A Lefort nevű orosz sorhajó a hajózás történetének egyik legsúlyosabb katasztrófáját szenvedte el 1857-ben. 

Az 58 méter hosszú, 94 ágyúval felszerelt hadihajót 1835-ben bocsátották vízre, nevét az orosz flotta egykori parancsnoka után kapta. A Balti flottába sorozták be, de nem vett részt ütközetekben a Krími háború idején.

1857. szeptember 22-én a mai Tallinnból hajózott Kronstadt irányába egy kötelék tagjaként. A fedélzeten 756 tengerész mellett több nő és gyermek is tartózkodott, ugyanis a legénység családtagjai közül is többen velük utaztak.

A hajókra váratlanul egy rettentő erejű szélvihar csapott le. A Lefort felágaskadott, az oldalára dőlt, majd szinte azonnal a tengerbe veszett, magába rántva mindenkit aki a fedélzetén volt. A vihar erejére jellemző, hogy azon a napon összesen 30 hajó süllyedt el a Balti-tenger orosz szakaszán. Ám ez sem feltétlenül indokolta volna a hadihajó azonnali pusztulását. A későbbi vizsgálatok szerint ehhez több ok is hozzájárulhatott: a rosszul elhelyezett a rakomány, a meggyengült és nem megfelelően szigetelt hajótest illetve az is, hogy a lőnyílások egy része nyitva volt.

2013-ban az oroszok expedíciót indítottak az S-320 nevű tengeralattjáró felkutatására. A szonár jeleinek vizsgálata során egyszer hajóra emlékeztető körvonalat vettek észre- azt egyből látták, hogy nem tengeralattjárót találtak, de így is érdekesnek tűnt. A 70 méteres mélységbe lemerülő búvár két óra múlva tért vissza a fedélzetre a nagy hírrel: "Uraim, megtaláltuk a Lefort roncsát!"

A roncs olyan, mint egy víz alatti temető, hiszen annyian nyugodtak itt. Az eltelt másfél évszázad alatt háborítatlan volt a Lefort, amiről az orosz búvárok felvételeket készítettek, és egy külön honlapot is készítettek, ahol megismerhető a hajó története, és három dimenziós modelleken "járható be" a roncs. Itt lehet megismerkedni a szomorú sorsú hajóval, ami a Balti-tenger egyik legnagyobb tragédiájának emlékhelye.