Tudtam régóta róla, hogy Kőbányán lehet búvárkodni, még bejegyzést is írtam róla, de nem erőltettem az ottani merülést. Szerencsére hagytam magam meggyőzni, és nemrég eljutottam oda, és tényleg kellemes benyomásokat szereztem.
Elöljáróban szólni kell arról, hogy a bányászat és a búvárkodás több ponton is találkozik Magyarországon. A hazai merülési lehetőségek között kiemelt szerepe van a bányatavaknak, a gyorsan mélyülő, viszonylag tiszta vízű helyszíneken sokan kezdték a búvárkodást. Említhetjük az ismertebb bányatavak közül például a Dorog és Esztergom közötti Palatinus-tavat, a gyékényesi, hegyeshalmi, ócsai, ecsédi tavakat. Tulajdonképpen beleillik a sorba, hogy a kőbányai pincerendszer is egy felhagyott bánya, ahol annak idején mészkövet termeltek ki, a helyszínt először 1244-ben Kőér néven említették egy oklevélben.
Már maga a helyszín is felettébb érdekes. Ahogy kinyitják az ajtót, és az autóval behajtunk a kőbánya hatalmas járataiba, önmagában kaland, akkor is, ha valaki nem merül. Aki nem volt még ott, nehezen képzelheti el, milyen durván labirintusszerű ez a hely, a járatok összesen 32 kilométer hosszúak! Kényelmesen elfér még egy nagyobb autó is a legtöbb helyen, a belmagasság is hatalmas.
Kaptunk egy kis fejtágítót a hely történelméről, hiszen volt itt a kőbányászat után más ipari tevékenység is, például sörgyártás, majd a második világháború alatt repülőgépmotorok gyártása. Most viszont jórészt kihasználatlan a pincerendszer, időnként bicikliversenyt rendeznek itt, látogatást lehet itt tenni azoknak akiket érdekel ez a különleges hely- és persze felfedezték maguknak a búvárok. Körbesétálva hatalmas termeket találtunk, elgondolkodhattuk, kik jártak itt előttünk pár évtizeddel, és főleg, mit csináltak.
Ami sokakat visszatarthat a merüléstől, az a zárt tér. Kétségtelen, három merülőhely barlangi merülésnek számít, megfelelő képzettséggel és felszereléssel lehet ott búvárkodni, még külföldről is szép számmal jönnek barlangi búvárok. Viszont van egy hely, ahol a búvárok gyakorlatilag bármikor a felszínre mehetnek, és ezért alapképzettséggel is merülhető.
A folyamatosan emelkedő víz már a lefelő vezető lépcső alsó fokait is ellepte. A bányában 8 fok volt, ehhez képest a 13 fokos víz nem is tűnt olyan vészesnek. Sokat beszélnek a hidegebb vízben való merülésről, nekem ezzel kapcsolatban az az egyszerű alapelvem, hogy tájékozódok és felkészülök. Ha tudom, hogy a víz hideg, akkor a vastag búvárruhámat választom, aláöltözőt is viszek, nem felejtem el a vastag csuklyámat és kesztyűmet se. A gond akkor szokott lenni, ha valaki legyint, "á, bírom én a hideget, nem kell nekem ez a sok neoprén vacak". Azt kell mondjam, a 45 perces merülésnek csak a végén kezdtem el érezni a hideget, de ez már benne van a pakliban. és abszolút nem volt vészes.
Maga a terem, ahol a merülés zajlik, akkora mint egy közepes méretű medence, csak éppen mélyebb, nagyjából 12 méterig lehet benne ereszkedni. Megtalálhatóak az ipari tevékenység emlékei, és ami igazán jó, az a víz alatti megvilágítás. Van néhány reflektor benn, tehát saját lámpa nélkül is jól lehet tájékozódni- természetesen azért minden búvárnál van belőle kettő. A beépített világítás még arra is elég volt, hogy pár képet is készítsek odalenn.
Miután körbeúsztuk a termet, lejjebb mentünk egy szinttel- szürreális élmény volt egy csigalépcsőnél leereszkedni. Aztán bekukkantottunk még az oldalsó járatokba, az egyikben például jól meg lehet figyelni, hogy is zajlott a kőtömbök kivésése. Azt gondolom, itt tényleg bármilyen képzettségű búvár merülhet, és bizonyára többségük élvezi is a hely sajátos atmoszféráját.
Ahhoz képest, milyen kicsi a terület, kifejezetten érdekes volt ez a háromnegyedórás merülés. Ilyenkor kicsit sajnálja az ember, hogy nincs zárttéri merülési gyakorlata, mert a hírek szerint a többi hely egészen más érdekességeket kínál. Furcsa, hogy Budapesten ilyen helyek is léteznek, a világ számára szinte ismeretlenül- sőt, mi, városlakók sem tudjuk, mi minden van ilyen közel hozzánk.
A téli időszakban búvárként az ember lemond az itthoni merülésekről, hiszen ilyenkor roppant hidegek a tavak, nem is nagyon van lehetőség hol búvárkodni. Az a 13 fokos víz Kőbányán ehhez képest még teljesen elfogadható, és bármelyik részén is vagyunk járatrendszernek, mindig van tető a fejünk felett...
A rendszerben ahol tanultam, a szabályzat olyasmit mond, hogy két alapfokú végzettségű búvár merülhet párban önállóan a tanfolyaméhoz hasonló vagy jobb körülmények közt. Mivel mind a ketten magyar tóban vizsgáztunk, a körülmények tényleg hasonlítottak. Akkor vágjunk bele, gondoltuk!
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
