Mick Fraser Görögországban, Lindosz közelében merült alá, amikor a víz alatt egy gyűrűt vett észre. Úgy vélte, hogy valaki számára igen fontos érzelmi értékű jegygyűrűről lehet szó, ezért a Facebookon kezdte el keresni a gazdáját. És a minket érdeklő csavar a sztoriban az, hogy a képeken egyértelműen kivehető a belevésett szó: Szeretlek. Bizony nagyon úgy fest, magyar lehet az ékszer tulajdonosa...

A sztorit azóta rengetegen megosztották, talán meglesz a gyűrű gazdája is. Persze olvastam már viccelődést, hogy valaki esetleg dühében direkt dobta a vízbe, hogy soha ne lássa többé, erre most egy búvár előkotorja a tenger fenekéről. Akár még ez is előfordulhat, de a többségünk van annyira romantikus, hogy inkább egy szép sztoriban hiszünk.

Mindenesetre nekem megfordult a fejemben, az eddigi pár száz merülésem alatt mit találtam és mit nem. Ilyen különlegességre még soha nem bukkantam, és sajnos még elveszett roncsot sem fedeztem fel. Utóbbinak azért jobban örülnék, bevallom, bár az is jó érzés, ha valakinek visszaadhat valamit az ember, amit elvesztett. Egyszer például medencében gyakoroltunk, amikor egy kislány jött oda, hogy a vízbe eshetett a hajából valami- megtaláltuk, örült, mi is örültünk.

Aztán mint sok más búvár, én is találtam már elvesztett ólomkockákat a vízben. Könnyen leesnek azok a hajó fedélzetéről, és villámgyorsan elsüllyednek. Értékük csekély ahhoz képest, hogy mennyi munka lenne megkeresni őket, szóval aki később rábukkan véletlenül, azé lesz.

Én magam például ejtettem már le rosszul rögzített tájolót, amit egy barátom látott meg süllyedés közben, és elkapta. A legkellemetlenebb az volt, amikor egy éjszakai merülés közben barátnőm fényképezőgépét hagytam el- elmeséltem a hajón levő profi búvárvezetőknek, visszamentek és megtalálták. No, ez azért csodaszámba menő sztori volt, minimális volt az esélyük a sikerre.

De hát úgy látszik, vannak csodák. Egy jegygyűrű még kisebb is, mint egy fényképezőgép, és lám, van, aki kiszúrja. És van annyira jó fej, hogy megpróbálja előkeríteni azt az embert, akinek fontos lehet. Jó ilyen búvárokról hallani, olvasni, és hiszem, a többségünk ugyanígy cselekedne. Ettől az önzetlenségtől lesz igazán szép az ilyen történet, ezért kívánom, hogy sikeres legyen a sok megosztás...