Az alábbi videóban látható egy kis útmutató a korallokat tenyészteni szándékozó légzőkészülékes hobbikertészeknek.
Tudom, furán hangzik az ötlet, hogy a víz alatt alakítsanak ki ültetvényeket korallok számára, de ez ma már több helyen létező gyakorlat. Arról már sokan hallottak, hogy az emberi tevékenység, a tenger melegedése hatására az óceánokban pusztulnak a korallzátonyok. Ennek következményei beláthatatlanok, a halódó zátonyokról eltűnnek a halak, a helyiek nem tudnak halászni, a turizmusra is nagy csapást mér ez a jelenség és persze eleve nem lehet ölbe tett kézzel nézni, ahogy az élővilág pusztul a tenger mélyén.
Többféle megoldást találtak már ki arra, hogy lehet újjáéleszteni egy zátonyt. Gyakran segít a nagyobb védelem, a halászat vagy a turizmus végleges vagy ideiglenes tiltása. Szoktak kialakítani mesterséges élőhelyeket, nagy betongömbökkel vagy fémkeretekkel, amin megtelepedhetnek a korallivadékok.
De az is jó megoldás lehet, hogy a letört, apró koralldarabokat összegyűjtik, azokat egy nagy keretre rögzítik addig, amíg megerősödnek, nagyobbak nem lesznek, végül visszaviszik őket a zátonyra, ahol végleges helyükre telepítik őket. Ehhez bizony türelem kell és odafigyelés.
Azt hiszem, belátható, az óceánt ilyen kézműves módszerekkel megmenteni legalábbis nehézkes. Mégis, kis területeken szép eredményeket lehet elérni, és ami még szebb, az ember megmutathatja, amit tönkretesz, azt ki is tudja javítani, munkával és összefogással. Aki látja a videót erről, az pedig elgondolkodhat azon, legközelebb jobban vigyáz merülés közben, ne okozzon kárt semmiben, és persze az is eszébe juthat, mit tehet még a tenger élővilágának megóvásáért.
Szóval a film lényege a példamutatás, nem pedig az, hogy mostantól aztán mi, búvárok, mindannyian essünk neki a korallkertészkedésnek. A jó az lenne, ha el se kéne odáig jutni, hogy szükség legyen újratelepítésre, ilyen aprólékos kis munkára, és aki víz alá megy, az csak az élmények kedvéért tehetné. De ettől azért még igen messze vagyunk...
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
