Újabb merülőhely, amit a többségünk csak videóról fog megismerni: ez a német hadihajó több, mint 80 méteres mélységben nyugszik.

A Graf Zeppelin fontos hajó lehetett volna a náci Németország haditengerészetében, ugyanis ez volt az egyetlen repülőgéphordozójuk. Pontosabban csak lett volna, mert hiába kezdték el 1936-ban az építését, hiába bocsátották két év múlva vízre, soha nem készült el teljesen és így be sem vethették. Pedig tekintélyes erőt képviselhetett volna a 260 méter hosszú hadihajó, ami a tervek szerint 42 repülőt szállíthatott volna a fedélzetén. Me-109 típusú vadászgépeket és Ju-87 zuhanóbombázókat tettek volna alkalmassá a hajófedélzeti használatra, többek között felhajtható szárnyakkal.

Ám a náci hadvezetés mindig más dolgokra fordította az erőforrásokat, és folyamatosan késett a Graf Zeppelin befejezése. Végül Hitler a Kriegsmarine sikertelensége miatt úgy döntött, jórészt feladja a tengeri hadviselést, és 1943-ben elrendelte valamennyi nagyobb hajó feldarabolását. Ez végül nem történt meg, de a Graf Zeppelinen már csak alig dolgoztak, aztán egy kikötőbe vontatták és felhagytak a további munkálatokkal.

Minden bizonnyal nem volt szerencsés döntés lemondani a repülőgéphordozókról, amik a háború több színterén főszerepet kaptak az amerikaiak, angolok és japánok kezében, de nyilván egyetlen ilyen hajó nem is tudott volna csodát tenni. Ráadásul összehasonlítva a többi, repülőgéphordozókat alkalmazó haditengerészet hajóival, a Graf Zeppelin nagyobb, nehézkesebb és lassabb lett volna, miközben a hasonló méretű amerikai Yorktown-osztályú hajók 90 gépet szállíthattak. Lehet, ezt is felismerték a németek, amikor az ünnepélyes vízrebocsátás után csak ímmel-ámmal dolgoztak tovább a hajón.

A félkész hajó nem is érdekelt senkit a háború végéig. Ám amikor a szovjet csapatok közeledtek 1945 elején, a német hadvezetés úgy döntött, nem engedi át nekik a repülőgéphordozót. Ezért áprilisban sekély vízben elsüllyesztették, és minden fontos részét felrobbantották, hogy ne lehessen használatba venni. 

A szovjetek látták, hogy a hajó kijavítása nem lehetséges, de úgy döntöttek, a roncsot kiemelik, odébb szállítják és mély vízben süllyesztik el. Ám azt titkolták, pontosan hol és hogyan hajtották ezt végre, gyakorlatilag évtizedekig nem tudta senki, mi lett a Graf Zeppelin sorsa. Később derült ki, hogy 1947 augusztusában gyakorlatilag lőgyakorlatot tartottak rajta, kipróbálták a különböző tömegű bombák rombolóhatását, és miután így sem süllyedt el, torpedókat lőttek ki rá. Végül a német repülőgéphordozó örökre eltűnt a mélyben.

A roncsot viszont csak 2006-ban fedezték fel, amikor a lengyel olajtársaság kutatóhajója Wladyslawowo várostól 55 kilométerre északra egy hatalmas roncsra bukkant a mélyben. Hamarosan azonosították is a Graf Zeppelint, először távirányítású eszközökkel vizsgálták, majd pedig búvárok is merültek a roncsnál. Ám a búvárkodás ezen a helyen nehéz feladat, hiszen több, mint 80 méteres mélységbe kell leszállni, így csak komoly képzettséggel és felszereléssel rendelkező technikai búvárok vállalkozhatnak rá. Szerencsére többen visznek kamerát is, az ő felvételeik közül válogattam.

Számukra bizonyára nagy élmény volt ez a merülés, hiszen igazán egyedi hajóról van szó. A nagy mélység miatt szinte teljes sötétség uralkodik a Balti-tenger fenekén, aligha tekinthető át a hatalmas hajótest, és igencsak óvatosnak kell lenni azzal, hová ússzon be a búvár. A filmeket nézve picit mi is átélhetjük a kalandot, és persze tanulhatunk egy kicsit a második világháború egyik érdekes epizódjáról.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!