A fogász és a cápafog

Egy texasi fogorvos került túl közeli kapcsolatban egy bikacápával.

Dr Steve Cutbirth otthon jól ismert fogszakorvosnak számít, és sikeres szakemberként futja neki arra, hogy családjával a Bahamákon nyaraljon. A tengerimádó doki búvárkodni és szigonnyal halászni indult vejével és két kísérővel, amikor bajba került.

cápa

Épp egy nagyobb halat lőtt ki, és a csónak felé úszott a zsákmánnyal, amikor valami nagy sebeséggel nekiment. Cutbirth szerint az egész olyan volt, mintha egy gyorsvonat gázolta volna el. Ahogy a búvár megfordult, egy kétméteres bikacápa szájával találta magát szemben. Ugyan nézett már elég sok fogsort közelről, ez azért mégis kicsit szokatlan élmény volt a számára.

Ráadásul a bikacápa tolakodó páciens volt, újból és újból nekiment a búvárnak, aki próbált elrúgni magával és megütni. Végül a cápa sikeresen letépte a búvármaszkot, és Cutbirth fejét és lábát is megharapta, majd a búvárnak sikerült elszabadulnia. Egészen addig nem is tudta, mennyire komolyak a sérülései, amikor a hajóra mászva azt nem látta, minden csupa vér körülötte.

A rutinos búvár szerint a cápa nyilván csak a halra ment, ő meg egyszerűen útban volt- ennyivel intézte el a balesetet. Cutbirth sérüléseit ellátták, ő pedig még csak haza sem utazott, hiszen a nyaralás első napján történt a támadás. Úgy volt vele, ha már nem búvárkodhat, akkor majd játszik a gyerekekkel a tengerparton. 

cápa

A fogorvos egyébként már 25 éve merül a Bahamáknak ezen a részén, de még soha nem történt vele hasonló. Ám mint az köztudott, a szigonnyal vadászók mindig nagyobb veszélyben vannak- legközelebb talán inkább fényképezőgéppel megy halat cserkészni, nem szigonypuskával. Vagy esetleg továbbképezheti magát a sürgősségi ellátás területén...

0 Tovább

Mindenben a politika

Már egy búvárrekord sem szólhat csak az emberi teljesítményről.

Egy török búvár, Cem Karabay volt eddig is a leghosszabb tengeri merülés csúcstartója, mostantól pedig kereken hat napos teljesítménnyel lett ő a rekorder. Cem a víz alatt evett, ivott, aludt, még focizott és sakkozott is a mélyben.

Ám mint kiderült, az időpont kiválasztása volt a lényeges. Július 14-én merült alá, így július 20-re, Észak-Ciprus török megszállásának évfordulójára időzítette a rekord befejezését. A kizárólag Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság hivatalos képviselője is beszédett mondott Cem Karabay után, aki fáradt, de lelkes volt a sikeres merülést követően.

A helyszín választása is tudatos volt: Ciprus szigetének Yavuz Cikarma Beach nevű öble volt a merülés helyszíne, itt szálltak partra a török csapatok még 1974-ben. 

A török búvár rutinos csúcsjavító, 2009-ben, 2011-ben és 2015-ben sós vízben, 2011-ben medencében állított fel időtartam rekordot. A mostanit talán azért ruházta fel politikai üzenettel is, hogy valamivel különlegesebb legyen. Ám utólag persze van a merülésnek némi pikantériája, ha már politikáról beszélünk: a török búvár gyakorlatilag átmerülte a közelmúltbeli puccskísérletet. Lett volna meglepetés, ha a felszínre érve kiderül, szép dolog a rekord, csak most már új elnöknek kell ajánlania a nagy teljesítményt...

0 Tovább

Tengeri űrutazás

Nagyon egyszerű idegen galaxisokban játszódó filmet forgatni: egyszerűen csak fluoreszkáló fényt kibocsátó lámpával kell búvárkodni.

Ez még nekem is kimaradt az eddig merüléseim alatt, de egyszer be fogom szerezni ami szükséges, mert ilyennek még sose láttam a tengert. Persze, éjszaka eleve minden más, nem is szereti mindenki az éjszakai búvárkodást. De hogy ennyire különös hangulatú legyen, azért el tudja kápráztatni az embert.

Nem csak a korallok, bizonyos állatok is izgalmas neonfényben tündökölnek ha speciális lámpával világítjuk meg őket. Elég izgalmas, amikor egy cápának vagy akármilyen halnak a ragyogó mintázata látszik csak, a körvonala nem...

Nem tudom, hol és mikor próbálom ezt ki, de biztosan sor fog rá kerülni. Ez az érdekes videó is arról győzött meg, érdemes kísérletezni ezzel a különleges megvilágítással a víz alatt.

0 Tovább

Egy B-29 roncsa

Puerto Rico mellett merülhető egy 1945-ben lezuhant Superfortress.

A Boeing által kifejlesztett B-29 négymotoros nehézbombázó a kor csúcstechnikáját képviselte a második világháború idején. 1944 és 1960 között állt szolgálatban, leghíresebb bevetései minden kétséget kizáróan a Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombák célba juttatásai voltak. (Érdekesség, hogy a szovjetek aprólékosan lemásolták a véletlenül birtkokukba került B-29-eseket, ez lett a Tupoljev Tu-4.)

roncs

A 42-65287 sorozatszámú B-29 ugyanúgy Nebraskában épült, mint testvérgépe, az Enola Gay. A szinte még vadonatúj bombázóval legénysége az amerikaiak Puerto Ricón található bázisáról emelkedett fel gyakorló bevetésre 1945. május 31-én. Röviddel a felszállás után észlelte a kapitány, hogy a motorokban csökken az olajnyomás, hamarosan kettő le is állt. Megpróbáltak visszatérni a repülőtérre, de egy újabb motor esett ki, ezért a tengerre szálltak le. A kemény landolást követően a nagy hullámzás is nehézzé tette a 13 fős legénység menekülését. A gép két nagyobb darabra szakadt, a farok és a szárny külön süllyedt el. Noha perceken belül megérkeztek a mentőhajók, három főnek nyoma veszett a tengeren.

roncs

A roncsot évtizedekkel később fedezték fel, de a biztos azonosítás a farokrész hiányában meglehetősen nehéz. Az Aguadilla várostól nyugatra található maradványok közel negyven méteres mélységben vannak. Mivel a gép darabokban süllyedt el, csak egy nagyobb rész található egyben, de az pont a szárny a motorokkal, így van mit nézni- bár a mélység miatt nem igazán hosszú a merülés egy átlagos kedvtelési búvár felszereléssel.

0 Tovább

Túl zöld lett a Grüner See

Tavaly óta tilos búvárkodni a híresen szép ausztriai tóban- de a legutóbbi képek azt mutatják, ez egyáltalán nem javított a helyzeten.

A Grüner See roppant felkapott hely lett pár éve. Emlékszem, van annak több mint egy évtizede amikor én először elvetődtem Steiermarkba és merültem ott. A tó igazán lenyűgözött, a felszínen is fantasztikusan nézett ki, a víz alatti káprázatos látótávolság pedig hihetetlen volt. Igaz, a 6-7 fokos hőmérséklet is maradandó emlék, de ez nem akadályozott meg abban, hogy többször is visszatérjünk.

Hogy mikor lett a tó világhírű, arról vannak elméletek. A legtöbben a közösségi médiában nagyon népszerű színész, Ashton Kutcher egyik bejegyzését "vádolják" emiatt, de akármi volt az ok, a lényeg az, hogy megszaporodtak a látogatók. Búvárok is, egyszerű kirándulók is nagy számban érkeztek, busszal hozták az osztrák körúton levő kínai turistákat és így tovább.

