Nem sok érdekesebb állat van a tengerekben ezeknél a fejlábúaknál.

A búvárok körében a polipok afféle örök favoritok. Minden merülést feldob, ha felbukkan egy belőlük, és nekünk most az Adrián szerencsénk volt, többet is láttunk, volt belőlük kisebb is, nagyobb is. Persze nem mindig egyszerű megtalálni az ügyesen rejtőző, színt változtatni képes állatokat, hiába figyel nagyon a búvár. Ezen a fotón például a kép alsó részét kell nagyon figyelni, ott pislog egy kis lyukból az állat. 

Nagyon jellemző az is, hogy sziklák alá, hasadékokba kúsznak be. Ilyenkor az a taktikánk, hogy mindenhova bevilágítunk, benézünk, s kis szerencsével ki is lehet szúrni őket. Óvatosan kell megközelíteni a polipokat, mert még jobban bepréselődnek, és akkor nem hogy fotózni, látni is alig őket. 

Néha viszont ők is kíváncsiak, érdeklődőbbek. Ilyenkor türelmesen kell várni, amíg kicsit ki nem bújnak, meg nem mutatják magukat. Nem az a tipikus, hogy a polip teljes teste látszik, ha igen, akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Nekünk ezen a túrán egy kisebb polippal volt mázlink, aki egy darabig jól tűrte a közelségünket.

Akár barátságosak, akár nem, sose akarjuk rángatni, bántani őket. Kicsit szomorúak is voltunk, amikor láttuk, hogy a partra vitt pár fickó a szomszédos apartmanház előtti tengerszakaszból egy polipot, dobálták, szórakoztak vele. Az, hogy valamit kifognak és megesznek- megesik. De kínozni nem szabad élőlényeket mókából. Igazi búvár egészen biztosan soha nem tesz ilyet- de mondhatnám azt is, normális ember ebben nem találhat élvezetet...