Pár helyen igazán extrém kaland a barlangi búvárkodás.

Nem vagyok járatos a barlangi merülésekben, inkább csak olvasmányélményeimből ismerem. Ebben a műfajban az a lényeg, hogy zárt térben merülnek a búvárok, azaz bármi gond esetén nem tudnak csak úgy a felszínre úszni. Így aztán sok-sok tanulás, gyakorlás után lehet valaki barlangi búvár. Sokkal inkább figyelnek a biztonságra, az eljárások, a felszerelések mind úgy vannak kialakítva, hogy aki beúszik egy barlangba az ki is tud jönni.

De vannak olyan helyek, ahol egyáltalán a beúszás maga is igazán kihívás. Bevallom, ilyen szűk lyukakon eszem ágában sem lenne bepréselni magam. Értem, hogy van akit vonz a felfedezés kihívása, olyan járatok felkutatása, ahol előtte még soha senki nem járt, de az tuti, hogy klausztrofóbiások itt soha az életben nem fognak búvárkodni.

A világot viszont mindig is úgy lehetett megismerni, hogy az emberek kockázatot vállaltak, egyre nagyobb kihívásokat küzdtek le. Annak idején az is elképzelhetetlen őrültségnek számított, hogy valaki 5-10 méterre leúszott- ma meg már ezt milliók űzik hobbiként. Persze az ilyen szűk barlangokban való búvárkodás nem lesz tömegsport sose, de azért egyre többen érdeklődnek a zárt téri merülések iránt. Az ő jutalmuk pedig az, hogy olyan helyekre jutnak el, ahol nagyon kevés ember járhat...