Nem túl pörgős mostanában a hazai búvárélet. Tudom, hogy a hazai adottságaink nem kedveznek ennek a hobbinak, ráadásul vannak anyagi korlátok is- nem futja mindenkinek a merülésre.

Ám attól még jó hangulatú közösségi események lehetnének, annak idején voltak előadások, programok például, de az idénre ezek már elmaradtak. Az a szokatlan helyzet állt elő, hogy hiába gondoljuk azt, boldog-boldogtalan fotózik a víz alatt, a 2011-es rekordév után 2013-ra a Búvárfotós Országos Bajnokságon visszaesett a résztvevők és a nevezett képek száma is. A búvártúrákon évről évre ugyanazok az arcok bukkannak fel, kevés a fiatal közöttük- talán más dolgok jobban érdeklik őket, talán nekik van rá a legkevésbé pénzük.

A kevés esemény egy részének szervezéséből én is kiveszem a részem, tudom, hány embert lehet elérni, megmozgatni. Épp a napokban zajlik a hegyeshalmi II. Búvár tábor, remélem, ott legalább kicsit nagyobb az élet. Pedig fontos lenne a közösség, mert a merülések száma mindig korlátozott, de élményeket megosztani, mások beszámolóit használni, vagy egyszerűen csak trécselni búvártársaságban mindig jó.

Miért jutott ez pont most eszembe? A napokban írtam róla, hogy Vilmos herceg milyen jó hangulatú rendevényen vette át a brit búvárok szövetségének elnökségét. És ennek a szervezetnek találtam meg egy fél évszázada készült rövidfilmjét, ami közös búvárprogramokról, bulizásról szól. Persze a hatvanas évekhez illő elegáns kiskosztümben, tűsarkúban mentek az érdeklődő hölgyek az uszodában tartott klubestre, de aztán hamar fürdőruhára, maszkra és uszonyra cserélték a kosztümöket- nos, ilyen kötetlen, a búvárkodással való ismerkedésre is lehetőséget adó programból mifelénk tényleg nem sok akad. Máskor pedig igazi víz alatti bulikat szerveztek, és most különös arra gondolni, a közel hat évtizede még fiatal búvárok közül hányan lehetnek életben, hogy emlékezhetnek vissza ezekre a nagy időkre.

Persze a britek a búvárklubok rendszere miatt egészen más helyzetben vannak. Nyilván ehhez az kell, hogy a hosszú partszakasszal rendelkező országban mindenkinek van lehetősége hétvégi közös búvártúrákat szervezni egy közeli vagy egy kicsit távolabbi pontra. Így aztán nem csoda, hogy pezseg a búvárélet, de hasonló a helyzet a többi tengerparti országban, például az olaszoknál, norvégoknál.

Mi sajnos nem vagyunk ilyen szerencsések, a pár merülhető tavunk lehetőségei korlátozottak, a merülés pedig ott sincs ingyen. Így aztán rendszeres baráti búvárkiruccanásokat ritkábban szervezünk. Most pedig a felszíni programok is megritkultak, és ami még nagyobb baj, ennek nem nagyon visszhangja, mintha kevesen hiányolnák azt, hogy mi, búvárok összejöjjünk. Van pár összetartóbb társaság, de úgy nagy általánosságban nem nagyon hallani a búvárokról.

Szóval kicsit csend veszi körül a mi kedvtelésünket, és kevesen vagyunk, akik rendszeresen hírt adunk érdekességekről, újdonságokról, kevés fotós oszt meg jó víz alatti képeket. Mi páran jól ismerjük egymást, jó viszonyban is vagyunk, csak azt nem tudjuk, hány emberhez jutnak el a dolgaink. Reménykedek, hogy azért van, akit érdekel a felszín alatti világ, és hamarosan töben is leszünk, akik merülhetünk, akár itthon, akár egy egzotikus országban. 

A magam részéről azért nem adom fel, igyekszek legalábbi a szűkebb kör számára közös programot szervezni. Legalább a mostani baráti társaság tartson össze, aztán hátha egyszer erre alapozva többen is össze tudunk jönni búvárok nem csak a felszín alatt, de odafenn is.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!