Így (ne) dédelgess cápát

Egy ausztrál búvár kiváló kapcsolatba került egy ragadozóval.

cápa

Új-Dél-Wales Nobbys Beach nevű partszakaszán szokott merülgetni Rick Anderson. Már jól ismeri a helyet és annak lakóit- s azok között vannak olyan állatok, akik őt fogadják nagy örömmel. Egy hat láb hosszú nőstény Port Jackson cápa rendszeresen úszik oda hozzá egy kis simogatásért, Anderson már könnyen felismeri jellegzetességeiről.

cápa

Állítólag hét éve találkozott először a cápával, aki már eleinte is jól tűrte a búvár közelségét, aztán kifejezetten kereste a társaságát egy idő után. Anderson azt mondja, nem eteti az állatot, az egyszerűen csak jön és érdeklődik. Azok a búvárok, akik először látják, megdöbbennek a barátságos cápán, és a sok éve búvárkodó Anderson reméli, az ilyen találkozások sokakat győznek meg arról, hogy a cápák nem vérszomjas fenevadak.

cápa

Az egy másik kérdés búvárszemmel nézve, hogy a kezdőknek azt tanítják, a víz alatt semmihez ne érjenek hozzá. Én ehhez tartom magam mindmáig, nem fogdosok, nem simogatok víz alatti élőlényeket. És a rutinos búvárok példája ragadós lehet, ami nem jó. Szóval ilyenkor mindig érdemes elmondani: az, hogy valaki ilyesmit csinál, egyedi dolog, de azért senki ne csinálja utána. Ha közel jön egy állat, örüljünk neki, fotózzuk le, és hagyjuk békén. Így nem lesz baja se neki, se nekünk...

cápa

cápa

0 Tovább

Művészet a tenger mélyén

Átadták a víz alatti szoborparkot Lanzarote szigete mellett.

szobor

Vannak, akik szerint semmi helye nincs mesterséges létesítményeknek a tenger fenekén, hiszen a víz alatti világ maga a csoda. Ám sok helyen működnek jól a mesterséges zátonyok: új élőhelyet teremtenek, és nem utolsósorban szép pénzt hoznak, tehát egyre-másra születnek ezek.

szobor

A brit alkotó, Jason deCaires Taylor a víz alatti szobrok telepítésének legismertebb képviselője. Mexikóban, Granadán láthatóak alkotásai, ám mostanában hozzánk közelebb dolgozott egy monumentális projekten: a Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarotén kérték fel egy szoborpark megálmodására és telepítésére. Lanzarote különleges sziget, a víz felszíni látképet egy híres helyi művész, Cesar Manrique víziója határozza meg, s most a tengerben is egy alkotó kezébe került az irányítás- de értelemszerűen olyan helyen, ahol semmilyen természetes élőhelyet nem érint károsan a szobrok felállítása.

szobor

Hosszú időn át tartott a több száz szobor elkészítésével, elhelyezésével járó munka, amiről már korábban láthattunk képeket, de most befejezetté nyilvánították. A Lanzarotét vezető Pedro San Gines személyesen adta át idén januárban a Playa Blanca előtt levő Museo Atlantico nevű szoborparkot, aminek felkereséséhez természetesen búvárfelszerelés szükséges.

szobor

Az alkotások reflektálnak napjaink kihívásaira, van itt játszótér ahol öltönyös üzletemberek szórakoznak, menekültekkel teli csónak, fal felé tartó emberek, egymásra fektetett, életnagyságú emberszobrokból álló hatalmas kör. Bizonyára izgalmas lehet végigúszni ezt a különleges tárlatot, ami az évek alatt folyamatosan változni, módosulni fog, ahogy a tenger élővilága meghódítja magának ezt a területet.

0 Tovább

Egy tengeralattjáró utolsó merülése

Mesterséges zátony lehet egy kiszolgált búvárhajóból Floridában.

A USS Clagamore nevű tengeralattjárót még a második világháború idején kezdték építeni, ám pont akkor állították szolgálatba, amikor annak vége lett. Persze ez nem jelentette azt, hogy eljött a világbéke: a Balao-osztályú tengeralattjáró a Karib-tengeren majd a Földközi-tenger térségében őrjáratozott. 1963-ban jelentős átalakításon esetett át, a szolgálatból 1975-ben vonták ki.

