Az egész Karib-tengert fenyegető tűzhalinvázióval különféle módszerekkel próbálják felvenni a harcot. A gyorsan szaporodó falánk ragadozók elég előnyös helyzetben vannak, hiszen természetes ellenségük nincs, az emberek pedig csak egy részüket tudják kifogni.

Ráadásul a szigonnyal lövöldözés a búvárok jelentős része számára nem túl szimpatikus. Érdekes, hogy miközben a kedvtelési búvárkodás kezdetén a szigonypuskát már-már az alapfelszerelés részeként hirdették az Egyesült Államokban, ahogy teltek az évtizedek, a víz alatti vadászat egyre inkább egy szűk réteg hobbijává szorult vissza. Másfél évtizede merülök, és még nem láttam a víz alatt olyan búvárt, aki szigonypuskát vitt volna magával. Én se vágytam sose arra, hogy lövöldözhessek merülés közben.

Persze az emberek egy részében bizonyára feléled a vadászösztön, ha olyan helyzetbe kerülnek. Van ebben valami ősi: saját kézzel megszerezni a zsákmányt, majd megenni... Szóval bármennyire nem foglalkozok ilyesmivel, meg tudom érteni valamilyen szinten a horgászokat, vadászokat is. Amikor pedig nem hogy tiltják a szigonyozást, hanem egyenesen még biztatnak is rá, bizonyára sokan azt mondják, "a jó cél érdekében" mégiscsak beszállnak a kampányba, és közben titkolt cserkészési vágyukat is kiélhetik.

A Kajmán-szigeteken egyenesen arra törekednek, hogy a tűzhalszigonyozás terén elhódítsák az első helyet a térségben. Az első példányokat még 2008-ban vették észre ezekben a vizekben, azóta viszont a mérgező tüskéiről ismert, jellegzetes megjelenésű halak nagyon elszaporodtak. Több száz szigonypiuskát bocsátottak a búvárok rendelkezésére, akiknek rendszeres jelentést kell tenni a fogásról. Noha az ország elsősorban gyönyörű strandjai és remek merülőhelyei miatt számít vonzó úti célnak, a tűzhalvadászok mellett azok is jól járnak, akik meg akarják kóstolni ezeknek az állatoknak a húsát.

Ez nem vicc, ennek nagyon is megvan a jelentősége: ha az éttermekben keresett a tűzhal, meglesz az igény a vadászatra is. A helyi séfek ezért remek fogásokat találtak ki, meg lehet kóstolni grillezve, sütve, ceviche formában... Természetesen először el kell távolítani a mérgező tüskéket, de jól elkészítve a tűzhal teljesen biztonságos. 

Rendszeresen versenyeket rendeznek az amatőr búvárok számára, 2012 decemberében két nap alatt 1400 példányt lőttek ki. Noha ez soknak tűnhet, a nőstény tűzhal akár 30 ezer petét is lerakhat, utánpótlás tehát bőven van. Azért a rendszeres irtásnak van eredménye, a zátonyokon kevesebb tűzhal van egy-egy ilyen kampány után. Sokan még nincsenek tisztában a tűzhal-veszéllyel, és nem merik megkóstólni a húsát se, mert mérgezéstől tartanak. Szóval a tájékoztatás ugyanolyan fontos, mint maga az irtás. Ahogy egy helyi búvár fogalmaz, ez az egész olyan, mint a fűnyírás: folyamatosan csinálni kell, ha eredményt szeretnének elérni.