Furcsa, de néha az is bajba sodorhatja az élőlényeket, ha túlságosan szeretik őket. 

Időnként hallunk már-már esztelennek tűnő szigorításokról, amikor olyan durván korlátozzák bizonyos élőlények közelében a mozgást, hogy teljesen ellehetetlenül a megfigyelésük. A védelem fontos, de nem kellene túlzásba esni, mondja ilyenkor állatszerető énem. Igen, szívesen búvárkodok delfinek közelében, és lelkesen úsznék manátikkal, de ha csak pórázon tehetném ezt meg vagy kerítés mögött, akkor inkább hagynám az egészet.

Aztán a napokban láttam egy képsorozatot, amin azt örökítették meg, hogy a tojást rakó teknősöket mi várja a tengerparton Costa Ricában. Bámészkodó, fotózgató turisták tucatjai bukdácsolnak közöttük, és nem nehéz kitalálni, van olyan állat, akiket a jelenlétük zavar. Arcukba nyomják a vakuzó fényképezőgépet, szelfizgetnek velük és így tovább.

Világos, hogy ezek az emberek nem akarják bántani a teknősöket, nagyon is szeretik őket. Csak éppen senki semmilyen értelmes keretet nem szabott a látogatásnak- nyilván a teknőstúrák szervezőinek igen jó bevételi forrás ez. "Ha a többi turista odapofátlankodik az állatok közelébe, akkor én sem maradhatok ki"- gondolja magában az egyszeri teknősbarát, aki talán eleinte távolabbról szemlélődött, de egy állatot sem láthatott a sok fotóstól.

Mindenki abból indul ki, egy pár fotóval nem okoz kárt. És tíz ember pár fotóval? És száz? Vagy még több? Az elriasztott állatok talán más, kevésbé biztonságos partot keresnek, vagy ki tudja mi történik velük. Aztán mi meg csodálkozunk, hogy évről évre kevesebb a tojás, kevesebb a kis teknős, végül megfogyatkoznak a nagyok is. 

Szóval ezek után azt hiszem, nagyobb empátiával fogok viszonyulni a szigorítások iránt, mert szemmel láthatóan a szeretet és a kíváncsiság is okozhat galibát. Fogadjuk el, hogy bizonyos szabályoknak megvan az értelme és a haszna- így is millió más lehetőségünk van kedvenc állataink közelében lenni, tehát aki akar, az láthat máskor, máshol például teknőst.