A cápa, a teknős meg a búvár

Megfigyelőből is lehet préda egyik pillanatról a másikra.

cápa

Egy búvár nagyon izgalmas jelenetet örökített meg kamerájával: egy hatalmas tigriscápa kóstolgatott egy teknőst. Legalábbi megpróbálta, ám a teknősöket már többször megfigyelték ilyen helyzetben, és kiderült, a vízben egyáltalán nem lomha állatok mindig képesek úgy befordulni, hogy a kemény páncéljuk legyen a ragadozó félelmetes fogai felé.

cápa

A teknős ezúttal is ügyesen manőverezett, és el is tudott menekülni. A cápa viszont úgy döntött, hogy ha már benne van, megnézni, ki úszkál még a közelben, és ekkor fordult a búvár fele, gyakorlatilag tátott szájjal úszott bele a kamerába. Vélhetően rutinos cápás merülő volt a búvár, így nem ijedt meg, de azért elég sokan lettek volna vele úgy, ha ezzel jár a természet megfigyelése testközelből, akkor inkább kicsit messzebbről próbálkoznak vele legközelebb...

A tenger még mindig olyan helyszín, ahol szinte bármikor előfordulhat valami nagyon váratlan, nagyon izgalmas dolog. Aki nem merül, az talán meg sem érti ezt, miért nagy pillanat ilyesmit megélni: gyanítom, a búvár roppant boldog a felvételével, és eszébe sem jut, hogy többé a biztonságos hajón maradjon, ha akció zajlik a mélyben.

0 Tovább

A felborult hadihajó

A víz alatt is képest káoszt okozni egy-egy heves hurrikán.

A Kajmán-szigetek és az egész Karib-térség egyik leghíresebb roncsa a USS Kittiwake. Ám a Nate hurrikán tombolása után lemerülő búvárok aztlátták, a hajó már nem egyenesen áll, hanem az oldalára dőlt, és talán a korallzátonyban is kárt tett.

Az 1945 és 1994 között szolgált hajó az egész világon megfordult. A Kittiwake elsődleges feladata tengeralattjárók mentése volt, részt vett ilyenben élesben és gyakorlaton is. Rendszeresen merültek róla búvárok emiatt, így aztán igazán pont megfelelő választás volt, amikor búvárok számára süllyesztették el mesterséges zátonyként 2011. januárjában.

A süllyesztés jól sikerült, a roncs egyenesen állva várta a víz alatti látogatókat. Így nézett ki annak idején:

Most viszont az oldalára borulva találták, ráadásul a korábbi 20 méteres mélységű vízből pár méterre mélyebbre dobta a hurrikán iszonyú ereje. Ezzel az a baj, hogy nagyon közel került egy korallzátonyhoz is, és félő, hogy hasonló vihar után letarolja azt is. Jason Washington képein látható, ám talán meg lehet akadályozni azt, hogy a legrosszabb bekövetkezzen. Az viszont biztos, hogy az egyszer már itt merült búvárok számára egészen új élményt fog jelenteni most a roncs,  hiszen beúszásnál megtapasztalhatják, a fenn és a lenn mást jelent, mint korábban.

0 Tovább

Merülés a halálzónába

A tengernek van olyan része, ahonnan menekülnek az élőlények.

Louisana és Texas államok partszakaszán, a Mexikói-öböl északi részén 1985 óta növekszik az ún. halálzóna. A Mississippi folyó által a tengerbe vitt, nitrogénban és foszforban gazdag édesvíz ideális tápanyagforrás a tengerben élő algáknak. Az elpusztult algák aztán a tenger fenekére süllyednek, ezek olyan baktériumokat táplálnak, amik felhasználják a vízben levő oxigént.

Az oxigénben szegény vízből elmenekülnek a halak- ami pedig nem képes erre, az elpusztul. Így válik halálzónává ez a terület, ahol szinte már semmi nem maradt meg az eredeti élővilágból. A zóna kiterjedése óriási, több ezer négyzetkilométer.

A kutatók rendszeresen próbálnak vizsgálódni a területen. Ez a videó azt mutatja be, nem túl nagy móka itt merülni, és nem csak azért, mert nincsenek halak vagy más élőlények. A tenger pár méteres mélységben teljesen sötétté és zavarossá válik, a búvárok egymást sem látják már. 

Gyanítom, az itt dolgozó tengerbiológusok erősen irigylik azokat a kollégákat, akik egy trópusi korallzátonyon végezhetnek tudományos munkát. Ám valakinek itt is merülnie kell, mert a halálzónákkal is kezdeni kell valamit: ha túl nagy területről tűnik az élet, előbb-utóbb a ma még virágzó élőhelyek is bajba kerülnek.

