Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Negyedmillió búvár

A Sümegre tervezett búvárközpontról már sok helyen olvashattunk. A beruházás gazdasági oldalát, a több milliárdos beruházás finanszírozási hátterét nem boncolgatnám, szerintem a korábbi búvárkodásra építő óriásberuházásokhoz hasonlóan ez sem fog megvalósulni.

Ám volt egy dolog, amire felkaptam a fejem. Valahol az jelent meg, hogy a sümegi városatyák előtt tartott bemutatón a beruházó cég képviselője azt találta mondani, komoly piac van idehaza, hiszen 250 ezer búvár van az országban.

Ettől azért leesett az állam. No nem a számtól, mert az szinte biztosan téves, hiszen megítélésem szerint a töredéke sincs az aktív búvárok száma a negyedmilliónak. Inkább csak azon töprengtem el, milyen piackutatások, felmérések, statisztikák alapozták meg ezt a hihetetlenül magas értéket?

Én ugyanis elég régóta benne vagyok ebben a magyar búváréletben, ráadásul megvan az a rossz szokásom, hogy minden érdekel. A helyet az, hogy nem is olyan bonyolult kiszámolni, mit jelentene 250 ezer magyar búvár. Például az újonnan vizsgázók felszerelés vásárlásai, és a régóta merülők természetes elhasználódás miatti felszerelés cseréi azt jelentenék, hogy évente nagyjából húszezer mellénynek vagy légzőautomatának kéne fogynia- ez több milliárdos volument jelentene. Búvárfelszerelést árulni az egyik remekül jövedelmező ágazat lenne a kereskedelemben, de nagyjából biztos vagyok benne, a legnagyobb cégek forgalma is messze van a milliárdostól.

Ha negyedmillió ember merülne aktívan, akkor a tendenciák alapján ebből legalább 50-60 ezer ember menne el évente Egyiptomba illetve az Adriára. Ez azt jelentené, hogy az év minden hetén öt egyiptomi chartergépet töltenének meg kizárólag búvárok. A nagyjából öt hónapos adriai szezonnal és minimum négyet merülő búvárokkal kalkulálva minden nap közel ezer magyar búvárnak kéne merülnie Horvátországban május elejétől szeptember végéig.

Ezeknek a számoknak iszonyúan örülnének a horvátországi magyar bázisok, vagy az egyiptomi magyar búvárcégek. Ám ezek a valósággal köszönő viszonyban sincsenek. Teljesen irreális a negyedmilliós szám, ennyi magyar búvár biztosan nem volt sose és nem is igazán lehet. Bár a búvárkodás költségei kézben tarthatók, azért annyi realitásérzéke mindannyiunknak van, hogy fel tudjuk mérni, mennyire elképzelhető a tengereket ilyen számban megrohanó, tanfolyamot, felszerelést, merüléseket megfizetni tudó magyar búvártömeg léte. Tuti üzlet lenne tanfolyamokat hirdetni, túrákat szervezni, felszerelést eladni, komoly beruházásokkal épülnének színvonalas édesvízi búvárbázisok, hiszen ennyi ember úgyis visszahozná azt a pénzt.

Felmerülhet a kérdés, hogy jött ki ez a szám. Talán akkor igaz, ha belevesznek mindenkit, aki valaha pár percet úszkált a nyaralás során "búvárszemüveggel és békatalppal". Ám én őket inkább csak tengerimádónak mondanám, nem búvárnak. Egy kis részükből lehet majd egyszer búvár, de a többiek nyilván nem fognak készülékkel merülni se nyílt vízben, se 40 méter mély medencében. Én legalábbis erre jutottam a gyors kalkulációimmal, de van rá esély, hogy a beruházók piackutatásai a pontosak- az idő eldönti majd.

Mondjuk az is furcsa volt, amikor a tájékoztatón szóba került, a fegyveres erők búvárainak milyen hasznos lehet majd ez a medence. Pár tucat hivatásos búvárról beszélünk, akik számára a merülésben az igazi kihívást az olyan körülmények jelentik, mint a téli időszak hideg vize, a folyók erős sodrása, a nagyon gyenge látás. Nos, ezekre nem tudnak semmilyen módon felkészülni egyetlen óriásmedencében sem, a komoly kiképző munka továbbra is máshol lesz majd. A roncsból mentés gyakorlásánál megint nem az a lényeg, hogy minél nagyobb mélységben kerüljön rá sor.

Ha el is jutnak évi 1-2 alkalommal egy ilyen mély medencébe a hivatásosok, ezzel biztosan nem fognak eltartani egy efféle intézményt. Már csak azért sem hiszem, hogy nekik erre van szükségük, mert a honvédség vagy a katasztrófavédelem kiválóan képzett búvárai eddig is fel tudtak készülni feladataik elvégzésére, pedig csak sekélyebb medencében gyakorolhattak. Ám tévedhetek is, aki jobban ért ehhez a témához, nyugodtan megcáfolhat.

Szóval érzésem szerint nincsenek csodák. Megépülhet a sümegi óriásmedence, megfelelő csillagállás esetén még sikeres is lehet- minden búvár nevében ezt kívánom. Csak ahol már a beruházás tervei körül olyan információk keringenek, aminek hallatán a témában járatos ember meghökken, ott azért a továbbiakat illetően is vannak kételyek. Persze ne legyen igazam, csak hát az utóbbi évek nagy bejelentéseit sose követték megvalósult projektek, így aztán könnyű szkeptikussá válni...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Magyarok az élmezőnyben

A víz alatti fotózásban is komoly nemzetközi versenyek zajlanak, bármennyire hihetetlen. Persze ebben a műfajban nem másodpercekről és méterekről szól a versengés, hanem a zsűri dönt- akad még bőven ilyen sportág. Van némi szubjektum az ítéletben, de szerencsére ebben a körben a legtöbb versenyző reálisan szemléli a saját alkotásait és a többiekét is. Akadnak viták, elemzések, ám itt azért könnyebb korrektnek maradni, mert nem dollármilliós pénzdíjakról és nagy reklámszerződésekről szól a versenyzés.

Sőt, magának a versenyzésnek is van egy nagyon kellemes oldala: a búvárkodás. Néha nem jön össze a "nagy kép", de akkor is merülünk, élvezzük a víz alatti világ látványát, ez önmagában jó dolog. Másrészt akár nyer egy felvétel, akár nem, ha kedves a szívünknek, akkor mindenképpen elégedett lesz a fotós.

Szóval vannak ezek a speciális, búvárfotós versenyek, amiket különféle szabályzatok alapján hirdetnek a világ sokféle részén. Vannak, ahol egy helyen, egy időben merül minden fotós, és adott helyzetből kell kihozni a legjobbat. Máskor viszont akárhol készült képeket nevezhetnek különböző kategóriákban.

Ám ezek többnyire egyéni versenyek. A német Unterwasser magazin érdekes ötlettel rukkolt elő: legyen egy "nemzeti válogatottak" számára hirdetett búvárfotós verseny, és a négy fős csapatok tagjai fordulóként egyénileg is pontot szereznek, illetve csapatuk számára is pontot gyűjtenek. Az év végén alakul ki a sorrend, és a helyezéshez minden versenyző hozzáteszi a maga részét.

Ebben az évben a magyar csapat remekül szerepelt: a második helyet érték el a németek mögött, akik mégiscsak "hazai pályán" versenyeztek. Az egyéni versenyben Bálint Attila összetettben negyedik lett, de az év folyamán több forduló is volt, ahol a közvetlen élmezőnyben volt a magyar fotós csapat valamelyik tagja. Rajta kívül Válóczy István, Pohl András és a csapatkapitány (az Év Természetfotósa versenyen az idén az Év búvárfotósa címet szerző) Tökölyi Csaba alkotta a sikeres magyar válogatottat.

Ez önmagában is szép, de arról is szólnék pár szót, hogy én személy szerint roppant komolynak gondolom ezt az eredményt. Egyrészt akik versenyeznek, a jó értelemben vett amatőrök: a víz alatti fotózás csak a szenvedélyük, nem ebből élnek. A hétköznapokban rendes polgári foglalkozásuk van, ezzel teremtik meg az esélyt az utazásra, a búvárkodásra, a fotózásra és a versenyzésre. Nem kapnak támogatást az államtól, a felszereléseiket is maguknak veszik. És miközben igyekeznek minél többet merülni és fotózni, tudják, családjuknak is szükségük van rájuk, tehát okosan kell gazdálkodni az idejükkel.

Ebben a körben idehaza mindenki ismeri a másikat. A csapat tagjai sokszor utaztak együtt búvárkodni, van köztük egy egészséges rivalizálás a versenyzéstől függetlenül is. Ám fejlődni csak a közös vitával, elemzéssel lehet, és akkor, ha mások jó felvételei nem bosszantanak, hanem inspirálnak. 

És amikor a korlátos pénzügyi lehetőségre és időre gondolunk, akkor eszünkbe juthat, hogy egyébként is hátrányból indulnak a magyarok. Alig van idehaza olyan hely, ahol látványos, színvonalas képek készítésére nyílik esély. A tengerparti országokban élő búvárfotósok csak lemennek hétvégente a vízhez, de még az olyan országokban élők helyzete is könnyebb, ahol izgalmasabb édesvízi merülőhelyek vannak, mint mondjuk az osztrákoknál a szép tavak.

Szóval a fentiek miatt gondolom úgy, hogy remek siker az európai búvárfotós mezőnyben ilyen jól szerepelni egy magyar csapatnak. A tagok nevét már említettem, de úgy gondolom, az igazi az lenne, ha a képeikből is közreadnék egy csokrot. Jöjjön tehát néhány az Unterwasser idei versenyén szereplő legjobb fotóikból.

Tökölyi Csaba: Pier (2013. március, 8. hely)

Tökölyi Csaba: New Generation (2013. június, 4. hely)

Válóczy István: Halloween pumpkin (2013. július, 4. hely)

Válóczy István: Error (2013. szeptember, 1. hely)

Bálint Attila: Mondvision (2013. február, 2. hely)

Bálint Attila: Im sicherheit (2013. május, 8. hely)

Pohl András: Shaggy (2013. május, 10. hely)

Pohl András:  Jellyfish lake (2013. augusztus, 3. hely)

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Merülés a kőbányai sörgyár alatt

Azt gondolom, hogy meglepően különleges merülőhelyek vannak kis hazánkban, még ha ezek jelentős része nem is való minden búvárnak. Az egyik legérdekesebb Kőbányán van, a sörgyár alatti pincerendszerben.

Erről a helyről igen sok követ bányásztak ki a 19. században, amit felhasználtak a Citadella, a Mátyás-templom vagy az Operaház építésénél. Később Dreher Antal vásárolta meg a pincerendszert, ahol aztán nem csak a sörkészítés miatt folyt ipari tevékenység, hanem a második világháború idején például vadászgépek motorjait építették ezen a jól védett helyen. Terület bőven akadt az ilyen feladatokhoz, hiszen a járatrendszer összesen több, mint 32 kilométer hosszú!

A későbbiekben a sörkészítéshez szükséges vizet már nem innen szivattyúzták ki, ami azzal járt, hogy a vízszint jelentősen megemelkedett. Először a mélyebben fekvő járatokat árasztotta el a víz, később egyre több helyet hódított meg. A búvárkodás csak pár éve indult be itt, de mivel igen gyakran szűk járatokról van szó, a járatrendszer nagy részét csak képzett technikai búvárok számára ajánlják. Ők viszont külföldről is járnak ide, hiszen ehhez hasonló merülési élményt ritkán lehet átélni: a víz ugyan hideg, alig 13-14 fokos, viszont kristálytiszta, és az ember alkotta járatokban ma is ott vannak a múltbéli tevékenység tárgyi emlékei. Lépcsőkön úszhatnak fel és le, különféle régi eszközöket nézhetnek meg, csak arra kell vigyázniuk, hogy ne tévedjenek el a rengeteg járatban, ráadásul a mélység is jelentős, akár 30 méterrel is a vízfelszín alá lehet jutni.

Mellesleg van pár rész, aminek a merüléséhez még csak technikai búvár végzettség sem kell, mert nem zárt térben kell búvárkodni. A víz azért itt is hideg, és nem árt, ha a lebegőképességgel sincs gond, mert amennyiben felkavarja valaki az üledéket, gyorsan zavarossá válik a szép tiszta víz...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Utánpótlás

A Fortepan kimeríthetetlen forrása az érdekes, igazi kordokumentumnak számító fényképeknek. Még búváros is akad köztük, nekem ez az egyik kedvencem.

Meglehetősen vicces a nehézbúvár-felszerelésben ácsorgó felnőtt és a gyerek látványa, és amikor ez a kép készült, még egyértelműen a felnőttek elfoglaltsága volt a merülés. Az idők változnak, ma már gyerekek is búvárkodnak, de azt hiszem, még ma sem a legfiatalabbak kedvenc hobbija ez. Persze, eleinte érdekes, hogy lehet úszkálni a vízfelszín alatt, de azt, ahogy mi merülünk, egy idő után az ifjak megunják.

Az ember nem rohan, nem akar mindent egyszerre megnézni, hanem pont ellenkezőleg, lassú tempóban halad, hosszú perceken át letáboroz egy-egy érdekes dolognál. Valószínűleg az értékeli ezt a legjobban, aki már pont eleget rohangált a felszíni életében, és jól esik úgy eltölteni egy órát, hogy nem sietteti senki, és még a telefonja sem csöröghet. Ez utóbbi főleg fájdalmas lehet a mai huszonéveseknek, hiszen egy búvártúrán nem hogy a víz alatt, de időnként még a felszínen sincs térerő, nem lehet benézni a Facebook-ra...

Talán aztán az évek múlásával a ma még türelmetlen fiatal búvárok is elkezdenek pont úgy merülni, ahogy mi szoktunk. Vagy esetleg mi változunk meg, és megint elkezdjük hajszolni az izgalmakat, a mélységet? Pár év múlva kiderül...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Merülni a Balatonban

Pár, a magyar tenger közelében töltött nap után jutott eszembe az, amikor külföldön járva búvárokkal beszéltem akik tudtak valamit kis hazánkról, megkérdezték, hogy ugye a Balatonban szoktunk búvárkodni?

Mindez annak fényében inkább csak megmosolyogtató, hogy tegnap reggel még a déli parton strandoltam, egy rózsaszín úszógumit kaptam kölcsön a barátaink gyerekeitől- a parttól fél kilométerre, még mindig derékig érő vízben. Itt azért kéne kitartás ahhoz, hogy értelmesen merülhető mélységet találjon valaki, ami legalább 2-3 métert jelent. 

És hogy mi van odalenn? Egyrészt rossz látótávolság, másrészt meg nem túl érdekfeszítő látványt nyújtó homok. amiben megbújik egy-két kagyló. Ezeket persze nem csak látni, hanem érezni is lehet, amikor a hosszú sétálás közben véletlenül belelép az ember. Nyilván akadnak halak is a Balatonban, de azért nem tűnik túl vonzónak az itteni merülés, még az északi parton se. Nem is nagyon búvárkodik itt készülékkel senki, legalábbis saját örömére.

A vízimentők néha eltűnt embereket keresnek a víz alatt, ők annak idején mesélték nekem, hogy a medencében letakart maszkkal gyakorolják a tapogatózva tájékozódást, mert nem lehet látni semmit. Időnként a tűzszerész búvároknak is dolga akad, mert a háborús években sok robbanószer került a tóba. Sőt, roncsok is voltak (és minden bizonnyal vannak) itt, amelyek részeit kiemelték.

Mindez valószínűleg keveseknek csinál kedvet a merüléshez, én se nagyon erőltetném, pedig elég sok helynek adtam már esélyt. Viszont így nyáron amikor a víz langymeleg, kellemes a fürdőzés. Lássuk be, ez sem kis dolog! Merülni pedig menjünk másfele...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Víziszony

Amikor a különféle búvárfilmek (nem dokuk hanem akció- vagy kalandfilmek) szóba kerülnek, elég sok klasszikusról tudok mesélni az érdeklődőknek. Ám magyar alkotásokban azért ritkán kapott főszerepet a merülés, ami nem meglepő: ahogy magashegyi expedíciókat se nagyon lehetne hazai körülmények közt megfilmesíteni, úgy a búvárkodásban is jobb helyszínnek számítanak a tengerek mint a tavak és folyók.

Kivétel azonban mindig akadhat. És igen, létezik magyar "búvárfilm" is, még ha ez kicsit sárga, kicsit savanyú is... A Linda című sorozat Víziszony c. epizódjáról van szó, amiben jelentős rész játszódik a víz alatt. És tényleg csak kicsit sárga és savanyú, egyáltalán nem vállalhatatlan próbálkozás.

Aki nem tudná, miféle sorozat a Linda (ó, boldog ifjúság!), annak annyit elmondhatok róla, hogy a nyolcvanas években roppant népszerű, akkoriban frissnek számító krimiről van szó. Linda egy fiatal rendőrlány -őt az energikus, kicsit fiús Görbe Nóra alakítja a véleményem szerint hitelesen-, aki mindig belekeveredik a legváltozatosabb bűncselekményekbe, de talpraesettsége, ügyessége no meg a harcművészetekben való jártassága miatt mindig fülön csípi a bűnözőket. Persze elcsattan pár pofon is...

A Lindához hozzá tartozott az, hogy Görbe Nóra részt vesz az akciókban, és igen gyakran valami zártabb közösségbe "épül be". Így aztán női focicsapatban, balettegyüttesben, szoftverfejlesztő teamban és más hasonló "egzotikus" csoportban próbálja felderíteni az ügyeket Linda. És igen, az egyik epizódban búvárok közé csöppen hősünk, akik nem különösebben formabontó módon a mélyben talált kincsen vesznek össze- halálosan.

A sztorit nem szeretném elmesélni, aki kíváncsi arra, hogy végződik a történet, manapság már interneten is megnézheti az epizódot. Semmiképpen sem szeretném az alkotók munkáját gunyoros szavakkal illetni, sőt, a három évtizeddel ezelőtti viszonyokhoz képest vállalható minden. Persze, ma már pörgősebb, látványosabb dolgokhoz vagyunk szoktatva, de a víz alatti forgatás mostanság sem lenne egyszerűbb a rossz látótávolságú hazai édesvizekben. A sztoriban van pár logikátlanság, de ezektől függetlenül azt kell mondjam, a Víziszony a maga módján korrekt darab. Az is felismerhető, hogy nem csak kaszkadőrök merülnek, ezt szintén a jó pontok közé sorolom.

Az már egy másik kérdés, hogy lehetne-e sokkal többet, jobbat hazai viszonyok között kihozni egy ilyen témából. Nehéz ügy! Azt gondolom, csodára senki nem lenne képes, szóval így ennyi év távlatából is elismerem a stáb és a színészek munkáját is. Főleg azért, mert nem számítok rá, hogy belátható időn belül születni fog hasonló film magyar alkotóktól...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Ahol a cápa jár

Azon gondolkodtam épp a napokban, ha valaki újként belecsöppen a búvárkodás világába, milyen könyveket ajánlhatok neki jó szívvel. Természetesen angol nyelven széles a választék, de most maradjunk elsősorban a hazai pályánál. Ezen belül is először egy magyar szerző klasszikus könyvéről emlékeznék meg.

Azt elmondhatom, bár nem sok kifejezetten búvártémájú könyv született magyar szerzőtől (fikciós mű végképp, a kevés ilyen egyikét e sorok írója jegyzi...), nem kevés közülük kifejezetten érdekes olvasmány évtizedek távlatából is. Az Ahol a cápa jár szerzője ismert sportújságíró, Z. Vincze György volt. Ő nem olyan rég hunyt el, de ezt a könyvet a több nemzedékkel fiatalabb búvároknak is bátran ajánlhatom. Sokszor került szóba beszélgetések során a "zévince", de attól tartok, a fiatalabbak sajnos nem nagyon találkozhatnak ezzel a könyvvel, talán némileg hiánypótló lehet ez az ajánló.

Ahol a cápa jár (Z. Vincze György)

Miről is szól ez a könyv? Z. Vincze a vizek szerelmese, de a búvárkodás világába teljesen véletlenül csöppen bele- és azonnal bele is szeret ebbe a kedvtelésbe. Onnantól kezdve csak az jár a fejében, hogy tud új felszereléseket szerezni, merre lehet merülni, mikor jön a következő búvártúra... Ugye, ismerős? A szerző pont annyira szerette a tengert és a búvárkodást, mint mi, és pont ugyanúgy hajlandó volt áldozatot vállalni a szenvedélye érdekében.

Ami viszont nagyon más, az a hatvanas-hetvenes évek magyar realitása volt, ami nagyon is korlátozottá tette a búvárok lehetőségeit. Pár hazai tavi merülőhely, évente-kétévente egy adriai expedíció, és álmodozás a trópusi tengerekről... Ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogy nem lehet egy arcra illeszkedő, jó maszkot beszerezni, hogy hónapokat kell várni egy külföldről nagy nehezen behozatott neoprén ruhára, hogy vonattal mennek palackot és kompresszort cipelő búvárok a horvát tengerpartra. Szerencsések vagyunk, ezt elkönyvelhetjük olvasás közben, néha mégis olyan érzése van az embernek, a régieknek se volt rossz, akik szervezési okokból több hetet töltöttek egy-egy szigeten sátorozva, rengeteget merülve és fotózva, a tengerből fogott halakat fogyasztva. (Tudom, manapság a szigonyozás nem számít túl népszerűnek búvár körökben, de az egy egészen más történet volt, amikor a nomád körülmények közt élő csapatból pár ügyesebb búvár szabadtüdővel merülve lőtt pár halat.)

Jó manapság is beleolvasni ebbe a könyvbe, mert a szerző nagyon érzékletes leírást ad a túrákról, kifejezetten átélhető a hangulat. Könnyű felfedezni azt, ami összeköt minket a több évtizeddel ezelőtt víz alá induló búvárokkal. Persze sportújságíróról lévén szó, olvashatunk a búvárszövetségről, versenyekről, szabályokról, megismerkedhetünk a magyar búvárélet akkori hétköznapjaival. De azért a lényeg merülés! Szóval nekem igen kedves könyvem ez, és általában nem egy, hanem több példány is van belőle itthon. Hátha valakinek gyorsan kölcsön kell adnom egyet, de az mégsem járja, hogy nálam ne maradjon tartalék...

Szerencsére annak idején nagy példányszámban jelentek meg a búvárkönyvek (is), ezért ez a könyv ma is egyszerűen hozzáférhető antikváriumokban. A könyveket gyűjtő búvár polcáról pedig semmiképpen nem hiányozhat...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Új óriásmedence búvároknak

Olvastam a minap, hogy Olaszországban, Padova közelében terveznek egy hotelfejlesztéshez kapcsolódóan 40 méteres mélységű medencét építeni, ahova elsősorban búvárokat és szabadtüdősöket várnának. A koncepció hasonlónak tűnik a híres Nemo33-éhoz, mert itt is kifejezetten meleg, 33 fokos vízben lehetne búvárkodni, bár ez termálvíz lenne- miközben merülünk, gyógyulunk is? Ez aztán az árukapcsolás! A medencét egyébként Y-40-nek keresztelték el, és valószínűleg fog majd látogatókat vonzani Montegrotto Termébe.

Búvár medence Y-40

Ezek után ma olvasom, hogy szép csendben mennek tönkre a vidéken nagy támogatásokkal épített kisebb-nagyobb wellness-szállodák. Érdekes, hogy miközben sok helyen van termálvíz, valahogy olyan itthon újszerű ötleteket nem valósítottak meg, mint mondjuk egy búvármedence. Természetesen egy irdatlan mély medence sem csodaszer, önmagában versenyképes turizmust nem lehet rá építeni, de bizonyára a téli időszakban vonzani tudna pár embert.

Vagy mégsem? A brüsszeli Nemo33 nagy előnye az, hogy Brüsszelben van: egy városlátogatás során megnézhetjük a pisilő kisfiút, az Atomiumot, vehetünk csokit, beülhetünk valahova pár sörre, és mellesleg merülhetünk is egyet a jó meleg vízű medencében. Az Y-40-ről is tudni kell azt, hogy Montegrotto Terme nem csak Padovától, de Velencétől sincs túl messze, szóval könnyen lehet változatos programokat összeállítani.

Amikor hallottunk hazai búvármedencék tervéről (Enyingről szóltak például a hírek), és azok valami meglehetősen eldugott pontján lettek volna az országnak, akkor először az ugrott be, hogy oké, vonzerő, de kéne valami más is aránylag közel, mert egyetlen medencés merülésért nem vesz senki egy fapados jegyet Pestig, meg egy retúrt valamelyik MÁV-mellékvonalra... Így aztán lehet, ennek is csak a most is vonzóbbnak számító helyeken lehet értelme, például Pesten vagy Hévíz környékén.

Önmagában mondjuk nem nagy tragédia az, ha egy-egy ilyen óriásberuházás nem a világ végén valósul meg (mert azért drága mulatság lehet egy ilyen nagy medence). Kistelepüléseken nem biztos, hogy akkora kapacitást kell tervezni amibe beköltözhetne a környék néhány falvának teljes lakossága, és csak azért nem kéne költeni a pénzt, hogy aztán újabb hotel kerüljön eladósorba. Szóval lehetne potenciál egy magyar medencés búvárközpontban is, de csak a megfelelő helyen. Kíváncsi leszek, lesz-e valaha ilyen fejlesztés és hol valósul meg...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

Merülés az ismeretlenbe

Nem kell ahhoz a világ egy eldugott pontjáig menni, hogy a merülés a teljes bizonytalanságról szóljon: elég hozzá egy magyar tó, két hiányos felszerelés és két még hiányosabb képzettségű búvár.

Több mint egy évtizede, nagyon kezdő búvárként feltelefonáltam pár búváriskolát, szerveznek-e hétvégi merülést. Az egyikük azt mondta, igen, és lehet hozzájuk csatlakozni, az úticél a dorogi Palatinus-tó. Kértem felszerelést, aztán a megadott napon ott voltam a tó partján, ahol már készülődött pár ember. Bemutatkoztam, adták a cuccot és még egy merülőtársat is. Akkor az én hátam mögött öt merülés volt, négy még a tanfolyamról, és egy pár héttel korábbról egy másik tóban. És kiderült, én vagyok a tapasztaltabb búvár, mert a társamnak csak négy merülés volt beírva- a tanfolyam után első "önálló" merülésére készült.

Dorog Palatinus tóA rendszerben ahol tanultam, a szabályzat olyasmit mond, hogy két alapfokú végzettségű búvár merülhet párban önállóan a tanfolyaméhoz hasonló vagy jobb körülmények közt. Mivel mind a ketten magyar tóban vizsgáztunk, a körülmények tényleg hasonlítottak. Akkor vágjunk bele, gondoltuk!

El kell áruljam, akkoriban éppen úgy mint ma, a kezdő búvárok többségének korántsem volt teljes a felszerelése. Maszkja, uszonya éppen lehetett, talán már ruhája is, de a drága mellény, légzőautomata vagy búvárkomputer szinte mindig későbbi beszerzés. Így aztán nekem sem voltak ebből sajátok, a búvártársnak se. A felszerelés összerakásakor kiderült, hogy az iskolában úgy gondolták, felesleges egy magyar tavi merüléshez mélységmérő vagy tájoló, csak nehezíti a kezdő búvár életét. Így aztán az összes műszerünk egy-egy nyomásmérő volt, hogy legalább azt tudjuk, mennyi levegőnk van még.

Elindultunk a vízbe, csak úgy az orrunk után. Pár dolgot le kell szögezni: egy maximum 3-4 méteres látótávolságú vízben, ahol az aljzaton nincsenek tájékozódási pontként használható tereptárgyak, tájoló nélkül senki nem képes eligazodni. Leginkább úgy lehetne a mozgásunkat jellemezni, hogy úszkáltunk össze-vissza. Kezdőként a lebegőképességet se nagyon tudtuk beállítani, szóval fel is rúgtuk az iszapot, hogy a gyenge látásból tragikusan rossz legyen.

Azt se tudtuk, épp milyen mélységben vagyunk, pedig néha segít az eligazodásban a lassan emelkedő tófenék esetén: ha folyamatosan egyre sekélyebbre megyünk, valószínűleg a part közelébe érünk. Aztán nem árt, ha az ember azt is tudja, mióta merül, mert bizonyos időközönként be lehetne iktatni felszíni szétnézést. Ehhez képest egyszer feljöttünk véletlenül, mert idétlenek voltunk, aztán legközelebb akkor, amikor elfogyott a levegő. Azt láttuk, hogy a part rohadt messze volt, egy negyedórán keresztül tempóztunk a felszínen, amíg kiértünk. De legalább láttuk, hová megyünk!

Meglehetősen elfáradva vettem le a cuccot, és persze el is töprengtem. Igen, lehet így is merülni, még túl is lehet élni a kalandot, de értelemszerűen gyakorlatilag semmit nem láttunk, nem is nagyon tudtuk, hol, merre nézelődjünk. Nem ismertük a mélységünket, nem tudtuk, honnan emelkedünk. Fogalmunk sem volt, a tó melyik részén búvárkodtunk. Máig nem tudom, hány percet voltunk víz alatt. Szóval a merülést be lehetett írni, de ez volt az igazi homályzóna, mert a helyzetünkkel sem odalenn, sem később nem voltunk tisztában. Nagyobb biztonságban van az ember a világ végén, ha legalább néhány dolgot tud, például hogy merre úszik és milyen mélységben, mert akkor van esélye magának irányítania a történéseket.

Aztán az ember vagy felismeri egy ilyen merülés után, hogy át kell gondolja a viszonyát a búvárkodáshoz, igyekeznie kell képeznie magát és beszerezni a szükséges felszereléseket, vagy azt mondja, "király volt", és folytatja kamikaze-stílusban. Én inkább az előbbi utat választottam, és aki tapasztalatlanabb még, annak is csak azt tudom javasolni, inkább előbb mint később próbáljon meg valóban önálló búvárrá válni. Mert az igazi búvár az, aki birtokában van a tudásnak és a felszerelésnek ahhoz, hogy felelősen döntsön a víz alatt minden helyzetben.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Hazai pálya

Lassacskán beindult a búvárélet a magyar tavakban is, de ezek megítélése enyhén szólva is vegyes. Lássunk néhány érvet ellene és mellette!

Azt tudni kell a magyar búvárkodási lehetőségekről, hogy igazán semmi nem tekinthető állandónak. Pár éve Hévízen illetve a Molnár János barlangban sokan merültek, olyanok is szép számmal, akiknek ehhez nem igazán volt képzettsége, de a profik vezetők elkalauzolták őket a víz alatt. Ma ezek nem látogathatók úgy mint régen. Viszont merülni szoktak a kőbányai sörgyár alatti járatokban, technikailag ez is zárttéri merülésnek számít, ide is csak vezetővel lehet menni. Ezekről többet nem is nagyon szólnék, az ott merültető profik értenek ehhez igazán, ők tudnak eligazítani egy érdeklődőt.

Nyílt vízben viszont már több a tapasztalatom. És ezekre is jellemző, hogy semmi sem állandó vagy biztos. Például annak idején Budakalászon a Lupa-tavakban vizsgáztam, oda ma már senki nem jár. Keveset élt meg a búvárkodási lehetőség Kiskunlacházán (pedig még repülőgéproncsot is süllyesztettek, de a látás végig tragikusan rossz volt), Pilismaróton (a kis öböl nagyon kiszámíthatatlan volt), és bezárt már a szalkszentmártoni búvárbázis is, pedig jól kiépített, kellemes helynek számított, inkább közepes mint jó merülési lehetőséggel. Évekkel ezelőtt Csepelen borzasztóak voltak a körülmények, nem tudom, most éppen mi a helyzet ott.

A dorogi (valójában Esztergom-Kertvároshoz tartozó) Palatinus-tó mellett a búvárbázis először átkerült az egyik oldalról a másikra, utóbbin üzemeltető változás volt, később nyílt egy másik bázis a "régi oldalon", jelenleg csak egy helyen lehet itt merülni. Ecséden is változott a merülés helyszíne, aztán ott van még Gyékényes, Hegyeshalom, a Nyéki-tó Miskolc közelében... Újabb lehetőségnek számít Ócsa és Gyál. Hosszú ideig senki nem merülte a tatai Fényes-forrást, de egy pár éve erre is megint van lehetőség. Biztos van amit kihagytam, most ennyi jutott eszembe. Összességében mindent figyelembe véve azért van némi fejlődés, régen elképesztő állapotok között búvárkodhattunk itthon, kiépítettségről szó sem lehetett, a tavak egy része tele volt szeméttel- ma már ilyen helyre nem menne el senki, és ez nem meglepő.

Búvár Magyarországon

Mi az ami jó? A Fényes-forrásról már írtam, ez egy pici tó, viszont a feltörő források miatt egyedi. A többi tóban vagy jobb a látás, vagy rosszabb, akit az utóbbi elbizonytalanít, egy merülés után valószínűleg nem próbálkozik többet. Erőltetni semmit nem is szabad, a búvárkodást élvezni kell, és akinek ez nem tetszik, nyugodtan megspórolhatja a tavi merülések árát.

Mert azért mondjuk ki, nincs ingyen a búvárkodás idehaza se. Van, ahol tavi belépő van, vagy napi merülési díj, aztán pénzbe kerülhet a palackbérlés, a levegőtöltés, és a szükséges egyéb felszerelés bérlése is, de például nem minden helyen vannak arra felkészülve, hogy tényleg normális választék legyen a bérelhető cuccokból, és nagyon kellemetlen a parton ücsörögni, mert a bázison nincs mellény, ruha, reduktor vagy bármi. (Amikor valami régen ingyen volt, az azt is jelentette, hogy a szó szoros értelmében nem kapott az ember semmit, nem volt palack, öltöző, biztonsági felszerelés... Elvileg a belépővel nincs baj, ha jár érte szolgáltatás is.)

Mondhatni úgy kell megtervezni egy tavi merülést mint valami expedíciót: fel kell hívni a bázist mikor vannak nyitva (pl. a hétköznap egyáltalán nem garantált), milyenek az aktuális viszonyok (a jobb helyek őszintén megmondják ha az időjárás miatt leromlott a látás, vagy eleve hűvös a víz), lehet-e felszerelést bérelni vagy mindent vinni kell, és mennyibe kerül ez az egész móka. Útiköltséggel egy főre nem irreális összeg az 5-7000 forintos költség, és ha valaki csak egyet merül mert nem tetszik neki a hely, ez az ár összemérhető egy horvát merülés költségével (persze ha ott nem számítjuk az utazást, tehát ez egy igazságtalan összevetés, de... sokan megteszik). Sajnos el kell mondjuk, a hazai tavak mellett az infrastruktúra is igen szerény, a mellékhelyiség hiánya nem szokatlan, a zuhanyzási lehetőség pedig már gyakran az álmok világába tartozik. (Minek is, édesvízben vagyunk, nem?) Aki egy kellemes családi pikniknek szánja a hazai búvárkiruccanást, könnyen csalódhat a körülményekben. Ilyen programra Ausztria bizony alkalmasabb.

Én mégsem írom le a hazai lehetőségeket. Természetesen őszintén kell beszélni arról, ami nem jó, és akkor az ember ennek fényében dönthet. Ha viszont vállaljuk az időnként spártai körülményeket, bepillantást nyerhetünk a magyar vizek felszín alatti világába. Láthatunk harcsát, törpeharcsát vagy csukát, felbukkanhatnak süllők, sügérek és rákok. Ne higgyük, hogy ez unalmas! Pont olyan izgalmas, mint bármilyen más búvárkaland, ha nyitottak vagyunk az érdekességekre. Engem legalábbis meglep, ha valakit nem nyűgöz le egy méteres harcsa, vagy egy szemtől szembe találkozás egy elegáns csukával.

Ám óvatosnak kell lenni, mert az iszapos aljzatot felverve gyorsan csökkenhet a látótávolság, jobban kell talán tájolni is az itt merülő búvárnak, de ha valaki nem tudja hol van, csak a felszínre kell emelkednie- biztos, hogy nem viszi el az áramlás egy másik kontinensre, mint a nyílt óceánban elvileg megtörténhetne.

Meg kell tanulni azt is, melyik állatot hol kell keresni, érdemes a helyszínt jól ismerő búvártól részletes eligazítást kérni, ők ismerik jól az adottságokat. Elmondható, hogy a legtöbb bázis mellett van is olyan ember, aki szívesen mesél. Akadnak kötélpályákkal rendelkező merülőhelyek, ahol az érdekesebb pontokat végigkövetni egyszerű feladat, néhány helyen a víz alá tárgyak kerülnek látványosságként (pl. Dorogon ott a múzeum). Ha valaki rég volt vízben, ellubickolhat egyet a magyar tavakban is, lehet a tudást felfrissíteni, tájolást gyakorolni, és persze a fotózás is igazi kihívás, ami szép eredményekkel kecsegteti az ügyesebb és türelmesebb víz alatti fényképészeket.

Ha lehet, inkább korábban érkezzünk a tavakhoz, mint később, mert az adottságok miatt könnyen fel lehet rúgni az aljzatot: ha előtted több tucat búvár, köztük kezdők úszkáltak a kötélpálya mellett, akkor ott sok jóra már nem lehet számítani aznap. Néha el is lehet térni az útvonaltól, pont azért, hogy a mások által még fel nem zavart részeken nézhess szét. De előfordul, hogy ez sem segít, mert egyszerűen nem jók a körülmények. Ám végülis merültünk, ebből is tanultunk, aztán legközelebb igyekszünk jobb időpontot találni a búvárkodásra...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (249),mutazás (194),sztori (187),cápa (160),video (133),búvár (126),felfedezés (76),környezetvédelem (74),baleset (73),fotó (68),élmény (67),alapok (57),adria (57),híresség (54),film (47),egyiptom (45),szabadtüdős (40),utazás (35),barlang (34),delfin (29),felszerelés (28),retró (28),történelem (27),egzotikus (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),usa (17),édesvíz (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),polip (13),bánya (12),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),ciprus (11),doku (11),medence (11),mélytenger (11),fóka (10),málta (10),rekord (10),kincs (10),támadás (9),manta (9),ausztrália (9),tengeralattjáró (8),szemét (7),sport (7),szobor (7),jordánia (7),szafari2014 (7),verseny (6),cousteau (6),tudomány (6),Bali (6),csikóhal (6),szafari18 (6),humor (6),rák (6),tél (6),ázsia (5),ausztria (5),rája (5),florida (5),repülő (4),múzeum (4),hidegvíz (4),bali (4),olaszország (4),szafari2016 (4),mexikó (4),tintahal (4),thaiföld (3),skandinávia (3),találkozás (3),víz alatti (3),muréna (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),Egyiptom (3),orosz (3),magyarország (3),krokodil (2), (2),maldív (2),repülőroncs (2),elsodródás (2),csiga (2),medúza (2),éjszaka (2),hal (2),könyv (2),görög (2),spanyolország (2),európa (2),románia (1),szafari (1),búvárfilm (1),technológia (1),izland (1),szörny (1),budapest (1),cetcápa (1),Búvár (1),thaifold (1),akvárium (1),bulgária (1),vörös-tenger (1),bomba (1),hollandia (1),korall (1),Florida (1),dubaj (1),tenger (1),horvátország (1),feketetenger (1),uk (1),egyesült királyság (1),írország (1),balti (1),repülőgép (1),görögország (1),celeb (1),norvégia (1)

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog