Magányosan a tengeren

A hajóját elvesztő búvárnak persze hamarosan lett társasága, két cápa személyében.

A 68 esztendős Randy Fales már 35 éve merül, de állítólag még soha nem került hasonló helyzetbe: a felszínre emelkedéskor sehol nem látta a csónakot, benne a családtagjaival, ami őt várta volna. A rutinos búvár épp szigonnyal vadászott Florida partjaitól 17 mérföldre, amikor ebbe az igencsak veszélyes helyzetbe került.

Mint kiderült, valószínűleg annyi történt, hogy nem sikerült normális kikötési pontot rögzítenie amikor lemerült, így aztán a csónakban levő két lánya, az egyikük barátja illetve néhány unoka észre sem vette, hogy elsodródtak a zátonytól. Mivel messze voltak a parttól, így viszonyítási pont hiányában ez fel sem tűnik feltétlenül a gyakorlatlan hajósnak.

Fales elmondta, nem kapkodott és pánikolt. Abban bízott, hogy ezen a helyen nagy a hajóforgalom, és talán még az is eszébe jutott, hogy csak fél órát volt a víz alatt, talán a csónak sem sodródott messzire. Szóval volt esély rá, hogy valaki gyorsan észre fogja venni. Látott is egy csónakot, integetett, sípolt, de az horgonyt dobott egy mérföldre. Szóval úgy döntött, inkább maga próbál odáig elúszni.

Ekkor tűnt fel neki, hogy a víz alatt valaki követi: egy cápa úszott a mélyben, és igyekezett a közelében maradni. Sőt, egyszer még a lábához is hozzáért. Egy órája tempózott már, amikor egy újabb cápa csatlakozott az első ragadozóhoz. Nagyjából két méteresek lehettek, de azt látta, hogy nem a veszélyesebbnek számító tigriscápákról vagy nagy fehérekről volt szó. Bekapcsolt kamerája rögzítette is a cápákat.

Nem gondolt arra, hogy védekeznie kellene, szigonypuskájával sem akart lőni egyikre sem. Sokkal inkább az aggasztotta, hogy fáradni kezdett, görcsölt a lába.

Végül aztán felbukkant egy hajó, így Fales szerencsésen megúszta az esetet. Sikerült megtalálni a családot is a csónakban, akik akkor már erősen aggódtak, hiszen két óra messze túl hosszú volt a merülésre. Már a parti őrséget is riasztották, de szerencsére lefújhatták a mentőakciót. 

Előfordul időnként, hogy egy búvár magára marad a tengeren. Végződtek már ilyen esetek tragikusan, sokan viszont megússzák. Az Open Water című film óta viszont sokan úgy kezelik, ez egyenlő a halálos ítélettel- szerencsére ez nincs így. Mindenesetre a rutinos búvár a hanyag kikötés miatt csak magát okolhatja, ezután talán óvatosabb lesz. Mert Fales természetesen nem akasztja szögre a búvárfelszerelését: amint lehet, újból merülni szeretne.

0 Tovább
hirdetés

Egy búvármodell halála

Tragikus balesetről beszélnek Tajvanon: furcsa körülmények közt, sekély vízben került bajba egy fotómodell.

A 25 éves Olivia Ku modell és színésznő volt, Tajvanon jól ismert hírességnek számított. Az életvidám fiatal nő nagyon szerette a tengert, némi búvártapasztalattal is bírt. A baleset előtti napon például egy víz alatti szemétszedéshez csatlakozott, tehát nem volt számára szokatlan a merülés.

Olivia a Divepro nevű cég búváraival merült alá másnap, hogy néhány fotót készítsenek. Csak rövid ideig voltak a víz alatt első alkalommal, a következő merüléshez a modell egy sellőkosztümöt vett fel. Pár méteres vízben akartak dolgozni, és ekkor történt valami, amire még nincs magyarázat.

Gyakran fordul elő, hogy a modellek egy kép kedvéért kiveszik a szájukból a légzőautomatát vagy leveszik az egész búvárfelszerelést. Most is valami hasonló történt, ám Olivia váratlanul fuldokolni kezdett. Még nem tudni, hogy köhögési roham jött rá vagy véletlenül vizet nyelt, de ki kellett menteni a vízből. Hiába próbálták újraéleszteni, nem jártak sikerrel, a modell a kórházba szállítás után elhunyt.

A víz alatti modellkedés egyáltalán nem könnyű feladat. Azok, akiknek búvárfelszereléssel modellkednek, legalább van levegő, de nekik rutinosnak kell lenni, ügyelniük kell a szép tartásra, érteni kell a kézjelekből, oda kell figyelni, hova nézzenek és így tovább. Akik a levegő visszatartásával modellkednek, azoknak nyugodtnak kell maradni a víz alatt, és ilyen esetben szinte mindig van biztosító búvár, ha baj történne. 

Állítólag ennél a tajvani esetnél sem volt ez másként. Ennek a fényében érthetetlen, hogy fulladhatott meg a modell, miközben több búvár is volt körülötte, akik segíthettek volna. Persze lehet, a boncolás majd más okot is kiderít, ám jelen pillanatban mindenki csak találgat, hogy fordulhatott ez elő. A búvárcég nem nyilatkozik, érthetően nem akarnának olyat mondani, amivel saját magukat sodorják bajba. És talán ők maguk sem értik, mi okozta a balesetet.

Bármit is derít ki a vizsgálat, ez már a modell életét nem adja vissza. Viszont le lehet belőle vonni következtetéseket, hiszen ha gyakorlatlanság, rossz szervezés, egészségügyi gondok mind közrejátszhattak. Vagy esetleg egyszerűen csak sok dolog szerencsétlen összjátéka volt az ok. Az embernek ilyenkor érdemes arra gondolnia, merülés közben inkább ragaszkodjunk a biztonsághoz, óvatossághoz, még ha esetleg nem is sikerül megcsinálni azt a bizonyos álomfotót.

1 Tovább

Új leletek Caesareából

Mindig meglep, hogy egy rég ismert helyen is lehet újdonságokra bukkanni a víz alatt, ha valaki figyelmesen búvárkodik.

roncs

Az izraeli örökségvédelmi hivatal jelentette be hétfőn, hogy az utóbbi három évtized legnagyobb leletanyagára bukkantak Caesare ókori kikötőjének maradványai közelében. Két búvár talált rá véletlenül egy későrómai kereskedőhajó roncsára, ami nagyjából másfél évezrede süllyedhetett el.

A búvárok jelentése után a hivatal régészei tárták fel a lelőhelyet, ahol horgonyokat, pénzérméket és látványos bronszobrokat találtak. A homok kiváló állapotban őrizte meg ezeket, némelyikükről senki el nem hinné, hogy ennyi évet töltötte a tenger fenekén. A tárgyak között van Sol római napistent ábrázoló mécses, Luna holdistennő szobra, és egy afrikai rabszolgát ábrázoló is, emellett szobortöredékek is előkerültek. Edények darabjai is előkerültek, amikben egykor a legénység ivóvizét tárolhatták. 

roncs

Az előkerült érmék két császár időszakából származnak: Constantinus és Licinius uralkodása idején verték azokat. Előbbi a birodalom nyugati, míg a másik a keleti felét irányította. 

A hajó talán egy viharban került bajba, és a kikötő bejáratánál sodródott a sziklákra. A horgonyok elhelyezkedése alapján arra következtetnek, a legénység talán azokkal próbálta stabilizálni a helyzetüket, ám azok eltörhettek, ami a vihar erejét bizonyítja. 

roncs

A leleteket most kezelésbe vették, hogy ki lehessen azokat állítani. A tavaly év elején szintén véletlenül megtalált arany érméket már meg is tekinthetik a Caesarea területén található múzeumban a látogatók. Az is nagy feltűnést keltő eset volt, ugyanis Caesarea az egyik régen ismert ókori emlékhelye Izraelnek, ahol minden évben sok búvár fordul meg. Egyfajta víz alatti múzeum ez, mert be lehet tekinteni az ókori kikötőépítésbe. Ám úgy fest, van itt még feltárnivaló, szóval érdemes figyelmesen nézelődni...

roncs

0 Tovább

A történelem mélységei

Búvárok igazolták, hogy a régi elméletek Amerika benépesítéséről nem teljesen pontosak.

Az amerikai kontinens múltja mindig is izgatta az őskori történelemmel foglalkozókat. Úgy tartják, 12,000 évvel ezelőtt a jégkorszak idején keltek át Szibériából Alaszkába az első emberek szárazon. Ám nagyon úgy fest, évezredekkel korábban is érkeztek ide betelepülők, vízi úton. Érdekes módon ennek bizonyítékait a víz alatt kell keresni.

Floriában az Aucilla folyó egyik víznyelőjében keresik a nyomokat. A kutatók egy roppant különleges, igazán ritkának számító lelőhelyre akadtak odalenn, egy 14,550 éves vadászhelyre, ahol kőeszközök, a lemészárolt masztodon maradványa mellett még a vadászokat segítő kutyafélék jelenlétére utaló dolgok is voltak. 

Ebből a korszakból alig találtak lelőhelyet a régészek az amerikai kontinensen: Oregon államban a Paisley Caves és Chilében a Monte Verde számít ezek közé. Az Egyesült Államok délkeleti részén pedig ez az egyetlen ilyen régi lelőhely, ami a jégkorszak előtt ide érkezett emberek jelenlétét bizonyítja. Mivel nem lehetett száraz lábbal átkelni Európából, vélhetően Ázsiából jöttek hajóval.

A masztodon csontjai is árulkodóak. Azt nem lehet bizonyítani, hogy az emberek ejtették el, lehet, hogy holtan találták, és utána darabolták fel. De a csontokon egyértelműen látszik az, hogy a lelőhelyen talált kőeszközökkel estik neki a tetemnek. Az üledék vizsgálata szerint a most nagy mélységben levő rész egykor tó volt, ahova gyakran jártak az állatok, illetve az őket követő emberek. A tudósok úgy vélik, hogy az első amerikaiak ügyes vadászok voltak, sikeresen figyelték meg, merre vándorol a préda, sőt, talán még kutyáik is voltak. Az egykori tó azért kerülhetett mélyre, mert a jégkorszak után megemelkedő vízszint ellepte.

Az önmagában is érdekes, hogy a masztodonok és az emberek két évezreden át egymás mellett éltek az amerikai kontinensen. Eddig ezt csak sejtették, de igazolni csak most sikerült. A különböző rétegekből (és korszakokból) származó üledékmintákat elemezték, és azt találták, hogy a masztodonok ürülékének nyomai nagyjából 12,600 évvel ezelőtt tűntek el, tehát sokkal a vadászat időpontja után. Tehát a nagytestű emlősök kihalása nem egyik pillanatról a másikra következett be.

A víz alatti ásatások a víznyelőben hasonlóan működnek, mint a normál régészeti feltárások. Óvatosan, rétegről rétegre haladnak, külön gyűjtik az üledékmintákat, amelyeket utána elemeznek. A munka nem egyszerű, mert a folyó mélyén sötétség uralkodik, lámpa nélkül a búvárok nem is látnának semmit. Nagyon precízen, lézerrel határozzák meg minden lelet pontos helyét, mert ennek is jelentősége van a datáláskor.

Érdekesség, hogy tulajdonképpen már három évtizede nyilvánosságra lehetett volna hozni az izgalmas felfedezéseket. Egy búvár, Buddy Page akkor találta meg a lelőhelyet, amelyekről értesítette a paleontológusokat. Ők meg is találták az eszközöket, néhány masztodon csontot, és sikeresen meg is határozták a 14,550 éves korukat. Ám a tudományos közösség akkor még nem fogadta el azt az elméletet, hogy Clovis-emberek bering-tengeri átkelése előtt éltek emberek a kontinensen. Mára viszont a szaporodó, korábbról származó leleteknek köszönhetően át kell írni a történelemkönyveket. 

2 Tovább

Sikeres aranyvadászat

Brit vizekben talált egy szép nagy aranyrögöt egy búvár.

Sok helyen kutatnak arany után a világ minden pontján, így a tengerben is. A légzőkészülékes aranyásók munkája meglehetősen monoton, és szó nincs gyors sikerről és meggazdagodásról: Vince Thurkettle már hét éve merült rendszeresen Moelfre falu környékén, amikor ráakadt a 91 grammos, kisebb tojás méretű aranyrögre.

Pedig nem csak ötletszerűen választotta ki a helyet. Itt, a Wales-hez tartozó Anglesey északi részén süllyedt el a Royal Charter nevű hajó 1859. október 26-án. Olyan vihar tombolt akkor a tengeren, hogy állítólag 200 hajó veszett oda. A Royal Charter fedélzetén sok aranyásó is utazott, akik Ausztráliából tartottak Liverpoolba, az évek alatt összekuporgatott zsákmányukkal együtt. Ám azon a végzetes napon sokan vesztek oda, a becslések szerint 450 ember tűnt el örökre a legénység tagjai és az utazók közül. Ez minden idők legsúlyosabb hajókatasztrófája volt Wales vizeiben.

A sok-sok arany miatt pedig szintén egyedinek számít a helyszín. Akár 120 millió fontos érték is a víz mélyére kerülhetett, így nyilván érdeklődtek a kincsvadászok is. A legnagyobb sikert viszont Thurklettle könyvelhette el, aki ugyan csak apró szemcsékre számított, mégis alig 5 méteres mélységben, a roncstól 40 méterre talált egy méretes aranyrögöt.

Noha még 2012-ben megtalálta azt, idáig nem volt nyilvános a lelet ténye, mert meg akarták előzni, hogy boldog-boldogtalan lemerüljön az aljzatot túrni. Thurklettle mostanra végzett a hely átfésülésével, így már el lehetett árulni, milyen különlegesen értékes dologra bukkant. Elmondása szerint egy szép napon merült alá, amikor a napsugarak megcsillantak az aranyrögön. Amikor felemelte, akkor érezte, milyen nehéz.

Thurklettle most hatvan esztendős, de már huszonéves kora óta foglalkozik kincskereséssel. Egy ideje már főállásként foglalkozik ezzel, a víz alatt két évtizede keres aranyat. Noha a világ több pontján kutakodott már, kedvenc helye az Egyesült Királyság és Írország. Ehhez mérhető felfedezése még nem volt, hiszen brit területen az eddigi legnagyobb aranyrög 59 grammos volt csupán. 

A profi és szabálykövető kincskereső bejelentette az aranyrög megtalálását, ami a roncs tulajdonosát, a kormányzatot illeti meg. A leletet vélhetően múzeumban állítják majd ki, de Thurklettle munkáját is pénzjutalommal honorálják majd.

0 Tovább

Egy cápaimádó nagy kalandja

A 22 esztendős, csinos Madison Stewart, becenevén Shark Girl ismert arca a cápák védelméért küzdő mozgalomnak. Ez már csak ilyen világ, megfelelő emberekkel még a környezetvédelem is jobban eladható.

cápa

cápa

Ám Madison legalább nem csak beszél a cápákról, valóban szereti őket, sokat merül velük. És amikor eljuthatott a Bahamákra, ami jelenleg a cápás búvárkodás fellegvára, lelkesen úszott még a hatalmas tigriscápákkal is. Az erről készült pedig bejárják a világot- meglehet, a cápákra nem fog mindenki felfigyelni, Madisonra viszont biztosan...

cápa

cápa

cápa

cápa

cápa

cápa

cápa

cápa

0 Tovább

Búváresküvő a Bahamákon

Különleges eseményre várják a házasulókat: a kalandvágyó párok a Karib-tenger mélyén egy világrekord keretén belül kelhetnek egybe.

Manapság már mindenféle búváros csúcsról hírt adnak. Vannak ezek közt nagy teljesítmények és nagy hülyeségek is. Az egyik speciális műfaj a minél több búvárt egyszerre megmozgató esemény, és ilyenből már olyat is szerveztek, amikor tömeges víz alatti esküvőre került sor.

Az első ilyen rekordot Trangban állították fel Thaiföldön még 2000-ben, akkor 24 pár kelt egybe a tenger mélyén. Azóta Valentin-napon minden évben hasonló rendezvényre kerül sor. Ám a Bahamákon elirigyelték ezt a rekordot, és 2017-ben ugyanezen a napon csúcsot szeretnének dönteni, amihez 50 jegyespár kellene. 

Az In Deep Love elnevezést kapott tömeges esküvőre természetesen a családtagokat és a barátokat is hozhatnák a búvárok, és aki nem víz alatt nézné a történéseket, azok számára élő közvetítést szerveznének. 

Természetesen ez egy olyan rekord, amihez nem elég a lelkesedés és a jelenlét: külön házassági csomagokat árulnak majd, aminek része lesz a nászút is, az ország valamelyik szigetén. Vélhetően nem lesz olcsó mulatság, főleg akkor, ha sok rokon kísérné el a szerelmes búvárokat. Szóval a nemes rekorddöntési szándék nagyon is kézzelfogható bevételnöveléssel járhat- a helyiek számára ez vélhetően legalább olyan fontos, mint hogy bekerüljenek a Guiness könyvbe.

0 Tovább

Haldokló tenger

Vietnamban az elmúlt hónapban tömeges halpusztulást figyeltek meg a Quang Binh tartományban. Az ökológiai katasztrófa okát még nem derítették ki, de a búvárok némelyike arról mesélt, hogy a felszín alatt is tragikus a helyzet.

Ezért egy helyi újságíró csatlakozott egy halászhajó legénységéhez, aminek két búvára a parttól három mérföldre lemerült, felmérni, mi a helyzet. Fél óra múlva a búvárok a felszínre emelkedtek, néhány furcsa színű korallt és elpusztult tengeri uborkát és kagylót hozva magukkal. 

Mint elmondták, a tenger zavaros, és nagyon furcsa szaga van, vélhetően az oszladozó haltetemek miatt. A merülés után a búvárok azonnal lemosakodtak édesvízzel- normál esetben ilyet nem csinálnak, de féltek attól, hogy most valami mérgező anyag van a vízben, ami őket is megbetegítheti. Állítólag a közelmúltban egy búvár súlyos állapotban került kórházba miután a víz alatt dolgozott, most tehát mindenki óvatosabb.

A halászok hálóiba mostanában semmi nem kerül, de ez talán nem is baj, mert vélhetően keveseknek lenne gusztusa a beteg, fertőzött zsákmányhoz. Quang Binh egykor gazdag élővilágú tengere most a szó szoros értelmében haldoklik.

Csak a partra száz tonnányi élettelen halat mosott ki a víz, és hogy mennyi lehet a felszín alatt, megbecsülni sem lehet. A legrosszabb az, hogy az okot nem ismerik: úgy vélik, a tajvani tulajdonú Formosa vállalat üzemének közvetlenül a tengerbe ömlő szennyvize okozta a pusztítást, de ők állítják, a vizet megtisztítják mielőtt a tengerbe engednék. Mindenesetre hamar válaszokat szeretnének a vietnamiak, hogy máshol ne ismétlődhessen meg a katasztrófa, illetve hogy a mostani pusztulás után célzottan indulhasson meg a kármentesítés.

Sajnos nem lehet kizárni hogy történik még hasonló azokban a szegény országokban, ahol jóval rugalmasabban kezelik a környezetvédelmi engedélyek kiadását, csak jöjjenek a külföldi ipari üzemek. Aztán hosszú távon mégis nagy árat fizetnek a befektetők "áldásos" tevékenységének köszönhetően.

0 Tovább

A búvárfilmezés veszélyes üzem

David Attenborough víz alatti kalandjairól mesélt egy munkatársa, a híres természetfilmes 90. születésnapja kapcsán.

híresség

Az ismeretterjesztő filmezés élő legendája, David Attenborough már hat évtizede járja a világot. Egzotikus országok, különleges állatok, megannyi izgalmas kaland- nem meglepő, hogy van mit mesélnie munkásságáról. Ezúttal azonban egy rendező, Alastair Fothergill említett egy-két hajmeresztő pillanatot.

Attenborough a filmek házigazdájaként mindig testközelbe került az állatokkal, melyek között akadtak veszélyesek is. Egy alkalommal arra készültek, hogy a víz alatt forgatnak majd elektromos angolnákkal Brazíliákkal, és a már akkor sem fiatal Attenborough ráállt erre. Pedig nem voltak maradéktalanul biztosak benne, hogy az áramütéstől megvédi majd a vékony búvárruha, és a kezdő rendező bízott benne, nem pont ő sodorja bele a legendát egy életveszélyes helyzetbe.

Ráadásként egy különleges búvársisakot akartak kipróbálni, ami egy hatalmas gömbre hasonlított, és ebben Attenborough élőben a víz alól tudta volna narrálni a találkozást. Ám ezt csak a forgatás előtt közvetlenül kapták meg. Úgy vélték, jó lenne először a brazíliai hotel medencéjében kipróbálni- Attenborough felvette, lemerült, aztán fel is rúgta magát, mert már félig tele volt vízzel. A búvárok próbálták elmagyarázni, hogy ebben máshogy kell lélegezni. Újabb merülés, megint telement vízzel, és ekkor valaki más vette fel, hogy megmutassa, hogyan kell használni. Nos, ezúttal is csak másodpercekig lehetett vele víz alatt maradni, mert a sisakban majdnem megfulladt a búvár. 

Kiderült, hogy nem Attenborough volt a béna, hanem a felszereléssel akadt valami gond. Amikor éjszaka benyitott a rendező szobájába az idős természetfilmes, az a millió alkatrészre szétszedett sisak romjai felett ült és tört franciasággal próbált egyeztetni a sisak gyártójával, mi lehetett a gond. A végeredmény- elmaradt a merülés az elektromos angolnákkal, és ez talán végül jobb is lett így.

Ám Fothergill azért reménykedett benne, egyszer még hasznát veszik a búvársisaknak. Egy delfines merülés során öltötte fel Attenborough, ezúttal nem is volt semmi gond a működésével. Jöttek a delfinek is, de a kíváncsi állatok nem nagyon maradtak sokáig a búvárral, mert az túl lassan mozgott a nehéz és órmótlan sisakban.

híresség

Visszatértek hát a hagyományos búvárfelszereléshez, és minden jól is ment, remek felvételeket készítettek a delfinekkel. Egy merülés során a terv az volt, hogy Attenborough a felszínre bukkan, kiveszi a szájából a légzőkészüléket, és úgy mondja el a szövegét. 

Ám egy erős hullám a búvárhajó alá dobta őt, a feje erős ütést kapott, és a stáb hirtelen azt látta, a tenger felszíne elszíneződik a vértől. Attenborough elvesztette az eszméletét, de aztán kiderült nincs nagy baj, és ő sem foglalkozott sokat a balesettel. 

Sok más alkalommal kiderült, hogy a természetfilmezés iránt alázattal viseltető Attenborough bátran bevállal nehéz szituációkat, amiket mindig szerencsésen megúszott. A leghíresebb víz alatti ismeretterjesztők egyike, a Blue Planet készítése idején már nem vett részt a forgatásokban, csak narrátorként működött közre, hiszen nem volt épp fiatal. De pár év múlva, a Frozen Planet forgatásakor a 84 esztendős filmes még bevállalt egy-egy utat a déli és az északi sarkra is. Ez az elkötelezettség is hozzájárult ahhoz, hogy élő legendává vált.

Az úttörő természetfilmesek voltak azok, akik lépésről lépésre tapasztaltak ki, hogyan és mennyit lehet bevállalni egy ismeretterjesztő műsor készítése során. No meg azt is ki kellett találni, hogyan kell egyensúlyozni azon a keskeny határmezsgény, aminél a dokumentumfilm még hiteles és tényszerű ám egyben érthető és szórakoztató. Attenborough-ék ebben is példát mutattak a követőikenk, kár, hogy mégsem sikerül túl sokaknak a BBC nyomába lépni.

0 Tovább

Nem annyira csendes világ

Jacques-Yves Cousteau legendás filmje óta sokan a csend világaként gondolnak a víz alatti univerzumra. A valóság az, hogy búvárkodás közben nagyon is hallunk mindenféle zajokat, zörejeket. Ezek egy részének semmi köze az élővilághoz: magából a légzőkészülékből távozó buborékok, elhúzó csónakok is lehetnek hangosak. Ám az állatok is sürögnek-forognak, és ha egy kicsit odafigyelünk, akkor hallhatjuk is a kis ollók csattogását, a papagájhalak korallőrlő harapását és így tovább. 

Egy rövidfilm vicces módon hangeffektusokkal kíséri a szenzációs felvételeket. Tényleg nagyon jók a képek, búvárként is rácsodálkoztam milyen közeli felvételeket készített a filmes. Ezek az állatok, rákok, csigák, halacskák a valóságban csak pár centisek vagy akár még annál is kisebbek, így még én magam sem látom őket merülés közben.

Megjegyzem, sok ismerőst láttam a filmben. Mint a leírásból kiderült, ez a páratlanul gazdag élővilág az indonéziai Bali szigetének egyik leghíresebb pontján él: a Tulamben falu előtti öbölben. Itt én magam is eltöltöttem már két hetet, és ezekből az állatokból szép számmal láttam is.

Csak kellett hozzá egy rutinos, jó helyismerettel rendelkező, profi helyi búvár, aki megtalálta ezeket az apróságokat. Mert sajnálatos módon elsőre végig úszkálva gond nélkül elmegyünk mellettük, egy árva csigára se bukkanunk rá. Pedig ott vannak, színesek, és mégis... 

Szóval a film még nekem is érdekes, azoknak pedig főleg az lehet, akik el se tudják képzelni, mi él arrafelé. Ezek a jószágok tényleg így néznek ki, szó nincs arról, hogy egy sci-fi kedvéért alkotott számítógépes grafika készítője álmodta volna meg ezeket a csodalényeket. Bámulatos dolgokat rajt a tenger- ennyi az egész.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

hirdetés

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog