Zeeland titkai

Európa kevésbé ismert búvárterepei közé tartozik Hollandia Zeeland régiója. A víz itt is zöldes, mint a Fekete-tengerben, a látótávolság sem kimagaslóan jó, ráadásul a vízhőfok sem túl magas. A holland búvárok mellett ezzel együtt is számos belga, német búvárt is vonz a környék.

Az érdekességet a sajátos, egyedi élővilág jelenti. Az Északi-tenger egyáltalán nem kihalt, a búvárok sokféle állattal találkozhatnak. Az itt született képek és videók pont azért tűnnek ki, mert olyasmit mutatnak meg, amit egy trópusi tengerben nem láthatunk. Egy hatalmas tarisznyarák vagy egy homár kifejezetten vonzó egy lelkes, újfajta élményekre nyitott búvár számára.

Kifejezetten komoly látványosságnak számít a hatalmas tintahalak párzási időszaka, amikor a búvárok közvetlen közelében kerülgetik egymást a méretes puhatestűek. Nem kevés izgalmas fotó és videó született itt.

A merülés önállóan is lehetséges, mint ahogy Európa számos országában az megszokott. Természetesen vannak búvárbázisok, ahol felszerelés bérelhető, és elég jó leírásokat lehet találni az interneten a helyekről. Sajnos a szokásos repülős nyaralás nem működik, szóval a kalandvágyóknak szerencsésebb autóval nekivágni a hosszú útnak. Hollandia a még éppen megközelíthető kategóriába tartozik, és legalább így könnyebben lehet mozogni a merülőhelyek közt, és minden felszerelés elvihető. Akik nem vágynak a hűvös Északi-tengerbe, azoknak itt van két videó...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Egy haláleset margójára

Rekordmerülésre készült Nick Melvoli szabadtüdős búvár, ám a felszínre érése után a segítők már látták, hogy nagy a baj. Elvesztette az eszméletét, és nem tudták megmenteni az életét. 32 évet élt.

A szabadtüdős búvárkodás önmagában is igazi kihívás, hiszen a víz alá bukók teljesen magukra vannak utalva, nem visznek magukkal palackot. A hiba gyakran válik végzetessé, és ez különösen igaz a versenyzők esetén, akik egészen szélsőséges teljesítményeket vállalnak be.

Hogy kicsit átérezzük, mire is képesek a legjobbak, néhány rekord a szabadtüdősök világszervezetének, az AIDA-nak a honlapjáról:

- egy levegővel a leghosszabb távolságot a férfiak közt Goran Colak úszta le 281 méterrel, a hölgyeknél Natalja Molcsanova 234 méteres eredménye a csúcs

- egy levegővel a leghosszabb időt Stephane Mifsud bírta a víz alatt, 11 perc és 35 másodperc a rekordja, a hölgyeknél a legjobb eredmény Molcsanova 9 perce és 2 másodperce

- a No limit kategóriában Herbert Nitsch 214 méteres mélységgel vezeti a világranglistát, Tanya Streeter 160 méterig jutott

Gondoljunk bele! Egy lélegzetvétellel 281 méteres távolság, 11 és fél perc hosszúságú merülés, 214 méteres mélység! Egészen elképesztő teljesítményre képesek ezek a sportolók, akiknek ezekhez az eredményekhez speciális adottságokra és kőkemény edzésre van szükség. No meg szenvedélyre: a szabadtüdős búvárkodásból nehéz meggazdagodni. Nyilván a legjobbaknak vannak egyéni szponzoraik, de a többségüknek van civil foglalkozása is. 

Nick Mevoli például a médiában dolgozott, és a versenyzés csak kedvtelése volt. Mint ahogy a vetélytársai, ő is folyamatosan felül akarta múlni legjobb eredményeit, egyre nagyobb mélység elérését tűzte ki célul. Sokszor szerepelt sikeresen, ám ezúttal a Bahamákon valami történt a odalenn.

