A tenger mélyén kell keresni a kilencezer éve élt emberek településeit.

Nagy szenzáció volt, amikor pár éve svéd vizekben, a Balti-tengerben találtak egy tudatos halgazdálkodásra utaló helyszínt, amit őskori emberek építhettek. A ma 20 méteres mélységben, a parttól három kilométerre levő lelőhely azért maradhatott meg kiváló állapotban, mert az emelkedő tengerszintnek köszönhetően védettebb volt a sekélyben levő helyekhez képest.

Természetesen a felfedezést több évnyi szisztematikus, alapos feltárás követte. A kormeghatározás egyértelművé tette, kilencezer éve élt kőkorszakiak alakították ki ezt a halászathoz ideális helyszínt. Egykoron itt egy, a szárazföldbe benyúló lagúna volt, és az emberek bőségesen találtak táplálékot, a klíma is kedvező volt. Úgy vélik, talán nem az egész évben éltek itt, hanem csak nyaranta. Ezt az öblöt nyelte el aztán a jelentősen megemelkedett tenger. 

A búvárok egészen régi halcsapdákat fedeztek fel, a vesszőből font alkatrészek megmaradtak az üledék alatt. Találtak egy csontból faragott fejszét is, és egyéb, az egykori emberek életéről árulkodó leletet is. A Lund Egyetem kutatói érthetően büszkén meséltek a sok izgalmas eredményről.

Az emberiség vándorlásáról szóló elméletek igazolására, az egykori emberek életének jobb megismerésére adnak esélyt az ilyen települések feltárásai. Mivel sok helyen jellemző volt, hogy az őskori közösségek vizek közelében települtek le, nem kevés ehhez hasonló település került a tenger fenekére, amikor emelkedni kezdett a víz. Így aztán az egykori emberek nyomait búvárok kutathatják a leghatékonyabban.

Ráadásul a technológia is fejlődik, a geológusok is bekapcsolódnak a régészek munkájába. Vannak olyan modern műszerek, amivel a tenger fenekéről egészen újszerű képet lehet adni, és ezek azt is megmutatják, hogy nézett ki egykor a lagúna, ami mellett az emberek megtelepedtek. Ezen a térképen, pedig be lehetett jelölni, hol voltak a halászok eszközei, egészen közel az egykori partvonalhoz.