0 Tovább

Kinek kell a búváróra?

Szép darab a Rolex Submariner, csak épp merüléshez nem nagyon használják már.

Valamikor a búváróra a felszerelés alapvető darabja volt, hiszen a felszín alatt töltött időt mérése a biztonságos dekompresszióhoz elengedhetetlen. A vagány és egyben elegáns, vízálló búvárórák szélesebb körben is divatba jöttek, a korai James Bond-filmekben is mindig viselte Submarinerjét Sean Connery. 

Ma is van piacon drágább és olcsóbb búváróra (és a drága itt tényleg drágát jelent), a karórák kedvelői számára vonzó darabok. Én viszont, aki hosszú évek óta nem hordok órát, inkább csak esztétikai értelemben találom őket érdekesnek. És a víz alatt pedig főleg nem nagyon van rájuk szükségem.

Nem mintha bármit változott volna a búvárkodás élettana, ugyanúgy kulcsfontosságú az idő, amit a mélyben töltünk. Csak éppen pár évtizede elkezdődtek a fejlesztések, és megjelentek az óra formájú, a dekompresszióval az aktuális mélység és az eltelt idő függvényében számoló műszerek, mára pedig a búvárok alapfelszerelése a búvárkomputer, ami mindezt pontosan, alaposan kidolgozott algoritmussal, különböző összetételű légzőgázzal képes számolni. Némelyikük pont olyan kicsi is, mint egy normál óra, akár a hétköznapokban is viselhető, mert mutatja az időt, de merülés közben válnak igazán hasznos segítőtárssá.

A hagyományos búváróra tehát pont búvárkodáshoz nem túl fontos, a felszínen annál inkább menő. Most már van olyan ami bírná az ezer métert, meg van bennük héliumszelep, meg hasonló érdekességek, amire egyébként sok szükség nincs, egy egészen szűk réteget kivéve. De hát az óraviselés nem csak erről szól, hiszen a pontos időt látjuk a telefonon is.

Azon meg kár keseregni, hogy egyszerűen nem arra használják ma a búvárórát, amire elvileg kitalálták. Mennyi ideig volt elengedhetetlen egy jó térkép a tájékozódáshoz, de a telefonokban jelen levő GPS-ek és ingyenes navigációs alkalmazások korában már csak érdekességnek számítanak. Ettől én még nagyon szeretem a régi, míves térképeket, és más nyilván így van a búvárórákkal: nem azért veszi, mert merüléshez kell, hanem azért, mert nagyra tartja annak szépségét, kifinomultságát, pénzben nem is feltétlenül kifejezhető értékét.

0 Tovább

Az álmok Zöld szigete

Tajvan is büszkélkedhet egy kevéssé ismert búvárparadicsommal.

Ázsiában épp nem szokatlan, ha van pár jó merülőhely egy országban. Indonézia, Thaiföld, Malajzia vagy a Fülöp-szigetek legjobb búvárhelyeit felsorolni sem lehet, nem panaszkodhat a Maldív-szigetek, sőt, még Japánban is akadnak búvárokat vonzó régiók, mint Okinawa.

Tajvanról nyilván kevesebbet beszélnek, sőt, magát az országot sem ismerik igazán sokan. Nem nagyon hiszem, hogy búvárok kifejezetten oda terveznének utazást, és ezt talán én sem tenném. De az egy másik kérdés, hogy ha elmennék oda, merülnék-e. A válaszom egyértelműen igen, ha ez a remekbe szabott videó tényleg a valós képet mutatja a Zöld-szigetről, ami víz alatt és felett is igen látványosnak tűnik.

0 Tovább

Sokkoló baleset

Egy rejtélyes tragédia elemzésénél felmerült, hogy áramütés volt két búvár halálának oka.

baleset

Biztosat ugyan nem tudni még, de nagyon furcsák a körülményei a közelmúltban Kínában bekövetkezett balesetnek. Két rutinos, mélymerülésekben is járatos technikai búvárnak veszett nyoma pár hete, akik a Nagy fal víz alatt levő részeinél végeztek felméréseket.

Nem az egykori császárok építettek falat a víz alá. A kínaiak egy gát építésével felduzzasztottak egy folyót, és ekkor került a felszín alá egy szakasza a hatalmas építménynek. Erről a részről nem sokat tudni, mert az országban gyerekcipőben jár a víz alatti régészet, ám lelkes technikai búvárok saját maguk végeznek kutatásokat, hogy többet megtudjanak erről a többség által nem ismert helyszínről. 

Xu Hayan és Sun Hao nagyjából ötven méteres mélységet tervezett és két és fél órás merülési időt. Ez az ő képzettségükkel és felszerelésükkel nem volt túl sok. Egy másik páros szintén lemerült, ők máshol terveztek felmérést végezni. Elvileg Xu és Sun kellett volna hogy előbb végezzenek, de őket hiába várták.

A mély tóban nem volt egyszerű a keresés. A lemerülő búvárok ráadásul azzal szembesültek, hogy rengeteg a háló, a varsa, a beszakadt zsinór, és ezek mind veszélyforrást jelentettek. Próbáltak szonárral keresni, minden gyanús jelnél merültek, de eredmény nélkül. Végül távirányítású eszközzel, 62 méteres mélységben találták meg az egyik búvárt, mellette kicsivel pedig a másik áldozatot.

baleset

Nagyon ritka az olyan baleset, ahol két, magasan képzett búvár gyakorlatilag ugyanakkor, ugyanott kerül olyan bajba, amit nem tud megoldani egyikük sem. Előfordult már, hogy az egyik búvár rosszul lett, és társa mentés közben járt szerencsétlenül, de itt a jelek szerint nem ez történt. 

Valami másra viszont felfigyeltek az áldozatokért lemerülő búvárok. A tó fenekén nem kevés élettelen halat találtak, és elkezdtek gyanakodni. Kínának ezen a részén, bár tiltja a törvény, még ma is halásznak úgy, hogy áramot vezetnek a vízbe. Ez a barbár módszer nagy pusztítással jár, sok elpusztult hal nem a felszínre emelkedik hanem simán csak elmerül, és a helyszín utána nagyjából úgy néz ki, mint amit most a kereső búvárok láttak. Idén áprilásban is ítéltek el árammal halászó embert, de félő, volt, akit ez sem tartott vissza, s akár emberéletet is követelhetett ez.

A búvárok ugyanis látszólag minden sérülés nélkül voltak a tó fenekén, és egyikük sem tett semmit azért, hogy a felszínre jusson, noha baj esetén elvileg ez lenne az elsődleges fontosságú. Ha elektromos sokk érte őket, akkor ez magyarázatot jelenthetne. Ezt majd a halottkém vizsgálata deríti ki- vagy sem. Nem mindig lehet utólag feltárni az összes körülményt, de árulkodó lenne, ha például a búvárkomputerük adatai szerint mind a ketten pont ugyanabban a pillanatban kezdtek mozdulatlanul süllyedni a tó fenekére. Bármennyire csak teória, ijesztő a gondolat, hogy ez a lehetőség egyáltalán felmerülhet- mint ahogy az is hihetetlennek tűnt, amikor pár éve úgy haltak meg búvárok, hogy dinamittal halászók a közelükbe dobták a robbanószert.

Természetesen azért lehet más forgatókönyv is, és az ilyen balesetek feldolgozása amiatt fontos, hogy levonhassák a tanulságokat. Akár azt is, hogy a helyszín nem biztonságos, és ott ne merüljenek többet- egyetlen víz alatti kutatás sem éri meg azt, hogy emberéletet kockáztassanak miatta. Esetleg maradnak a távirányítású eszközöknél, hogy feltárják a Nagy fal víz alatti szakaszának titkait.

0 Tovább

Víz alatt fotós szemmel

A Scuba Diving Magazine versenyének legjobb fotói ismét megmutatják, ezerféle víz alatti témát ezerféle módon lehet feldolgozni.

0 Tovább

Pofon a cápának

Egy profi búvár érdekes módon kezelte a csalival odavonzott cápákat.

cápa

A Bahamák turizmusának egyik fontos szegmense a cápás merültetés. A Karib-tenger ezen szegletében több faj egyedei sűrűn előfordulnak, de hogy biztosan elégedettek legyenek a találkozásra vágyó fizető vendégek, még mindenféle húscafatokkal is vonzzák őket a merülőhelyekre.

Látni videókat arról, hogy az ilyen merüléseket felügyelő hivatásos búvárok némelyike milyen bensőséges kapcsolatban van a cápákkal, szinte táncolnak együtt a víz alatt. Ezek persze szép és különleges pillanatok, kell hozzá, hogy értse és szeresse a ragadozókat a búvár.

Persze egészen más egy szépen megkomponált, összevágott videó, és más a valóság, amikor az itt dolgozó búvárok számára teljesen rutinszerűvé vált a cápákkal való merülés. És a cápák is mind máshogy viselkednek, mindet máshogy kell kezelni.

