A legismertebb búvárdal

Nagyjából két éve nagy szenzációnak számított a búvárok körében a The Tank Bangers nevű csapat videoklipje: a búvárok víz alatti klipet forgattak egy dalhoz, ami a tenger élővilágának védelméről szól. Villámgyorsan megszülettek a különböző nyelven feliratozott verziók is, íme, a magyar változat:

A Tank Bangers elvileg azóta is aktív, és mindenkit próbálnak rábírni arra, hogy vegyen részt a munkában, hiszen közös a cél, a tenger élővilágának megmentése. Azt el kell azért mondani, nem csak ők foglalkoznak ilyen programokkal. Sok szervezet van, ki hírességeket csatasorba állítva, ki önkénteseknek hirdetett programokkal, ki pedig kormányzati szintű lobbival tűnik ki.

A búváros videó azért keltett feltűnést, mert nagyon jól megcélozta a témára amúgy is fogékony közönséget. A szöveg talán kicsit didaktikus, ami mondjuk az amerikai környezetvédelmi kampányokat ismerők számára egyáltalán nem meglepő, a zene viszont kellően lendületes.

Persze felmerül a kérdés, tényleg akkora a baj? Most már a cápákról sokan tudják, hogy a milliószámra lemészárolt ragadozókból Kínában leves lesz, a tengerből viszont lassan eltűnnek. A levadászott bálnák ügyéről szintén rengetegen hallottak. De ez még mindig csak egy kis szelete a bajoknak: általános a környezetszennyezés, sok helyen vezetik minden tisztítás nélkül a tengerbe a kommunális szennyvizet, vagy az ipari üzemek mocskát. A parton a turizmusból bevételre számítók óriási szállodákat építenek. A halászok letarolják a tenger fenekét a vonóhálókkal, és a fogás feleslegesnek ítélt részét tömegével szórják bele a vízbe. Sok helyen dinamittal halásznak, azaz nem csak a halakat pusztítják el, hanem a korallokat is. A fukusimai atomerűből a tengerbe kerülő radioaktív vizet már nem kellene említenem ezek után. Szóval a baj nagy.

Így aztán megvan az oka az ilyen dalok születésének. Hogy mit érnek el a szerzők, azt még ma nem lehet megmondani, de talán, lassan elindul valami...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

Kisokos az őszi-téli búvártúrákhoz

Amikor nemrég őszi úticélokról írtam, kaptam megjegyzést, miszerint lehetnék konkrétabb, írhatnék árakról, lehetőségekről részletesebben. Ennek végülis nincs semmi akadálya, tehát most egy kis listát állítottam össze olcsóbbtól a drágábbig az őszi-téli búvárkodási lehetőségekről. Azt előre leszögezem, nagyon extrém, nagyon sok önálló szervezést igénylő úti célt nem vettem bele a bejegyzésbe, mert ezeket úgysem fogja senki egy pár mondatos leírás alapján tető alá hozni. Egyébként nem voltam a felsorolt helyek közül az összesen, de a lehetőségekkel nagyjából tisztában vagyok, ezért vettem a bátorságot az összegzéshez.

Az árakról annyit, hogy a repjegyeknél nem a valaha létezett legolcsóbb árakkal kalkuláltam, egyszerűen azért, mert mázlival ugyan ki lehet fogni az egy eurós jegyet, de az általános mégsem ez. Van egy megfizethető, különösebb mutatványozás nélkül elérhető árszint elég sok helyre, ezt szerepeltetem a repjegyáraknál (természetesen tévedhetek is, és persze nem vagyok mindentudó, létezhetnek bárhova olcsóbb alternatívák). A végső összegben pedig jellemzően nincs benne a transzfer, az étkezés, a többi program költsége- ahol mégis, jelzem.

A legolcsóbb lehetőség ebben az időszakban a medencés merülőhelyek felkeresése. Igen, ez csak annyit tud nyújtani, amennyit, de városlátogatással egybe kötve nem olyan rossz program. A brüsszeli Nemo33 felkeresése tipikus téli kiruccanás, a szervezés sem bonyolult. A Wizzair és a Ryanair is repül Charleroi reptérre, de szerintem a Wizz menetrendje szerencsésebb. A 30 eurós retúr árban csak kézipoggyász van, tehát ilyen konstrukcióban csak pár napos utazás tervezhető. A Nemo33 22 eurós árában a teljes felszerelés bérlete benne van, tehát a kézipoggyász még a búvároknak is elég. A szállás két éjszakára 80-100 euro lehet, szóval 150 euróból már kényelmesen tervezhető a repjeggyel, szállással, merüléssel a városlátogatás. Jótanács: hétköznapra legyen időzítve a merülés, mert akkor sokkal kevesebb a búvár a medencében.

Bár a Nemo33 a legismertebb, akad azért még más medencés merülőhely, például Németországban ott van a siegburgi Dive4Life 20 méter mély medencéje, ahol minden féle víz alatti néznivalók vannak. Ide a bő 1100 kilométeres távolságot leküzdve akár autóval is el lehet jutni- és akkor nincs poggyászgond, nem kell transzferdíjakat fizetni, és a merülés után sem kell várni 24 órát a repülés előtt.

Az igazi merülési élményekre vágyók számára aránylag olcsó alternatíva Ciprus akár még januárban is, bár akkor a víz már kicsit lehűl. Ide repül a Ryanair és a Wizzair is, de utóbbi a nyerő, mert közvetlenül Larnakába megy, ahonnan a bázisok a Zenobia roncsát merülik. Szerencsésen foglalva a 150 eurós retúr repjegyár reális (azért nem kevesebb, mert a keresésnél kiadott összegben még nem szerepel a feladós poggyász borsos ára, és ide bizony mindenki vinni szokta a búvárcuccát). Lehet 4 éjszakás utat tervezni, ekkor a szállás szerény helyen megúszható nagyjából 100 euróból, és két nap, 4 Zenobia merüléssel kijöhet 180 euróból. Összesen 430 euro, repüléssel, szállással, Európa egyik leghíresebb roncsának merülésével- korrekt összeg. A nem merülős napra a legjobb program egy kirándulás a fővárosba, Nicosiába, ahol a török oldalra is át lehet menni, de figyelem, oda nem elég a személyi, az útlevelet kérik!

November végéig, illetve tavasztól kiválóan merülhető Málta. Ide a Wizzair és az Air Malta repül, a repjegy egy árnyalattal drágább szokott lenni a ciprusinál, de 200 euróból megúszható. A szállás egy hétre 200 euróból már kellemes helyen is elérhető szezonon kívül, 10 merülés pedig nagyjából 250 euro. Ezért a cirka 650 euróért igazán változatos merüléseket lehet tervezni, általában kellemes az időjáras, és a nem merülős napo(ko)n pedig lehet barangolni a szigeten- van mit nézni, érdemes időt áldozni az őskori romokra, a lovagvárra, Mdinára.

A téli időszakban Máltánál a Kanári-szigetek kellemesebb, bár a víz olyankor már ott is csak 19-20 fokos. Ez persze vastag búvárruhában még mindig nem rossz. Amikor néha hallok nagyon olcsó repülési lehetőségről Tenerifére vagy Gran Canariára, mindig megnézem, átszállásos, fapados mókáról van-e szó. Mert ha igen, akkor a poggyászdíj miatt (egy hétre utazunk, búvárcuccot is vinni kéne) összesen 4(!) útszakaszon kell külön-külön poggyászfelárat fizetni, és az átszállásnál is rohangálhatunk a teljes csomaggal. Azt gondolom, nagyjából az a reális, ha a repjegyre és egy egyszerűbb apartmanos szállásra együtt minimum 400-450 euróval kalkulálunk, 10 merülés pedig 250 körül lehet. Ha mondjuk 700-at szánunk rá, akkor abba gyakorlatilag minden beleférhet az ellátáson kívül- persze ehhez kell egy kis szerencse. De érdemes pár plusz napot hagyni a szigetek felfedezésére, 2-3 napra bérelni egy autót igen olcsó, és rengeteg szép hely van a szigetcsoport összes tagján. Ha magunk szervezünk, akkor nem csak 7, hanem mondjuk 9-10 napos repjegyet is választhatunk, a szállás pluszköltsége már minimális, és így minden belefér a programba. Merülni valószínűleg Gran Canarián a legjobb, de az összes mellett akad pár jó merülőhely.

Aki télen is inkább meleg vízben búvárkodna, gondolkodhat egy last minute vörös-tengeri szafariban. Ez akár már 600 euróból is kijöhet, a repjegy durván 350 euro, és itt az árban a transzferek, a teljes ellátás is benne van. Cirka 1000 euro, meleg víz, akár 20 merülés, jöhet delfin, cápa, manta- nem csoda, hogy minden politikai bizonytalanság ellenére népszerű az egyiptomi búvárkodás.

A Karib-tenger már nagyobb falat, a számos kis szigetország különféle lehetőségeket kínál. Vannak cápakedvelőknek ajánlható helyek, mint a Bahamák, az egyéni búvárok számára ideális helyek, mint Bonaire, a komplett szállás-ellátás-merülés csomagokat jó áron kínáló szigetek mint Utila, de itt azért több egyéni szervezés szükséges. Aki inkább egyszerűen foglalható csomagokban gondolkodik, Bécsből repülhet Mexikóba például, 1-2 hét bő 1000 euro körüli összeg, és nem csak a tengerben, de a Yucatán-félsziget csodaszép cenotéiban (víz alatti barlangjaiban) is merülhet. Egy 10 merüléses csomag nagyjából 300-400 euro pluszban, attól függően, hogy tengeri vagy cenote merülések vannak benne.