A haditengerészet múzeumhajónak ajánlotta fel, és a hetvenes évek végétől Dél-Karolinában tekinthették meg a haditechnika iránt érdeklődők: a haditengerészeti múzeumban többek között a Yorktown repülőgéphordozó és a Laffey romboló társaságában horgonyzott.

Ám az eltelt évtizedek nem múltak el nyomtalanul. A Clagamore állapota leromlott, a hajótestet teljesen meg kellene erősíteni ahhoz, hogy továbbra is múzeumhajóként üzemeltethessék. Ennek a költségei viszont hat millió dollárra rúgnak, ennyiért aligha éri meg egy kiszuperált tengeralattjáró felújítása- pláne, hogy az amerikai flotta kiszolgált hajóiból vélhetően szerezhetnek újabbat is.

El lehetne éppen adni ócskavasnak is a hajót, de Floridában tudnak jobbat: komoly tervek vannak az államban a búváturizmus felpörgetésére, több tucat hajó elsüllyesztésével akarnak új mesterséges zátonyokat kialakítani, és a Clagamore pont beleillik az elképzeléseikbe. Tengeralattjárót kevés helyen lehet merülni a világon, így aztán a víz alatti "flotta" érdekes darabja lehetne.

Palm Beach megye illetékesei egyhangú szavazással különítettek el egy millió dollárt a terv valóra váltására. A Clagamore-t Juno Beach közelében süllyesztenék el- de a teljes költségvetés négy millió dollár, hiszen teljesen meg kell tisztítani a hajótestet, és ez igen drága mulatság. A maradék három milliót magánforrásból szeretnék megszerezni, és erre van is esély. Hiába kerül sokba, az utóbbi évek tapasztalata az, a mesterséges zátonyok telepítése komoly bevételt hozott arrafelé, ahol izgalmas hajókat süllyesztettek el a búvárok számára.

Voltak ugyan, akik szerették volna a tengeralattjárót a felszínen kiállítani, továbbra is múzeumként üzemeltetni, de a floridaiak szerint egyfajta víz alatti emlékhelyként sokkal több esély van megőrizni, mint a felszínen. Ha aztán végül csak darabokra szedik és beolvasztják, az egykor büszke hajóból borotvapenge lett volna vagy más használati tárgy, így viszont ott nyugszik majd, ahol mindig is szolgált: a tenger mélyén.

A floridai horgászok éppen úgy üdvözlik a tervet, mint a búvárok, ugyanis a mesterséges zátonyok körül mindig sok a hal, és jó szabályozással a két csoport érdekei nem ütköznek egymással. A süllyesztés is komoly látványosságnak ígérkezik, és talán már idén nyáron meg is valósulhat.  

0 Tovább

Spongyabob elszabadul

A Nickelodeon a korallzátonyairól híres Fülöp-szigeteken építene víz alatti élményparkot.

A gondosan előregyártott kalandok korát éljük: a Disneyland alapítása óta eltelt pár évtizedben egyre szaporodnak a csillogó-villogó, egy téma köré épített élményparkok, ahol gondosan megtervezett szórakozatásban lehet része azoknak, akik azt hajlandóak megfizetni. Vannak helyek, ahol más látványosság nem lévén, szeretnek ilyenben utazni- Dubaj például a Ferrari-élményparkkal mesélhetne erről.

De ahol az élővilág, a történelmi látnivalók vagy egyszerűen csak lélegzetelállítóan szép tengerpartok ott vannak, nehezen indokolható a gigantikus szórakoztatócentrumok létesítése. Tudjuk, ahol nincs strandbelépő, ott nem lehet megszednie magát a pancsolásból senkinek, ám garantálom, a szálláson, evésen-iváson és a programokon bőven van nyereség (amivel semmi gondom nincs, csak a tény kedvéért rögzítem). Viszont egy olyan mesterkélt világ, aminek a felépítéséért előbb rombolni kell, a több bevétellel együtt is hosszabb távon kárt okoz.

A Nickelodeon, aminek legismertebb karaktere Spongyabob, mégis ilyen tervet álmodott meg. A hoteleket, élményparkot tartalmazó komplexum laza 400 hektáron terülne el Palawan szigeten, a víz alá is benyúlva. Az ígéret szerint a rajongók természetes(?) közegükben találkozhatnának kedvenc mesefiguráikkal.

Én elmondhatom, láttam már ezt-azt a tengerben. Rozsdás Rákolló nincs odalenn, viszont van milliónyi más dolog, ami valóban él. Szerintem nyugodtan hagyjuk meg a határvonalat a szórakoztató fikció és az izgalmas valódi élővilág közt. Itt van egy kép Palawanról, biztosan azt szeretnénk, hogy felhúzzanak ide egy pár gigahotelt, a víz alá meg csicsás integető műanyagfigurákat, némi korallzátony lerombolása árán?

Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy az elsősorban szép tengerpartjai miatt népszerű Fülöp-szigetek vonzerejének egy csicsagyár tenne jót. Persze, lehetne mindennap zombishow-t tartani a Vatikánban, csak éppen minek? 

Mindenesetre a környezetvédők természetesen felháborodtak. És úgy gondolom, nem is lenne jó üzenete a Spongyabob-rajongó gyerekeknek se, hogy a pénz kedvéért bármi lerombolható, megváltoztatható következmény nélkül. A végén még epizódok születnek arról, hogy Spongyabob és haverjai hogy dózerolják le a zátonyokat, és tőzsdei befektetéseik értékei az egekbe szökik és mindenki boldog (az elpuszított élőlényeket kivéve, de róluk már nem kell beszélni). Miközben meg pont azokkal a problémákkal szembesülünk a világban, hogy ez nagyon nem így működik.

Hiába ígérik, semmiféle környezetkárosítással nem jár a gigaprojekt, őszintén szólva ki hiszi ezt el? És ha az időnként korrupt helyi szervek által kiszabott alibibírságok is bele vannak kalkulálva a költségvetésbe? Láttunk már ilyet. Szóval én nagyon szkeptikus vagyok. És nagyjából száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a Nickelodeon talál majd másik helyet, ahol messze nem lesz annyira problémás valami tenger alatti vidámpark kialakítása, és akkor mindenki elégedett lehet...

0 Tovább

A búvárfotózás csúcsa

Elképesztően jó és meghökkentő képeket díjaztak az Ocean Art 2016 víz alatti fotós versenyen.

fotó

Hosszú évek óta követem a hazai és nemzetközi búvárfotós megmérettetéseket. Egyrészt fotósként szeretnék ötletetek, trükköket ellesni, tanulni a jobbaktól, másrészt egyszerűen csak jó gyönyörködni a képekben.

fotó

fotó

fotó

fotó

Évről évre meg tudnak lepni valami váratlannak a versenyzők. Azon már rég túlléptünk, hogy egyszerűen csak szépen megörökítsenek valamit a víz alatti fotósok. Jelenleg trendi az, hogy nagyon különleges helyen dolgoznak a búvárok.

fotó

fotó

fotó

fotó

Szintén jellemző az, hogy jól ismert élőlényeket újszerű szemszögből mutatnak be, különleges megvilágításokat használnak. Sok az olyan kép is, ami szokatlan viselkedést mutat be- ezek azért születnek, mert egyre többen dolgoznak minőségi kamerával, mindig ott van a kezük ügyében, így sokkal nagyobb esély van megörökíteni egy izgalmas pillanatot.

fotó

fotó

fotó

fotó

És azt se hanyagoljuk el, ma már nagyon tudatosan dolgoznak a víz alatti fotósok is. Ne higgyük, hogy véletlenül lehet készíteni ennyire kimunkált kompozíciókat: tudják, hogy állítsák a gépet, a vakukat, megvárják amíg az állat megfelelő pozícióba helyezkedik. (Mert a víz alatti fotózásban tanulunk is arról, melyik állat hogy viselkedik, mi várható tőle!) Olyan is akad, amikor modellel dolgozva előre kitalálnak egy látványos víz alatti jelenetet.

fotó

fotó

fotó

fotó

Szóval van miben gyönyörködni! Aki szeretné minden díjazott fotót megnézni, az Ocean Art oldalán a képek mellett megtalálhatja a készítők kommentárját is, amik szintén érdekesek.

fotó

fotó

fotó

fotó

0 Tovább

Merülés a jég alatt

A tundrát idéző hidegnek is tud örülni a búvárok egy része.

Az utóbbi napokban durván lehűlt a levegő. Ennek nyilván örülnek a téli sportok, elsősorban a korcsolya szerelmesei, hiszen a tavakon is sportolhatnak, ám meglepő módon a búvárok közül pár szintén szereti ezt az időjárást. A jég alá merülésnek több évtizedes hagyománya van, a fenti kép a Fortepanon található, és merész magyar búvárok láthatóak rajta- meg kell jegyezzem, többnyire olyan búvárruhában, ami a mai tipikus szárazruhákhoz képest vajmi kevés védelmet nyújt a csontfagyasztóan hideg víz ellen.

Jég alá merülni nyilván csak akkor lehet, ha kellően megvastagodik a jégpáncél és elbírja a búvárokat. Persze ez azzal is jár, hogy nem egyszerű léket vágni: régen fejszét használtak, ma már inkább motorosfűrészt. A sajátos hangulatát a körülmények adják meg a jég alá merülésnek, a hideg, a készülődés, a biztosító kötél rögzítése és így tovább.

Az utóbbi pár évben nem igazán volt olyan hideg, hogy a tavaink kellően be legyenek fagyva ehhez. Az idén viszont nem lehetett akadálya a búvárkodásnak, láttam is pár képet búvár ismerősökről. A betett videók viszont nem hazai vizekben készültek, viszont a hangulat ugyanolyan, és remek képet adnak erről a különleges búvárélményről.

0 Tovább

Nagy fehér és cetcápa Floridában

Szokatlan cápafajokkal kerültek szembe búvárok a napokban.

Floridában nem ritka az, hogy cápa bukkan fel: a víz alatt is sokat látnak, de a felszín közelében ólálkodó ragadozók is okoznak időnként balesetet. Ám a délre eső állam melegebb vizeiben a sokkal hűvösebb környezetet kedvelő nagy fehér cápák szinte soha nem fordulnak elő.

Corey Embree rutinos búvár, Juno Beach közelében merült egy búvárcsapattal, olyan helyen, ahol gyakoriak a citromcápák. Ezekből egyet sem láttak, ám helyettük egy négyméteres nagy fehér bukkant el a kékségből- egymaga kitett egy csapatnyit a kisebbekből.

Évente maximum egy-két alkalommal látnak ilyen ragadozót Floridában. A szakemberek szerint vélhetően a több táplálék reményében jutott el ennyire délre a nagy fehér- az, hogy a búvárok találkoztak vele, pusztán a szerencse (ijedősebbeknek balszerencse...) kérdése volt.

A jó helyen és jó időben levő búvárok nagyjából 30 méteres mélységben látták az állatot, ami egyáltalán nem volt agresszív: lassan, nyugodtan körbeúszta párszor a csapatot, aztán továbbállt. Embree szerint meglehet, csak megnézte az embereket a cápa, mert még nem látott egy ilyen fura szerzetet se- ő is kíváncsi volt, pont úgy, mint a búvárok.

Nagyjából ugyanakkor az állam másik pontján Ben Rother egy nagyobb búvárcsoport tagjaiként egy másik szokatlan találkozást élhetett meg. A 29 esztendős hallgató a tenger szerelmese, és épp arra spórolt, hogy Mexikóba vagy Belize-be utazva cetcápával merülhessen, amikor kikapcsolódásként elugrott Floridába egy kicsit búvárkodni. 

Jupiler közeléből indult el a hajó, és a téli hónapokban errefelé szokásos citrum- és bikacápákra számítottak. Ám egy azoknál sokkal nagy cápa bukkant fel: egy közel 10 méteres cétcápa. Szerencsére ezek a szelíd óriások teljesen veszélytelenek, soha nem támadnak emberre. Így aztán hiába jóval nagyobbak mint a nagy fehérek, mégis sokkal kevésbé ijesztőek.

Rother és társai számára ez olyan volt, mint egy megvalósult álom, igazi víz alatti csoda: a jellemzően gyorsan úszó cetcápa ezúttal békésen, nyugodtan táplálkozott a planktonokban gazdag vízben. Így aztán a búvárok viszonylag hosszan élvezhették a találkozást. A videón látható,  milyen elképesztő közelségbe kerültek a búvárok a cápához, hihetetlen élmény lehetett. A cápaszakértő szerint a cetcápa felbukkanása sem kis meglepetés a floridai vizekben- úgy látszik, ez az időszak meghozta a búvárok szerencséjét.

0 Tovább

A szigonypuska nem játék

Szerencsésen végződött egy bizarr baleset: fejbe lőtte magát egy búvár.

baleset

A szigonyozással van egy olyan apró problémám, hogy nem csak a halakra veszélyes a vadászat. Volt már rá példa, hogy zavaros vízben a társát lőtte meg egy búvár, és az sem szokatlan, amikor valaki magát sebesíti meg.

Az eset állítólag a Bahamákon történt, amikor a vadászni induló férfi saját magát lőtte meg. Bevallom őszintén, elképzelni sem tudom, hogy történt az egész, vagy mi volt a fickó elképzelése, amikor saját feje felé fordította a szigonypuskát- a lényeg látható, a szigony átment a fején, de állítólag nagy baja nem lett. (És talán még a piercing költségein is spórolt, ha valaha ilyesmire vágyott.)

baleset

További kommentárt nem is fűznék a képekhez, én a továbbiakban se tervezem a víz alatti vadászatot. Meghagyom ezt a nálam bátrabbaknak és bolondabbaknak...

0 Tovább

A legveszélyesebb búvármunkák

Fura lista jelent meg a Cracked oldalán, ahol néhány durva melót szedtek össze, és párnak közülük van köze a búvárkodáshoz. Tényleg olyan kemény atomerőműben vagy golfpályák tavaiban merülni?

Előrebocsátom, ezeknek a dolgoknak a többségéről én is csak hallottam, sose űztem ilyesmit. De azért kicsivel jobb a rálátásom, ezért engedem meg magamnak az okoskodást.

A golflabdák keresése például elég sajátos búvármunka. Hihetetlen, de a bénázó játékosoknak köszönhetően ez tényleg jó üzlet, szép pénzeket is lehet vele keresni, ha egy népszerű pálya tavában dolgozik valaki. Az viszont tény, a környezet nem ideális: a látótávolság általában gyatra, a jellemzően egyedül dolgozó búvárok elakadhatnak, rosszullét esetén sem segít rajtuk senki. És például Floridában "apró" kellemetlenségnek számít az, hogy alligátorok költöznek be némelyik tóba- nem lehet vidám élmény, amikor váratlanul egy ijesztő fogsor vicsorog a búvárra. Azt kell mondjam, a golflabdakeresés tényleg elég veszélyes meló, nem egyszer olvastam már végzetes balesetről.

A barlangi búvárokat is említi a felsorolás. Nos itt azért már érdemes megállni: sok barlangban merülő ember nem dolgozik, hanem kifejezetten a különleges élményért búvárkodik. Közülük is vannak, akik egészen hosszú barlangrendszerekben hajtanak végre különleges merüléseket, de ez azért akkor sem olyan meló, mint az útkaparás- ők finanszíroznak maguknak mindent. Hogy veszélyes-e? A barlangi búvárkodásnak mára azért elég jól kialakított szabályrendszere van, remek felszerelésekkel.

A balesetek egy jelentős részében egyszerűen arról van szó, hogy a merülésre felkészületlen búvárok tévednek el, máskor egészségügyi ok áll a háttérben. Aki már annyira profi, hogy hivatásként űzi a zárt téri búvárkodást, mert merülést vezet vagy fosszíliákat gyűjt, az bőven birtokában van a szükséges tudásnak- nem is ők vannak nagy veszélyben, hanem a képzetlen, de vakmerő búvárok. Ők viszont nem csak barlangban, hanem bárhol máshol bajba kerülhetnek...

A cápás akváriumokat takarító búvárok munkáját a veszélyesek közé sorolják. Hát, megvallom őszintén, ilyen helyen bekövetkezett balesetekről sokkal ritkábban hallottam. Amikor előfordult, akkor például valamiért befogni szándékozott cápa sebesített meg valakit (nem halálosan). Az, hogy csak úgy odamenjen a búvárhoz egy ragadozó a vendégek szeme láttára és elkezdje harapni, talán még soha nem fordult elő... Pláne hogy az akváriumokban csak pár cápafaj tartható, ezek pedig jellemzően nem veszélyesek.

Az atomerőművek medencéiben merülés kétségkívül durván hangzik. De azért ne feledjük, ezek iszonyúan ellenőrzött körülmények között zajló búvármunkák, ezer szabállyal, profi búvárokkal. A kockázatok, például a sugárzásveszély nyilvánvalóak egy atomerőműben, de sokak számára így is vonzóbb itt melózni, mint a nyílt tengeri olajfúró-tornyokon, meglehetősen zord körülmények közt, és még jól is fizet.

Ha már a durva búvármunkák is bekerültek a válogatásba, a szaturációs merüléseket simán odatenném. Azok a roppant jól kereső búvárok, akik ilyesmit bevállalnak, heteken át élnek nagy nyomás alatt egy kis kamrában, és eközben mennek ki dolgozni a víz alá akár száz méternél is nagyobb mélységben. Ha valakivel valami történik, nem nagyon van gyors segítség. Természetesen bírni kell a hosszú időn át történő be- és összezártságot is. 

Aztán említhetnénk még a rázós merülések között az aknakereső búvárok feladatait, meg úgy egyáltalán a katonai búvárkodást magát, ami komoly kihívást támaszt mindenki elé. Az olyan munkákhoz is nagy lelkierő kell, amikor vízbe veszett embereket kell megkeresni a búvárnak, időnként például télen, jég alatt.

Szóval vannak veszélyes víz alatti munkahelyek, vannak kockázatos merülések. De sok más területen is leselkednek veszélyek az emberre- a búvárkodásban viszont ezzel általában jobban tisztában vannak a munkavégzők. Ahol nem, ott sajnos több a súlyos baleset: az ipari vagy egyéb munkabúvárkodást a fejlett országokban űzik profi, biztonságos felszereléssel, máshol erre nem költenek annyit. Persze arrafelé lazábban veszik a biztonsági szabályokat építkezéseken, hajózásban és más helyeken is, ezért egyébként is több a tragédia. 

Szóval általában a kockázatok ismertek, kezelhetőek. A veszélyt gyakran az emberi tényező jelenti: az oda nem figyelés, a felkészületlenség. Ezen túl is bekövetkezhet mindig valami váratlan, és nyilván a kockázatok (no meg a speciális szakértelem) miatt kell jobban megfizetni az ilyen munkát végzőket, ám felkészüléssel lényegesen javíthatóak az esélyek.

0 Tovább

A harcsa az év hala

A hagyományos szavazáson a bajszos óriások lettek a nyerők.

édesvíz

A Magyar Haltani Társaság már évek óta megszavaztatja a látogatókat, melyik hal legyen az év hala. Ebben az évben a három jelölt közül a harcsa kapta a legtöbb voksot, így aztán ennek örömére pár szót lehet szólni ezekről a különleges és jellegzetes állatokról.

A Silurus glanis latin nevű harcsa egész nagyra is megnőhet: fogtak már ki belőle 2,5 méteres példányt, a rekordtömegű pedig 112 kilós volt. Falánk ragadozó, mindenféle halra, akár saját fajtársaira is vadászik, de a puhatestűeket sem veti meg, sőt, akár a vízen úszó madarakat is elkapja. Gyakorlatilag mindenfelé előfordul Magyarországon, nagyobb folyóinkban éppen úgy, mint a Balaton mellett több tavunkban is. Hosszú életű állatok, ezért nőhetnek meg ekkorára- régen állítólag kétszáz kiló feletti példányokat is kifogtak.

Búvárként a hazai édesvizekben nem nagyon találkozunk méretesebb halakkal. Megmondom őszintén, miközben nagyon izgalmas harcsával merülni, azért az esetenként csak 2-3 méteres látótávolságú vizekben a közelben felsejlő méretes körvonalak láttán az ember óhatatlanul óvatosabb. Mindenesetre a harcsák miatt (is) lehet kalandos akár a magyarországi merülgetés is.

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés