Érdekes hely Buda belvárosában az aprócska tó.

A Frankel Leó úton sétálók gyakran megállnak az egyik átlátszó kerítésnél, ami mögött tavacska bújik meg. A Malom-tó évszázadok óta ismert meleg vizéről, de csak a 19. században, Molnár János kutatásai óta feltételezik, hogy a közelben levő barlang vize összeköttetésben van vele.

Ezt csak jóval később, búvártechnikával lehetett felderíteni. Mára a Molnár János-barlang igazi világcsodaként ismert, több kilomtéernyi járatokkal- de sokan nem tudják, a Malom-tóba merülők is ugyanabban a vízben búvárkodnak. 

Érdekesség, hogy régen meglehetősen sok gondot okozott a tó, ami gyakorlatilag teljesen leszűkítette a Lukács-fürdő előtti utat. Hosszú időn át ment a huzavona, és még a tó betömése is felvetődött, de végül jobb megoldást találtak: ahol ma az utcán nézelődők állnak, az gyakorlatilag egy híd, és ha bentről nézünk kifele, láthatóak is a tavon átívelő pillérek. A régi képek tanúsága szerint jól menő presszó is volt itt.

A tó télen-nyáron 22-23 fokos, de nyilván szép időben kellemesebb itt merülni. Nagyon sekély, csak 1-2 méteres mélységben úszkálhatunk, de ott igazi dzsungel hangulata van a kristálytiszta vízben burjánzó vízi növényzetnek. Az aljzaton pedig aprócska halak úszkálnak. 

Túlzás lenne azt állítani, hogy komoly kihívás lenne a merülés, de így is megvan a maga szépsége. Szokatlan helyszín a város szívében, ahonnan szinte vissza lehetne integetni a villamoson utazóknak- nem mondom, hogy a Molnár János-barlang különlegesséhez mérhető, de nagyon különleges élmény.