A britek háborúban elsüllyesztett vagyonára fáj a kincsvadászok foga.

Tele van minden a különféle kincskeresős sztorikkal, spanyol galleonok, Hitler aranya és más egyéb legendák nyomába eredtek már rengetegen a víz alatt. És mivel van aki sikerrel is jár, ezért aztán még elég sokat fogunk hallani hasonló expedíciókról.

Persze van különbség a zavarosban halászó és a kormányzat áldásával dolgozó kutatók között, nem mindegy, hogy valaki csak ötletszerűen merülget vagy nagyon is alapos munkát végez előtte, s az is fontos, hogy csak a kincsre megy a búvár vagy pedig fontos a történelmi értékek feltárása is.

Egy hír szerint most azt a célt tűzték ki roncskutatók, hogy az első és második világháborúkban elsüllyesztett brit teherhajók közül találják meg azokat, amelyek aranyat és más nemesfémeket szállítottak. A harcok idején ezeket azért szállították a tengereken, hogy az utánpótlásért, fegyverekért, ellátmányért fizessenek vele.

A kutatók 25 éve dolgoznak egy olyan adatbázison, ami a tenger fenekére került 7,500(!) brit teherhajót tartalmazza, s meghatározzák a legvalószínűbb helyzetét annak a hétszáznak, ami aranyat vagy más hasonló értéket szállíthatott. A Britannia's Gold szakemberei nyolcmillió dokumentumot nyálaztak át, hogy ezt az adathalmazt összeállítsák.

Mondjuk érthető a belefektetett nagy munka: laza 4,5 milliárd angol fontot érhet szerintük a mélyben nyugvó vagyon. Úgy vélik, egyáltalán nem véletlen, hogy ilyen sok "aranyhajót" süllyesztettek el: a német hírszerzés, amint ilyenről szerzett tudomást, egyből tengeralattjárókat irányított oda, ahol felbukkanhattak. Mondani sem kell, egy ilyen hajó elvesztése duplán nagy csapás volt a britek számára. 

Szerencsére az arany nem romlik meg pár, a víz alatt töltött évtized során, tehát van esély arra, hogy megtalálják és kiemeljék a vagyont érő zsákmányt. A napokban induló 22 millió fontos költségvetésű expedíció vezetői legalábbis ebben reménykednek, s ehhez a legkorszerűbb technikát vetik be, nagy mélységben is működő távirányítású eszközöket, kifinomult műszereket.

Az első területen két első- és egy második világháborús hajó a kiszemelt célpont- csak ezekben 750 millió fontnyi zsákmányt remélnek. Az adatbázis értéke abban rejlik, hogy a hajó neve, adatai mellett szerepel a pontos rakomány, az elsüllyedés körülményei, helye, a vízmélység és így tovább. Nem csak egy forrásból tájékozódtak a helyzetről, a brit és német feljegyzések mellett a túlélők beszámolói is fontosak voltak.

Az is fontos szempont, hogy nem akarnak háborús sírhelynek számító roncsok megbolygatni, ahol nagyon sokan vesztek oda. És a felkeresett roncsoknál is emléktáblát kívánnak elhelyezni a mélyben. 

A brit hadihajók eleve védett roncsnak számítanak, de a kereskedelmi hajókat nem illeti meg ez a státusz. A roncsokban levő arany tulajdonosa viszont a kormányzat mindmáig, s először nekik jár a leletből. Utána az expedíció költségeit kell kitermelni, végül a befektetők részesednek a nyereségből, valamint juttatnak jótékony célra is belőle.

Persze azért még odébb van, amíg osztozkodni lehet a zsákmányon- majd élesben dől el, tényleg olyan nagyon pontos-e az a bizonyos adatbázis...