A napokban belefutottam egy fotóba, ami régi emlékeket idézett. Egy tigrismuréna volt rajta, ilyen jószágot láttam pár alkalommal a Kanári-szigeteken- valószínűleg a legkevésbé bizalomgerjesztő tengeri állatok közé tartozik.

A murénákban eleve van valami ijesztő. A kígyószerű, izmos testű állatok tátogása, meredt szeme a legtöbb búvár szemében nem túl vonzó. Az tuti, hogy jóval kevesebben akarnak murénával barátkozni, mint mondjuk delfinnel vagy bohóchallal. (Utóbbi főleg érdekes, mert a területét roppant agresszívan védő kis bohóchal bátran megcsipkedni a búvárokat.) 

A tigrismuréna pedig még rémisztőbb, mint a többi. Mintázata feltűnő, sárgás-barnás csíkos, de nem ez tűnik fel elsőre. A tátott szájban rengeteg fog van több sorban, amelyek pont úgy festenek, mint a törött üvegcserepek. Ugyan ki vágyik közelebbi ismeretségre egy állattal, aminek ilyen csábos a mosolya?

Pedig az a helyzet, hogy a tigrismuréna, a többi murénához hasonlóan, nem támad emberre. Fel lehet bosszantani, illetve láttam már felvételt olyanról, hogy a kézből etetett muréna összetévesztette valaki ujját a felé nyújtott csemegével, de erről nem az állat tehet- így alakult. Aki nem akar bizalmaskodni, azt nem éri baj. 

Néha a tigrismuréna "összebútorozik" más fajba tartozó murénával. Ezen a videón is ott pislog a háttérben egy sokkal inkább közönségesnek számító példány.

A tigrismurénát gyakran lehet a víz alatt látni a Kanári-szigeteken, így én, aki sokat merültem arra, többször is találkoztam velük. Bevallom, hiába tudtam, hogy nem bánt senkit, azért megtartottam az illő távolságot. Szerintem nem meglepő...