Vietnamban az elmúlt hónapban tömeges halpusztulást figyeltek meg a Quang Binh tartományban. Az ökológiai katasztrófa okát még nem derítették ki, de a búvárok némelyike arról mesélt, hogy a felszín alatt is tragikus a helyzet.

Ezért egy helyi újságíró csatlakozott egy halászhajó legénységéhez, aminek két búvára a parttól három mérföldre lemerült, felmérni, mi a helyzet. Fél óra múlva a búvárok a felszínre emelkedtek, néhány furcsa színű korallt és elpusztult tengeri uborkát és kagylót hozva magukkal. 

Mint elmondták, a tenger zavaros, és nagyon furcsa szaga van, vélhetően az oszladozó haltetemek miatt. A merülés után a búvárok azonnal lemosakodtak édesvízzel- normál esetben ilyet nem csinálnak, de féltek attól, hogy most valami mérgező anyag van a vízben, ami őket is megbetegítheti. Állítólag a közelmúltban egy búvár súlyos állapotban került kórházba miután a víz alatt dolgozott, most tehát mindenki óvatosabb.

A halászok hálóiba mostanában semmi nem kerül, de ez talán nem is baj, mert vélhetően keveseknek lenne gusztusa a beteg, fertőzött zsákmányhoz. Quang Binh egykor gazdag élővilágú tengere most a szó szoros értelmében haldoklik.

Csak a partra száz tonnányi élettelen halat mosott ki a víz, és hogy mennyi lehet a felszín alatt, megbecsülni sem lehet. A legrosszabb az, hogy az okot nem ismerik: úgy vélik, a tajvani tulajdonú Formosa vállalat üzemének közvetlenül a tengerbe ömlő szennyvize okozta a pusztítást, de ők állítják, a vizet megtisztítják mielőtt a tengerbe engednék. Mindenesetre hamar válaszokat szeretnének a vietnamiak, hogy máshol ne ismétlődhessen meg a katasztrófa, illetve hogy a mostani pusztulás után célzottan indulhasson meg a kármentesítés.

Sajnos nem lehet kizárni hogy történik még hasonló azokban a szegény országokban, ahol jóval rugalmasabban kezelik a környezetvédelmi engedélyek kiadását, csak jöjjenek a külföldi ipari üzemek. Aztán hosszú távon mégis nagy árat fizetnek a befektetők "áldásos" tevékenységének köszönhetően.