik, ha sikerül eladni a Calypsót, jó kezekbe kerül: valaki olyan veszi meg, aki értékeli a legendát, és méltó módon állítja helyre. Természetesen arról is vita folyik, egyáltalán értelme van-e renoválni. Akadnak, akik szerint el kellene süllyeszteni mesterséges zátonyként, hiszen így tudná a továbbiakban is tenger élővilágát szolgálni. Mások szerint éppen ellenkezőleg, úszó múzeumként érne a legtöbbet, hogy emlékműve legyen a kapitány természetvédő-felfedező munkásságának. És persze bizonyára olyan is van, aki megpróbálná teljesen újjáépíteni, aztán tengerre szállna vele, hiszen a hajónak elsősorban az a dolga, hogy az óceánokat járja.

Most még bármelyik megoldás elképzelhető, de van egy negyedik forgatókönyv, méghozzá a legrosszabb: az, hogy valaki ócskavasként veszi meg, feldarabolja és úgy adja el. Ezzel pedig nem "csak egy hajó" veszne oda, hanem a víz alatti kutatás egy szelete, egy darabka történelem.