A két főszereplő: egy szigonyos vadász és a meglőtt hal.

A szigonnyal vadásszal, palack nélkül merülő szabadtüdős búvárok igazi sportteljesítményre képesek, amikor egy levegővel képesek mélyre menni, a prédát becserkészni, kilőni és a felszínre vinni. Ezt még azok is elismerik, akik egyébként elvi okokból nem támogatják a víz alatti szigonyozás semmilyen formáját.

És igazán akkor derül ki, ki a legény a gáton, amikor valami balul sikerül. Egy ilyen helyzetet mutat be az alábbi vágatlan videó, amihez előzetesen jöjjön egy kis magyarázat. Az elején a búvár lemerül, talál egy méretes sügért, el is találja a szigonnyal. A hal viszont nem adja fel, ezért újból lebukik hozzá, gondolván, csak felúszik vele.

A sügér viszont a szó szoros értelmében bepörög, küzd az életéért, és a búvár már egy perce birkózik vele, amikor érzi, ideje a felszínre menni- csak éppen addigra az őrült mód úszkáló hal a lába köré tekerte a szigonyra erősített kötelet. Ugyan sikerül a felszínre vergődnie a vadásznak, ám lábai még mindig gúzsba vannak kötve, és súlyos teherként lóg róla a közel 30 kilós hal, de végül tudja kezelni a szituációt.

Tanulsága elsősorban azok számára lehet a felvett drámának, akik maguk is szabadtüdősként akarnak szigonnyal vadászni. Ahogy mondani szokták, ebben a műfajban lényegesen kiegyenlítettebbek az esélyek, mert az embernek sokkal rövidebb ideje van, mint ha palackkal búvárkodna. Többek között ezért sem vállalkoznék ilyenre- ráadásul szigonypuskával se akarok lövöldözni...