Tavaly elégelték meg a dolgot a helyiek, környezetvédelmi korlátozásokat vezettek be. Nyilván a part mellett sétálókat nem lehetett kitiltani, ezért csak a vízben búvárkodókat, úszókat érintette a korlátozás: az idei szezonban már senki nem mehetett a vízbe. Nagy volt a reménykedés, hogy így sikerül majd az "eredeti" kékeszöld tó tisztaságát megőrizni.

Ezzel persze a legnagyobbat azok a helyiek vesztették, akik a turizmusból szép bevételre tettek szert. A buszos turisták ugyanis jönnek és mennek, esetleg isznak egy kávét a tó melletti fogadóban, de szoros programjuk mellett nincs másra idő, és természetesen nem egy eldugott kis faluban keresnek majd szállást. A búvárok voltak azok, akik 2-3 éjszakát a környéken töltöttek, ettek-ittak és így tovább. Nos, nekik többé nincs okuk Tragössbe menni, nem is érkeztek ebben az évben.

De legalább a tó, az lesz szép, gondolhatnánk! Hát, nem egészen... A Grüner See erősen kizöldült, ugyanis durván elalgásodott. Megmondom őszintén, nem is úgy néz ki, mint ahol én mostanában merülni szeretnék, tehát a tiltástól függetlenül sem búvárkodnék jelen állapotában a tóban. 

Vélhetően nem történt tragédia, megvan annak az oka, amiért egy ilyen tó sűrű "algalevessé" válik. Inkább csak arra hívja fel a figyelmet ez, hogy a természetvédelem egy kicsit összetettebb dolog annál, mint hogy egyetlen sima tiltással megoldhatnánk minden gondot. Nyilván vannak más tényezők, amik befolyásolják a helyzetet. Ami tény: a tó most nem szép, nem csalogató, a búvárok csalódottak és nemkülönben a turizmusból élő helyiek. Biztos, hogy lehetne valami értelmes megoldást találni, ami mindenkinek kedvezőbb- csak talán először egy valóban értelmes vizsgálattal kéne indítani, ami feltárja a problémák valós okát.

1 Tovább

Lányok a víz alatt

Július 16-ot nevezte ki egy búvárszervezet a női búvárok napjának. 

A PADI Women's Dive Day-nek nyilván megvan a maga marketingcélja, de végülis miért ne tehetnénk meg azt, hogy elmélkedjünk arról, mennyire népszerű a búvárkodás a nők körében. Saját tapasztalatommal kell indítani, mert elég sok túrán jártam már életemben: kétségtelenül egyre több lány merül. Voltak valamikor régen olyan utak, ahol nők csakis kísérőként jöttek, de most augusztusban például az augusztusi hajós szafarira jelentkezők közel fele hölgy- és mindegyikük búvár is.

A hőskorban persze minden más volt, főleg a nagyon széles körben ismert Cousteau-filmekre volt jellemző, hogy nők sose merültek bennük. Ugyan Hans Hass oldalán már ott volt felesége, Lotte, a Sea Hunt sorozatban is gyakran voltak búvárlányok Mike Nelson oldalán, mégis kicsit férfias kedvtelésnek volt elkönyvelve a merülés.

Amióta viszont a búvárkodás üzlet, mindenki tudja jól, minél szélesebb célcsoportot sikerül megszólítani, annál több a bevétel. Így aztán külön az időseknek, gyerekeknek is ajánlanak programot, és persze számítanak a nőkre is, akik ugyanúgy jól fizető vendégek, mint a férfiak. Sőt, kicsit talán fegyelmezettebbek is, nem nagyon mennek bele macsós felelőtlenségekbe.

Mert ha már feltétlenül különbségeket kell keresni nők és férfiak között a búvárkodás tekintetében, akkor általában azt figyeltem meg, a lányok között kevesebb a teljesítménybúvár. Eljönnek egy túrára, merülnek amennyi jólesik, nézelődnek, élvezik a víz alatti létet, aztán jut idő pihenésre, napozásra- és ha vannak még csajok a hajón, egy kis tereferére. Ha túl korán van a merülés, kihagyják, ha túl erősnek ítélik az áramlást, nem erőltetik.

És teljesen igazuk van- akkor búvárkodjon az ember, ha kedvét leli benne. Ez általánosságban is így van és adott konkrét merülésen is. Igazság szerint ha valaki azt szeretné, hogy több nő és többet merüljön, akkor arra kell odafigyeljen, ők is kedvük szerint búvárkodhassanak. Aki nem akar mélyre menni, aki egy sekély helyen, kényelmesen akar nézelődni, az megtehesse, ne kelljen követnie egy csoportot olyan helyzetbe, amiben nem érzi jól magát.

Elárulok egy titkot: férfiemberek is szoronghatnak ha valamivel szemben ellenérzéseik vannak, csak persze túl büszkék ezt elismerni. De a búvárkodás nem arról szól, hogy folyamatosan szorongjunk valami miatt- ez egy kedvtelés, ahol jól kell magunkat érezni. És egy jó túrán mindenki megtalálhatja azt a merülések során, ami érdekli: roncsokat, nyugodt fotózási lehetőséget vagy laza nézelődést.

Ha a csapatban levő búvárlányok megtapasztalják azt, hogy odafigyelnek az elképzeléseikre, elvárásaikra, akkor legközelebb is szívesen jönnek. Míg vannak, akik egy-egy túl veszélyesnek érzett merülés után inkább hagyják az egész búvárkodást, mert az maradt meg bennük, csak loholnak a pasik után, fáznak, aggódnak, nem látnak semmit. Ilyesmire nem ad ki pénzt az ember...

És ennek a helyzetnek a kezelése több lányt nyer meg a búvárkodásnak, mint hogy legyenek rózsaszín búvárcuccok. Persze, az sem árt, mert nyilván ők is szívesen vesznek fel olyasmit, ami tetszik nekik. De a világ legmenőbb felszerelésében is érezheti magát rosszul az ember, ha nem figyelnek rá oda.

Akadnak persze lányok, akik egy kicsivel sem ügyetlenebbek a fiúknál, sőt, vannak akik megbízhatóbban hajtanak végre egészen komoly merüléseket is. De nagy általánosságban (és ezt másfél évtized tapasztalata mondatja velem) mégis az volt a megfigyelésem, a többségük számára máshogy kell szép, izgalmas és biztonságos merüléseket szervezni, mint a férfi búvároknak. Ez pedig simán megoldható, ha megvan rá a szándék.

Szóval a női búvárok napján gondoljunk arra, hogyan tudjuk úgy szervezni a merüléseket, hogy azokat mindenki ugyanúgy élvezze, legyen akár nő, akár férfi, akár kicsi, akár idős. Többet ér az okos gondolkodás, mint pár frázis az egyenjogúságról meg a csajos életérzésről. És hosszú távon aztán mindenki nyer, mert a búvártúra közös élmény lesz mindannyiunk számára, nem pedig egyik vagy másik fél kizárólagos kikapcsolódása.

0 Tovább

Cápa az arcba

Még egy rutinos búvárt is meg tud lepni egy váratlan irányból érkező cápa.

cápa

Michael Dornellas profi búvárvideós, aki a Bahamák közelében levő Tiger Beachen készített felvételeket. Ez a hely arról ismert, hogy nagyon sok cápa bukkan fel errefelé, és testközelből lehet őket megörökíteni. Dornellas megtapasztalhatta, mennyire...

A palack nélkül merülő és épp részben magát videózó búvár felett köröző citromcápák közül az egyik 2-3 méteres példány váratlanul egészen közel úszott hozzá, olyannyira, hogy orrával nekiment a búvár maszkjának is. A maszk eltört, Dornellas pedig a felszínre úszott- ha nem annyira rutinos és pánikba esik, talán kellemetlenebb lett volna az ütközés következménye.

cápa

Így viszont megúszta az esetet, a cápa is villámgyorsan odébbállt, nem volt támadási szándéka. A citromcápáknak állítólag meglehetősen rossz a látása, így inkább vétlen balesetről lehetett szó, mint agresszióról. Mindenesetre elég kemény lehetett a cápa feje, hogy a búvármaszkot is tönkre tette- szerencsére a búváré hasonlóan kemény volt, ezért csak a maszk tört el...

Dornellast, aki elég sűrűn merülget ezekkel a cápákkal, nem különösebben rázta meg az eset: a felszínen megjavította a maszkot, aztán lemerült újra. Állítása szerint nem először mentek neki cápák a víz alatt, csak épp sose az arcának. Most már ilyen is volt, de meg még soha nem sérült.

0 Tovább

Végzetes vadászat

Nem csak a szó veszélyes fegyver: a szigonypuska is az...

Tragikus baleset történt pár napja Oroszországban. Egy Rjazany környékén élő férfit látogatott meg egy moszkvai barátja, aztán ahogy beszélgettek, váratlan ötletként felmerült, hogy menjenek el egy kis víz alatti vadászatra a közeli Oka folyóba.

baleset

Az Oka népszerű a szigonyosok körében, mert hatalmas harcsák élnek a mélyén. Természetesen mint minden folyóban, úgy itt sincs olyan látótávolság mint egy trópusi tengerben. A két orosz búvár ráadásul éjszaka ment a vízbe, amikor még kevesebbet látni. Ez sem szokatlan errefelé, gyakran vadásznak az éj leple alatt. (Az alábbi videók elég jól bemutatják, hogy is néz ez ki.)

A két búvár egyike, a házigazda a sötétben egy nagy sziluettet vett észre, gyorsan célzott és lőtt, mert azt hitte, kapitális harcsát lát. Valójában saját barátja úszott be elé, és túl pontos volt a lövés: a 27 éves moszkvai férfi nyakát találta el a szigony, aki szinte azonnal meghalt.

Az ilyen éjszakai szigonyozásnál létfontosságú, hogy ne lőjön valaki kapásból, mert ilyen tragédia történhet- meg kell bizonyosodni arról, mire emeli rá a szigonypuskát. Ráadásul a búvárnál lennie kellett volna erős lámpának is, aminek köszönhetően könnyű megkülönböztetni egy haltól.

baleset

A barátját lelövő vadász azonnal értesítette a hatóságokat, akik megkezdték a vizsgálatot. A férfi elmondta, érthetetlen számára az eset, hiszen szerint a másik búvár folyamatosan mögötte volt, nem tudja elképzelni, mikor került elé. Majd a nyomozók eldöntik, hogy vádat emelnek-e ellene. Az mindenesetre ismét kiderült, a szigonypuskától nem csak a halaknak kell félni.

2 Tovább

22 nap, 23 roncs

Folytatódik a görög roncstemető feltárása: újabb két tucatnyi hajóra bukkantak a búvárrégészek Furni közelében.

roncs görög

A tavalyi év egyik régészeti szenzációja volt, hogy az Ikaria és Szamosz között található kis szigetcsoportnál 22 roncsot fedeztek fel viszonylag rövid alatt egy görög-amerikai kutatócsoport tagjai. Idén nyáron visszatértek a görögök és az RPM Nautical Foundation szakemberei, hogy folytassák a munkát, és megint hasonlóan sok maradványra bukkantak alig három hét alatt. A legkorábbi roncsok az időszámítás előtti 7-8. században kerültek a víz mélyére, az újabbak között van római illetve középkori is.

Azt már tavaly is vizsgálták, miért pont itt van ennyi roncs (a görög vizekben jelenleg ismert ókori maradványok ötöde Furni közelében van, pedig még csak egy éve kutatnak alaposabban!), és a válasz nem is olyan nehéz. Az ókori és későbbi korokban hajózó kereskedők, akik Athénból mentek Kisázsiába, vagy az Égei-tenger déli részéről északra, el kellett itt hajózzanak. Ha bajba kerültek, itt álltak meg, de megeshetett, hogy a heves viharokat az öblök biztonságában sem vészelték át a hajók.

roncs görög

Meglepő, hogy az egész sztori onnan indult, hogy egy helyi szabadtüdős búvár és szigonyos halász saját, kézzel rajzolt térképével kereste még 2015-ben a régészeti hivatalt. Nem akarta lerabolni a roncsokat, majd feketén eladni az értékes ókori tárgyakat, és ennek köszönhetően a tippet komolyan vevő régészek valódi kincsesbányára bukkantak. 

A lényeg az, hogy a térség kereskedelméről hihetetlenül átfogó képet adnak ez a sokféle korszakból származó maradványok. A legizgalmasabbak azok a roncsok, amelyeknek a rakományát is megtalálták, és azokból a felszínre is tudtak hozni. A Földközi-tenger minden térségéből származó amforákra bukkantak: volt köztük ciprusi, kisázsiai, spanyol, római, észak-afrikai... No és persze egyéb árucikkek illetve használati tárgyak is voltak a tenger fenekén.

roncs görög

Míg máshol roppant költséges lehet a mélytengeri roncskutatás, hiszen szinte tűt keresnek a szénakazalban, itt viszonylag egyszerű a munka: ahol a helyi halászok szerint maradványok lehetnek, a búvárok lemerülnek, és 30-60 méteres mélységben sok izgalmas dologra találnak. Mondani sem kell, hogy folytatják a munkát, hiszen még rengeteg dologra bukkanhatnak a mélyben a jövőben.

Furni helyi közössége büszke arra, hogy igazi régészeti szenzáció lett a szigetükből. A két szomszédos sziget, Szamosz és Ikaria árnyékában meghúzódó Furni most már maga is felmutathat valami különlegességet, méghozzá nem a legendák világából, mert ezek a felfedezések nagyon is valóságosak. A leletek egy részét már be is mutatták a sziget érdeklődő és támogató lakóinak, és múzeum is épül majd. Ki tudja, mi mindent találnak még, ami oda kerülhet.

roncs görög

roncs görög

0 Tovább

Hálószoba a víz alatt

Két török búvár annyira szeret a tengerben lenni, hogy egy kis hálószobát is kialakítottak maguknak.

Az egész sztori persze csak poén, valójában nem aludtak ott- bár időnként vannak hosszú távú merülések, ezek vagy tudományos célokat szolgálnak, vagy csak egy rekordot dönteni szándékozó búvár kitartását bizonyítják. A helyzet alapvetően az, hogy amíg légzőkészülékre van szükség, az ilyen hosszú távú merüléseknek megvan a nagyon is kézzel fogható időbeli korlátja.

Arról nem is beszélve, hogy az emberi test nem a víz alatti élethez alkalmazkodott, maszk kell a fejünkre hogy lássunk, nem bírnánk búvárruha nélkül túl sokáig még a meleg vízben sem, és persze a vízzel érintkező bőrfelületen is meglátszik a hosszú ázás.

Visszatérve a törökökre, a 32 éves Serap Metintürk és a 30 esztendős Mehmet Bat párnát, takarót, vekkert, asztali lámpát vitt le Fetihye közelében a víz alá, 8 méteres mélységbe. Itt rögzítették aztán a jelenetet a különleges hálószobában, ami egybe a fürdés helye is volt ez esetben.

Serap elmondása szerint ezt az egészet azért találták ki, mert fel akarták rá hívni a figyelmet, csak mi, emberek vagyunk látogatók odalenn, a tenger élőlényeinek ez a hely valóban az otthona. Ott élnek, tehát amikor a környezet védelmére nem ügyelve romboljuk a víz alatti élőhelyeket, akkor az otthonukat dúljuk fel. Pedig a tenger lényei nem ellenségesek velünk: Serap elmesélte, hogy miközben takaró alá bújtak, sok kíváncsiskodó hal bukkant fel körülöttük.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog