Egy lelkes örökifjú nyugdíjas bizonyította, hogy senki nem túl öreg a búvárkodáshoz.

Van egy ismerős búvárközpont Cipruson, akiknél már többször megfordultunk, és akikhez hamarosan újra ellátogatunk. Népszerű, kedvelt cég, nem csoda hát, hogy nap mint nap sok vendég fordul meg náluk. Ám azért az nem lehet túl gyakori, amikor egy olyan ember iratkozik be hozzájuk tanfolyamra, aki bőven a második világháború kitörése előtt született!

Harry Thornton ugyanis 1931-es születésű, idén októberben már a 84. életévét tölti be. Minden bizonnyal kalandvágyó úriemberről van szó, aki fia és unokája példáját követve a víz alá merészkedett. Sőt, nem csak belekóstolt a kalandba, még egy alapfokú minősítést is szerzett, búvárigazolványát bárhol a világon elfogadják.

Kétségtelenül gyakran hallani azt, hogy "ugyan, én már túl öreg vagyok a búvárkodáshoz..." Természetesen vannak olyan tényezők, amelyek lehetetlenné teszik valaki számára a merülést, de nincs semmiféle életkori felső határ, amin túl "értelmetlen" lenne búvárkodni. Nem kell mélyre menni, nem kell túlvállalni magát az embernek, és akkor ez a hobbi meglehetősen korfüggetlen. Tulajdonképpen a huszonéves búvárok is pont akkor merülnek biztonságosan, ha figyelembe veszik a saját korlátaikat és kész. 

Szóval Harry Thorntonnak még sok kellemes, élménydús merülése lehet a jövőben, ami nem jelent különösebb kockázatot még az ő korában sem. Izgatottan néz az új víz alatti kalandok elé, és csak egy kérdés merült fel benne a sikeres búvárvizsga után: miért nem kezdte el negyven évvel korábban?