Lehet, hogy a jövő agrármérnökeinek búvárvizsgára is szüksége lesz? Ezt a lehetőséget is elővetíti egy új projekt, aminek keretén belül a víz alá telepítenek ültetvényeket.
Olaszországban, pár méterrel a felszín alatt található a Nemo kertje nevű projekt központja, ahol már négy éve dolgozik egy családi vállalkozás. Azt használják ki, hogy a víz alatt meglehetősen állandóak a körülmények, a vízhőfok ingadozása sem túl nagy, és az üvegház párásítását kézenfekvő módon a tenger végzi. A jelen levő széndioxid pedig segíti a növények fejlődését.
A víz mélyén több növény termesztésével is kísérleteznek, eper és bab is van az üvegházakban. Az építmény természetesen nem olyan, mint egy hagyományos felszíni üvegház, szabadmaztatott tervről van szó, amelyek inkább buborékokra emlékeztetnek. Újabb növényekkel próbálkoznak majd a jövőben, hogy kiderüljön, melyiknek a legkedvezőbb a tengermélyi ültetvény.
A víz alatti üvegházak felügyelete persze egy kicsit bonyolultabb. Egyrészt kiderült, a heves tengeri viharok pár méter mélyen is megrongálhatnak bármit, ki kellett találni a rögzítés módját. Az állandó felügyeletet kamerákkal oldják meg, és szenzorok érzékelik az oxigén és a széndioxid szintjét.
Ma még minden a tapasztalatszerzésről szól, gyakorlatilag minden évben azzal számolnak, hogy elveszhet a teljes termés. De ez nem számít, hiszen az egész a jövőnek készül- és a betakarítás eddig mindig sikeres volt. Tömegtermelésről még szó sincs, a cég saját rendezvényein szolgálhatnak fel a víz mélyéről származó alapanyagokból készült fogásokat.
Közben a tenger is befogadta az üvegházakat: polipok rejtőznek az építmények alatt, csikóhalak költöztek melléjük, de a rákok is szívesen bújkálnak ott. Furcsa egymás mellett látni a tengeri és felszíni élőlényeket, olyan az egész, mint egy megvalósult sci-fi.
Jelenleg évi négy hónapra van engedélyük a kormányzattól a tengermélyi gazdálkodásra. Ha többet tudnak arról, mennyire válik be ez a terv, akkor egyre hosszabb lehet a termelési szezon. Mivel a cégnek nem a gazdálkodás a fő tevékenysége, az erőforrásaik korlátozottak, de remélik, majd befektetők is fantáziát látnak ebben, és megvalósulhat egy fenntartható termelés a tenger fenekén. Talán a világnak pont azon a részein adhat reményt ez a fajta gazdálkodás, ahol a felszínen nagyon kedvezőtlenek a körülmények.