Jó volt búvárkodni 2015-ben is, mert szerencsémre sok szép helyre eljuthattam. 

Az év egyik fontos momentuma volt, hogy a korábbi víz alatti fényképezőgépemhez képest lényegesen nagyobb tudású DSLR-rel fotózhattam- először barátaim segítettek ki kölcsöncuccokkal, aztán belevágtam a beruházásba. Ez még használt gépnél se olcsó mulatság, de... Ez a hobbim, mi másra költenék? És így pár túra tapasztalatával azt gondolom, megérte.

A géppel először Balin dolgoztam. Nagyszerű két hét volt, rengeteg izgalmas merüléssel. Láttunk cápákat, teknősöket és mantákat, az ilyen "nagyvadak" minden búvárt lázba hoznak.

De sok apróságot is találtunk a sekélyben nézelődve. Kis csigák, rákok, színes halacskák, aprócska csikóhalak sokasága bukkant fel, ha alaposan átfésültük a homokos aljzatot. Órákat töltöttünk el ott fotózással.

Nyáron megint eljutottunk a Vörös-tengerre. Panaszkodnom nem kell, mert mi semmit nem éreztünk az egyiptomi problémákból, a tengeren viszont remekül telt a hét, egy remek csapattal. Búvárkodtunk látványos barlangokban és kísérteties roncsoknál...

...aztán láttunk pörölycápát, úsztunk delfinekkel, és több helyen bukkantak fel teknősök. Utóbbiak szerencsére többnyire türelmesen hagyták magukat lefotózni.

Jártunk Cipruson is, és ahogy az egész évet meghatározták a teknősös búvárkalandok, így ott sem kellett csalódnunk- soha ennyi és ilyen barátkozó teknőst nem láttam még arra. Az egyik kedvenc úti célom lett a kis sziget az utóbbi években.

Idehaza azon szerencsések közé tartozónak mondhattam magam, akik már az elején merültek a frissen megnyílt Molnár János-barlangban. A Buda szívében található fantasztikusan látványos helyen első alkalommal még nem fotóztam, de visszatérek még, hiszen ezt saját magam is meg szeretném örökíteni.

Aztán ott voltak a medencézések. Többször voltam ott is, vagy a fotózást gyakoroltam egy kedves barátnak köszönhetően, aki modellkedett nekem...

...vagy pedig régi búvárfelszereléseket próbálgattunk. Most már itthon is vagyunk páran, akiket érdekel a "retró merülés": olyan cuccokat búvárkodunk, amiket 30-40 éve használunk. Ebbe belekóstolni még medencében is jó móka. Ott lehettem az első hazai retró búvár találkozón is, ahol körbejártak az ősrégi nyugati és keleti cuccok.

A legjobb persze az, hogy barátaimmal merültünk, utaztunk. Ez rettentően sokat jelent, mert egyedül az élmény sem az igazi. Kell az, hogy megosszuk egymással amit láttunk, fotókat cserélgetünk, és aztán jó a tengertől távol, hideg téli estéken sztorizni a búvárkalandjainkról. És az is jó, amikor újak, fiatalok kapnak kedvet a képek, videók láttán a merüléshez, aztán már az első tengeri csobbanáskor boldogan vigyorognak a víz alatt, mert annyira élvezik.

Vélhetően velük is, a régi barátokkal is találkozunk a víz alatt 2016-ban. Hogy mi minden vár ránk jövőre? Remélem, sok merülés, sok élmény. És ez rajtam is múlik, mennyire élek a lehetőségekkel, amelyek adódnak, no meg persze kell egy kis szerencse. De arra mindig szükség van az életben.