Ebben a videóban a dajkacápák közt csap szét a szó szoros értelmében a búvár. Ezek ugyanis nagyon ügyesen megtalálják a kis réseket, és kiszipkázzák a halcafatokat, és ez szemmel láthatóan felbosszantotta a búvárt, aki elég durván kezeli őket.

Noha normál esetben ettől nagy baja nem lesz egy cápának, természetesen felháborodtak a cápák kedvelői. Egy magát környezettudatos cégnek hirdető búvárbázis alkalmazottjától legalábbis furcsa, hogy agresszívabb, mint a ragadozók. 

Ám csodákat nem kell várni, ez egy üzlet, remek bevételekkel, és nyilván egy-egy ilyen eset nem riasztja el a turistákat. És maga a cápaetetés is inkább showműsor mint normál merülés. Szóval volna még itt bőven kritizálnivaló, ha nagyon belemászunk. Ami tény: nagyon elüzletiesedett ez az egész, és ennek megfelelően ebben a tengeri cirkuszban nem bánnak szebben az attrakcióval, mint az oroszlánokkal a szárazföldi cirkuszokban...

(A hírek szerint a búvárt azóta kirúgta a cég.)

0 Tovább

Veszélyes mélymerülések

Két extrém mélységű búvárrekord-kísérlet is tragédiával végződött.

baleset

A mélymerülések világa külön kategória a búvárkodáson belül. Az amatőr búvárok maximum 30-40 méteres merülésein túl vannak a technikai búvárok körében már rutinszerű 80-100 méterei. De amikor arról beszélünk, hogy 200 méterre vagy tovább ereszkedik valaki, egészen szélsőséges kihívásról beszélünk.

Ez a régió még ma is veszélyes, 200 méter alatt nem lehet elkövetni egy apró hibát se, mert ott már nincs, aki menteni tudná a jellemzően egyedül, maximum egy társsal merülő búvárt. Rengeteg tanulás és tervezés előzi meg azt, hogy valaki egyáltalán elgondolkodhasson egy ilyen rekordon. És sajnos több eset bizonyítja, még a felkészült búvárok is kerülhetnek bajba.

A napokban két ilyen hírt is olvastam. Miközben nagyon sajnálom az áldozatokat, nem tudok nem arra gondolni, megéri-e vállalni a kockázatot. Biztos vagyok benne, amikor elindultak a mélységbe, számoltak azzal, hogy esetleg nem térnek vissza, de nyilván nem volt bennük öngyilkos szándék. Hitték, hogy képesek rá- hiszen korábban hasonló mélységekben jártak már. Mégis mélyebbre vágytak, vállalva a veszélyt. Hát ezért nagyon különleges a mélységi rekorderek világa.

Görögországban egy bolgár búvár, Teodora Balabanova és férje merült alá. Helyben vezettek egy búvárbázist, mellette saját kedvükre is merültek, elsősorban nagy mélységekbe. A kitűzött cél 231 méter volt, mélyebb, mint amit valaha elért egy nő. Valami baj történt, Teodora túl gyorsan emelkedett fel és életét vesztette. Férjével vészhelyzeti dekompressziót hajtottak végre és kórházba szállították súlyos állapotban.

baleset

Szintén rekordmélységbe készült a lengyel Waclaw Lejko, aki 275 méterre szeretett volna ereszkedni Olaszországban, a Garda-tóban. Őt hiába várták a felszínen, valami baj történt a mélyben: csak távirányítású eszközzel sikerült megtalálni, 230 méterrel a felszín alatt.

Nem tudhatom, ezek a tragédiák bárkit elriasztanak-e a mélymerülési rekordoktól. Valószínűleg nem, hiszen már évtizedekkel ezelőtt történtek hasonló esetek. A felfedezők, akár búvárok, repülők, sarkkutatók, mindig is vállalták a veszélyt, és nekik köszönhető az, hogy ma rutinszerű néhány olyan dolog, ami régen elképzelhetetlennek tűnt. Csak éppen az áldozatok hozzátartozóinak lehet nehéz feldolgozni, hogy miért pont nekik kell kitaposni az utat mások előtt?

Felnőtt emberek vagyunk, nem szólhatunk bele mások döntéseibe. De azt akár búvárként is észben tarthatjuk, mindannyiunknak lehet egy szint, ami már nem nekünk való. Nem 200 méterről beszélek, annál jóval kevesebbről, mégis dönthetek úgy, nekem valami túl mély, túl kockázatos. Engem a balesetek arra emlékeztetnek, mindig lehet még óvatosabb, még megfontoltabb. Mert bárhogy nézzük, a búvárkodásban is rajtunk múlik igen gyakran, mennyire feszítjük túl a húrt.

Persze ez az élet ezer területére igaz, az autóvezetéstől az edzésig... Szóval nincs ebben nagy újdonság vagy különösebb bölcsesség. Emberek vagyunk, feszegetjük a határainkat- tegyük ezt ésszel, legyen szó bármiről.

0 Tovább

Merülés a Stukához

Régi terv vált valóra, amikor végre testközelben láthattam az Adria mélyén nyugvó bombázót.

roncs adria

Pár éve röppent fel a hír, hogy egy hibátlan állapotú második világháborús harci repülőgépet fedeztek fel Zirje szigete mellett. Természetesen ez egyből megmozgatta minden roncsok iránt érdeklődő búvár fantáziáját, pláne amikor kiderült, hogy még csak nem is kell túl mélyre menni. Én is azóta készülök egy merülésre.

roncs adria

A harmincas évek közepén, a spanyol polgárháborúban bemutatkozó német zuhanóbombázó, a Junkers Ju 87 Stuka (Sturzkampfflugzeug) rettegett bombái, vijjogó szirénái pár év múlva a második világháborúban is rengeteg pusztítást okoztak. Aztán ahogy fejlődött a haditechnika, a Stukák lomhává, sebezhetővé váltak a gyorsabb vadászgépekkel szemben. Később csatarepülőgépként, tankok ellen vetették be őket, de a nagyjából 6500 legyártott gép túlnyomó része elpusztult a harcok során.

roncs adria

Nem csak a németek vetették be a Stukákat, a Magyar Királyi Légierőben is szolgáltak többek között. Az olasz Regia Aeronautica kötelékében repültek azzal a Ju 87 R2 változatú példánnyal, amit Zirje előtt találtak: 1941 áprilisában a jugoszláv erőket támadó Stuka találatot kapott, majd pilótája a tengerre szállt le vele. A hírek szerint a két fős legénység megmenekült, mert a közeli partra tudtak úszni. A gép pedig szép csendben egészben a tenger fenekére süllyedt, és feledésbe merült.

roncs adria

Amikor megtalálták, mindenkit meglepett, hogy a pilótafülkében ott vannak a műszerek, ép a gép törzse, a szárnyak. Csak a legnagyobb tömegű alkatrész, a motor szakadt ki, ez kicsivel odébb nyugodott, de már közelebb vitték a repülőhöz. Noha a repülő csak 11 méter hosszú és 14 méter széles, rengeteg rajta az érdekesség és kitűnő fotótéma.

roncs adria

Ráadásul több helyről megközelíthető, nem csak Zirje szigetéről jönnek ide búvárok: Murteren, Biogradban, Vodicében működő bázisok hajóval is elérhető. Mélysége ideális a tapasztalt búvárok számára, 24-27 méter, és a védett helyen áramlásra kell számítani. Személyes megítélésem szerint az egész Adria egyik legjobb roncsmerülőhelye történelmi érdekessége, látványossága és merülhetősége miatt.

roncs adria

Naná, hogy én is meg akartam nézni. Főleg azért, mert az a hír járja, hogy hamarosan ki akarják emelni a horvátok. Ennek az az oka, hogy egyben ki lehetne venni, nem is akkora teljesítmény ilyen mélységből, és ki lehetne állítani. Jelenleg múzeumban csak Chicagóban és Londonban látható Stuka, a többi víz alatti példány pedig inkább csak roncshalmaz. Szóval ebből a szempontból érthető.

roncs adria

A murteri búvárbázison arról is meséltek, hogy sajnos lopkodnak is a roncsból, egy osztrák búvárt állítólag a határon csíptek el Stuka-műszerrel. Ha szétszedik a felelőtlen emberek, akkor tényleg múzeumban van a jobb helye- de amíg ez nem történik meg, akit kicsit is érdekel egy ilyen roncsmerülés, ne hagyja ki a búvárkodást.

roncs adria

Nekem személy szerint óriási élmény volt a merülés és a fotózás, és ennek képeit közre is adom. Már az fantasztikus volt, ahogy a tiszta vízben kivehetővé vált az alattunk nyugvó repülőgép formája, amit aprólékosan körbe lehet vizsgálni, be lehet nézni a pilótafülkébe, megnézhetjük a vezérsíkokat, a szárnyakba épített fegyvereket, a különálló motort. 

roncs adria

Azt hiszem, az ilyen élmények miatt csaptam fel búvárnak, s az efféle "csemegék" miatt lehet nagyon jókat merülni a világ sok pontján, így a horvát Adrián is. Ha eddig még nem jártál erre, tervezd be addig, amíg megteheted!

roncs adria

roncs adria

roncs adria

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Reblog