Ez a sport nem veszélytelen. Az utóbbi években a szabadtüdőzés több sztárja is életét vesztette: Audrey Mestre szintén csúcskísérlet közben, Loic Leferme egy edzés során halt meg, Patrick Musimut a saját medencéjében találták holtan. A sportág egyik legnagyobb alakja, az osztrák Herbert Nitsch pedig nagyon komoly balesetet szenvedett, ami után az sem volt biztos, hogy valaha felépül.

Nem csak a saját korlátaikat feszegetik minden egyes alkalommal ezek a búvárok, hanem a szakembereket is érdekli, mi az, amire az emberi szervezet képes, hol vannak a határok. És ezek a határok folyamatosan kitolódik! Eleinte azt hitték, már 30 méteres szabadtüdős merülést sem élhet túl egy búvár, ehhez képest ott van Nitsch 200 métert is meghaladó rekordja. Aki ilyen merülésre készül, tudja, hogy mekkora kockázatot vállal. Már a kisebb mélységbe készülők is csak kísérővel indulnak a tengerre, aki segíthet baj esetén, a rekordra készülőket pedig komolyan felkészült stáb támogatja.

Hogy mit rontott el Mevoli, nem tudom, hiszen nem vagyok jártas az ilyen extrém szabadtüdős merülések világában a véleményalkotáshoz. Van, akinek nem tetszik ennek a sportnak a kockázatossága, de azt hiszem, hogy ebbe külső szemlélőnek nem sok beleszólása lehet, hiszen ezek a búvárok a szenvedélyüknek élnek.

A vita akkor lángolt fel, amikor a New York Times hosszú cikket közölt a balesetről, benne egy képpel a felszínre érő Mevolival, akinek talán utolsó olyan pillanatát örökítette meg a fotós, amikor még eszméleténél volt. Az arckifejezése ijesztő, sokak szerint kegyeletsértő a felvétel, míg mások elfogadják, egy újság feladata a híreket minél pontosabban közölni, és a hiteles beszámolónak ez is része.

Ezen el lehet vitatkozni, ám amikor pár hozzászóló már az egész sportág betiltását emlegette, akkor már más irányt vett a beszélgetés. Mevoli barátai arra mutattak rá, hogy ugyan fiatalon halt meg, ám addig is teljes életet élt, és lehetősége volt szenvedélyének hódolni. Tragikus halála ugyan sokkolta a szabadtüdős versenyzők közösségét, ám a Bahamákon ott levő sporttársak úgy emlékeztek rá, ahogy a leginkább méltónak gondolták: közösen merültek alá a mélybe a baleset helyszínén...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

7 Tovább

Fóka-móka

Nagyon tudok irigykedni, ha valami olyanról látok videót, amit én magam is szívesen átélnék. Főleg bosszantó, ha egy nálam jóval fiatalabbnak adatik meg az élmény, amiről én még csak álmodok.

Persze azért nem leszek depressziós: volt már nekem bőven olyan kalandom, amiért más irigyelhetne engem. Szóval amikor láttam ahogy az alig 15 éves Jamie Gallacher milyen fókás kalandba keveredett a Man-szigetnél élete első hajós merülésén, azzal nyugtattam magam, hogy ha ez volt az első ilyen merülése, akkor bizonyára korallt még csak képeken látott. Nem akkora dolog egy fóka felbukkanása, egy játékos kölyök víz alatti produkciója... Persze a felvételen látszik, a srác kicsit megszeppen, de csak az értheti meg őt, aki már kipróbálta a búvárkodást. Aki volt kezdő, tudja, hogy minden idegen és furcsa, és akkor váratlanul jön egy fürge jószág, úszkál az ember körül, belenéz a maszkjába, és ilyenkor nehéz jól reagálni. Utólag mondjuk aztán már nagy az ember szája, de akkor és ott mindig máshogy éli meg az ember az ilyen találkozásokat.

Szóval mégis nagy szám ez a fókás merülés?... A kamerát kezelő oktató szerint igen, mert az még arrafelé is ritka, hogy egy fóka ennyire közel merészkedik a búvárokhoz, és ilyen sokáig marad velük. Nem baj, egy újabb tétel került fel a búváros bakancslistámra...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Két kontinens között

Épp arról beszélgettünk a napokban, mennyi különös dolog van a víz alatt, és akadnak egymástól szélsőségesen eltérő merülőhelyek. A fényjátékról híres cenoték, a látványos roncsok, a medúzákkal teli tó mind mást kínálnak, és valószínűleg a búvárok egyedi ízlésétől függ, kinek mi tetszik a legjobban.

Ma egy olyan helyről írok, ahol a szó szoros értelmében két kontinens találkozik. Szoktunk dobálózni a "két kontinens között" kifejezéssel, de Izlandon valóban erről van szó: a Silfra-repedés az amerikai és az eurázsiai kőzetlemez között alakult ki. Aki itt búvárkodik, bizonyos pontokon megteheti azt, hogy egyik kezével az amerikai kontinenst érinti, míg másikkal az eurázsiait. Aki megengedhet magának egy izlandi nyaralást, akár egy ilyen kalandot is beiktathat a programba. Még csak készülék sem kell, sznorkeltúrát is szerveznek ide.

De a merüléssel nem csak az a gond, hogy Izland messze van és viszonylag drágán elérhető. A Silfrában kristálytiszta édesvíz és nagy mélység van, ám a víz egész évben csak 2-4 fokos. Nincs mese, ez hideg, csak megfelelő felszereléssel, rutinnal ajánlatos a mélybe merészkedni. Ráadásul az élővilág sem túl izgalmas- nem nagyon lehet látni semmit. Szóval nincs más, csak tiszta, hideg víz, no meg két karnyújtásnyira levő kontinens...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A medúzák tava

Palau már tényleg a világ végén van. A mikronéziai szigetország meglehetősen ismert úti cél a búvárok körében- ismert, híres, de nem gyakran felkeresett. Kevesen engedhetik meg magunkak, hogy elugorjanak oda pár merülés kedvéért, de aki a szerencsések közé tartozik, az dús élővilágú korallkertekben úszhat, és esélyesen nagyobb élőlényekkel is találkozhat.

Ám amilyen furcsa a víz alatti élővilág, a legkülönösebb élőhely nem a tengerben van. Az Eil Malk sziget ékessége a Jellyfish lake, aminek a neve pontos leírást ad az élővilágáról: milliónyi medúza él a sósvízű tóban, elszigetelten a ragadozóktól. Az itt élő medúzák csípése túl gyenge ahhoz, hogy az itt úszóknak nem kell védőruhát viselnie. Búvárkodni nem lehet, egyrészt mert a kifújt buborékok kárt tehetnek a medúzákban, másrészt pedig nagyobb mélységben a búvárok lehetnek veszélyben a víz összetétele miatt. Palackra persze igazán nincs is szükség, elég a sekélyben maszkkal, légzőcsővel felszerelkezve úszni a pulzáló medúzák közt, és élvezni a látványt.

Aki eljut az országba, szinte biztosan elmegy ide is. Állítólag ez okoz némi problémát, mert a tó olyan különleges élőhely, ami nem bír el túl sok turistát. Volt olyan év, amikor nagyon sok medúza pusztult el, a két fajból az egyik egyedei gyakorlatilag eltűntek 1998-ban. Azóta visszaállt a korábbi állapot, de a sznorkelezést szigorúan szabályozzák, és szép pénzbe is kerül.

Megjegyzem, én legutóbb akkor hallottam a tóról, amikor a több területen aktív Bódi Sylvi töltött fel fotót az itteni élményeiről. A csinos modell kalandjának elsősorban annyiban van jelentősége (eltekintve attól, hogy az ilyen fotók mindig jobban mutatnak, ha egy dekoratív bikinis lány is van rajtuk), hogy ő korántsem nevezhető rutinos sportbúvárnak, azaz ezt a kalandot bárki bevállalhatja különösebb merülési tapasztalat nélkül. Miközben a híres tengeri merülőhelyeken az áramlások miatt észnél kell lenni, itt egy kis felszíni lubickolás elég ahhoz, hogy nagy élményben legyen része a szerencsés turistának.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

0 Tovább

Csalós dokuk

Igen gyakran láthatunk víz alatti témájú dokumentumfilmeket a tévében, ám búvárszemmel ezek némelyike legalábbis megkérdőjelezhető minőségű, a témában járatlan ismerősöknek időnként el is kell magyarázni, hogy amit látnak, az nem is úgy van.

Először is látni kell azt, hogy az ismeretterjesztő csatornák ma ugyanúgy piaci alapon működnek, mint bármelyik kereskedelmi tévé. Dollármilliók forognak kockán, és biztosra kell menni, a tévének is, a stábnak is. A csatorna ezért olyan filmeket vesz át, amik kellően bombasztikusnak számítanak, a stábok pedig olyan anyagot próbálnak produkálni, ami borzongató- bármi áron. Olyan nyomás van mind a két félen, ami belekényszeríti a dokumentumfilmeseket elképesztő dolgokba is.

Vannak alaptrükkök, amikkel még nagy kockázat nélkül lehet élni. Az egyik a jól összevágott beharangozó, ami hihetetlen képeket ígér, aztán a teljes filmet megnézve kiderül, az összes látványos kockát tartalmazta az előzetes, a többi csak töltelék. Aztán ott van a szokásos amerikai doku-felépítés, hosszú beharangozó a film elején, reklám előtt a következő fejezetből adnak ízelítőt, reklám után az előzőeket foglalják össze- kis ügyességgel egy jó felvételt 4-5 alkalommal el lehet sütni.

Szintén jó időhúzás a filmben szereplőket hosszan beszéltetni a kamerába, akik csacsognak az állatokhoz való viszonyukról, a félelmeikről, a karrierjükről, a családjukról, a kedvenc cipőjükről- mindegy, mi a téma, ki lehet húzni vele pár percet. Nem árt, ha van egy csinos nő is a csapatban, vele az ilyesmi is jobban eladható. Épp a napokban láttam egy filmet, feltűnt benne Caterina Gennaro, aki rúdtáncosként állítólag sztár volt, a képeit látva viszont természetfotósnak középszerű- a búvárruha viszont jól áll neki, és ez a lényeg. Néha hírességeket rángatnak bele a projektbe, az ő érzéseik ecsetelésével mindig jól ki lehet tölteni az időt.

Remek trükk az is, hogy a filmben valami hihetetlen nagy felfedezésről beszélünk, ami képileg nem jelenik meg, de ha a narrátor huszonhatszor elmondja, mekkora élmény sztepptáncoló polipokat látni, akkor mégiscsak úgy marad meg a felületes nézőben, hogy a nyolckarúak a parkett ördögei. A filmek jelentős része, bármekkora dolgokat ígér, nem leplez le semmit.
Esetleg két össze nem függő felvétel egymás mögé vágásából lesz drámai jelenet- nem szokatlan dolog, hogy a vágóasztalon sikerül az átlagos felvételekből jó filmet csinálni, de ha mondjuk térben és időben messze készült snittekből dolgozik rendszeresen egy ismeretterjesztő film készítője, azzal magát a műfajt csúfolja meg. És bizony szakértő szemmel nézve feltűnik, ha megváltozik a víz színe, a látótávolság, a napszak...

Gyakran dobnak be trükköket a stábok. A felvétel előtt, kamerán kívül etetik az állatokat, netán máshogy érik el hogy a felvételen "jól viselkedjenek". Épp Jean-Michel Cousteau csapata keveredett a közelmúltban ilyen botrányba, de már a régi időkben is előfordult ehhez hasonló, hiszen a tengeri állatok jelentős részét oda kellett csalogatni valahogy a kamerák elé, és az sem árt, ha valami látványosat csinálnak is.

Mert azért a filmesek védelmében le kell szögezni: "a tenger nem múzeum!" Amikor a víz alatti természetfilmes órákon, napokon, heteken át próbál megörökíteni egy viselkedést, de nem sikerülnek a felvételek, pont abban a percben nem mennek a kamerák, épp elfogy a levegő a palackból, akkor az őrjítő érzés. Nem kevés pénzbe kerül beszerezni a felszerelést, megszervezni az utazást, és esetleg minden erőfeszítés felesleges volt- ilyenkor gyakran nyúlnak "kreatív megoldáshoz" az alkotók, vagy a jobbik esetben a született felvételekhez illeszkedően módosítják a forgatókönyvet, változtatnak a koncepción. Ez teljesen tisztességes megoldás- esztelenül támadó ragadozókról akarunk filmet csinálni, de aztán azt tudjuk megörökíteni, hogy ezek jó fejek, akkor módosítható a sztori. De kiprovokálni agresszív viselkedést nem túl szép, hogy sikerüljön kellően drámai anyagot összehozni.

Valószínűleg itt válik el, ki az, akinek nem csak munkája, hanem szenvedélye is a természetfilmezés, aki akár saját pénzét is rááldozza a filmezésre, és nem érdekli, mi jön ebből vissza. Ők szeretnek merülni, szeretnek filmezni, azt akarják megmutatni, amit látnak, és nem azt, ami a csatorna számára jól eladható. Akinek ez az egész csak a pénzről szól, az könnyen köt kompromisszumot: ha vért akarnak a producerek, megkapják, így vagy úgy. És ilyenkor születnek életveszélyről, kockázatról, halálfélelemről szóló anyagok, csattognak az állkapcsok, összedőléssel fenyegetnek a roncsok, és így tovább... Közben meg búvárként annyit látok, hogy egy átlagos szituációt adnak el a laikus közönség számára halálközeli élményként.

Sajnos az ingerküszöbünk az egekben van. A pár éves dokumentumfilmek ahol a cápa csak úgy elúszkál a nagy kékségben már nem elég. Jöjjön közelebb. A búvár fogja meg az uszonyát és vontattassa magát vele. És közben lehetőleg kapjon el egy fókát is a ragadozó... Erre kapjuk fel a fejünket. Nem segítenek a hülye fikciós filmek se, ahol cáparajok, óriáspolipok meg más látványos animált szörnyetegek gyilkolnak. Mennyivel látványosabb, mint egy hagyományos dokumentumfilm! Hát miért ne lehetne ilyen hangulatú egy ismeretterjesztő műsor?

Nos, a bajom ezzel egyszerű: azért, mert maga a búvárkodás sem ilyen. Több száz merüléssel a hátam mögött azt kell moondjam, nem a halálfélelemről szól számomra a víz alatti kalandozás. A cápák nem támadtak a közelemben se emberre, se állatra. Nem szorulok be rendszeresen roncsok belsejébe, és nem kell az utolsó slukk levegőmre hagyatkozni hogy túléljem az életveszélyes merüléseket. Borzongás előfordul, hiszen önmagában a víz alatti lét egy kaland, de a feltupírozott drámák komolytalanok. Vannak értékes, tanulságos, szép dokumentumfilmek, amiket bátran merek ajánlani mindenkinek, de bizony akadnak fércművek is. Ahol nem maga a víz alatti világ bemutatása a legfontosabb, hanem a bombasztikus előzetesek, a hangulatkeltés, ott azért nyugodtan elkezdhetünk gyanakodni, hogy nem a merülés hozta izgalomba a filmeseket és a csatorna fejeseit, hanem a guruló dollárok.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

2 Tovább

Egy elsüllyedt város

Valamiért többségünkben úgy él, hogy az elsüllyedt városoknál csak nagyon távol eső helyeken lehet búvárkodni, ahol az Atlantisz-kutatók valamiféle titokzatos ősi civilizációk nyomára bukkantak.

A valóság prózaibb, mégis nagyon izgalmas. Nem kell nyom nélkül eltűnt kultúrákban gondolkodni, elég azt az eszünkbe idézni, milyen fantaszikus volt az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak világa, és máris ugyanúgy lázba tudunk jönni az utánuk fennmaradt építmények láttán, mint ha a legendák városát láthatnánk.

Szerencsénkre ezeknek a civilizációknak az emlékeiért nem kell olyan messzire utazni, mindenki láthat ókori romokat egy európai nyaralás során. És ami a legszebb: még búvárkodni is lehet épületek romjainál. Egyiptom Földközi-tengeri partvidékén ott vannak az ókori Alexandria maradványai, az izraeli Caserae maradványait víz alatti múzeumként lehet beúszni, de még ezeknél is van közelebbi merülőhely.

Nápoly városa akár fapados járattal is elérhető. Azt viszont kevesen tudják, hogy a környéken nem Pompei maradványai adnak egyedüli betekintést a múltba, mert itt a Nápolyi-öbölben van Baiae ma már víz alatt levő városa. Különös élmény ókori mozaikpadlók fölött úszni, egy villa építőköveit megcsodálni, a kétezer éves utcák köveit megtapintani. 

Szóval aki efféle élményre vágyik, annak nem azzal kell számolnia, hogy a gatyáját rá kell fizetnie egy expedícióra. Az internetet bújó, nyitott szemmel járó búvár számára egyértelmű, könnyen elérhető távolságban is fantasztikus helyeken lehet merülni. Egy-egy nyaralás előtt mindig érdemes rááldozni egy kis időt arra, hogy szétnézzünk, a semmit nem ígérő tengerparton esetleg nincs-e egy olyan búvárhely, ami fel tud dobni egy teljesen átlagosnak gondolt vakációt is. 

Az pedig végképp széppé teszi ezeket a kalandokat, hogy például még Baiae is rejt titkokat. Épp a közelmúltban adtak hírt róla, hogy egy búvárrégész egy nagyméretű, jó állapotú szobrot talált a lelőhelyen- ki tudja, esetleg még egy szerencsés amatőr búvár is észrevehet valami olyat, ami szenzációs leletnek bizonyul... 

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Élő szikla

A víz alatti világnak nem csak szépségei vannak. Akad pár vonzónak egyáltalán nem nevezhető állat, de némelyikük viszonylagos csúnyaságának megvan a maga oka.

A skorpióhalak családjába tartozó fajok jellegzetessége az, hogy erős mérgükkel védekeznek a támadók ellen. Van olyan faj, ami feltűnő jelenség a korallzátonyok világában, mintha jelezni akarná, "ne érj hozzám, mert rosszul jársz!" Ide tartoznak a tűzhalak, amelyek akár szépnek is mondható állatok, Egyiptomban például gyakran látni őket, de vigyázni kell velük, mert a csípésük igen fájdalmas. Aki éjszaka merül, még vadászat közben is megfigyelheti őket.

A családba tartozó halak ugyanis ragadozók. Ám van bőven olyan faj, ami inkább kerüli a feltűnést: a sziklahalnak vagy kőhalnak nevezett állatok inkább a magukhoz hasonló köveken hevernek, és kiválóan bele tudnak olvadni a környezetükbe. Noha csak akkor mozdulnak meg, ha valaki a közvetlen közelükben van, nagyon is éberen figyelik, mi történik. Ha pedig valaki óvatlanul kőnek gondolja őket és megpróbál beléjük kapaszkodni, nagyon fájdalmas élményt élhet meg. A mérgezés veszélyes, ezért mindig körültekintőnek kell lenni a víz alatt. Ráadásul nem csak trópusi tengerekben élnek ezek a mérgező jószágok, a Földközi-tengerben is gyakran látni őket. Ez a példány például Máltán a HMS Maori roncsán igyekezett a rozsdás vasdarabok közé beolvadni.

Egyébként szerencsénkre a kőhalak és tűzhalak nem akarnak emberre támadni, pusztán védekezsként használják szúrós tüskéiket. A búvár dolga csak a szokásos: körültekintően, ésszel kell merülnie, és kerülnie kell hogy bármihez hozzáérjen. Mivel ezt tanítják már a kezdetektől, elvileg mindenkinek így kéne viselkednie búvárkodás közben, és akkor szinte sose történne baj...

Mellesleg ha már ezek a halak könnyen megközelíthetők, akkor ezt ki is lehet használni. Néha egészen jó fotókat lehet készíteni a tüskékkel ékesített és általában morcós képet vágó kőhalakról- megfelelő tudás birtokában. A kövek közt alig észrevehető állatokat vaku nélkül, távolról fotózva mi magunk se fogjuk meglátni a képen utólag a halat, nem hogy az ismerőseink. Szóval próbálgatni kell, hogy lehet a legjobb beállítást elérni, vagy esetleg csak egy-egy látványos részletre kell koncentrálni- ám mindig megtartva a biztonságos távolságot...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A legpompásabb fényjáték

Ismét a természeté az érdem: aki kíváncsi a legszebb fényjátékokra, annak a mexikói Yucatán-félsziget vízzel telt barlangjait, a cenotékat kell felkeresnie. Manapság ez az egyik legnépszerűbb úti cél a búvárok körében, és talán az alábbi képeket megnézve még a laikusok számára is nyilvánvaló, káprázatos szépségű helyekről van szó.

A cenoték a jégkorszak idején alakultak ki, amikor sokkal alacsonyabb volt az óceánok vízszintje. Ekkor a félszigeten barlangok keletkeztek, melyek mélyén cseppkövek képződtek. Ahogy a vízszint emelkedett, a barlangok vízzel teltek meg, és a maják szent helyként tisztelték a cenotékat. Jelenleg édes és sós víz is jelen van a barlangokban.

Akár úgy is mondhatjuk, a búvárok a majákhoz hasonlóan mitikus tisztelettel tekintenek a barlangokra. Rengeteg vízzel telt járat hálózza be a Yucatánt, némelyik barlang több kilométer hosszú, a járatok feltárása már évtizedek óta tart, és mindig kapunk hírt új feldezésekről. Ám a kedvtelési búvárok szerencséjéra a járatok egy kis részében a merüléshez nem kell barlangi búvár képesítés, a helyi vezetővel kényelmesen végig lehet úszni a fényjátékos termeket, miközben a fényjátékban gyönyörködünk: a kristálytiszta vízben a felszínről beszűrődő fénypászmák teremtenek fantasztikus hangulatot.

Ám észnél kell lenni: a barlang nem tolerálja a hibákat. Csak addig pontig szabad merészkedni, ameddig a búvár képzettségének megfelelően biztonságosan merülhet. Minden évben életét veszti pár túlságosan merész búvár. A hosszú járatokban végzetesen el lehet tévedni, és hiába szépek a nem fényjátékos részek, a zárt terek nem valók mindenkinek. Az itt készített videókat viszont mindenki megnézheti, élete kockáztatása nélkül...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

1 Tovább

24 fok

Elcsépelt, de igaz, hogy Máltán a november még kifejezetten nyárias. Persze máshol is ki lehet fogni olyat, hogy ősszel 25-27 fokokban lehessen élvezni a jó időt, de az már kevesebb helyen párosul hozzá itt Európában, hogy a búvárkodni is meleg vízben lehessen. Az ember nem feltétlenül hiszi el, amikor 24 fokos tengervízzel kecsegtetik, pedig a múlt héten ennyit mértünk. Ami még szebb: nem a felszín közelében, hanem 30 méteren.

Volt egy esős napunk, akkor is tudtunk merülni, mert ez általában nem jelent akkora gondot. Aki nem búvár, az is megérti, miért rázósabb a heves szél, amikor megáll a parton, és meglátja a felkorbácsolt hullámokat. Ott voltunk a híres Blue Grotto előtt, és bámultuk a tajtékos tengert. Szép volt, de kicsit sem csábított merülésre...

Ilyenkor jön az "újratervezés": előbbre hoztuk két nappal a kirándulást a szigeten, mert sétálni szélben is lehet. Megnéztünk pár őskori romot, felkerestük a kézműves falut, aztán jött a szerintem roppant izgalmas repülőgépmúzeum (Spitfire, Hurricane, DC-3, és sok egyéb dolog), végül megcsodáltuk a mostai dóm hatalmas kupoláját.

Előtte és utána pedig merültünk jó sokat. A víz hőfoka nem lehetett gond, a néha kissé hosszú séta a felszínen a merülőhelyre viszont nem mindig esett jól. Mégis bevállalta az ember, mert annyi érdekességet láttunk. Először az Anchor Bay-ben búvárkodtunk, itt mindannyian belerázódhattunk a merülésbe. Aztán már olyan finomságok vártak ránk, mint a Rozi és a P29 roncsok, amelyeket mesterséges zátonyként süllyesztettek el, a búvárok kedvéért. Rengeteg hal volt itt, élmény volt látni a roncsok körül keringő rajokat, majd a sekélyben felbukkanó óriási, látványos medúzát.

Merültünk a HMS Maori nevű roncsnál is. Ez arról híres, hogy a II. világháború idején részt vett a Bismarck üldözésében és elsüllyesztésében, ám pár év múlva a máltai kikötőben utolérte a végzete. Ma már nem sok látszik belőle, ám mégis izgalmas hely, hiszen egy darabka történelemről beszélhetünk.

Amikor csillapodott a szél a Blue Grottónál, visszatértünk, és szétnézhettünk az Um El Faroud nevű, óriási tanker maradványainál. Az utolsó teljes napunkat pedig a Máltához tartozó apró Gozo sziget víz alatti és feletti látványosságainak szenteltük: roppant izgalmas víz alatti üregek vannak az Azúr ablak közelében.

Gozo odafenn sem utolsó úti cél, a victoriai Citadellából nyíló kilátás, a tengeri só medencék, a kegyhelyek, az őskori tempolomok mind feltétlenül felkeresésre érdemesek. Igen, akár novemberben is, amikor már jó áron lehet megcsípni egy repjegyet, és a szállodákban sem főszezoni árakkal kalkulálnak. Az egyik legkellemesebb búvártúránk volt ez a mostani, és több mint valószínű, hogy még visszatérünk...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (222),cápa (144),video (133),búvár (126),fotó (67),baleset (66),környezetvédelem (52),híresség (51),alapok (45),film (43),adria (41),egyiptom (36),barlang (34),szabadtüdős (33),utazás (30),felszerelés (27),retró (27),történelem (26),régész (26),egzotikus (26),delfin (26),magyar (22),bálna (20),sellő (20),teknős (19),munka (19),usa (17),édesvíz (17),videó (15),karib (14),tanfolyam (14),Cápa (12),üzlet (12),kutatás (12),bánya (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),manta (9),kincs (9),doku (9),ausztrália (9),támadás (9),medence (8),szemét (7),szafari2014 (7),szobor (7),tengeralattjáró (7),sport (7),verseny (6),ciprus (6),rák (6),rekord (6),humor (6),tél (6),málta (6),Bali (6),cousteau (6),szafari18 (6),tudomány (5),ázsia (5),florida (5),rája (5),csikóhal (5),ausztria (5),szafari2016 (4),mexikó (4),múzeum (4),hidegvíz (4),tintahal (4),repülő (4),olaszország (4),víz alatti (3),orosz (3),jordánia (3),skandinávia (3),találkozás (3),karácsony (3),Egyiptom (3),magyarország (2),könyezetvédelem (2),krokodil (2),spanyolország (2),muréna (2),medúza (2),görög (2),csiga (2),hal (2),európa (2),éjszaka (2),izland (1),hollandia (1),Florida (1),repülőgép (1),bulgária (1),könyv (1),bomba (1),románia (1),bali (1),balti (1),celeb (1),horvátország (1),Búvár (1),thaifold (1),technológia (1),szörny (1),tenger (1),görögország (1),feketetenger (1),norvégia (1),uk (1),egyesült királyság (1),korall (1),dubaj (1),írország (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog