Hidroplán 100 méteren

Az Adria egyik titokzatos roncsát csak 1-2 éve fedezték fel.

roncs adria

Tudjuk, hogy sok ma még ismeretlen roncs nyugszik a tengerekben. Horvátországban is minden évben találnak új hajó- vagy repülőmaradványokat, és ahogy fejlődik a búvártechnika, úgy tudnak egyre mélyebbre merülni a felfedező búvárok.

2016-ban a horvát partszakasz déli részén találták meg az amerikai gyártású PBY Catalina hidroplán, azaz repülőcsónak maradványait. A 100 méteres mélység elérése nem csak a búvárfelszerelés miatt kihívás, a víz alatti fényképezőgépek tokjai közül sem bírja ezt mindegyik. 

A repülőgép 1944. szeptember 12-én veszett oda. A hidroplán egy mentőexpedícióban vett részt, egy lezuhant B-24 Liberator bombázó túlélőit próbálták a viharos tengerből hánykolódva a fedélzetre venni. A bombázó egy nagyobb kötelék tagja volt, ami a BMW motorgyárát támadta Németországban, és a visszaúton műszaki hiba miatt ugrott ki a legénység ejtőernyővel. 

roncs adria

A PBY Catalina pilótája képes volt leszállni a hullámos vízre, fel is vettek öt embert, ám utána viszont a repülőcsónakkal nem sikerült a levegőbe emelkedni. Mindenki elhagyta a Catalinát, ami a tenger mélyére került, és a két odaveszett repülő túlélőit egy hajót vette a fedélzetére, ami Vis szigetére vitte őket. Ám a Liberator legénységének négy tagját soha nem találták meg.

A jó állapotban megmaradt PBY Catalina maradványaihoz csak technikai búvárok merülhetnek le, de szerencsére ők videóznak is, így mi is képet kaphatunk róla, hogy néz ki mostanában ez a ritkán merült adriai repülőgéproncs.

A Catalina egykoron több ezer példányban szolgált a szövetségesek oldalán. A sokoldalú géppel szállítottak, őrjáratoztak s persze mentettek: a fentinél sikeresebb bevetéseknek sok bajba került ember köszönhette életét.

0 Tovább

Az örvény mélyén

Búvárok készítettek felvételeket a veszélyes örvényeiről híres  Saltstraumen tengerszorosban.

Jól ismertek a felvételek a norvégiai maelstromról, ahol óriási erővel áramlik körbe a víz, még a hajózást is szinte lehetetlenné téve. A Saltsraumenről elsősorban a felszínen készítenek felvételeket, de ha már tenger, akkor akadnak búvárok, akik odalenn is szétnéztek.

Persze nem öngyilkosjelöltekről van szó: jól kell kiválasztani a merülés időpontját és helyét, és akkor tulajdonképpen egy teljesen átlagos norvégiai merülés vár a búvárokra. Amikor nyugodt a víz, kényelmesen lehet nézelődni odalenn. Ez a videó megmutatja, hogy ilyenkor remek látótávolság mellett lehet megcsodálni a hideg Norvég-tenger meglepően színes és mozgalmas élővilágát.

0 Tovább

Csősz Bogi a víz alatt

A televízióból jól ismert színésznőnek a búvárkodás a szenvedélye.

Tudjuk jól, az a kép, amit egy valóságshow mutat valakiről, ritkán hiteles. Ez a műfaj a szórakoztatásról szól: úgy van kitalálva, hogy a néző a megfelelő pillanatban megdöbbenjen, felháborodjon vagy együtt érezzen. Én magam ritkán nézem, de mivel a híreket nehéz kikerülni, tudom,  hogy van egy luxusfeleséges műsor, mostanában ott látható leginkább Csősz Boglárka.

Természetesen minden szereplő egy bizonyos karaktert hoz, de amint kikapcsolják a kamerákat, mindenki lehet olyan, amilyen valójában szokott lenni. Nincs forgatókönyv, nem kell szerepet alakítani- foglalkozhatnak azzal, amit igazán kedvelnek. S a jelek szerint Boglárka a búvárkodás szerelmese, és a megosztott képei, vidói alapján nem csak beszél erről, hanem űzi is. Bevallom, elfogult vagyok azokkal a hírességekkel, akiknek ugyanaz a hobbija, mint nekem.

A búvárkodásban nagy a demokrácia, a mélyben egyenrangúak vagyunk. A víz alatt egyikünk sem lehet sztár, mert sose mi vagyunk igazán fontosak, hanem az élővilág, vagy egy különleges roncs nyűgöz le minket. A búvármaszk, a búvárruha is sokat takar, palackunk pedig mindannyiunknak határt szab, meddig lehetünk a tengerben. 

Tulajdonképpen annak örülnék, ha a búvárkodás a médiában nem csak kis színesként jelenne meg, nem csak akkor esne róla szó ha baleset történik. Persze abban nincs semmi meghökkentő vagy botrányos, ha valami egyszerűen csak szép vagy érdekes- de talán egyszer ennek is eljön az ideje. Ha meg nem, akkor sincs tragédia: mi, búvárok ettől még élvezhetjük a merülést, bárhol, bárkivel, legyünk akárkik. S aki velünk együtt élvezi a víz alatti létet, egy közülünk, teljesen mindegy, mások milyen arcát ismerik...

0 Tovább

Nézz a hátad mögé!

Csak egy bálna tűnik fel, és máris izgalomba jönnek a búvárok.

Argentínában, Puerto Madryn közelében merült egy roncsnál a kis csapat, amikor a videón látható búvárok iszonyú lelkesen mutogatni kezdenek felfelé. Az operatőr a jelzett irányba fordul, és akkor láthatóvá válik egy hatalmas állat sziluettje: egy bálna úszik be a képbe.

Errefelé előfordulnak ezek a hatalmas emlősök, de azért mázli kell hozzá, hogy valaki a víz alatt találkozzon velük. Az olyan címeket, amelyek szerint "vérfagyasztó" élmény az ilyesmi, csak a szenzációhajhász lapok eszelik ki- a búvárok nagyon is keresik az ilyen találkozási lehetőségeket. 

E sorok írója is tudja, milyen szerencsésnek érezhetjük magunkat a víz alatt, amikor jön egy csapat delfin, egy gyorsan tovaúszó cápa vagy egy elegáns mantarája. Persze, az első pillanatban meghökkentő, amikor feltűnik valami hatalmas, ezt nem vitatom- de hogy aztán szó sincs ijedtségről, azt garantálom.

0 Tovább

Botrány a búvárok bajnokságán

Biztonsági aggályok merültek fel, miután vészhelyzetben késett a segítség.

A szabadtüdős búvárok hihetetlen teljesítményeiről manapság már sokan hallottak. Egy levegővel merülnek 70-80-100 méterre akár, s onnan segítség nélkül úsznak a felszínre. Természetesen sok edzés, felkészülés áll amögött, hogy a versenyeken rekordokat döntenek- de a nagy mélység miatt értelemszerűen nagy is a kockázat, ha valaki bajba kerül. Sajnos nem egy búvár vesztette már életét mélymerülés közben.

Ezért aztán minden komolyabb versenynél nagyon fontos az, hogy kellően felkészült legyen a víz alatti mentőcsapat. Komoly feladat készen állni a mentésre, az ebben részt vevő szabadtüdős búvárok ugyanolyan képzettek, mint maguk a versenyzők. Képesnek kell lenniük felismerni, ha valakinek problémája van, 30-40 méterről a felszínre kell tudniuk hozni a bajba jutott búvárt, ugyanúgy egy levegővel- a légzőkészülékkel merülők saját biztonságuk érdekében nem repeszthetnek fel a felszínre gyorsan úszva.

A napokban Törökországban gyűltek össze a világ legkiválóbb versenyzői, hogy a CMAS égisze alatt rendezett mélymerülő szabadtüdős világbajnokságon részt vegyenek. Néhány tapasztalt búvár már az elején jelezte, hogy a biztonsági intézkedésekben vannak hiányosságok- sajnos már a verseny kezdeti szakaszában kiderült,  hogy igazuk volt.

Egy spanyol búvár, Ramon Carreno Paz 75 méteres merülést hajtott végre. Amikor elindult a felszínre, de alig-alig haladt, a szakértők már látták, érezték, hogy baj van- s mivel ezt egy víz alatti kamera is közvetítette élőben, sokan láthatták mi történik. A búvár már majdnem 30 méterig úszott fel, amikor találkozott a biztosító búvárral. Utóbbi a felszínre ment, de a versenyző teljesen lelassult, majd elájult, és lassan elkezdett visszasüllyedni a mélybe. 61 méteren érték utól, majd onnan vitték a felszínre. 

A videót egyből eltüntették az internetről a szervezők, de volt aki lementette, és így látható is az ijesztő helyzet.

Szerencsére Ramont gyorsan kórházba vitték, már sokkal jobban van, és nincs akadálya annak hogy gyorsan teljesen felépüljön- tehát a biztosító személyzet még így is idejében közbe tudott lépni.

Meg kell jegyezzem, csak kívülállóként ismerem a búvárkodásnak ezt a különleges műfaját, ezért véleményekre tudok hagyatkozni. Azt hiszem, egyértelmű, hogy a versenyzők ezekkel a mélymerülésekkel maguk vállalják a kockázatot. De ma már nem magányos dzsungelharcosként kell elindulni a mélybe, a versenyeken jól kialakult gyakorlata van a profi biztosításnak. És amikor egy világbajnokságról beszélünk, ahonnan élő víz alatti közvetítés is látható, mondani sem kell, még jobban oda kellene figyelni erre. 

Ez a szerencsésen végződött eset felhívta a figyelmet arra, hogy a szervezőknek többet kell tenniük ennek érdekében. A verseny második napját a baleset miatt felvetődött aggályok után törölték is. Természetesen a vélemények megoszlanak, mert azok a versenyzők, akik saját pénzükön utaztak el a számukra távoli helyszínre, szeretnének vízbe szállni, így akad, aki szerint megfelelőek voltak a biztonsági intézkedések, míg mások ezzel nem értenek egyet, mert nem akarnak semmilyen rekordért túl nagy kockázatot vállalni.

Azt gondolom, hogy nem árt a vita, mert ez rávilágít a problémákra, és a következő versenyeken még jobban koncentrálnak a biztonsági kérdésekre. A búvárok teljesítménye egyre javul, tehát értelemszerűen ehhez mérten kell fejlődni a biztosításnak is. Erre szükség is van, ha nem akarják, hogy a sportág körül negatív legyen a visszhang- sajnos a rossz hírek mindig előbb utat találnak a sajtóba. Én mindenesetre sokkal szívesebben adok hírt fantasztikus új csúcsokról, mint tragikus balesetekről...

0 Tovább

Szoborrombolók

A víz alatt is érvényesítik a vallási előírásokat a Maldiv-szigeteken.

Jason deCaires Taylor egyike lett a legismertebb művészeknek az utóbbi években. A szobrász különleges területre specializálta magát: víz alatti szobrai Mexikóban, Lanzarote mellett és több más ország vizeinek mélyén megtalálhatóak. Izgalmas, látványos alkotások ezek, amelyeket csak búvárok nézhetnek meg- és érkeznek is a vendégek ezekre a merülőhelyekre nagyon sokan.

Így aztán nem csoda, hogy sok helyről kap felkérést a művész. A világban bőven akad ország ahol szívesen fogadnák a búvárturistákat, akiket lenyűgöznek a víz alatti szobrok. Természetesen az alkotó igyekszik valamiféle üzenetet is közvetíteni, tehát nem csak egymás mellé dobált alkotásokról van szó, hanem a helyhez illeszkedő művekről.

A Maldív-szigeteken is szerettek volna saját deCaires Taylor-alkotással büszkélkedni, és a Coralarium nevű projekt el is készült. Ám váratlan fordulatot vettek az események, amikor az ország elnöke bejelentette, hogy a muszlim vallással összeegyeztethetlen az embereket is ábrázoló alkotás, így azok megsemmisítéséről döntöttek. Abdulla Yameen szerint nagy volt a felháborodás, amikor a helyiek látták, milyen alkotás került volna a tenger mélyére.

A művész természetesen nagyon elkeseredett, amikor látta, hogy a hatóságok gyakorlatilag szétverték az alkotást. DeCaires Taylor szerint folyamatosak voltak az egyeztetések, de ezek ellenére megtörtént a rombolás. Úgy vélte, a projekt üzenete az lett volna, hogy az emberek és a tenger élővilága függnek egymástól- s az alkotás egy új élőhelyet teremtett volna. Ám ebből most már semmi nem fog megvalósulni, legalábbis nem az ő szobrainak köszönhetően.

0 Tovább

Váratlan látogató

Mola molával találkoztak a búvárok Hawaii közelében.

Kurt Chambers rutinos szabadtüdős búvár és víz alatti fotós, és ezúttal különlegesen szerencsés volt. Épp merülgettek társával, amikor egy nagy halra figyeltek fel: először más fajra gondoltak, de aztán kiderült, egy mola mola (avagy naphal) úszott fel előttük a felszínre. Még soha nem láttak itt ilyet, ezért Kurt lelkesen fotózni kezdett, miközben az állat nem zavartatta magát.

A szakértők is azt mondják, igazán mázlisták voltak a búvárok. Az, hogy mola molák élnek a nyílt vízben, nagy mélységben Hawaii közelében, tudható volt. De nem nagyon jellemző, hogy az emberek szeme elé kerülnek a sekély vízben, így az, hogy Chambers Kona előtt találkozott vele, nagy mázli.

Nem csoda tehát, hogy a lehető legtöbb időt próbálták vele tölteni. Ez a példány nagyjából másfél méteres volt, de van 3 méteres mola mola is, ami így a legnagyobb csontos halnak számít, akár egy tonnát is nyomhat. Ezzel együtt viszont teljesen veszélytelenek, elsősorban apróbb élőlényekre vadásznak.

Sokan szeretnének velük merülni, ezért akár messzi helyekre is elutaznak- Balin például pont most van a mola mola-szezon. Kurt társa, Katie Pentz is nagyon szeretett volna látni egyet a víz alatt, de hogy ezért nem kell távoli országba repülni, elég odahaza kimenni a tengerre, arra nem számított. Így még nagyobb volt a találkozás miatti lelkesedése.

0 Tovább

Ujjak a cápa szájában

Egy szigonnyal vadászó búvárra támadt egy cápa a Bahamákon.

cápa

A 31 éves Maggie Ewing Bostonban él, de családjának van egy háza a Bahamákon is. Nem meglepő, hogy a hölgy igazi tengerimádó, sok időt tölt a vízben. Nem csak a merülésben rutinos, hanem a vadászatban is: szabadtüvővel búvárkodva szigonnyal lövi ki a halakat.

Az már régen ismert tény, hogy a szigonyos búvárok mindig nagyobb veszélyben vannak a vízben, hiszen a kilőtt halak vére, vergődése vonzza a ragadozókat. Maggie szétnézett, nincs-e a környéken cápa, ám egyet sem látott. Ezért amikor egy hal bukkant fel előtte, célba vette, és el is találta szigonyával, amit megpróbált magához húzni. Ám ekkor váratlanul, szinte a semmiből megjelent egy cápa, és odakapott a búvár kezéhez, amiben a szigony és rajta a hal volt. A cápa fogai komolyan megsebezték az ujjait, amik erősen vérezni kezdtek.

A búvár sikeresen ki tudott menni a vízből, és gyorsan érkezett a segítség. Mivel a keze komolyan megsérült, hazarepültek vele az Egyesült Államokba, és Floridában műtötték meg az orvosok. A beavatkozásnak köszönhetően meg tudták menteni az ujjait, de azt még nem lehet tudni, lesz-e valami következménye a sérüléseknek.

cápa

Maggie elmondása szerint a cápára nem haragszik, hiszen az állat csak ösztönösen cselekszik. Tisztában volt eddig is a szigonyos vadászat kockázataival, s tudja jól, hibázott, hiszen alapszabály, igyekezni kell a kilőtt halat távol tartani a kéztől, mert ha egy cápa megpróbálja ellopni a prédát, akkor könnyen megsérülhet maga a búvár is- mint ahogy ebben az esetben is történt.

A történtek ellenére sem tart a víztől a kórházba került búvár, sőt, amint jobban lesz, szeretne visszatérni a Bahamákra. Még a szigonyos vadászattal sem hagy fel, mert ez a szenvedélye- nem ez az egyetlen veszélyes kedvtelés a világon...

0 Tovább

Roncs kínai kincsekkel

Több száz éves hajót fedeztek fel portugál vizekben.

Újabb meghökkentő, izgalmas leletre bukkantak rá a tenger mélyén. Egy 1575 és 1625 között odaveszhetett hajó az, ami lázba hozta a helyi régészeket. Az expedíció vezetője, Jorge Freire máris az évtized felfedezéséről beszél.

A hajó rakományának nagyon értékes részeit képezik kínai porcelán tárgyak, amik a Ming-dinasztia vége felé készültek. Találtak fűszereket, korabeli pénzt, bronz ágyút is. A régészek szerint valószínűleg Indiából tartott a hajó Lisszabonba, amikor Cascais közelében, végső úti céljától nem messze elsüllyedt. Szeptember elején találták meg a roncsot, alig 12 méteres mélységben, tehát nem támaszt nagy kihívást a roncs merülése. 

A feltárás természetesen folytatódik, hiszen a már kiemelt tárgyakon kívül még bőven lehetnek a mélyben különleges leletek. Az eddig megvizsgált kínai tárgyak kora jól meghatározható, így lehetett becslést adni a hajó elsüllyedésének időpontjára- de talán az is pontosan kiderülhet, melyik hajó volt ez.

Noha az "évtized felfedezése" szavakkal dobálózni nem mindig indokolt vagy jogos, azért érezhető, miért annyira izgatottak a portugál régészek. Ilyen sekélyben találni sok értékkel megrakott, nem kifosztott, kiváló állapotú roncsot nagyon komoly felfedezés. 

0 Tovább

Egy nap a folyó mélyén

Egy búvár 70 kilométert tett meg a Szent Lőrinc-folyóban.

Nathalie Lasselin rutinos búvár és filmes, sok expedícióval a háta mögött. A kanadai Nathalie ezúttal viszont nem messzire tervezett utazást, hanem Montrealtól Repentigny városáig akart eljutni a Szent Lőrinc-folyó felszíne alatt. 

Természetesen ekkora távolságot megtenni a víz alatt nem egyszerű feladat, főleg a kanadai viszonyok között. Meglehetősen komoly felszerelésigénye volt a merülésnek, a légzőkészülék mellett vitt magával kommunikációs eszközöket is a kapcsolattartáshoz. Komoly csapat is segítette a hosszú út során, amihez víz alatti vontatót használt. Nyolc híd alatt úszott át a 30 órás merülés során a folyó sűrűn lakott partja mentén.

Nathalie elmondása szerint nem csak egy öncélú rekordról volt szó. Búvárként eltöprengett rajta, milyen különös, hogy mennyi helyen merült már a nagyvilágban, miközben a hozzá legközelebb eső víz mélyét alig ismeri. Azt viszont tudni lehet, hogy a nagyvárosokat összekötő folyó feneke tele van hulladékkal, és szerette volna felhívni rá a figyelmet, hogy óvni, védeni kell a Szent Lőrinc-folyót, ami a térség fontos ivóvíz forrása.

A sikeres távolsági merülés után bennem óhatatlanul felmerült a kérdés, vajon mennyi szemetet, roncsot találna egy búvár, aki a mi Dunánkban úszna le ekkora távolságot? A mélyben talált bombákról sokan hallanak, de van ott még bőven más is. Nem csak a messzi óceánok szemétszigeteiről kell beszélnünk, hanem arról is, ami a hazai vizeinkben rejtőzik...

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog