Második világháborús gépet találtak egyetemi projekten dolgozó diákok Málta közelében.

A Földközi-tenger közepén fekvő kis szigetország óriási stratégiai jelentőséggel bíró hely volt a világháború idején, ezért a németek igen nagy erőket mozgósítottak a meghódítása érdekében. Ám a máltaiak és az őket segítő britek kitartottak, hősies harcuknak köszönhetően ez a fontos bázis végig a szövetségesek kezén maradt.

A szigeten állomásozó hajók és repülők rendszeresen támadták az ellenséges erőket. Az egyik brit repülőgép a tenger felett került bajba, de nem a németek miatt: egyszerűen leállt a motor. A pilóta és a legénység másik tagja sikeresen a vízre szállt, és két, szabadnapjukon vitorlázó angol halászta ki őket.

Mindez 74 évvel ezelőtt történt. Az esemény nem volt sorsfordító a harcok kimenetelét illetően, aligha hallottak róla túl sokat még a korszakkal foglalkozó szakértők se. Ami viszont most beszélnek róla, az a roncs előkerülése: a Cal Poly egyetemi hallgatói, akik egy keresési és felmérési projektben vesznek részt Málta környékén, megtalálták a Fairy Swordfish típusú gépet. 

A csapatot a Cal Poly professzora, Zoe Wood vezeti a Harvey Mudd College mérnöki karát képviselő Christopher Clarkkal együtt. Wood elmondása szerint biztosak benne, hogy a parttól három mérföldre nyugvó gép az a brit kétfedelű, ami ebben a balesetben zuhant le, ugyanis megegyezik a helyszín, és az is árulkodó tény, hogy a vízre szállásoknál szokásos módon, nem szakadt darabokra a gép, hanem nagy része egyben maradt. 

A Fairy Swordfish már meglehetősen régimódi gépnek számított a második világháború idején: a harmincas évek közepének tervezési elveit tükröző kétfedelű támadó gép volt, alig 230 km/órás sebességgel. Már a haború kitörésekor is elavultnak számított, de meglepő módon a torpedóvetőként harcba vetett gépekkel komoly sikereket értek el: elég a Bismarck üldözésében játszott szerepüket vagy az olasz hadiflottára mért komoly csapásukat említeni. Ezek után érthető, miért is épült a "Kardhalakból" 2,400 darab. A számok nem hazudnak, és az adatok szerint az össztonnát tekintve egyetlen másik repülőtípussal sem küldtek több ellenséges hajót a tengeri fenekére a szövetségesek, mint a jó öreg Swordfish-ekkel, amiket 1945-ben vontak ki végleg a szolgálatból.

A diákok és tanáraik a három évig tartó ICEX (International Computer Engineering Experience) programban vesznek részt, és céljuk új térképezési algoritmusok kidolgozása illetve az eszközök alkalmazása a terepen. Ennek keretén belül először alacsony felbontású szonárral vizsgálták a tenger fenekét, ekkor rajzolódott ki a repülő sziluettje.

Az azonosítás érdekében két méter hosszú víz alatti távirányítású eszközzel vizsgálódtak a helyszínen, ami három dimenziós modellt is alkot, és videó rögzítésére is alkalmas. Ekkor láthatták az első képeket a lezuhant gépről. A helyi víz alatti régészeti hivatal búvára volt az, aki le is merült a hatvan méteres mélységben nyugvó roncshoz, és azonosította a gép típusát. 

A Swordfish fémszerkezetét vászon borította, így a tengerben töltött több, mint hét évtized után már csak a váz maradt meg. A kiemelésnek így sok értelme nem lenne, ilyen típusú gépből több is található kiállítva a nagyvilágban. A roncs ráadásul mára kis halaknak, mindenféle egyéb tengeri élőlénynek az otthona.