Bár elsőre talán drágábbnak tűnik, a valóságban mégsem feltétlenül az a Dominikai Köztársaság. Sokak szerint ez az ország inkább csak "turistagyár" a Karib-térségben, de kétségtelenül megfizethető: egy normális szállodában két hét teljes ellátással, repüléssel és transzferrel akár 1200 euróból elérhető a német lastminute oldalak kínálatában. Ehhez lehet venni egy 250 eurós, 10 merüléses csomagot, és akkor a tengerparti heverészés mellett víz alatti kalandok is lesznek a programban. Ám megjegyzendő, nem itt vannak a Karib-tenger legjobb merülőhelyei, tehát nem számít a búvárkodás fellegvárának az ország. Ha mégis választani kell, a legtöbben Bayahibe térségét ajánlják a merülésre, mert itt a legtöbb a látnivaló. Szintén a Karib-térségben szóba jöhet még Kuba is, ahova szintén kínálnak korrekt árú all inclusive szállásos csomagokat, de sokan inkább szeretnék maguk felfedezni a különleges sziget minden zegét-zugát.

Az egzotikumra vágyók gondolkodhatnak egy kenyai utazásban is. Itt az ár nagyban függ attól, mit szeretne az ember programba iktatni: pár nap a tengerparton néhány merüléssel 600 euro körül kijöhet, de ha valaki már ilyen messze utazik, érdemes egy szárazföldi szafariparkot is felkeresni, ezzel együtt pedig inkább 1000 eurós nagyságrendről beszélünk. Ebben persze azért benne van, hogy minden szempontból változatos az utazás, és fázni biztos nem fog senki a kenyai télben. A repjegy ára nagyjából 700 euro körül indulhat, tehát összességében nem olcsó útról beszélünk, de nem is hétköznapi az afrikai kontinensen átélhető élmény.

Végül pedig nézzünk valamit Ázsiában. Itt elsősorban Malajzia, Indonézia, Thaiföld vagy a Maldív-szigetek szoktak tipikus úti célok lenni, de érdemes odafigyelni rá, hogy a szezonon kívüli időszak gyakran azért olcsó, mert az esős évszakban messze nem nyújt annyit egy-egy hely. Az ember pedig némileg bosszús, amikor spórolt ugyan 200 eurót, és így már "csak" 1500-at kellett fizetnie egy túráért, ahol az eső napjában többször bőrig áztatta. Szóval az, hogy Dél-Kelet-Ázsia, nem mond sokat, a pontos időszak és a pontos hely ismeretében lehet megmondani, mire lehet számítani.

A december-március közötti időszak például igen jó a thaiföldi Phuketen, a repjegy a Qatarnál például 7-800 euro körül van, a kinti szállás két hétre akár 200-250 euro körül megoldható. A merülések ára függ attól, hogy 2 vagy 3 merüléses napi túráról van szó, melyik helyeken, van-e csomagkedvezmény, de mondjuk 400 eurót rászánva már lehet rendesen búvárkodni. Összesen 1500 euróról beszélünk, természetesen ehhez még nyilván jöhet némi költség, de az ár semmiképpen sem mondható elrugaszkodottnak.

Ez így meglehetősen vázlatos összefoglalása a lehetőségeknek, és mindenki egyéni elképzelései, lehetőségei döntenek arról, szóba jöhet-e bármelyik. Tudom, manapság csak elméletben könnyű ezer eurókkal dobálózni, de hátha akadnak olyan szerencsések, akik merülhetnek még télen is. Nem feltétlenül kell a legdrágább utakat választani, máshol is vannak érdekes merülések. Legyünk előre tisztában azzal, mire lehet számítani látnivalóban, vízhőmérsékletben, árakban, és akkor nem ér csalódás.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Merülés a kőbányai sörgyár alatt

Azt gondolom, hogy meglepően különleges merülőhelyek vannak kis hazánkban, még ha ezek jelentős része nem is való minden búvárnak. Az egyik legérdekesebb Kőbányán van, a sörgyár alatti pincerendszerben.

Erről a helyről igen sok követ bányásztak ki a 19. században, amit felhasználtak a Citadella, a Mátyás-templom vagy az Operaház építésénél. Később Dreher Antal vásárolta meg a pincerendszert, ahol aztán nem csak a sörkészítés miatt folyt ipari tevékenység, hanem a második világháború idején például vadászgépek motorjait építették ezen a jól védett helyen. Terület bőven akadt az ilyen feladatokhoz, hiszen a járatrendszer összesen több, mint 32 kilométer hosszú!

A későbbiekben a sörkészítéshez szükséges vizet már nem innen szivattyúzták ki, ami azzal járt, hogy a vízszint jelentősen megemelkedett. Először a mélyebben fekvő járatokat árasztotta el a víz, később egyre több helyet hódított meg. A búvárkodás csak pár éve indult be itt, de mivel igen gyakran szűk járatokról van szó, a járatrendszer nagy részét csak képzett technikai búvárok számára ajánlják. Ők viszont külföldről is járnak ide, hiszen ehhez hasonló merülési élményt ritkán lehet átélni: a víz ugyan hideg, alig 13-14 fokos, viszont kristálytiszta, és az ember alkotta járatokban ma is ott vannak a múltbéli tevékenység tárgyi emlékei. Lépcsőkön úszhatnak fel és le, különféle régi eszközöket nézhetnek meg, csak arra kell vigyázniuk, hogy ne tévedjenek el a rengeteg járatban, ráadásul a mélység is jelentős, akár 30 méterrel is a vízfelszín alá lehet jutni.

Mellesleg van pár rész, aminek a merüléséhez még csak technikai búvár végzettség sem kell, mert nem zárt térben kell búvárkodni. A víz azért itt is hideg, és nem árt, ha a lebegőképességgel sincs gond, mert amennyiben felkavarja valaki az üledéket, gyorsan zavarossá válik a szép tiszta víz...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Utánpótlás

A Fortepan kimeríthetetlen forrása az érdekes, igazi kordokumentumnak számító fényképeknek. Még búváros is akad köztük, nekem ez az egyik kedvencem.

Meglehetősen vicces a nehézbúvár-felszerelésben ácsorgó felnőtt és a gyerek látványa, és amikor ez a kép készült, még egyértelműen a felnőttek elfoglaltsága volt a merülés. Az idők változnak, ma már gyerekek is búvárkodnak, de azt hiszem, még ma sem a legfiatalabbak kedvenc hobbija ez. Persze, eleinte érdekes, hogy lehet úszkálni a vízfelszín alatt, de azt, ahogy mi merülünk, egy idő után az ifjak megunják.

Az ember nem rohan, nem akar mindent egyszerre megnézni, hanem pont ellenkezőleg, lassú tempóban halad, hosszú perceken át letáboroz egy-egy érdekes dolognál. Valószínűleg az értékeli ezt a legjobban, aki már pont eleget rohangált a felszíni életében, és jól esik úgy eltölteni egy órát, hogy nem sietteti senki, és még a telefonja sem csöröghet. Ez utóbbi főleg fájdalmas lehet a mai huszonéveseknek, hiszen egy búvártúrán nem hogy a víz alatt, de időnként még a felszínen sincs térerő, nem lehet benézni a Facebook-ra...

Talán aztán az évek múlásával a ma még türelmetlen fiatal búvárok is elkezdenek pont úgy merülni, ahogy mi szoktunk. Vagy esetleg mi változunk meg, és megint elkezdjük hajszolni az izgalmakat, a mélységet? Pár év múlva kiderül...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A csodálatos Claudia

A cím talán becsapós lehet, de a most bemutatandó szép Claudia elsősorban a búvárok körében népszerű. Egy jól ismert merülőhelyről van szó a Vörös-tenger egyiptomi partszakaszának déli részén, ahová manapság a többség szafarihajóval jut el.

Emlékszem, amikor pár éve nagyon pörgött az egyiptomi búvárkodás: hajók álltak sorban a Claudia zátony előtt, és a búvárcsapatok folyamatosan jöttek mentek. Az idén nyáron viszont az idő nagy részében egyedül horgonyzott hajónk a merülőhely felett, senki nem zavart minket, tudtunk nyugodtan merülni, fotózni, nézelődni.

A Claudia önmagában talán nem lenne a legérdekesebb zátony, hacsak nem lenne itt egy sekély, könnyen beúszható, fényjátékos üregrendszer. Kétségkívül a déli szafarik egyik leglátványosabb merülőhelye ez, sokan vannak, akik nem tudják megunni, és rendszeresen visszatérnek. Évekkel ezelőtt én is készítettem itt egy videót, az utóbbi időben viszont inkább fotózgattam merülés közben. Amikor eszembe jutott most a Claudia, úgy döntöttem, előkotrom a régi felvételeket, és gyorsan vágok belőle egy rövidke filmet.

Ám a Claudiához egészen konkrétan személyes élmények is kötnek, méghozzá a legutóbbi nyári túráról. Ebben az évben is egy nagy csapat fotós társaságában indultunk útnak, és eleve úgy terveztük, a Claudián egy egész napot töltünk: reggel kezdjük itt a merüléseket, és egy éjszakait is beiktatunk.

Eleinte volt egy kis áramlás, amit benn az üregben egyáltalán nem lehetett érezni, így aztán nyugodtan, kedvünkre úszkálhattunk a járatokban. Később aztán volt, aki még visszatért a barlangos részre, mások kívül néztek szét, a szerencsések még egy cápát is láttak a távolban, másoknak teknős, napóleonhal jutott- unatkozni itt nem lehetett.

Zárásként jött az éjszakai merülés, ismét némileg felerősödő áramlásban. Pont emiatt nem az én saját, nagyobb gépemet vittem magammal, hanem a barátnőm kisebb kompaktját kértem el. És aztán a saját butaságomnak köszönhetően az üregben azt vettem észre, nincs meg... Mentünk tovább, láttunk spanyol táncost, különleges rákokat, úszkáltunk az este egészen más hangulatú üregekben, én meg bosszankodtam a gép miatt, és tanakodtam, vajon előkerülhet-e még.

A Claudia üregeiben éjszaka néha teknőst látni, mi viszont nem találkoztunk vele, és lassan indulni kellett vissza. Ahogy az üreg egyik bejáratához értünk, valaki lámpájának a fényköre egy különös állatra esett: egy óriási tüskés rája úszott alattunk! Szerencsés találkozás volt, az meg feltette a koronát a merülésre, hogy a rája egyenesen nekiment egy hatalmas teknősnek! A meglepett állat egy darabig közöttünk úszkált, megnézhettük alaposan, aztán eltempózott. Mi felmentünk a felszínre, ahol búsan meséltem a merülésvezetőnek, hogy a fényképezőgépem a barlangban maradt - valószínűleg örökre.

Ő egy kollégájával visszament, én meg kimásztam a vízből, és töprengtem, mit mondjak a barátnőmnek. Végül amikor találkoztunk, megkérdeztem, örül-e, hogy épségben visszajöttem? Rávágta, hogy természetesen igen. Az jó, mondom, de sajnos a géped viszont nem úszta meg a merülést... 

Így aztán a szép élmények ellenére nyomott hangulatban ültünk le vacsorázni, amikor megjelent a merülésvezető: kezében a géppel! Hihetetlen módon megakadt egy szikla mögött a kis kompakt, és sikerült megtalálniuk. Mit ne mondjak, a túra végén szép baksist (borravalót) kaptak a fiúk, az eset pedig megmaradt egy jó sztorinak. Ezek azok a jóféle kalandok, amik a leginkább emlékezetesek egy túráról, pláne ha happy end a végük...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Hétvégi mozi: Cousteau és a cápák

A híres francia búvár, Jacques-Yves Cousteau sok szempontból számított úttörőnek. Új felszerelések, új kutatási módszerek, új víz alatti kamerák- mindent nekik kellett kitalálni a kezdet kezdetén, amikor a víz alatti világ felfedezése még gyerekcipőben járt.

Ebbe a sorba illeszthető bele az is, hogy az első búvárok még az ismeretlennel néztek szembe, amikor rettegettnek gondolt élőlények közé merészkedtek. A cápákra még ma is sokan babonás félelemmel gondolnak, de annak idején pláne őrültségnek tűnt, hogy valaki egyenesen közéjük merül. Cousteau és csapata viszont meg akarta ismerni ezeket a ragadozókat, és sok víz alatt töltött óra alatt egészen más kép alakult ki róluk, mint amit az emberek többsége gondolt. 

Ám az is tény, hogy tisztában voltak a téma vonzerejével, és ezért a televíziós filmjeikben is gyakran foglalkoztak a cápákkal. Cousteau ismertségét az átlagemberek körében nem a tudományos munka alapozta meg, hanem az, hogy milliók csodálkozhattak rá a képernyőn bemutatott búvárkalandokra. Az Undersea World of Jacques Cousteau lenyűgöző volt a nézők számára, akik közül sokan maguk is kedvet kaptak a búvárkodáshoz. Ennek első epizódja volt az 1968-ban bemutatott Sharks, ami értelemszerűen a cápákról szó.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A legnehezebb feladat

Furcsa, különös, veszélyes búvármunkákból bőven akad. Azok a merülések nyilván nagyon veszélyesek, ahol mondjuk nagyon nagy mélységben, rettentő hideg vízben merülnek a több hetet nyomás alatt töltő (persze jelentős részben kamrában) ipari búvárok. Szintén nem kell magyarázni, miért lehet problémás a szennyvízben vagy mondjuk egy atomerőműben a búvárkodás.

Van viszont egy olyan feladat, ami búvártechnikailag talán nem akkora kihívás, anyagilag pedig végképp nem számít a vonzó munkák közé, mégis szükség van rá: a vízben eltűnt emberek utáni kutatás. Sok helyen válallják önkéntes búvárok ezt a nagyon nehéz feladatot, pedig ilyenkor a "siker" sem nyújthat igazi örömöt.

A víz sajnos nagyon kegyetlen közeg. Aki elmerül, annak csak percei vannak arra, hogy mentse magát, vagy hogy kivárja amíg valaki más érkezik segíteni. Amikor már a búvárokat riasztják és azok kiérnek a helyszínre, a víz alá merülő pontosan tisztában van, nincs esély életet menteni. A küldetése kizárólag az, hogy a felszínre hozza az áldozatot. Vannak csodaszámba menő esetek, amikor valaki egy felborult hajóban életben marad, ha abban benn reked némi levegő, de hiába írnak ilyenről néha a lapok, messze gyakoribb az, amikor életét veszti a bajba került ember.

Nagyon kegyetlen érzés lehet, amikor a keresés alig pár perc alatt eredményes, ugyanis az áldozatot megtalálják az elmerülése helyszínén, esetleg csak néhány méterre a parttól. Bányatavakban gyakran kerülnek bajba óvatlanok a gyorsan mélyülő víz miatt. Hiába mondják el sokszor, hogy itt nagyon kell vigyázni, mégis minden évben emberéletet követelnek ezek a tavak. Én merültem már bányatóban, és hiába van rajtam a felszerelés, bizony meglepi az embert, hogy roppant gyorsan mélyül a víz. A látás pedig tragikus: hiába van rajtunk búvármaszk, csak pár centire látunk, az iszap is gyorsan felkavarodik. Aki elmerül, nyilvánvaló módon semmit nem lát a zavaros vízben, fogalma sincs, merre van a fenn és a lenn. Szóval aki ilyen helyen fürdőzik, legyen fokozottan óvatos!

A kereső búvár is inkább tapogatózik, mint lát, de ha tudja, pontosan hol kezdje a kutatást, gyorsan megtalálhatja azt, amit keres. A folyókban eltűnteket keresők dolga sokkal nehezebb, hiszen az áramlás miatt a merülés is bonyolultabb, és az áldozatot is magával ragadhatja. Az is nehéz feladat, ha egy búvár barlangban tűnik el, mert egy élettelen testet roppant nehéz kivinni a szűk járatokból. Sajnos még olyan is előfordult, hogy a nagy mélységű barlangban megtalált áldozatot felhozni próbáló búvár maga is bajba került.

Dave Shaw esete a leghíresebb, aki 270 méteres(!) mélységből akarta felhozni egy fiatal búvár maradványait, amik több éve nyugodtak egy barlang járatában. Az extrém mélység és az ott végzett fizikai munka viszont a rutinos Shaw számára is túl nagy feladatnak bizonyult, és életét vesztette a merülés közben. Másnap, amikor a felszereléseket és a rögzített köteleket akarták kihúzni a segítő csapat tagjai, döbbenetükre azokba gabalyodva mind a két búvár teste is a felszínre került. 

Időnként pedig nem kell se barlang, se nagy mélység. Magyarországon egy Miskolc környéki tó volt a helyszíne egy súlyos balesetnek, amikor eltűnt szabadtüdősöket kereső légzőkészülékes búvárok vesztették életüket, egyetlen hiba következtében.

Egy szó mint száz, nem egy vidám téma az ilyen jellegű munka a búvárok körében. Ám vannak, akik bevállalják. Egyszer hosszabban beszélgettem egy búvárral, aki több ilyen kutatásban vett részt, és ő elmondta, úgy megy a víz alá, hogy nem személyes oldalról közelíti meg a dolgot. Egy megbízás, amit a legjobb tudása szerint teljesít, és igyekszik nem gondolni az emberi oldalra. Másrészt ha egy átlagember gyanútlanul botlik bele egy holttestbe, akkor az teljesen váratlanul éri, míg ő pontosan tisztában van vele, mit fog találni.

Bár szép számú merülésem volt már, nem tudom, én vállalkoznék-e ilyen feladatra. Vészhelyzetben biztosan, de egyébként?... Nagyon tisztelem azokat, akik képesek mindazzal szembenézni, ami a víz alatt várhatja őket egy ilyen keresés során. Igyekezzünk tisztelni a vízet is, hogy minél kevesebb munkájuk legyen...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A tunyaság margójára

Tagadhatatlan, hogy ellustultam. Azzal tudom magam nyugtatni, hogy pár tucat merülés során mégiscsak mozgok valamit, de a lelkem mélyén tisztában vagyok vele, épp a víz alatt van kockázata a mozgásszegény életmódnak. Aki nem búvárkodik, nem tudja elképzelni, milyen gyakoriak a lassú tempójú, roppant nyugis merülések, és mennyire szeretjük ezeket, és így néha szinte sokkol, ha kőkeményen kell tempózni, hiszen elszoktunk a mozgástól. A sokk pedig stresszel jár, az nagyobb levegőfogyasztással, szóval kevesebb tartalék marad, a merülés is rövidebb lesz, és aki kifullad, az könnyen bajba kerülhet.

Egyszerűen nem szerencsés úgy vállalkozni egy potenciálisan komolyabb kihívást jelentő merülésre, ha az ember egy emeletet is csak lihegve tud leküzdeni. Igyekszünk elkerülni az áramlással szemben úszást, a kapálózást, a nehéz helyzeteket, csak hát a tenger időnként nem a mi szánk íze szerint működik, váratlan meglepetésekkel szórakoztatja a búvárt.

Egyébként is, miért én legyek egy csapatban a gyenge láncszem? Miért én bírjam a legkevésbé a cipekedést, az úszást? De az első kérdés: tulajdonképpen hol is csúszott félre a rendszeres mozgás? Gyerekként állandóan a közeli fekete salakos pályán hajtottam a labdát, bicikliztem, csatangoltam. Aztán egyre kevésbé foglalkoztam a sporttal (már úgy, hogy én csináljam, mert nézni azóta is nézem), és az utóbbi pár évben szomorkodva tapasztaltam, ahogy "összemennek" a neoprén ruháim.

Bár tele van az internet roppant nagy okosságokat író honlapokkal meg blogokkal, az igazi inspirációt egy régi barát adta: harmincon túl kezdett bele a rendszeres edzésbe, ma pedig az Ironman-versenyzők élmezőnyében van. Fantasztikus teljesítmény! Többet jelent egy-egy ilyen személyes példa, mint a fitness- és dietetika tudományához sorolható tucatnyi cikk.

Mert valahogy én most azt érzem, nincsenek roppant nagy titkok. Az ember futhat vagy biciklizhet, az alapköltség minimális, és biztos több eredménye lesz, mint a fotelben punnyadásnak. Vagyis nem több, inkább más, ellentétes előjelű. Lehet a táplálkozáson is változtatni, nyilván, de az extrém diéták és méregdrága edzőtermek mindegyike csak úgy működik, ha megvan az emberben az elhatározás. És slussz.

Nekem szerencsém van, mert volt a garázsban egy ócska biciklim, aminek a kerekét felpumpálva pár perc alatt elértem a közeli Dunaparton futó kerékpárutat. És egy ideje gyűjtöm a kilométereket, és még élvezem is a dolgot. Nem csak rendszeresen rákészülök a tekerésekre, beszereztem pár cuccot is a hidegebb időre, a biciklim néhány végképp elhasználódott alkatrészét pedig lecserélem. És hiszek benne, hogy abszolút rajtam múlik, hosszú távon rendszeressé válik-e ez a kis testmozgás. A biciklizés amúgy is nagyon praktikusnak látszik, hiszen merülés közben úgyis leginkább a lábizmainkat tesszük próbára. Szóval örülök neki, hogy az a régi bringa még van olyan állapotban, hogy bírjon egy 18 kilométeres kört- eddig ez volt a leghosszabb letekert táv.

Nem mintha Ironman-versenyeken akarnék indulni, erről szó sincs. Nekem ez nem kell, hogy elsődleges hobbimmá váljon, hiszen az továbbra is marad a búvárkodás. De talán még a merüléseket is jobban élvezem majd, ha többet bírok, ha nem jelent semmiféle problémát egy kis áramlás.

Viszont egy dolgot máris észrevettem. Megvan a vonzereje annak, hogy az ember naplót vezet a merüléseiről, szeretem a búvárkomputeremről letölteni a merülések adatait, böngészem a profilokat. Pluszt ad az élményhez az, hogy utólag egy kicsit újra át tudom élni a víz alatt töltött időt, mert adatokat látok, no meg persze fotókat. Talán ezért éreztem úgy, hasznos lehet, ha biciklizésnél is számítok a technikára: van egy régi "félokos" Nokia telefonom, aminek van GPS-vevője, és még egy Symbianon működő szoftvert is találtam a biciklizések nyomkövetésére. Vicces, hogy egy olyan dolog is tud inspirálni, aminek konkrétan a testmozgáshoz kevés köze van. Ám elégedetten nézegetem a térképet, és tervezem a következő útvonalakat. Bár néha úgy érezzük, a technika ránk telepszik, és sokkal jobb lenne, ha el tudnánk szakadni a kütyüinktől, én most úgy érzem, hasznukat is láthatjuk, ha megfelelő módon fordulunk hozzájuk. Persze könnyű nekem felismerni egy-egy cucc praktikumát, hiszen a búvárkodás technikai sport, ott elengedhetetlen tisztában lenni azzal, mi mire jó.

Szóval lelkesen töltöm le a megtett utak adatait, és aztán elmentem a térképeket. Íme, egy útvonal a Római-parttól Budakalászig- jól néz ki, nem? Igazán pöpec lenne, ha a víz alatti mozgásomat is ilyen formában tudnám nyomon követni...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A szép Adria

Már nem először hallom, hogy a horvát tengerparton nem lehet látni semmit a víz alatt, unalmas ott sznorkelezni vagy búvárkodni, egyébként is hideg a víz... Eközben szeptemberben néhány barátunkkal elmentünk egyik kedvenc helyünkre Dalmáciába, és most sem csalódtunk Razanjban.

Leginkább a partról merültünk, és sok kis apróságot láttunk, például rákocskákat, lepényhalat, pókhalakat, tengeri nyulat, de még olyan érdekességek is a szemünk elé kerültek, mint egy csikóhal, vagy polipok. Polippal még éjszaka is találkoztam, roppant izgalmas volt pár percig egy prédára leső nyolckarút.

Szóval az Adria igenis jó merülési lehetőségeket kínál, ráadásul sekély vízben nagyon kellemes, 22-23 fokos volt a tenger. Élveztük ezt a pár napot! És szívesen nézem ezt a pár képet, ami kinn készült...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A búvár és az ősz

Az ember élvezi a kevés napsütéses órát, örül, ha még nem kell téli gumit cseréltetni pár hétig, de a búvárkodás szerelmesei már tudják, hogy egy darabig nem nagyon lesz lehetőség váratlanul beiktatott merülésekre közeli tavakban, vagy az Adrián.

Igen, a víz hideg, a felszínen a levegő is hideg, ez így együtt pedig nem ideális kombináció. Szebb szeptemberi napokon talán még jó időtöltés egy merülés egy szebb hazai, szlovákiai vagy osztrák tóban, és ha süt a nap, akkor az ember gyorsan átmelegszik a kissé hűvös vízben töltött óra után. A vizek talán még tisztábbak is mint a nyáron, és esetleg némileg más képet mutat az édesvizek élővilága is. Esetleg érdemes olyan merülőhelyet választani, ahol valamiért ősszel, télen is melegebb a víz, ilyen például Tatán a Fényes-forrás, de annak idején gyakran merültek a magyar búvárok a meleg Hévízi tóban, vagy a szlovákiai Tornalján.

Az Adria déli részén még októberben sem olyan vészes a merülés, persze szárazruhában még később és északabbra sem problémás a búvárkodás. Ma már egyre többeknek van szárazruhája, tehát ez sokak számára jó alternatíva. Megjegyzendő, ilyenkor meglehetősen nyomottak az árak, zsúfoltság sehol nincs...

Aki melegebb vizekbe vágyik, Cipruson vagy Máltán még novemberben is kellemes viszonyok között búvárkodhat. A kalandvágyók becsomagolhatják a szárazruhájukat, és valamelyik fapadossal elutazhatnak Svédországba, vagy kereshetnek más úticélt északon. Meglehetősen más élményt nyújt az ottani búvárkodás, de nem meglepő módon ez csak keveseket hoz lázba.

A meleg tengerek közül a többség ilyenkor Egyiptom felé kacsingat, ám az utóbbi hetek eseményei nem javítottak az ország megítélésén. A charterjáratok a jelek szerint újraindulnak, tehát végre megint utazhatnak a nyaralók, a jelek szerint odakinn normalizálódott a helyzet. Mivel kevesebb az utazó, kevesebb a búvár, kicsit egészségesebbnek tűnik az élővilág. A Vörös-tenger mindig szép, de ha még gyakrabban láthatunk különleges élőlényeket, annak csak örülhetünk.

Ott vannak aztán a jóval távolabbi úti célok, de lássuk be, Indonézia, Thaiföld, Malajzia, a Maldív-szigetek vagy a Karib-tenger nagyon sok búvár számára nem megfizethető. Azon kevesek, akik rendszeresen utazhatnak ezekre a drágább, de nagyon izgalmas helyekre, nyilván eddig is mentek, ezután is fognak.

Mi marad még? Hát a csempeszámlálás, a medencés merülések "izgalmas" világa. Azért ne írjuk le ezt a lehetőséget sem, hiszen az uszodázás jó alkalmat teremt a gyakorlásra, egy korallzátonynál úgysem fogunk maszkot üríteni. Változatos feladatokkal ez is lehet egyfajta kikapcsolódás, és végülis merülünk, búvárok társaságában vagyunk, tehát nem elvetendő lehetőség. Vannak ezekből a medencékből is különlegesebbek, mint a brüsszeli Nemo33 a híres 33 méteres mélységével, és Németországban több, kifejezetten búvárok számára kialakított medencés merülőhely van. Ezek közül több elérhető olcsó fapados járatokkal, és egybe lehet kötni a kiruccanást egy városnézéssel is.

Szóval hiába van vége a nyárnak, mi azért nem kell, hogy partra vetve töltsük ezeket a hónapokat...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog