Egy holland vizekben nyugvó, régóta ismert hajóroncsban került elő váratlanul egy lelet.
A Christiaan Huygens nevű, 168 méter hosszú személyszállító hajó még 1927-ben épült Hollandiában. A hajót a második világháború idején a szövetségesek vették igénybe csapatszállításra, sok-sok tengeri mérföldet tettek meg vele a katonák. A harcok végeztével Antwerpenben vizsgálták át, majd Rotterdam felé vette az irányt 1945 nyarán, hogy gyerekeket szállítson külföldre. Ám a hajó aknára futott, és hiába küzdöttek megmentéséért, darabokra szakadva elsüllyedt.
A Westkapelle közelében nyugvó, eredetileg is igen hosszú roncs népszerű merülőhellyé vált, mert az egykori Christiaan Huygenst benépesítette az élővilág. Leon Joosse is azon búvárok közé tartozik, aki gyakran felkeresi az anemonákkal lepett hajót. A több, mint hét évtized elteltével bizonyos részek már összeomlottak, de ha jók a viszonyok, így sok az érdekesség, mert vannak pontok ahol be lehet nézni a hajótestbe.
Az egyik helyen valami csillogóra lett figyelme a búvár az üledékben. Kicsit közelebbről megnézve egy arcot látott: egy szoborra bukkant. Megmutatta merülőtársának, s mind a ketten izgatottan nézték a felfedezést. A búvárnak ekkor döntést kellett hoznia. Tudta jól, hogy nem lenne szabad semmit sem felhoznia a roncsból a törvények szerint, de egyszerűen tartott attól, ha ott marad a lelet, mire bejelenti és a hatóságok vennék szemügyre, valaki más, egy kevésbé törvénytisztelő búvár elviheti a szobrot.
Így aztán Joosse magához vette a kis szobrot, értesítette a hatóságot és maga is utánanézett, mit is talált. A szobor alkotóját gyorsan kiderítette, Lambertus Zijl művéről volt szó. Ő neves holland szobrász, és ez az alkotás az első osztályú éttermet díszítette. Mostantól a hivatalos szervek gondoskodnak a további sorsáról. Egy régész úgy nyilatkozott, hogy tudják, a búvár megszegte a szabályokat, de azzal is tisztában vannak, így biztosan méltó helyre, múzeumba kerülhet a lelet.
Joosse örül ennek, mert nem tartja magát szuvenírgyűjtő búvárnak. Sőt, már nem is ez az első eset, amikor valamire ő talál rá: egyszer egy ágyú félresikerült kiemelése során veszett nyoma egy résznek, amire ő bukkant rá. És számára az a büszkeség, hogy így a múzeumban teljessé válhatott a tárgy, neki köszönhetően- nem csak ő láthatja, hanem mindenki más is.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
