Egy dokumentumfilm forgatása közben buktattak le illegálisan dolgozó cápavadászokat.
Az uszonyukért kifogott cápák kérdése manapság a természetvédelem fontos témái közé tartozik. Nem, a ragadozók irtása nem "védi" az embereket, viszont ha eltűnnek a zátonyokról, akkor annak a teljes tengeri életközösség issza meg a levét.
A védelem ráadásul azért is fontos, mert nem pár cápa kifogásáról beszélhetünk, hanem milliókról. Az állatokról gyakran csak levágják az uszonyaikat, mert az adható el jó pénzért Kínában, a testeket egyszerűen csak visszadobálják a tengerbe.
A brutális és környezetkárosító gyakorlat visszaszorítása érdekében sok helyen jelöltek ki olyan övezeteket, ahol tilos a cápák halászata. Nagy öröm fogadta a híreket, amikor például a Csendes-óceánban jelöltek ki hatalmas zónákat. Ám hiába öröm az, hogy ekkora területen védettek a cápák, ha egyszerűen képtelenség megoldani a járőrözést, mert kontinensnyi tengerfelületről van szó.
Philippe Cousteau egy filmes stáb tagjaként utazott a Marshall-szigetekre, hogy az ott élő, egykori nukleáris kísérletek helyszínén forgassanak a cápákról. Korábban a tudósok több cápát is jeladóval szereltek fel, mert így akartak többet megtudni a mozgásukról. Az volt a furcsa, hogy a jeladós szirtcápák közül egy tucatnyi váratlanul nyugatra indult el nagy sebességgel, a nyílt tengeren. Erre a fajra az a jellemző, hogy adott élőhelyen marad, így mindenki furcsállotta.
A kutatók sajnos gyorsan kiderítették, mi történt: hiába voltak védettek a cápák, a parkba behajózó halászok kifogtak belőlük jópárat, és a hajó mozgását követte utána a jeladó. Az illegálisan dolgozó halászok útját nem lehet nyomon követni, sőt, hogy ne lehessen tudni, pontosan ki, mikor, hol fogta ki a cápákat, gyakran párban dolgoznak: az egyik halászik, aztán az óceán egy eldugott pontján találkoznak a másik hajóval, ahova átrakják a zsákmányt és az viszi a partra.
Most legalább az kiderült a cápákon maradt jeladóknak köszönhetően, hogy ezúttal Guam és a Fülöp-szigetek volt az orvhalászok célpontja. Számos hely van a világon, ahol ki lehet rakodni az illegális fogást, aztán mehet tovább Kínába, hogy cápauszony-leves készüljön belőle.
Mivel ekkora területeket ellenőrizni fizikailag lehetetlennek tűnik, sokat nem is tehetnek az orvhalászok ellen- az viszont kiderült, hogy a törvények nem különösebben tartják őket vissza. Természetesen a védelemnek ettől még van értelme, mert legalább a legálisan dolgozó halászok nem fognak ki cápát, de látni kell azt, hogy hiú remény a környezetkárosító tevékenység gyors felszámolása- nem csak a cápahalászatról, hanem sok más dologról is van szó a dinamitos halászattól a szemét tengerbe engedéséig.