A Johannes Russ roncsa

Az első világháború idején küldték a tenger fenekére ezt a kis hajót.

roncs

Az 1914 és 1918 között zajló nagy háború iszonyú véráldozattal járt, és a tengereken is újféle csaták dúltak. A felszín alatt lopakodó tengeralattjárók például alaposan megtizedelték az ellenséges flottákat, és ez a pár évtizede még csak nem is létező hajóosztály döntő tényezővé vált.

roncs

Bár általában a német búvárhajókat emlegetik sokan, a többi fél is bevetett ilyen hadihajókat. A brit E-9 jelű tengeralattjáró és parancsnoka, Max Horton például 1915-ben két nap leforgása alatt négy hajót is elsüllyesztett a Balti-tengeren, Svédország közelében. Ezek egyike volt a Johaness Russ nevű tehergőzös, ami szenet szállított.

roncs

A megtorpedózott teherhajó nem süllyedt el azonnal, a legénységnek volt ideje elmenekülni, és az embereket a svéd Wale romboló vette a fedélzetére. A sodródó Johaness Russt a sorsára hagyták, mert eközben az E-9 már a negyedik áldozatát támadta. A Wale távol maradt a csatától, ismét csak az embereket mentette ki, majd visszatértek a még a felszínen levő Johannes Russhoz. Egy svéd vontatóhajó is érkezett, és megpróbálták a partra vinni a gőzös, ám az váratlanul felrobbant és elsüllyedt.

roncs

A maradványait 70 évvel később fedezték fel, 58 méteres mélységben. A tapasztalt technikai búvárok számára érdekes merülésnek számít a sejtelmes félhomályban nyugvó gőzös kifejezetten jó állapotban megmaradt roncsa. Ennek a videónak köszönhetően pedig mi is megnézhetjük, hogy fest mostanában a Johannes Russ.

0 Tovább

Hihetetlen menekülés

Két nap után került elő élve egy barlangban eltűnt búvár.

Az 54 esztendős spanyol barlangi búvár, Xisco Gracia komoly rutinnal bír a zárt téri merülések területén, de ezúttal csak hajszálon múlt az élete. 

barlang

A Baleár-szigetek elsősorban nyaralóhelyként ismertek, és ha búvárkodik is valaki, szinte kizárólag a tengeri merülőhelyekre jut el. Jóval kevesebben tudják, hogy rendkívül látványos, tiszta vízű barlanglabirintus is rejtőzik a szigetek alatt, ahova csak kutatók juthatnak el.

Xisco Gracia Mallorca szigetén merült alá, ahol már igen sokszor járt. A több kilométernyi hosszú járatban könnyen el lehet tévedni, ha valaki nem kellően felkészült. Gracia nem egyedül indult el, és ez volt a szerencséje: amikor a felszerelés hibája már nem volt elegendő levegője a visszatéréséhez, társa, Guillem Mascaro volt az, aki hírt vitt a történekről. 

barlang

Mascaro pontosan meghatározta azt a helyet, ahol Gracia megpróbált életben maradni egy levegős részen. A kis teremben a búvárnak nem volt élelme, és gyakorlatilag teljes sötétségben várakozott arra, hogy valaki a segítségére jöjjön. Ám nem tudhatta, mi zajlik odakinn.

A mentőcsapatok ugyanis egyből megkezdték a keresést, de még a pontos hely ismeretében sem volt egyszerű megtalálni Graciát, aki a barlang távoli pontján várakozott. Több, mint hatvan ember dolgozott megfeszítve, hogy sikerüljön élve kihozni őt, de egy ponton fel kellett adni a keresést, annyire lecsökkent a látótávolság a barlangban.

barlang

Gracia 48 órán át várakozott a vaksötétben, ám mivel teljesen elvesztette időérzékét, azt hitte, már öt napja van a barlang mélyén. Gyakorlatilag biztos volt benne, hogy társának nem sikerült kijutni, így nem is értesíthetett senkit, tehát nem is keresik őt. 

Ám a többi búvár nem adta fel a reményt, rátaláltak és szerencsésen ki is hozták. Gracia most a kórházban lábadozik, és természetesen nagyon hálás azoknak az embereknek, akik annyi energiát öltek a kimenekítésébe. Reméli, ha felépül, ismét kalandozhat a víz alatti barlangok különleges világában.

Meg kell jegyezni a történet végén, hogy hasonló csodaszámba menő menekülésre nálunk is sor került: 2002-ben az Esztramos barlangban eltűnt búvárt találták meg élve, és megfeszített munkával őt is sikerült kihozni.

0 Tovább

Nemo hajléktalanná válik

A tenger melegedése elpusztítja a bohóchalaknak otthont adó anemonákat is.

A rajzfilmből jól ismert sürgő-forgó színes halacskák, a bohóchalak a búvárok kedvencei is. A csalánozó anemonákba költöző halak nagy vehemenciával védik otthonaikat akár sokkal nagyobb betolakodókkal szemben is, és persze maguk is védelmet találnak a csápok közt. Ám az éghajlatváltozással szemben még ezek az elszánt jószágok is tehetetlenek.

Ausztráliában, a meleg vizekben található Far North Reef térségében figyelték meg, hogy a korallfehéredéshez hasonló jelenség sújtja az anemonákat. Azok ugyanis olyan algákkal élnek szimbiózisban, mint a korallok, s amikor az algák elpusztulnak, a színes anemonák is kifehérednek. Ha ezek az állatok eltűnnek a zátonyokról, annak a védelem nélkül maradt bohóchalak isszák meg a levét. És a Nagy korallzátony is elképzelhetetlennek tűnik nélkülük. 

A kutatók szerint nagyon komoly a baj: egy felmérés szerint a Lizard Island védett körzetében a zátony 90 százalékát érintette a fehéredés- köztük valamennyi anemonát. Hat hónappal később visszatérve azt tapasztalták, némelyik csalánozó túlélte a betegséget, ám nagyjából a felük eltűnt. Egyszerűen mintha nyomuk sem lenne azokon a pontokon, ahol korábban éltek. Míg a fehéredő korallok élettelen váza ott marad, az anemonákból ennyit sem lehet látni.

Ha nincs anemona, nincs bohóchal sem. Az otthontalanná vált halacskák túlélésére ilyen körülmények közt nem nagyon van esély, nincs hová menniük. A Lizard Island egyike volt a melegedő tengervíz miatt legnagyobb károkat szenvedő területeknek, így sajnos az itteni vizsgálatok eredménye sokat elmond arról, mire számíthatunk, ha a többi trópusi zátonyon is súlyosbodik a helyzet. 

Reméljük, a bohóchalakat nem csak rajzfilmekből ismeri majd meg a következő generáció, mert a tengerben is ott maradnak. Ám ehhez valamit tenni kell a klímaváltozás lassítására...

0 Tovább

Halrajjal szemben

Curacao egyik remek merülőhelyén készült ez a szép felvétel.

Az, hogy a világ melyik tengerében mit lehet látni, nagyban eldönti, mennyiben számít vonzó merülőhelynek adott pont. Akár kicsi, akár nagy a helyi különlegesség, számon tartják ezeket, s a búvárok nem titkoltan azzal a céllal érkeznek, hogy azt a bizonyos dolgot lássák.

Noha alapszabály, hogy a tenger nem múzeum, van pár meglepően jó esélyekkel kecsegtető pont- még a jellemzően nem mozgó roncsokon túl is. Én is ismerek helyeket az Adrián ahol gyakoribb a csikóhal, tudom a Vörös-tengeren a delfinek leggyakoribb előfordulási helyét, és Bali mellett is elmentünk a Manta pointhoz, ahol ott keringőztek a hatalmas ráják.

Ez egy hasznos tudás, csak persze tisztában kell vele lenni, hogy a nagyon nagy esély sem tutibiztos. De azért rá kell próbálni; s ha tudjuk, adott környéken mik számítanak a jó helyeknek, eldönti, jó lesz-e a búvártúra vagy sem. Ugyanazon a szigeten lehet öt közepes vagy öt nagyon jó merülést csinálni, s ezért figyelek én rá oda mindig, mit mondanak az adott környéken tapasztalattal bíró búvárok.

Hát ezért figyelek oda az ilyen videókra. A Playa Grandi név egyébként semmit nem mondana, de ha látom, hogy ilyen látványos halrajok vannak a környéken, észben tartom. Nem biztos, hogy valaha eljutok Curacaóra, a Karib-tengernek erre az ékkövére, de ha igen, akkor megpróbálom kihozni belőle a legtöbbet...

És a halrajba ki-be úszkálni az egyik legjobb móka. Örvénylik, áramlik körülöttünk az egyetlen hatalmas élőlényként mozgó halgömb, megpróbálhatunk róla látványos videót, fotót készíteni, pláne, ha a látótávolság is ilyen szép. Legközelebb pedig valaki pont az én képeimet látva kap kedve a merüléshez, mert ahogy én tanultam másoktól, magam is megosztom a tapasztalataimat.

0 Tovább

Cetcápa baráti körben

A Floridában felbukkant hatalmas állat körül valóságos halfelhő volt.

Brittany Brock és férje egy búvárcsapattal West Palm Beach közelében merültek, amikor a felszínre emelkedés közben, pár méteres mélységben egy iskolabusz méretű állat bukkant fel előttük. Az ártalmatlan planktonevő cetcápa ritkán fordul elő ezekben a vizekben, így aztán megbabonázva nézték őt a búvárok.

Még különlegesebbé tette az élményt, hogy a cetcápát szinte felhőnyi kisebb hal vette körül, akik a "nagy testvért" követték vándorútja során. A hatalmas állat a búvárokra rá se hederítve úszott tova, körülötte a halrajjal, de szerencsére a kamera megörökítette a hihetetlen kalandot.

0 Tovább

Rengés a mélyben

A pár napja történt fülöp-szigeteki földrengést a víz alatt is átélték.

A fővárostól, Manilától nem messze volt a rengés epicentruma, egészen pontosan Batangas közelében. Ez a környék a víz alatti látványosságairól híres ország egyik legfontosabb búvárparadicsoma, így aztán a délutáni órákban bekövetkező földmozgások idején is voltak emberek a mélyben.

A felvételen az látható, ahogy hirtelen megmozdulnak a kövek, és a semmitől felkavarodik az üledék homokja, és a búvárok zavartan nézik, mi történik. Nyilván odalenn különös hangokat, zajokat is hallani lehetett. 

Szerencsére a rengést nem követte szökőár, a búvároknak semmi baja nem lett. Elkezdődött a felszíni károk felmérése, és bíznak benne, hogy további földmozgás már nem követi ezeket. Pár nap múlva már újból víz alá merészkedtek a helyiek és a vendégek, és az első hírek szerint az élővilágban nem okozott nagy kárt a rengés. 

Ez a terület a földrengésveszélyes helyek közé tartozik, így egyelőre mindenki óvatosabb, mert általában több utórengés követi a nagyobb rengéseket. Ám csúcsszezon van, és jön az országban mindig nagy felhajtással járó húsvét, szóval az élet kis fennakadásokkal bár, de megy tovább.

0 Tovább

Az ezüstbánya titka

Virtuálisan merüljünk alá ennek a svéd bányának a hideg, tiszta vizébe!

bánya

Sala 80 kilométerre északra található Stockholmtól. A városka a létét az ezüstbányának köszönheti: hosszú évszázadokon át fejtették ki az értékes ércet itt, és a letelepedett bányászok lakták be a területet.

bánya

Már a 15. században nagyon komoly mennyiségű ezüstöt hoztak a felszínre, és a 20. század elejéig tartott a kitermelés. Több, mint 300 méteres mélységbe jutottak el a bányában, szinte sajthoz hasonlóan átlyuggatva a lelőhelyet.bánya

Manapság a bánya idegenforgalmi látványosság: van itt bányászati múzeum, s a kalandvágyóbbak gyalogtúrát tehetnek a felszín alatt. Még aludni is lehet a bányában azoknak, akik nem küzdenek klausztrofóbiával. 

bánya

A legmélyebben fekvő vágatokat feltöltötte a víz, így azokat már csak búvárok ismerhetik meg. Az 1-3 fokos hőmérséklet persze eleve keveseket vonz, és rendelkezni kell zárt téri merüléshez alkalmas képesítéssel. No meg némi kitartással: 155 méteres mélységben kezdődnek a vízzel teli járatok.

bánya

A merülők pedig az ipari műemléknek számító bánya mások előtt láthatatlan részeit is felfedezhetik maguknak. A víz háborítatlan és tiszta, ott nyugszik az egykori termelés sok tárgyi emléke, s beúszhatják a szűk vágatokat. Mi pedig a videókból kaphatunk képet, mi is vár itt a légzőkészülékes látogatókra.

0 Tovább

A Fehér-tenger titkai

A befagyott tenger mélyén különös élővilág bújik meg.

Már az is rejtélyessé teszi a tengereket, hogy a felszín alá az emberek többsége nem lát be. De ha még vastag jégpáncél is borítja az egészet, végképp nem tudható, mi van odalenn...

A Fehér-tenger Oroszország északnyugati részén található, és a téli időszakban hosszú hónapokra befagy. Így aztán a helyi (és időnként kalandvágyó külföldi) búvárok a máshol nem nagyon előforduló tengeri jég alatti merülésbe kóstolhatnak bele.

Minden más hangulatú, a szűr, zöldes fény nem hasonlít egy trópusi korallzátonyhoz. És persze korallok sincsenek- ám a tengerfenék mégsem kihalt, szivacsok lepik be, sok helyen minden talpalatnyi pontot beborítva.

Bizonyára izgalmas élmény ez a fajta búvárkodás, csak épp nem szabad nagyon belefeledkezni, mert csak egy kijárat van: a lék, ahová a kötél vezet. Bár nyilván ez is hozzájárul az élmény egyediségéhez...

0 Tovább

Sírhely a mélyben

Egy kincskereső búvár nagy meglepetésére emberi hamvakat talált egy folyóban.

Sokféle céllal merülnek emberek: kikapcsolódás, munka netán valaminek a keresése. A régészek munkája megbecsültnek számít, de akadnak kincsvadászok is, no meg olyanok, akik egyszerűen csak vízbe pottyant értékeket keresgélnek. 

Olyasmi ez, mint a guberálás: időigényes, fárasztó, és csak ritkán kerül elő valami igazán értékes vagy használható. És néha meg olyanra akad az ember, amit egyáltalán nem akart találni. Megjegyzendő, ahogy a felszínen sem úgy keresgél az ember ahogy akar, a víz alatt is országtól függő szabályok vannak arra, ki, hol, mit és hogyan kereshet.

Ez a búvár a fejére rögzített kamerával vette fel, ahogy kotorászik a folyó fenekén. Rátalált egy kis fémdobozra, és még odalenn kíváncsian nyitotta ki, hátha van benne valami érdekes. Egy zacskó port talált- aztán megfordítva emberi név volt rajta, azaz feltehetően valakinek a hamvairól volt szó.

A búvár víz alatti sikoltozása jelzi, ez nem pont olyasmi, amit keresett. Mivel alapvetően szabálytisztelő emberekről van szó, a rendőrségnek is bejelentették mit találtak, hiszen ez esetben ők tudhatják, mi a teendő. No meg gyaníthatóan nem is lett volna nagy kereslet a bolhapiacon egy zacskónyi vízben ázott emberi hamura...

(Mivel a felvétel április elsején került fel, megvádolták a készítőket tréfálással is. Persze, lehetne az, de azért elhiheti mindenki, az ilyen nagyobb városok közelében levő folyók mélyén elképesztő dolgok nyugszanak, fegyverektől emberi maradványokon át ékszerekig...)

0 Tovább

Gyerekbúvárok

Pár gondolat arról, mi a véleményem a gyerekek búvárkodásáról.

A hétvégén medencézni voltunk. Barátaim elhozták nyolcéves kislányukat, aki vízibolhaként úszkált fel-alá, lebukott, kincsre vadászott gyerekméretű maszkjával, uszonyával. Szemmel láthatóan rettentően élvezte a vizet, s ez egy jó lépés ahhoz, hogy valaki egyszer a búvárkodást is megszeresse, pláne, ha a családban többen is merülnek.

De azt is el kell mondani, hogy az is tökéletesen látszott, miért kell a gyerekek esetén a szülőknek felelősségteljesnek lenni. A kislány, bármennyire ügyes volt, enyhén szólva sem volt a fegyelmezettség mintaképe. A búvárkodás nem éppen nagy tudomány, de pár szabályt be kell tartani. És amíg a gyereknél ez kérdés lehet, addig nem kell erőltetni a búvárkodást.

Aztán még ugyanazon a délutánon a felszínen csevegtünk, amikor megszólított egy érdeklődő, hogy is lehet valakiből búvár. Elmondta, ő és lánya is szeretne tanfolyamot végezni, én pedig igyekeztem elmesélni, hogy is megy ez. A lány 12 éves múlt, érdeklődve hallgatta, látszott rajta, hogy benne már megvan az a komolyság, hogy egy búvárképzésre is bátran be lehessen íratni.

Azt gondolom, a konkrét életkor csak egy szám. A búvároktatási rendszerek meghatározzák, hány éves korban milyen tanfolyam végezhető, milyen korlátozással, de nem ugyanolyan minden 10, 12, 14 éves gyerek. Őszintén kell felmérni azt, képes-e az ifjonc fegyelmezetten betartani a legfontosabb alapszabályokat. Nagy mélységbe merülünk, nyílt tengeren, bármi, bármikor megtörténhet. A búvárnak felelősen kell cselekedni, figyelnie kell a társára.

Amíg úgy ítéljük meg, erre nem feltétlenül képes a tinédzser, nem kell erőlteni a búvárkodást- viszont remekül lehet együtt légzőkészülék nélkül úszkálni a tengerben, ami szintén jó családi program. Olvassunk közösen a tenger élővilágáról, tanuljunk róla, mi él a mélyben, mi lehet veszélyes, miért nem szabad megfogni semmit, sőt, a készülék nélküli merülés alapismereteit összegző könyvek is léteznek. Mert azért annak is van tudománya, ha nem akarjuk magunkat veszélybe keverni!

Ha elszánja magát a gyerek és a szülő a búvárkodásra, mi lehet a teendő? Kicsik számára már nálunk is hirdet több búváriskola gyerekbúvár-tábort, amikor medencében, felügyelettel, biztonságos körülmények között gyakorolhatnak, ráadásul van a kicsik méretében felszerelés is. Ez egy jó ízelítő, kiderül az is, a gyereknek tényleg van-e kedve hozzá, s a jó oktató el tudja mondani, felkészültnek látja-e a gyereket a továbblépésre.

A komoly és kellő vízbiztonsággal rendelkező, ügyes gyerekek esetén jöhet a bizonyos korlátozásokkal már nyílt vízben is merülést lehetővé tevő tanfolyam. Nem kell egyből rohanni minden drága cuccot megvenni, lássuk először, tényleg szereti-w a búvárkodást az ifjonc. A búvárkodás ugyanis inkább lassú tempójú, nem valami észveszejtően pörgős, extrém kaland. Aki ilyenre számít, akár csalódhat is, viszont aki beleszeret a felszín alatti világba, a rabjává válhat a búvárkodásnak. Hagyjunk rá időt a gyereknek (no meg persze magunknak is), hogy ráérezzünk az ízére.

Hiszek benne, hogy a merülés remek közös, családi program lehet. Ennek ma már nem sok akadálya van, és bármelyik tengerparti nyaraláson befizethetünk 1-2 merülésre. Remek élményeket lehet gyűjteni a könnyen elérhető Horvátországban, Máltán, Cipruson vagy a Vörös-tenger egyiptomi, izraeli partszakaszán. 

Szóval a tizenévesek előtt is nyitva a búvárkodás világa, s szerencsés esetben a szülők is vele tartanak, és mind ugyanannyira élvezik is azt.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés