Big Blue Búvár Blog

Itt a nyár, megint előveszem a minden évben tipikus témát: sokba kerül-e, ha valaki merülni szeretne?

Először mindig el szoktam mondani, nem kötelező teljes búvárfelszereléssel, légzőkészülékkel a tenger felfedezésére indulni. Egy jó búvármaszk és egy légzőcső elég, hogy sekély vízben sok érdekeset lássunk, és ezt a felszíni búvárkodást (sznorkelezést) kicsik és nagyok is bátran űzhetik. Amire érdemes figyelni, az a leégés, a vízben lebegve pillanatok alatt bekövetkezhet- póló, vízisport felső nagyon ajánlott. Óvakodjunk a nagy hullámzástól, sose ússzunk ki túl messzire a parttól a nézelődésbe belefeledkezve, és ne a homokos, hanem inkább kavicsos-sziklás partszakaszakon próbálkozzunk az élőlények megtalálásával.

És akkor jöjjön a tanfolyam! A 70-90 ezer forintba kerülő alaptanfolyam valóban nincs ingyen, de soha nem jár le a "szavatossága", egyszeri kiadás. Ha valaki egy 30-40 ezres haladó búvár tanfolyamot is elvégez utána valamikor, gyakorlatilag minden, kedvtelési búvár számára ajánlott merülésben részt vehet. A barlangi merülés, a kevertgázos mélymerülés egészen más tészta, egészen szűk réteg hobbija, szóval az alaptanfolyamokkal az ismert és kedvelt merülőhelyek 99 százalékát felkereshetjük. A kuponos tanfolyamokról már írtam, én továbbra is tartom, menj jó iskolába, jó oktatóhoz, akár kicsivel többért is, csak tanítsanak meg normálisan merülni- az életed múlik rajta.

A felszerelésből kizárólag az alapdarabokat kell megvenni, tehát maszkot, légzőcsövet, uszonyt (csizmával jellemzően), ez 25-50 ezres kiadás az elején, de nem csak készülékes merüléshez használható. A jó minőségű felszerelések sokáig tartanak, és ez igaz a drágább darabokra, a mellényre vagy a légzőautomatára is. Nekem több olyan cuccom van, ami bőven elmúlt tíz éves, és még mindig kifogástalan, rendszeresen használom őket, pedig merülök épp eleget. De aki kezdőként nem akar beruházni, annak nem is kell, minden normális búvárbázison bérelhető a teljes felszerelés.

Tehát akkor most vonjunk egy mérleget, hogy lássuk, mennyi az annyi. Az alaptanfolyam mondjuk legyen 80 ezer, és ezért még nemzetközi, a világ bármely pontján merülésre jogosító igazolványt is kapunk. Költsünk 40-et az alapfelszerelésre, ezek sokáig kitartanak. Összesen 120 ezer- sokan költenek ennyit vagy többet hobbijukra, legyen az sí, lovaglás, kerékpár.

Van kártyánk, alapfelszerelésünk, lépjünk tovább! A búvárkodásban nem maga a merülés a drága, hanem arra a helyre elmenni, ahol búvárkodhatunk. Számoljunk egy kicsit! Ha valaki nyáron el szeretne utazni egy hétre az Adriára, akkor egy főre kalkulálhat 150 ezret, útiköltséggel, korrekt szállással, étkezéssel. Ha befizet két merülésre valahol, akkor felszerelés bérléssel együtt 70 euro lehet nagyjából, azaz 21 ezer. Nem ez a legnagyobb tétel- ha valaki két éttermi vacsora helyett az apartmanban főzőcskézik, az árának jó része ezzel megspórolható. A helyzet az, hogy nem a búvárkodás drága kifejezetten, a nyaralás kerül sokba, és akinek a tengerpart megfizethetetlen álom, annak sajnos a búvárkodás szóba sem kerülhet.

Bár olcsóbb alternatívaként felmerül, ha valakit nem vonz az édesvizek világa (mert hiába szeretjük ezeket páran, sokak nem kedvelik a zavarosabb vizet, a kevésbé látványos élővilágot), akkor inkább tegye félre az erre költendő pénzt egy tengeri merülésre. Mert ne legyenek illúzióink, bizony egy magyar tóban sincs ingyen a búvárkodás, el kell oda menni, be kell fizetni a belépőt, pénzbe kerül a felszerelés bérlése és így tovább. Ráadásul sok helyen alig van infrastruktúra.

Ha viszont valaki szeretné felfedezni a tavak mélységeit, akkor többen összeülve egy autóba még egy osztrák vagy szlovák merülőhely felkeresése esetén is kézben tarthatóak a költségek. Ez más élményt nyújt, mint a tenger, de a kalandvágyó búvárok számára ez is érdekes lehet.

Mit jelent ez árban? A legközelebb szépen kiépített ausztriai tó a Neufeldersee, Budapesttől durván 250 kilométer. Ha négyen beférnek egy autóba, az útiköltség nagyjából ötezer. A búvárbelépő 8,7 euro, azaz durván 2500 forint. Ha otthonról viszünk palackot, ólmot, minden egyebet, akkor annak a költségein túl a merülés a tóban a belépő befizetése után már nem kerül plusz pénzbe. Két merülés, ha csak palack kell, akkor összességében 12-13 ezer forintra jön ki- kinek sok, kinek kevés. Euróban ez 40-45- jól látható, ez összemérhető lenne két tengeri merülés árával. Más kérdés, hogy ez útiköltséggel együtt annyi, míg a tengeri merülésbe az odajutás árát nem számoltuk bele.

Azért a többséget nyilván a tengerparti nyaralás során megnyíló lehetőségek érdekelnek. Amennyiben szeretnénk a legtöbbet kapni a pénzünkért, nekünk előre kell szétnézni, hol tudunk búvárkodni, és hogyan tudjuk azt megszervezni. Az említett Adrián például tudatosan kereshetünk úgy apartmant, hogy pár perc gyaloglásra vagy autózásra legyen búvárbázis- előre fel is lehet velük venni a kapcsolatot, hogy várjanak minket adott napon. Így nem leszünk túl sokáig távol a családtól sem. Ráadásul Horvátországban sok magyar hivatásos dolgozik, még nyelvi problémák sem tarthatnak vissza senkit.

A tipikus nyaralóhelyek többségén vannak olyan városok, ahol jobbak a búvárkodási lehetőségek. Ilyen például a népszerű és olcsó Korfu szigeten Paleokastritsa. Törökországban sok az ilyen-olyan búvárbázis, de a legjobb merülési lehetőségeket Kas, Bodrum kínálja. Cipruson nagyon kézenfekvő választás Larnaca, míg Máltán a sziget bármely részén megszállhatunk, mert mindenhonnan háztól házig transzfert vállalnak. Egyiptomban szinte minden hotelnek van saját búvárbázisa, és mondani sem kell, a legtöbb élményt is a Vörös-tenger fantasztikus korallzátonyai nyújtják. Mint látható, nem feltétlenül a legdrágább nyaralóhely a legjobb ehhez a hobbihoz!

Az egzotikus utazások értelemszerűen sokba kerülnek, de nem csak a búvároknak: aki csak strandolni akar, a Maldív-szigetek vagy Hawaii felkereséséhez igencsak mélyen a zsebébe kell nyúljon, hiába esze ágában sincs merülni. Ha már odáig eljuthat valaki, tényleg nem a búvárkodás ára fogja visszatartani...

A tippekből, áttektintésből ennyi talán elég is, a lényeg nyilván látható. A búvárkodás nincs ingyen, de előzetes tájékozódással, szervezéssel biztosan olcsóbban hozhatjuk ki, mint ha kinn fizetnénk be egy programszervező irodában, ahol igazán semmit nem tudhatunk meg a bázisról, a szolgáltatásokról. Ha magunknak intézkedünk, jobb áron kaphatunk az igényeinkhez jobban illő szolgáltatást, és 2-3 merülés ára bőven kigazdálkodható.

Aztán a víz alatti világ csodái között úszva elgondolkodhatunk, milyen kevés pénz is az a 25-30 euro ahhoz az élményhez képest, amit a mélyben átélhetünk...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A napokban olvastam a Mirror oldalán, hogy egy 12 éves lány lett a világ legfiatalabb PADI Master Scuba Diver címet viselő búvára. A Master Scuba Diver elvileg azt jelenti, hogy a PADI búvárszervezet rendszerén belül a legmagasabb szintű amatőr búvári fokozatot érte el. Hivatásos fokozatot viszont 18 éves koráig nem szerezhet, tehát az ifjú hölgy pár évig csak a merülései számát gyarapíthatja, a búvárigazolványaiét nem.

Megoszlanak a vélemények, mikortól lehet elkezdeni a merülést a gyerekeknek, hány éves korban milyen mélység a javaslott, milyen felügyelettel kell búvárkodniuk. Egységes előírás erre nincs, a búvároktatási rendszerek előírásai, a helyi szabályok adhatnak ebben a tekintetben útmutatást. A józan ész azt diktálja, nem kell a túl sok és főleg túl mély merülést erőltetni, hiszen egyrészt a merülés hat az emberi szervezetre, és ezért inkább óvatosnak kéne lenni, másrészt egy ilyen fiatal gyereknek később még bőven lesz ideje körbemerülnie a világot. Rettentően sok érdekeset lehet látni pár méteres mélységben- ha csak egy mély roncsba való beúszás jelent neki elég nagy kalandot, akkor az elég furcsa.

Ráadásul a helyzetből adódóan egy gyerek nem önállóan dönt utazásról, búvártúrákról, merülésekről, szóval hasznosnak látszik az elővigyázatosság, a felelős döntés minden merülés előtt.

Az ilyen hírek viszont a mosolygós 12 éves "mesterbúvárokkal" mindig elgondolkodtatnak. Biztosan ügyesen merül, bár láttunk már olyat, hogy egy-egy rekord kedvéért kissé enyhítettek a szigorú számonkérésen. De tulajdonképpen miért is kéne egy gyereknek folyamatosan búvártanfolyamokra járni, elvégezni mindenféle mély-, roncs-, éjszakai merülő kurzust, amikor pont az az apróság hiányzik, hogy önállóan, szülői engedély nélkül mehessen merülni. Ilyen szempontból üres felelősség az, hogy neki mondjuk "mentőbúvári" képzettsége is van. Elég, ha magára tud vigyázni.

A fórumokon nagyon kedves sztorikat lehet olvasni arról, hogy egyik-másik gyerek milyen fantasztikusan ügyes, és mennyivel gyorsabban megtanult búvárkodni mint a felnőttek, és nincs soha semmi gondja. Ez jól hangzik, tényleg. Az már más kérdés, hogy voltam már búvártúrán, ahol gyerekek is a hajóra szálltak. Bizony láttam rajtuk ijedtséget, bizony volt olyan, hogy valamelyikük inkább kiment a vízből, míg a másik szemmel láthatóan úgy kapaszkodott apuka kezébe a víz alatt, mint aki retteg. Ez nem élmény így.

Meg vagyok róla győződve, mi, felnőttek akkor merülünk okosan, ha olyat vállalunk be, amit valóban tudunk élvezni. Ha valaki nem akar mélyre menni, ne menjen, ha valaki nem akar roncsnál búvárkodni, ne tegye. De a gyerekek esetén többször láttam, hogy a szülők igazán nem figyeltek arra, hogy a gyerek mit szeretne, vitték a gyereket olyan merülésre, aminek a kihívásait ők tudták kezelni, a gyerek viszont nem. Ennek semmi értelmét nem látom. Ráadásul a búvárkodásban nagyon fontos az, hogy odafigyelünk a másikra, reagálunk rá, ha a merülőtárs valamiért nem oda akar menni, ahova mi. Aki viszont már a felszínen sem figyel a társ elképzeléseire, főleg, ha az egy gyerek, gyakorlatilag a vízbe menetel előtt elronthatja a másik merülését.

Az ördögien ügyes gyerekek témájához még annyit, hogy az utóbbi években elég sok hírt olvastam balesetekről. Sajnos nem egy alkalommal ért már gyereket búvárbaleset, tehát ők éppen úgy nem sérthetetlenek, mint mások. Nem vagyok benne biztos, hogy egy gyerekre kellene annak a terhét rakni, vészhelyzetben segítsen akárkinek, hiszen a csoporton belül elvileg az egyik legképzettebb és legfelkészültebb búvár. Közben meg látom a képen, ahogy a kislány oktatója derekáig ér, és elképzelem, mi lenne egy bonyolult szituációban, nagy mélységben.

Persze nyilván egy ilyen idős lány nem tud magától kieszelni ilyesmit, és ha eszébe is jutna, szülői támogatással valósíthatja csak meg. A beszámolók szerint már részt vett más extrém feladatokban is, saját bátyja pedig a korábbi "világcsúcstartó" volt mint a legfiatalabb Master Scuba Diver, mert ő 14 évesen szerezte meg ezt a minősítést.

Én mindenesetre remélem, hogy nem lesz egyfajta "versengés" abból, ki tud minél fiatalabban számára nem túl értékes tanfolyamokat végezni. Eszembe jut Jessica Dubroff tragédiája, aki hétévesen szerette volna átrepülni az amerikai kontinenst 1996-ban, ám egy esős napon a felszállás után Cessna gépével a földbe csapódott. Ő, édesapja és oktatója is szörnyethalt a balesetben. Jessica édesanyja azt nyilatkozta, mi többet kérhetne a sorstól, mint hogy gyermeke boldogan, általa szeretett tevékenység űzése közben veszthesse életét. "Persze jobb lett volna, ha nem 7 éves korában történik ez vele", tette hozzá.

A szakértők szerint pedig ebben az esetben is az volt a tragédia oka, hogy Jessica oktatója, a repülésért felelős ember a viharos időben is a felszállás mellett döntött, nyilván azért, mert teljesíteni akarták a rekordot. Épp elég lett volna, ha fokozatosan tanul a kislány, és szép időben pár körökkel gyakorolnak a reptér közelében. A Guiness mindenesetre már nem tart számon ilyen kategóriákat a fiatal pilóták számára, nem akarták, hogy bárki számára biztatás legyen ez minél kisebb gyerekek repülésre tanítására.

Számomra a búvárkodásban elért korrekord sem számít különösebben értékesnek. Volt lehetősége fiatalon merülni, másnak meg nem- no és? Ez nem sokat nyom a latban. Főleg azért, mert a kedvelési búvárkodás nem versenysport. Ha van is kihívás benne, az nekem saját magamnak az: merüljek minél többet, lássak minél több érdekeset, készítsek minél több szép fotót. De nemzetközi csúcsokra nem török, és nem különösebben bánom, hogy nem tizenévesen kezdtem el a merülést. Így alakult- örülök, hogy egyáltalán belevágtam, és örülök annak is, hogy olyan életkorban, amikor már a saját kezemben voltak a döntések, és valóban élvezhettem az önálló merüléseket.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A cím kicsit becsapós. Az elején lelövöm a poént: a búvárképzés alapjai pont nem változtak túl sokat az eltelt évtizedek alatt, és ezt egy videóval szeretném bizonyítani.

Okoskodtam már a tanfolyamokról, arról, hogyan és miért érdemes elkezdeni ezt az egészet, de keveset írtam arról, tulajdonképpen mit is tanítanak meg az embernek. Az oktatók kenyerét most sem akarom elvenni, ezért inkább általánosságban térek ki a dolgokra.

Először is van egy elméleti alapozás. Ebben nyilván nincs semmi meglepő, a tanfolyam szóról úgyis mindenkinek egy osztályterem jut az eszébe, egy oktató, tankönyv meg hasonlók. A búvárkodásnál pont így van ez, beülnek az emberek egy terembe ahol egy megfelelő képesítéssel rendelkező búvároktató mesél a búvárkodásról. Vannak fizikai alapismeretek, amiket nem lehet kihagyni, aztán van élettan, tanulhat a búvárjelölt a tengerről, a tenger élőlényeiről, a veszélyekről és természetesen a felszerelésekről is.

Közbe kell szúrjam azt, hogy a kedvtelési búvárkodás elsőként igazán az Egyesült Államokban vált tömegessé. Ott alakult ki maga a búvárüzletág is, és a legtöbb képzési rendszer gyökerei is ott vannak. Ezzel nincs gond, a tengerentúlon mindig is ügyesek voltak a marketingben, és a tömör, kicsit szájbarágós, de minden lényegeset megtanító képzések kifejlesztésében. Ám ha a fenti elméleti anyagot megnézzük, beláthatjuk, alig lehet különbség a régi és az új tankönyvekben szereplő információkban, hiszen a fizikai törvények nem változtak, a búvárélettanról ismereteink bővültek, de döbbenetes változások szintén nem voltak, a tenger ugyanúgy hullámzik, ugyanolyan állatok élnek benne, és még az is stimmel, hogy ma is hagyományos uszonyt és maszkot, palackot és nyílt rendszerű légzőautomatát használ a többség.

Ezek után nyilván nem meglepő, hogy a víz alatti gyakorlatozás se más különösebben. A medencézés elsősorban nem az élvezetről szól: a lényege az, hogy biztonságos körülmények között lehessen gyakorolni a búvárkodás közben esetlegesen előforduló vészhelyzetek kezelését. Ebben sincs sok újdonság, például leverheti valaki a búvár maszkját, esetleg elfogyhat a levegő- régen is, ma is effélék fordulhatnak elő. Erre készülnek fel a mai búvárjelöltek, és erről szólt régen is a képzés.

Aki nem hiszi, járjon utána: ebben a filmben megnézhetjük, hogy népszerűsítették fél évszázada a képzett oktató által tartott búvártanfolyamokat. Megvolt az oka, miért születtek ilyen filmek, hiszen annak idején valószínűleg gyakran előfordult, hogy valaki vett magának búvárfelszerelést, elment merülni, de semmiféle képzettséggel nem rendelkezve az életét kockáztatta.

Ma már igazán szerencsének mondhatjuk magunkat, mert válogathatunk a rengeteg búvártanfolyam közül. A merülés nem bonyolult dolog, de pár alapszabályt be kell tartani, pár dologra fel kell készülni. A fenti videó illusztrálja, már a kezdet kezdetén ezekről az alapokról szólt sportbúvárok képzése, és az, hogy ma is ilyeneket tanulunk, jelzi, az élet is azt igazolta hogy szükség van ezekre a tanfolyamokra. Ha valakiben felmerül a gondolat, milyen jó lenne merülni, de meg kéne spórolni a tanulást, inkább hagyja a fenébe a búvárkodást. Aki ennyi időt és pénzt nem szán erre a hobbira, az valószínűleg igazán nem is akar merülni, és ezzel nincs is semmi probléma.

Hogy is fogalmaznak a filmben? "Yes, diving is for you. But before you dive, learn your limitations. Be sure to get certified diver training instruction." Azaz bárki merülhet- de mielőtt belekezdenél, tanuld meg a tudnivalókat egy tanfolyamon. Ma pont ugyanazt tudnám mondani mindenkinek, akit érdekel a víz alatti világ felfedezése...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Jön a nyár, számtalan tengerparti kaland vár ránk, és ha van rá lehetőségünk, ne hagyjuk ki a legjobbat. Lepjük meg magunkat egy kis búvárkodással!

Akinek már van búvárvizsgája, annak sok jó merülést kívánok. De a bejegyzés többi része elsősorban a nagyon kezdőknek szól. Tudom, írtam már erről korábban, de most egy kicsit még alaposabb szeretnék lenni.

Aki nem akar sokat költeni, vagy a készülékes merüléstől ódzkodik, annak is van jó tippem: a felszíni, légzőcsöves búvárkodás avagy sznorkelezés. Egy olcsó maszk, egy légzőcső és már indulhatunk is, ha valaki gyorsabban akar haladni, akkor pedig egy pár uszonyt is vásárolhat magának. Ez nagyon kellemes program akár a gyerekekkel is.

De pár dologra azért itt is figyelni kell! A legfontosabb szabályok egyike az, hogy ha valaki víz alá bukik, itt is ki kell egyenlítenie a nyomást, amit a legegyszerűbben a maszk orrészénél az orr befogásával és egy erős orrba fújással tehetünk meg. Ezt a felszínen is ki lehet próbálni, érezni kell, hogy "kipattan" a fül. Ha valaki nem boldogul ezzel, egyszerűen ne bukjon le a víz alá, és nem érheti baj. Ha viszont enélkül teszi meg, akár pár méteres mélységben dobhártyasérülés lehet a következmény. Szintén érdemes a napvédelem miatt legalább egy pólót felvenni, de a nagyobb sportáruházakban egész korrekt áron vehet vízisporthoz ideális felsőt.

Aki sznorkelezik, az például a Vörös-tengerben a sekély korallmezők felett rengeteg érdekeset láthat, a Földközi-tenger térségében pedig a kavicsos-sziklás öblöket keresse, mert a homokos strandokon semmit nem fog látni. Alapszabály, hogy bármit is látunk, semmit ne akarjunk megfogni, megérinteni, kihozni! Az ártalmatlannak tűnő élőlény veszélyes is lehet, a kihozott kagylókért, korallokért pedig súlyosan megbüntethetik a nyaralókat, tehát csak nézelődjünk, esetleg fotózzunk, ne pedig fogdossunk.

Aki a készülékes merülést szeretné kipróbálni, annak rengeteg lehetősége akad. Ahol tenger van, ott búvárbázis is van, ahol búvárbázis van, ott pedig a tapasztalattal nem rendelkezők számára mindig ajánlanak próbamerülést. Kevés fontos alapismeret van, de azokat meg kell értenünk: ha nyelvi problémánk van, akkor inkább válasszunk magyar búvároktatót. Könnyebb a feladat, mint gondolnánk, Egyiptomban, Horvátországban, Máltán, Spanyolországban konkrétan magyar búvárbázisok is vannak, de rajtuk kívül is nagyon sok helyen találhatunk a külföldi bázisokon magyar oktatót. Ha búvárkodási terveink vannak, érdemes előre érdeklődni.

Egy próbamerülés ára 30-50 euro között mozoghat, függ a helyszíntől, a programtól (van ahol egész napos hajókirándulás keretén bonyolítják, máshol csak beviszik a partról a búvárt a tengerbe, stb.), és így tovább. Próbáljunk megbízható bázist választani, ahol érezzük az odafigyelést, ahol egy próbamerülőt visz egyszerre egy profi búvár, ahol a felszerelések nem kopottak, ahol kapunk a méretünknek megfelelő ruhát, és így tovább. Bármit is tesz a vezetőnk, figyeljünk rá, bármi gond akad, jelezzük, soha ne cselekedjünk pánikolva, kapkodva, ész nélkül és itt is érvényes, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek.

Ha bizonytalan valaki a tekintetben, hogy neki való-e a búvárkodás, nem kell feltétlenül külföldre utazni egy ismerkedésért a légzőkészülékkel: pár ezer forintért idehaza is lehet medencés próbamerülésben részt venni. Néha ez az ésszerűbb megoldás, mert ha megtetszik, akkor egyből tanfolyamra is be lehet fizetni.

Az igazi búvárkodáshoz ugyanis teljes búvártanfolyamot kell végezni. Ez 4-5 napos általában, az árakban nagy a szórás. A kuponos tanfolyamokról itt írtam, ennek lényege az, hogy lehet olcsóbbat is választani, de nem biztos, hogy érdemes, és jól olvassuk át az ajánlatot: ha feláras pár tétel, gyorsan kiderülhet hogy a kuponos tanfolyam egyáltalán nem olcsó, és még átverve is érezzük magunkat.

Szóval lehet itthon, nyaralás előtt tanfolyamra befizetni, és vagy idehaza egy tóban megejteni a vizsgát, vagy a magyar oktatóval elmenni külföldre vizsgázni nyílt vízre. Talán ez a legjobb megoldás. Pár nap itthon elmélettel és uszodával, aztán egy hosszú hétvége az Adrián, és máris büszke tulajdonosai lehetünk egy végzettséget igazoló búvárkártyának. Tartsuk észben, hogy a búvárkodást kicsik és nagyok bátran űzhetik, a szabályokat betartva gyerekek és nyugdíjasok is jókat merülhetnek, tehát elvileg mindenkinek kellemes elfoglaltság, de senkinek sem kötelező! Ha komoly ellenérzéseink vannak, ha nem érezzük jól magunkat a víz alatt, nem szabad erőltetni, persze azt is tudni kell, hogy mindenki bénázott az elején, egy-két rossz élmény miatt azért ne adjuk fel. Azt gondolhatja egy kezdő, én könnyen mondom, hogy a búvárkodás a legjobb hobbi, de be kell valljam: én sem voltam ügyes az elején. Ma a kezdeti dolgokon már csak mosolygok, és örülök hogy nem adtam fel.

A búvártanfolyamot természetesen lehet teljes egészében külföldön végezni, akár a magyar bázisokon, akár máshol ha nincs gond az idegen nyelvű oktatással. Én személy szerint úgy tartom, a többségnek kellemesebb élmény a külföldi vizsga, ahol már az elejétől fogva tengerben lehet merülni, és rá lehet csodálkozni, mi minden él a víz mélyén. Meglepő, de nincs igazán nagy különbség az árakban. Idehaza 60-80 ezer egy tanfolyam ára hazai vizsgával, erre egy horvát vizsga esetén jön némi felár. Külföldön pedig a tanfolyam 400 euro körül lehet, tehát nagyjából annyi, mint a hazai képzés külföldi vizsgával.

Szóval összefoglalva: a sznorkelezés ingyen van, a hazai medencés próbamerülés kb. 20 euro, a külföldi 30-50, egy kuponos tanfolyam hazai vizsgával kb. 40 ezer forint (130 euro), normál áron 80 ezer (270 euro), egy adriai hosszú hétvége plusz költsége kb. 100-120 euro (és az útiköltség), egy teljes külföldi tanfolyam 350-400 euro.

Aki sznorkelezne, az általában csak egy olcsó, strandoláshoz jó maszkot választ (ne csak szemüveget, hanem az orrot is magában foglaló maszkot vegyünk!), mellé egy légzőcsövet, ez így együtt 20 euro lehet. Vicces, de ha idehaza elmegyünk egy korrekt sport- vagy búvárboltba, 9000 forintért (30 euróért) már akár márkás, minőségi maszkot és légzőcsövet vásárolhatunk, amit később valódi merülésekhez lehet használni, és a vásárláshoz rendes eladói segítséget kapunk, mert a maszk illeszkedése kulcsfontosságú! Egy alapszintű papucsos uszony, amihez nem kell búvárcipő, 4-5000 forint lehet, egy, a későbbi készülékes búvárkodáshoz is jó csizma és uszony együtt nagyjából 25000 forint (85 euro).

Ezeket is meg lehet venni külföldön, de ha lehet, ne a bazárban nézelődjünk, hanem egy búvárboltban vagy akár a bázison ahol próbamerülést-tanfolyamot csinálunk. Itt akár kedvezményt is kiharcolhatunk. De azt jó tudni, a próbamerüléshez mindenhol adják a teljes felszerelést, előtte semmit nem kell megvenni, és a jobb bázisok a tanfolyamhoz is biztosítanak mindent. Ha megtetszik, utána nyugodtan meg lehet venni ami csak kell.

Ezek az alapfelszerelések akár egy évtizedig is kitartanak, és aki ritkán merül, nem akar sokat költeni, akkor a tanfolyam után bárelhet mindent. Egy tengerparti nyaraláson 30-50 euróért már merülhetünk egyet, szóval az egyszeri 400 eurós kiadás a tanfolyamra, majd a kb. 100-120 eurós minőségi maszk és uszony vásárlás után már csak az egyes merülések árát kell kiadni.

Hogy drága-e a búvárkodás, nehéz megítélni. Amikor valakinek nem nagyon van pénze nyaralni (és sajnos manapság nem kevés ilyen honfitársunk van), akkor minden drága. De ha más hobbikra gondolunk, akkor azért láthatjuk, egy jó bicikli sem olcsó, a síeléshez is kell felszerelés, pénz az utazásra, síbérletre, vannak költségei a szörfözésnek, vitorlázásnak. A búvárkodásban az a jó, hogy az elején egyetlen jól behatárolható költségű nagyobb kiadásunk van, utána pedig rajtunk múlik, mennyit tudunk rááldozni. Persze a merülés addiktív: ha beleszeretünk, sokat költünk rá. Ám utólag mégis úgy fogjuk gondolni, minden pénzt megér...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Manapság egyre több kuponos oldalon hirdetnek búvártanfolyamot. Vannak jó ajánlatok, de néhány igen becsapós is, ezért megpróbálok egy kicsit segíteni az eligazodásban.

A kuponos búvártanfolyamokat sokan szidják, mert irreálisan olcsó áraik miatt piactorzítók lehetnek. Két dolgot viszont le kell szögezni: egyrészt az ár és a kapott szolgáltatás egyáltalán nem biztos hogy összefüggésben van egymással, tehát igenis lehet egy olcsó tanfolyam is színvonalas, ha az oktató lelkiismeretes. A másik fontos dolog pedig az, hogy a búvártanfolyamot egyszer az életben kell elvégezni, ha valakinek van egy sokak által dicsért oktató ismerőse, nem 20-30 ezer forinton érdemes spórolni, mert a biztonságunk fontosabb. A búvárkodás egyáltalán nem ördöngösség, de néhány fontos dolgot meg kell tanulni a legelején, ezért nagyon fontos, hogy jó oktatót válasszunk.

Természetesen a kezdők többségének nincs búvár ismerőse, és nincs tapasztalata sem a búvárkodás terén. Sokan csábulnak el a nagyon olcsó tanfolyamok láttán, és vesznek egy kupont- én örülök neki, ha mind többen megismerik a víz alatti világot, de aki csalódik egy-egy becsapós hirdetésben, az esetleg hátat fordít a búvárkodásnak. Higgye el mindenki, a delfineknek nincs köze a trükközőkhőz, ha rossz tapasztalat is ér valakit, attól még a tenger ugyanolyan szép.

Mindenesetre pár tanácsom lenne a rafinált hirdetések kiszűrésére. Jelenleg egy búvártanfolyam ára 60-80 ezer forint, ebben egy dolgot kivéve minden benne szokott lenni, az a bizonyos dolog pedig a nemzetközi búvárigazolvány díja. Végülis azt kár is lenne előre kifizetni, hiszen nem vizsgázik le mindenki, viszont aki igen, úgyis kiváltja, hiszen erről szól az egész tanfolyam, ennek az igazolványnak a birtokában lehet merülni a világ minden pontján.

A kuponos tanfolyamok ehhez képest 10-30 ezer forintos árukkal komoly spórolást ígérnek. Az egyik előforduló trükk az, hogy nem az önálló merülésre feljogosító Open Water Diver (nyílt vízi búvár) tanfolyamot kínálják ezen az áron, hanem a csak oktatóval történő merülésre feljogosító PADI Scuba Diver vagy hasonló tanfolyamot. Amelyik ajánlatban ez van (ez könnyen felismerhető abból, hogy csak 2 nyílt vízi merülést tartalmaz), arra teljesen értelmetlen befizetni, mert olcsó, de nem is túl sokat ér. Az önálló búvárminősítés ez után a tanfolyam után  is megszerezhető, de rá kell fizetni, újra kell tanulni, és új kártyát is kell kiváltani. Nem kell magyarázni talán ezek után, mennyire éri meg a "félbúvár" képzés.

A másik dolog, amire nagyon figyeljünk oda, az az, hogy mit tartalmaz az olcsó ár. Ahogy írtam, a 60-80 ezerben általában minden benne van, de láttam már olyan kuponos akciót, ahol a töredékár mellett az szerepel, hogy nincs benne könyv (ez bizony akár 10 ezer forint is lehet), nem tartalmazza az ár uszodázás költségét, sem a nyílt vízi merülésnél a belépőt. A legijesztőbb az volt, ahol az ajánlat szerint csak az elméleti oktatás van benne az árban- a medencézésért és a nyílt vizért annyit kér az oktató amennyit akar?... Ilyenkor előre kell tisztázni, pontosan mennyit is számolnak fel ezekért pluszban. Számoljunk egy kicsit! Mondjuk az ajánlat 15 ezerről szól, de ha külön van a tankönyv (10 ezer), két uszoda (mondjuk kétszer 5 ezer), a két nyílt vízi alkalom (kétszer 5 ezer) no és a gyakorlati oktatás költsége (legyen szerény az oktató, kérjen 10 ezret), a 15-ből 55 ezer lesz varázsütésre. Szóval hol is van a kedvezmény?...

A másik lehetőség, hogy a tanfolyam tényleg olcsó, csak éppen a szervező ott spórol ahol tud. Rövidre fogott elmélet, összesen egyetlen, rövid uszodai gyakorlási lehetőség, túl nagy búvárcsoport, a nyílt vízben elsietett tanfolyam, egyetlen napra összezsúfolt merülésekkel. Jó tudni: szinte minden búvárrendszer legalább két napra elosztott, legalább négy merülést ír elő a tanfolyam részeként. Ha egy oktató 2-3 rövidke merülés után azt mondja, kiadja a kártyát, mert a tudás megfelelő, a te gyakorlási lehetőségeid lecsökkentésével a te biztonságodon spórol. Ez természetesen a tanuló becsapása. Szintén nem létezik olyan, hogy levizsgázol, de a kártyát "magánál tartja". Ha valaki teljesíti a követelményeket, akkor meg kell kapnia a kártyát (kifizette, az övé!) amivel azzal és ott merül akivel és ahol akar, ha nem teljesíti, újra kell vizsgáznia. A tanfolyam után nem vagy az oktatóhoz kötve, bárkivel mehetsz túrázni, és ott veszel felszerelést is ahol neked tetszik.

Természetesen a korrekt módon dolgozó oktatóval érdemes búvártúrára menni, nagyon sokan kedvező lehetőséget kínálnak arra is, hogy megvedd első felszereléseidet. De aki már az elején, a hirdetésnél átverősnek tűnik, abban nem lehet megbízni a jövőben sem. Éljetek a gyanúperrel, ha valami túl olcsó, olvassátok el az összes feltételt, sőt, búvárfórumokon is lehet érdeklődni, sok a segítőkész búvár, hiszen mind voltunk kezdők, akik hálásak voltunk minden támogatásért.

Egy szó mint száz: merülni jó, de először tanfolyamot kell végezni. Ha szerencséje van valakinek és olcsón tanulhat, az már dupla öröm. De ismétlem, nem feltétlenül az első tanfolyamon kell spórolni, amikor először találkozunk ezzel az új, minden szempontból ismeretlen világgal, a víz alatti léttel. 

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.