Búvárok igazolták, hogy a régi elméletek Amerika benépesítéséről nem teljesen pontosak.

Az amerikai kontinens múltja mindig is izgatta az őskori történelemmel foglalkozókat. Úgy tartják, 12,000 évvel ezelőtt a jégkorszak idején keltek át Szibériából Alaszkába az első emberek szárazon. Ám nagyon úgy fest, évezredekkel korábban is érkeztek ide betelepülők, vízi úton. Érdekes módon ennek bizonyítékait a víz alatt kell keresni.

Floriában az Aucilla folyó egyik víznyelőjében keresik a nyomokat. A kutatók egy roppant különleges, igazán ritkának számító lelőhelyre akadtak odalenn, egy 14,550 éves vadászhelyre, ahol kőeszközök, a lemészárolt masztodon maradványa mellett még a vadászokat segítő kutyafélék jelenlétére utaló dolgok is voltak. 

Ebből a korszakból alig találtak lelőhelyet a régészek az amerikai kontinensen: Oregon államban a Paisley Caves és Chilében a Monte Verde számít ezek közé. Az Egyesült Államok délkeleti részén pedig ez az egyetlen ilyen régi lelőhely, ami a jégkorszak előtt ide érkezett emberek jelenlétét bizonyítja. Mivel nem lehetett száraz lábbal átkelni Európából, vélhetően Ázsiából jöttek hajóval.

A masztodon csontjai is árulkodóak. Azt nem lehet bizonyítani, hogy az emberek ejtették el, lehet, hogy holtan találták, és utána darabolták fel. De a csontokon egyértelműen látszik az, hogy a lelőhelyen talált kőeszközökkel estik neki a tetemnek. Az üledék vizsgálata szerint a most nagy mélységben levő rész egykor tó volt, ahova gyakran jártak az állatok, illetve az őket követő emberek. A tudósok úgy vélik, hogy az első amerikaiak ügyes vadászok voltak, sikeresen figyelték meg, merre vándorol a préda, sőt, talán még kutyáik is voltak. Az egykori tó azért kerülhetett mélyre, mert a jégkorszak után megemelkedő vízszint ellepte.

Az önmagában is érdekes, hogy a masztodonok és az emberek két évezreden át egymás mellett éltek az amerikai kontinensen. Eddig ezt csak sejtették, de igazolni csak most sikerült. A különböző rétegekből (és korszakokból) származó üledékmintákat elemezték, és azt találták, hogy a masztodonok ürülékének nyomai nagyjából 12,600 évvel ezelőtt tűntek el, tehát sokkal a vadászat időpontja után. Tehát a nagytestű emlősök kihalása nem egyik pillanatról a másikra következett be.

A víz alatti ásatások a víznyelőben hasonlóan működnek, mint a normál régészeti feltárások. Óvatosan, rétegről rétegre haladnak, külön gyűjtik az üledékmintákat, amelyeket utána elemeznek. A munka nem egyszerű, mert a folyó mélyén sötétség uralkodik, lámpa nélkül a búvárok nem is látnának semmit. Nagyon precízen, lézerrel határozzák meg minden lelet pontos helyét, mert ennek is jelentősége van a datáláskor.

Érdekesség, hogy tulajdonképpen már három évtizede nyilvánosságra lehetett volna hozni az izgalmas felfedezéseket. Egy búvár, Buddy Page akkor találta meg a lelőhelyet, amelyekről értesítette a paleontológusokat. Ők meg is találták az eszközöket, néhány masztodon csontot, és sikeresen meg is határozták a 14,550 éves korukat. Ám a tudományos közösség akkor még nem fogadta el azt az elméletet, hogy Clovis-emberek bering-tengeri átkelése előtt éltek emberek a kontinensen. Mára viszont a szaporodó, korábbról származó leleteknek köszönhetően át kell írni a történelemkönyveket.