Egy búvároktató ismerősöm jegyezte meg nemrég, tanulmányt lehetne írni a búvárkodás és a családon belüli erőszak összefüggéseiről. Nem arról van szó, hogy a víz alatt akarná valaki eltenni láb alól a hitvesét, hanem inkább arra a helyzetre utalt, amikor az egyik családtagnak nincs igazán kedve a merüléshez, míg a férj vagy a szülő szinte már erőszakosan unszolja.

Magam is láttam már ilyet, de az ember nem nagyon tudja, hogy szólhatna bele. Fordult már elő, hogy egy édesapával beszélgettünk pár percet arról, külső szemlélőként hogy is néz ki a "vidám" családi merülés. Az ember mindig bízik benne, hogy az érintett tényleg jót akar a családtagjainak, és esetleg felismeri, mi a különbség lelkesítő biztatás, és üvöltözéssel súlyosbított nyomásgyakorlás közt.

Az ugyanis létező dolog, hogy valaki elbizonytalanodik merülések előtt, főleg kezdőkkel fordul elő ilyesmi. Ezt meg lehet beszélni, biztathatjuk a búvártársat, megkérdezhetjük, mitől tart, átbeszélhetjük, hogyan tudjuk kezelni az esetleges problémákat, és persze el kell magyarázni, mi ezt az egészet élvezetből csináljuk, tehát természetesen csak akkor kell búvárkodni, ha nem retteg a mélyben. Nekem az nem öröm, ha valaki eljön merülni, de csak a félelmet látom a szemében- ráadásul ez veszélyes is, mert bármikor jöhet a pánik. Van, akiről tudni lehet, meggyőzhető, mert tulajdonképpen ügyesen merül, csak pár indokolatlan aggálya van. Ő gyorsan túllendülhet ezeken, aztán élvezni is fogja a víz alatti kalandozást, és ez így mindenkinek jó.

De mindig vannak és lesznek olyanok, akik egyszerűen nem tudják megszeretni ezt a hobbit. Állandóan idegenkedni fognak a tengertől vagy az élőlényektől, nem tudnak szabadulni a klausztrofóbiától, rettegnek a mélységtől, a hullámoktól, a levegő elfogyásától, a cápáktól és így tovább. Nem probléma ez- van, aki soha nem is tudja leküzdeni a fóbiáit. Akadnak, akiket át lehet rajtuk segíteni, de az agresszív erőltetés csak elmélyíti a gondokat. Nem jó dolog ijedt arcú gyereket látni a búvárhajón, aki máskor élénk és vidám, ám látszik, attól a fajta merüléstől fél, amire épp készül a csapat. A könnyes szemű feleséget is inkább hagyni kell a parton, nem pedig üvöltözéssel kéne merülésre bírni.

A probléma összetett, mert van, amikor már a tanfolyamnál felmerül a probléma. Az a helyes hozzáállás, ha az oktató dolgába nem okoskodik bele a családtag- majd ő felméri, az idegenkedő búvárjelöltnek mi a gondja, leküzdhető-e és hogyan. Ez a dolga, ezért kapja a fizetését, ezért bízzák rá a kezdők tanítását.

Másrészt akad, aki lassabban lendül bele a búvárkodásba, több olyan biztonságos, védett, sekély helyen végrehajtott merülésre van szüksége, ahol magabiztosabbá válhat. Ehhez már nem oktató kell, hanem olyan merülőtárs, aki igazi társ a víz alatt- igen gyakran hárul ez a feladat arra, aki a felszínen is az, hiszen itt már elvileg meg kellene lennie a bizalomnak. Oda kell figyelni az aggodalmaskodó párra, esetleg meg kell fogni a kezét, türelemmel kell átsegíteni a kezdeti időszak nehézségein. Ha pedig képtelen megszeretni a búvárkodást, akkor hagyni kell úszkálni, napozni, lazítani, és nem kell olyanba belerángatni, amit utál.

Aki képtelen felfogni, mit nem lehet szeretni a másiknak a csodálatos búvárkodásban, és vallja, igenis erőltetni kell a partner merülését, annak talán egy példával lehet illusztrálni a helyzetet. A nők vásárolgatását, boltokban nézelődését, válogatását a kísérő férfiak ritkán szokták annyira élvezni, mint a párjuk. Tegye fel a kezét az a férfiember, aki szerint meg fogja szeretni a shoppingolást, ha több tucat alkalommal erővel elrángatják őt! Mi csak azért nem pityeredünk el másfél órányi nézelődés és próbálgatás után, mert a fiúk nem sírnak... (Megjegyzendő, hogy bár a férfiakra jellemző a búvárkodás erőltetése, azért igenis vannak kivételek, lehet az asszony is a merülés szerelmese- és ha ő türelmetlen férjjel, gyerekkel, az ugyanúgy nem szerencsés.)

Szóval szelíd unszolás, észérvekkel meggyőzés, folyamatos odafigyeléssel a kezdeti problémákon átsegítés mehet, de a búvárkodás agresszív erőltetése visszaüt, és senkinek nem fog örömet okozni. Az egyik fél szenved, a másik pedig folyamatos stresszben van, mert állandóan rettegő merülőtársa miatt ő sem tudja élvezni a víz alatt töltött időt. Ezzel aztán sikerül elérni, hogy a drága búvártúra senkinek nem lesz nagy öröm, ami csak újabb konfliktusforrás. 

Ez pedig senkinek nem lehet cél. Szóval tessék odafigyelni a szeretteinkre, ha az a célunk, hogy ők is úgy megszeressék a búvárkodást, mint mi. És hagyjuk őket békén, ha máshoz van kedvük...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!