Egyetlen ember is tud eredményt elérni a tengeri környezetszennyezés elleni küzdelemben- akár egy tinédzser is.

A napokban egyetlen, a világot bejáró búvártémájú hírt láthattunk mindenhol: a Hawaii mellett felbukkanó óriási nagy fehér cápáról, és a vele úszkáló búvárokról jelentek meg cikkek. (Én is ejtettem pár szót a témáról, hiszen nyilván megvan az érdekessége annak, hogy pár merész ember vízbe merészkedik ilyen ragadozók közelében.) Ám ez egy egyedi eset, ami bármennyire izgalmas téma, összességében nem akkora horderejű. 

Alex Weber egy fiatal kaliforniai lány, aki kortársaitól talán abban különbözik leginkább, hogy minden szabadidejét a tengerben tölti. Édesapja vezette be a búvárkodás tudományába, és lelkesen eljárnak azóta is merülni a híresen szép kaliforniai partszakaszokon. 

Két évvel ezelőtt Pebble Beach közelében úsztak a tenger fenekén, amikor megdöbbentő látvány fogadta őket: az aljzatot teljesen beborította valami fehér réteg, a homokot is eltakarva. Alex lebukott és kiderült, golflabdák hevertek a tenger fenekén ezerszámra. 

Alex és édesapja nem tétlenkedett, nekiláttak minél több golflabdát összegyűjteni. Sok órányi munkával szedték össze a rengeteg labdát, amelyeket a garázsban tároltak- nagyjából ötvenezer darabról volt szó, amelyek természetesen eléggé büdösek is voltak a vízben töltött idő miatt.

De a tinédzser búvár már többet szeretett volna elérni, ezért felvette a kapcsolatot egy kutatóval, Matt Savocával, aki a tengerbe került műanyag hulladék szakértője. A tudós pedig meghökkent a rengeteg golflabda látványán, és azt ajánlotta, dolgozzanak közösen. 

A tudományos munka ugyan érdekelte Alexet, de az akkor még csak 16 éves lány bevallotta, fogalma nincs arról, hogy lehetne erről szakcikket írni. Matt felajánlotta segítségét, és ennek része volt az, hogy közösen szálltak tengerre labdákat gyűjteni. Általában kajakkal mentek ki a helyszínre, és ha jó napot fogtak ki, több száz labdát emeltek a felszínre. Eközben folyamatosan hallották, ahogy újabb labdák potyogtak a vízbe...

A környéken összesen öt golfpálya van: kettő a parton, három pedig egy folyó mellett, ami magával sodorja a labdákat a tengerbe. Ott pedig egyrészt a műanyag borításból illetve magából a labdákból oldódik ki mérgező anyag, másrészt a hullámzás folyamatosan mozgatja a labdákat, amik súrlódnak, és mikroműanyag részecskék válnak le róluk. A probléma attól válik globálissá, hogy az egész világon rengeteg vízparti golfpálya van, tehát felbecsülhetetlen, mennyi szennyező anyag kerül így a tengerekbe és óceánokba. 

Ugyan a tinédzser búvár első tudományos cikke nem válthatja meg egyik pillanatról a másikra a világot, ám azt máris elérte, hogy a témáról sokan hírt kapnak. (Én remélem, hogy az is volt a cél, hogy még itt, a távoli Magyarországon is írok róla.) Az az önkéntes munka is példaértékű amit végeznek, mert amit kiszednek a vízből, az már nem szennyezi tovább a tengert. Alex egyetemre készül, tengerbiológiát szeretne tanulni.

Elmondása szerint az a baj, hogy a golflabdák nem lebegnek: ha a több ezer fehér labda a felszínen úszna nagy szigetként, még azok is felháborodnának, akik ma még nem is tudnak a problémáról, hiszen nem búvárkodnak. Ez pedig sajnos a tengerbe kerülő szennyezések általános tragédiája, mert bizony csak markonyian, a felszín alá merülők látjuk igazán, mekkora a gond. Ám mi csak egy szűk kisebbség vagyunk...

Alex Weber céljairól, a környezetszennyezés elleni harcról weboldalán lehet többet megtudni