A Titicaca-tóban dolgoztak búvárrégészek.
A Bolívia és Peru határán levő legendás Titicaca-tó Dél-Amerika legnagyobb tava, és egyben a világ legmagasabban levő hajózható tava. Különlegesnek számít sok szempontból, és már annak tekintették az egykoron itt élő őslakosok itt. Titokzatos és izgalmas helyszín, amiről sok legenda született.
A tó mélyének kutatása különleges kihívás a búvárok számára. A nagy, több mint 3800 méteres tengerszint feletti magasság miatt módosított merülési táblázatokat használnak, ami azt jelenti, jóval rövidebb ideig tartózkodhatnak és dolgozhatnak odalenn.
Pedig volna mit vizsgálni. A Nap szigete az egyik legnagyobb sziget a Titicaca-tóban, s ennek közelében fedezték fel 1977-ben Khoa zátonyt. Annak idején, amikor a tónak alacsonyabb volt a vízszintje, több olyan terület is szárazföldnek számított, amit ma már csak a búvárok látogathatnak. Nagyjából egy évezrede a Tiwanaku emberek itt tartották a szertartásokat.
Így aztán már a régebbi víz alatti expedíciók is sok leletet hoztak a felszínre. Arany- és ezüst tárgyak, csontból, kőből készült dolgok egyaránt voltak itt. A mostani búvárrégészeti kutatásról úgy tartják, ez az első módszeres feltárás a helyszínen és nekik is sikerült olyan leleteekre bukkanni, amik az isteneknek szánt felajánlások lehettek. Az i.sz. 8-10. században élt Tiwanaku emberek ékszerei, arany medálja, kerámia edények nyugodtak a tó mélyén.
A leletek gazdagsága arra utal, hogy fejlett és gazdag kultúra virágzott a tó mellett. Állatok csontjait, szenet is találtak már, amiből arra következtettek, hogy áldozatot is mutattak be az isteneknek. Bár bizonyára még sok felfedeznivaló van a tóban, a merülés kihívásai miatt nem egyszerű mélyebben kutatni. Így legalább érintetlenül megörződnek azok a leletek, amelyek sokat mesélnek a régi dél-amerikai birodalmak életéről, az egykori emberekről.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
