A tenger szennyezéséről sokat írtam már magam is, de igazán akkor gondolkodik el az ember arról, mit teszünk az élővilággal, amikor egy ilyen miatt elpusztult állattal szembesülünk. Volt már olyan, hogy hálóba gabalyodott cápát találtunk, akit nem lehetett megmenteni. Hasonlóan erős az is, amikor a kívülről láthatatlan dolgokat mutatja meg nekünk egy röntgenfelvétel.

A tengeri teknősök hosszú életű állatok, ám sok évvel rövidíheti meg életüket, ha a tengerbe kerülő rengeteg szemetet is lenyelik. Sydney egyik állatkórházában sok teknőst kezelnek, amik bele is pusztulhatnak a beleikben rekedt műanyagokba vagy más tárgyakba. Az állatorvosok egyre több teknőst vesznek gondozásba, ami azt jelzi, gyarapodik a vízben lebegő szemét mennyisége. Az olyan sűrűn lakott települések, mint Sydney, rengeteg szemetet "termelnek", és a műanyag sajnos könnyen utat talál az óceánba.

Ami még rosszabb, ezek nem lebomlanak, hanem apró darabokra szakadnak, és a tengeri élőlények rendszeresen lenyelnek belőlük táplálkozás közben. A lebomlónak nevezett nájlonzacskók a földben bomlanak csak le, a tengerben szétszakadnak és ugyanolyan károkat okoznak, mint a többi. A partra menő embereknek fokozottan oda kellene figyelni arra, hogy ne hagyjanak maguk után hulladékot. Arra biztatnak mindenkit, hogy azt a szemetet is szedjék össze, amit mások hagynak maguk után. És még így is sok más kerül a vízbe, a teknősökről készült röntgenfelvételeken még a torkon akadt horgokat is gyakran látnak.

Az állatorvosok megpróbálnak minden egyes állaton lehetőségeik szerint segíteni. A hozzájuk vitt teknősök jelentős részét sikerül megmenteni, és amikor befejeződik a rehabilitáció, visszaengedik őket a tengerbe. Ám abban csak reménykedni tudnak, hogy az állatok nem bukkannak fel újra a rendelőben, miután megbetegszenek néhány újabb lenyelt műanyagdarabtól.