Mivel éppenséggel nem csábít merülésre ez az időszaka az évnek, az ember csak gondolatban búvárkodik, túrákról álmodozik, és persze azt is nézem, mi népszerű mostanában.

Szerencsémre pár dolgot kipipálhattam az elmúlt évben. Ennek fényében néhány trendet másképpen látok, személyes véleményem is van egyes régiókról. Dél-Kelet-Ázsia például iszonyatosan felkapott mostanában, és végre el tudtam jutni oda: konkrétan Balira, Indonéziába. Azt hiszem, nem véletlenül szeretik annyira a búvárok a helyet. A két hét alatt érdekes apróságok és nagyobb halak is bőven akadtak, meleg volt a víz és viszonylagosan olcsó volt a túra. Ez így együtt azért elég vonzó.

Ám ahogy szétnéz az ember a mostanában felkapott helyeken a környéken, kiderül, hogy például Komodo, Raja Ampat vagy a Lembeh-szoros már egyáltalán nem olcsó, nemzetközi összehasonlításban sem. Divatos lett a Fülöp-szigetek is, viszont Thaiföld most épp annyira nem menő. Az utazás oda nem annyira drága, viszont a búvárkodás a jobb helyekre nem éppen olcsó.

Ugyanis jellemzően egyre többet akarnak kihozni a "keményvonalas" búvárok egy helyből. Ha már eljutunk a világ végére, akkor több és izgalmasabb merülésre vágyunk. Ezért kínálnak a világ egyre több pontjára hajós búvárszafarikat, ami pont arról szól, hogy merülünk ezerrel egészen változatos pontokon. A Maldív-szigeteken az igazán lelkes búvárok már csak szafariznak, és gyorsan telnek a helyek a hajókon. Hallottam már szafarihajóról a Fülöp-szigeteken, Indonézia több helyén, és Thaiföldön is kínálnak hosszabb-rövidebb kirándulásokat, amikor több napot töltenek a búvárhajón.

Az előny egyértelmű: egy nap alatt csak egy bizonyos távolságra levő helyeket tudunk elérni. Mivel minden turistahajó ebben a körzetben mozog, mindig nagy a zsúfoltság és a tenger élővilága is jobban pusztul. A szafarihajóval viszont lehet merészebb célokat kitűzni. Ráadásul vannak olyan távol eső pontok a nagyvilágban, ahova gyakorlatilag a szafari az egyetlen opció- méregdrága, de fantasztikus utak indulnak a Galapagos-szigetekre, a Cocos-szigetre, Socorróra. Egyszerűen ez egy más merülési forma, és aki rákap, az gyorsan megszereti.

Ezt már rég megtapasztaltuk Egyiptomban, a Vörös-tengeren messze vonzóbb számunkra egy szafari, mint mondjuk egy hurghadai bázisú szállodás túra. Ám ha már szóba került az ország, be kell valljam, nem örülök neki, amikor rossz híreket kapunk Egyiptomból. És az majdnem mindegy, én mit gondolok, nagyobb gond, amikor a légitársaságok állítják le a járatokat. Reméljük a legjobbakat! Egy megfizethető, szép és biztonságos Vörös-tenger nagyon fontos lenne a magyar búvárok számára.

Azon töprengtem, hogy más országokban is ragaszkodjak-e szafaris tervekhez. Azért vannak helyek, ahol még nem jártam, és egy átlagos túra is rengeteg újdonságot tartogat. De a lehetőségét már nem zárom ki, a többit pedig meglátjuk. Mivel egyre inkább arra vágyunk, hogy két hét alatt kicsit és nagyot is lássunk, esélyesebb az, hogy az ember változatosabb túrát tervez, az országon belül több helyen eltöltve pár napot. 

Alapvetően jellemző lett, hogy önállóbbak lettek a búvárturisták. Mindenki információt gyűjt, tájékozódik, tervez és számolgat. Rengeteg cikk és blogbejegyzés születik, amik felkeltik az érdeklődést, sok fotót osztanak meg a búváros csoportokban, rá lehet keresni a videókra, és máris kapunk egy alapvető képet. Ezek után lehet repjegyet vadászni, majd szétnézni a bázisok ajánlatai közt. Abszolút trend, hogy egyéni utazók, kis csoportok maguk szerveznek le mindent, előre kitalálják mit szeretnének biztosan megnézni és így tovább. Én személy szerint ezt nagyon-nagyon élvezem, mert kicsit már az is a túra része, amikor készülök rá, és begyűjtöm a sok-sok tudnivalót. Az már csak hab a tortán, ha a tervek túlnyomórészt valóra is válnak...

A Karib-tenger most éppen nem annyira felkapott. A térségen belül elsősorban a kifejezetten cápás túrák keresettek, például a Bahamákon. Ettől függetlenül ott mindig lesz búvárkodás, hogy a nem kevés amerikai búvár biztos piacot jelent. Én azért vágyok rá, hogy egyszer eljussak oda. Sajnos nem ázsiai árak vannak arrafelé, ami megnehezíti a tervezést, viszont szerencsémre nem vonzanak a cápaetetések, így az igazán drága merülésekkel nem kell kalkulálni. 2016-ban szeretnék egy túrát tető alá hozni, de keményebb dió, mint Ázsia. Meglátjuk, megvalósul-e!

Folytatódik az a trend, hogy bizonyos hideg vizes merülőhelyek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Gyakori beszédtéma például Izland, azon belül is a Silfra, a két kontinens találkozásánál levő merülőhely. Sokan álmodoznak például fókás merülésekről, melyekhez elég Angliába elutazni. Itt jön képbe az önálló szervezés ismét: kitaláljuk, megoldjuk. Épp a napokban küldtek át egy egész jó kis izlandi tervet, ami mutatja, nem csak én nézelődök lelkesen mindenfelé.

Másrészt kialakult egy réteg nálunk is, aki az egészen különleges, egzotikus szervezett túrák iránt is érdeklődik, mert nem akar maga vesződni az intézésével. Látom, hogy nagyon izgalmas helyekre is hajós szafarikat kínálnak, és meg is telnek a csoportok. Ezek egyelőre kimaradnak számomra, de talán majd egyszer!

Jó lenne úgy általában sokat merülni 2016-ban, de ez azért nem csak rajtam múlik. Itthon a lehetőségek korlátozottak, és ezen a téren nem várok nagy változást. Habár meg kell jegyezni, a Molnár János-barlang újból látogathatóvá válása óriási dolog, oda tervezek menni még párszor. Télen viszonylag melegebb víz még Tatán merülhető, nyáron pedig van egy-két tó, de... Jó lenne egy kicsit elmenni az osztrák, szlovák tavak irányába majd, akad nem kevés számomra ismeretlen köztük.

És emellett marad a most már folyamatos repjegyvadászat, hátha "beköszön" egy jó kis akció valahova Európába. Ciprus, Törökország, Görögország, Spanyolország, Svédország, Bulgária- bármelyik jó lehet, ha az ember olcsón utazhat. 3-4 nap, pár merülés, új élmények... Szerintem nem hangzik rosszul. A jelszó egyre inkább a nyitottság a számomra. A szervezett charteres utak helyett az egyre több úti célra repülő fapadosok hódítanak, mert lehetőséget adnak nekem, hogy a saját kezembe vegyem a dolgokat. Amíg ez így marad, addig nekem sose kell aggódni, hogy nincs hová menni. Nem kell drága egzotikus országokba tervezni, hogy megejtsek pár jó merülést, és ez nagy-nagy mázli.