Stephen Frink neve igencsak jól cseng a búvárfotósok világában. Az amerikai fotós számtalan magazinban publikált már, még a Newsweek címlapján is szerepelt egy képe.

Ám nem olyan könnyű eljutni oda, hogy valaki víz alatti fotózással keresse a kenyerét. Firnk az egyetemen pszichológiát tanult a hetvenes években, mellette az úszócsapat tagja volt. Elvégzett egy búvártanfolyamot is, és ez megváltoztatta életét. Persze eleinte még nem a fotózás miatt merült: a víz alatt tisztított csónakokat, és így keresett egy kis pénzt.

Aztán jött a fotózás is. Mint sokan mások, használtan vette első vízhatlan kameráját, aztán Hawaiion turistákat fotózott. Utána Coloradóba tette át székhelyét, ahol lemondhatott a búvárkodásról. Ám a tenger csábítása túl erős volt, hamarosan Floridában találta magát. Jobb gépet szerzett, és új fotóira már felfigyeltek. Hamarosan pedig a szerencse is mellé állt: egy magazin búvárfotósa helyett kellett beugrania, és az egyedi megbízásból új karrier lett.

Stephen Frink útja sem volt tehát kikövezve. Érdemes odafigyelni rá, mit javasol a kezdőknek! Mint sokan mások, ő is az alapnak a tanulást tartja. Elsősorban jól kell merülni, lebegni, másrészt igyekezni kell megismerni a tengeri élőlények viselkedését. Meg kell érteni, mi riasztja el a halakat, honnan kell közelíteni, milyen reakciókat várhatunk és így tovább.

Szintén fontos megtanulni a víz alatti fotózás fizikáját, a színek eltűnését, meg kell érteni, miért kell minél közelebb menni a témához. A világítás pedig már igazi művészet, amikor egyszerre kell használni a mesterséges fényt adó vakut és a természetes fényeket. És persze tanulni kell a komponálást is, majd meg kell találni az egyéni látásmódot- de ettől egy kezdő persze még messze van.

Neki inkább az a fontos, hogy saját gépét megismerje. Tudja, mit lehet vele lefotózni, és mit nem. És képes legyen odafigyelni arra, hogy a gép ne ázzon be, ne romoljon el, mert akkor fuccs a búvárfotózásnak. A gépére mindenkinek magának kell vigyázni, mert az igazán senki másnak nem fontos.

Végül pedig a búvárfotós legyen saját maga legkeményebb kritikusa. A rossz ké az rossz ké, nincs rajta mit magyarázni. Csak az elemzések révén fejlődhet minden amatőr búvárfotós.

A fenti tippekben nincs sok új, ezt az élvonalbeli magyar búvárfotósok is mind elmondták már, sőt, egy tanfolyam keretén belül ennél sokkal többet is lehet tőlük tanulni. Frink tanácsait azért osztottam meg, hogy igazoljam, még az is ezeket emeli ki, aki egészen konkrétan búvárfotózásból él, menő magazinoknak és világcégeknek dolgozik.

És ezzel együtt is tudja, a tenger több, mint munkahely a számára. Az igazi búvárfotós legyen elkötelezett környezetvédő is- ha nem lesznek állatok a mélyben, velük együtt eltűnik a varázs is.