Hellboy, a homár

Akár a búvár kamerájába is magabiztosan belemasírozik ez a homár.

Valamiért a rákokról kevésbé esik szó, ha a víz alatti élőlények kerülnek szóba. Pedig az apróbb és nagyobb ízeltlábúak egyaránt érdekesek lehetnek. A legkisebbeket nagyítóval lehet megtalálni, némelyikük roppant ügyesen olvad a környezetébe, vagy esetleg elrejtőzik az üregekben.

Ám a nagyobb rákok egészen máshogy viselkednek időnként. Úgy vélik, a homárok akár 70 évet is élhetnek, a rekorder több mint 20 kilós volt amikor kifogták. Nyilván egy ekkora ízeltlábú veterán már látott ezt-azt a tenger mélyén, ezért aztán nem nagyon ijedezik egy arra tempózó búvártól- tudja, ők csak jönnek aztán mennek.

Talán azért megy neki akár a kamerának ez a példány, aki a Hellboy becenevet kapta- mit törődik pár víz alatti turistával, akik elég egy óráig bírják odalenn, és akkor is csak szemtelenül közelről nézelődnek. Majd ő megmutatja nekik, ki az úr a házban!

0 Tovább

Elméleti védelem

Egy dokumentumfilm forgatása közben buktattak le illegálisan dolgozó cápavadászokat.

Az uszonyukért kifogott cápák kérdése manapság a természetvédelem fontos témái közé tartozik. Nem, a ragadozók irtása nem "védi" az embereket, viszont ha eltűnnek a zátonyokról, akkor annak a teljes tengeri életközösség issza meg a levét.

A védelem ráadásul azért is fontos, mert nem pár cápa kifogásáról beszélhetünk, hanem milliókról. Az állatokról gyakran csak levágják az uszonyaikat, mert az adható el jó pénzért Kínában, a testeket egyszerűen csak visszadobálják a tengerbe.

A brutális és környezetkárosító gyakorlat visszaszorítása érdekében sok helyen jelöltek ki olyan övezeteket, ahol tilos a cápák halászata. Nagy öröm fogadta a híreket, amikor például a Csendes-óceánban jelöltek ki hatalmas zónákat. Ám hiába öröm az, hogy ekkora területen védettek a cápák, ha egyszerűen képtelenség megoldani a járőrözést, mert kontinensnyi tengerfelületről van szó.

Philippe Cousteau egy filmes stáb tagjaként utazott a Marshall-szigetekre, hogy az ott élő, egykori nukleáris kísérletek helyszínén forgassanak a cápákról. Korábban a tudósok több cápát is jeladóval szereltek fel, mert így akartak többet megtudni a mozgásukról. Az volt a furcsa, hogy a jeladós szirtcápák közül egy tucatnyi váratlanul nyugatra indult el nagy sebességgel, a nyílt tengeren. Erre a fajra az a jellemző, hogy adott élőhelyen marad, így mindenki furcsállotta.

A kutatók sajnos gyorsan kiderítették, mi történt: hiába voltak védettek a cápák, a parkba behajózó halászok kifogtak belőlük jópárat, és a hajó mozgását követte utána a jeladó. Az illegálisan dolgozó halászok útját nem lehet nyomon követni, sőt, hogy ne lehessen tudni, pontosan ki, mikor,  hol fogta ki a cápákat, gyakran párban dolgoznak: az egyik halászik, aztán az óceán egy eldugott pontján találkoznak a másik hajóval, ahova átrakják a zsákmányt és az viszi a partra.

Most legalább az kiderült a cápákon maradt jeladóknak köszönhetően, hogy ezúttal Guam és a Fülöp-szigetek volt az orvhalászok célpontja. Számos hely van a világon, ahol ki lehet rakodni az illegális fogást, aztán mehet tovább Kínába, hogy cápauszony-leves készüljön belőle. 

Mivel ekkora területeket ellenőrizni fizikailag lehetetlennek tűnik, sokat nem is tehetnek az orvhalászok ellen- az viszont kiderült, hogy a törvények nem különösebben tartják őket vissza. Természetesen a védelemnek ettől még van értelme, mert legalább a legálisan dolgozó halászok nem fognak ki cápát, de látni kell azt, hogy hiú remény a környezetkárosító tevékenység gyors felszámolása- nem csak a cápahalászatról, hanem sok más dologról is van szó a dinamitos halászattól a szemét tengerbe engedéséig.

0 Tovább

Szoborpark a Vörös-tengerben

Furcsa ötlettel vonzanának több búvárt és turistát Egyiptomba.

szobor egyiptom

A Vörös-tenger híresen szép korallzátonyai az utóbbi évtizedekben sok vendéget vonzottak Egyiptomba, aminek felszíni látnivalói is rengeteg turistát érdekeltek. A piramisok, a legendás szobrok és templomok minden vendéget lenyűgöztek.

Ám mostanában nagy a baj az egyiptomi turizmusban. Kevés a vendég, kevés a nyaraló, kevés a búvár. Egy környezetvédelmi szervezet terve szerint egy Hurghada előtt, a tenger mélyén kialakított szoborparkkal nem csak az idegenforgalom járna jól, hanem az élővilág is, mert új, mesterséges zátony jönne létre.

A terv az, hogy a fáraók korából származó szobrok másolatait helyeznék el a Vörös-tengerben. Az ötlet nem meglepő, hiszen jópár ikonikus alkotás van, amit egyből fel lehetne ismerni a víz alatt is, tehát más tervekhez képest nem valami új, szokatlan kortárs szobor vagy szoborcsoport kialakításában gondolkodnak. A tervet állítólag a helyi kormányzat is támogatja, tehát talán lesz belőle valami.

A gond az, hogy a Vörös-tenger nem olyan hely, ahol mesterséges zátonyok nélkül ne lenne látnivaló a víz alatt. Igen, a korallzátonyok megsínylik a tömegturizmust, de inkább hatékony védelem kellene, mint egyetlen új merülőhely, mert az biztos, hogy egy szoborcsoport aligha fogja tehermentesíteni Egyiptom több tucat híres, ismert, kedvelt merülőhelyét. 

szobor egyiptom

Ráadásul a helyi turizmusra nem az mért nagy csapást, hogy a korallzátonyok már ne lennének elég vonzóak- szépek azok most is, és amióta kevesebb a nyaraló, még egy kicsit regenerálódhatott az élővilág. Maga az ország van olyan helyzetben a forradalom után, ami elriaszt sok vendéget. Politikai káosz következett miután Mubarakot eltávolították a hatalomból, terrortámadásokról érkezett hír és így tovább.

Miközben a helyzet a hétköznapokban normalizálódott Hurghadában és a hasonló nyaralóhelyeken, egy-egy újabb rossz hír mindig nagy port ver fel- ezek jobban megütik a média ingerküszöbét, mint amikor csak annyi a téma, hogy szép a tenger és nincs semmi gond.

Én tehát egy kicsit kételkedek benne, hogy ez a terv hozza majd el a megváltást, és pörgeti fel az egyiptomi turizmust. Az idő pedig majd azt is eldönti, hogy ha meg is valósul, sikerül-e úgy elhelyezni és kialakítani, hogy tartósan látványos hely maradjon. Mert ha pár év alatt felismerhetetlen romhalmaz lesz belőle, akkor hamar elfeledik- ellentétben a több ezer éves eredeti műemlékekkel, amik még mindig ott vannak és megcsodálhatóak.

0 Tovább

Búvársisakok aranyárban

Több, mint 230 millió forintnak megfelelő angol fontot kapott 150 régi búvársisakot számláló kollekciójáért egy gyűjtő pár.

Anthony és Yvonne Pardoe gyűjteményében a 19. közepéről származó sisakok voltak a legrégebbiek, és egészen az 1970-es évekig felölelték a nehézbúvárkodás történelmét a felszerelések. Nyilván hosszú évekbe és nem kevés pénzbe került amíg összeszedték ezt a sok sisakot, ám most bőven megtérült a befektetés.

Mivel más is gyűjt ilyesmit, ezért bőven akadt licitáló az esetenként 5-6000 fontot kóstáló sisakokra. Így jött össze a lottónyereménnyel felérő végösszeg. Szerencsére a kevésbé vagyonos érdeklődők is megnézhetik maguknak a kollekcióba tartozó búvársisakokat, mert egy részletes katalógus is készült róluk. A klasszikus Siebe-Gorman sisakok, a katonai Mark V sisakok mellett egyedi készítésű felszerelések is akadtak a gyűjteményben, például egy svéd farmer által kovácsolt darab, amit egy vízbe süllyedt traktor kiemeléséhez használt...

0 Tovább

Titok a Rózsadomb alatt

Amióta újra búvárkodni lehet a Molnár János barlangban, szaporodnak az izgalmas képek, videók. 

Tavaly év végén jártam először az új búvárközpontban, és aztán hamarosan merülhettem is a Rózsadomb alatt található barlangrendszerben. Elképesztő, hogy itt, Budapest szívében található ez a több mint 8 kilométer hosszú (hogy mennyi pontosan, még senki sem tudja, mert nem jutottak el a végéig...) termálvizes barlang.

A villamosmegállótól csak pár lépésnyire található unalmas fémkapu mögött levő Malom-tó is szép látvány, de a csoda benn van a hegy mélyén. Nehéz elmondani, milyen különleges a Molnár János barlang kristálytiszta vize, ahol télen-nyáros legalább 20 fokos vízben lehet merülni, a felső pár méteren még ennél is melegebb.

Nem csak hazai, külföldi vendégek is érkeznek ide, és egyre több szép fotót, izgalmas videót látok, amiből párat meg is osztok, hogy azok is láthassák a helyet, akik el sem tudják képzelni, milyen különleges természeti értékkel büszkélkedhet fővárosunk.

0 Tovább

Búvárruhás drognyomozók

Összehangolt tevékenységet gyakoroltak különböző országok rendőrségi búvárai a Karib-tengeren.

Ha a Karib-tengerre gondolunk, az égszínkék, meleg víz, a látványos víz alatti élőhelyek juthatnak eszünkbe. Ám a térképre nézve látszik, a drogkereskedők főhadiszállásának számító Közép-Amerika és az Egyesült Államok közé eső terület az útvonala lehet a kábítószerszállítmányoknak is.

A kábítószert földön, vízen, levegőben egyaránt csempészik, és a hatóságoknak fel kell készülni arra, hogy a bűnözők minden eszközt bevetnek. Több rafinált módszert lelepleztek már, mini tengeralattjárókat, alagutakat, hasonlókat, de vannak nagyon kézenfekvő megoldások a drog eljuttatására más országokba. Ilyen az, amikor a számtalan, a Karib-tengeren közlekedő hajó valamelyikének aljára rögzítenek vízhatlan tartályt.

A mostani gyakorlatban részt vevő búvárokat többek között ezeknek a felkutatására képezték ki. Kanadai és egyesült államokbeli hivatásos búvárok érkeztek többek között a parti őrségtől, akiknek nagy gyakorlatuk van az ilyen feladatokban, és ők segédkeztek a kis karib-tengeri országokban dolgozó búvárok felkészítésében. Noha értelemszerűen sokan merülnek arrafelé, jóval kevesebb a hivatásos rendőrségi búvár, és nekik sem olyan a felszerelésük, a képzésük, mint az amerikaiaké.

Ráadásul nem árt a nemzetközi szintű együttműködés fejlesztése sem, hiszen a drogkereskedők sem foglalkoznak a határokkal, országokon átívelő szervezeteket építettek fel. Velük szemben csak ilyen közös munkával lehet felvenni a harcot. Vannak kikötők, ahol ajánlatos minden egyes hajó alját megvizsgálni, és gyakran eredménnyel is járnak az ilyen merülések, mert megtalálják a szállítmányt- ha jobb felkészítést kapnak a búvárok, több csempészt buktathatnak le. 

A Kanadából érkező búvároknak pedig egy kis pluszt jelent az, hogy olyan meleg vízben merülhetnek, amilyen otthon nem nagyon van. Nyilván nagyobb kedvvel vesznek részt még a gyakorlómerülésekben is, ha csak egy vékony búvárruhát kell magukra kapniuk. Aztán persze várja őket otthon a hideg tenger, de addig legalább egyszerre van részük munkában és kikapcsolódásban.

0 Tovább

Így támad a cápa

Egy meglehetősen erős videón figyelhető meg, mit is lát a búvár, amikor nekiront egy cápa.

A 19 esztendős Brad Vale fejére volt rögzítve a mini sportkamera, így tényleg az ő szemszögéből láthatjuk az esetet. Persze az is látszik jól, a fiatal búvár szigonnyal halászott, és az már közismert tény, aki ezt a hobbit űzi, mindig nagyobb veszélyben van- a kilőtt, vérző halak vonzzák a felajzott cápákat. A cápatámadást elszenvedő búvárok többsége a vadászok közé tartozik. Hiába van nála szigonypuska, a ragadozó olyan gyors, hogy felemelni sincs esélye.

cápa

A nagyjából másfél méteres szirti cápa meglehetősen agresszíven megy a búvár fele, bele is kap, de mint kiderült a beszámolóból, csak a neoprénruhát szaggatta meg kicsit, sérülés nem történt.

Ettől még aligha lehetett kellemes megélni azt a pillanatot, amikor a cápa kitátott szájjal, sok éles fogával villámgyorsan közeledik... Képzelhetjük, milyen, amikor nem egy ilyen viszonylag kistestű cápa támad, hanem egy nagy fehér vagy egy tigriscápa.

0 Tovább

A tenger mindenkié

Szerencsések az olaszok, amiért egész országukat tenger öleli körül- de ők minden bizonnyal értékelik is ezt az adottságot.

Aki igazán szereti a búvárkodást, az mindenféle víz alatti témájú dologra odafigyel. Nagyon tipikus, hogy a tévécsatornák kapcsolgatása közben rögvest megállunk, ha egy pillanatra felbukkan egy cápa, egy légzőkészülékes ember, vagy egyszerűen csak a tenger maga. 

Ilyen véletlennek köszönhetően figyeltem fel olyan műsorokra, mint a francia Thalassa vagy az olasz Lineablu. Az utóbbi, hétvégente jelentkező magazinműsor az egyik kedvencem, általában a csatorna honlapján nézek bele az adásokba, pedig olaszul nem nagyon beszélek.

Az alapkoncepció faék egyszerűségű: minden héten más régióba látogat el a stáb, ahol a tengerhez kötődő témákra fókuszálnak. Halászat, hajózás, történelem, környezetvédelem, no meg a víz alatti világ vagy a roncskutatás. Bevallom, utóbbi riportok érdekelnek elsősorban, ihletadónak is kitűnő a műsor. Bizony bővül a listája azoknak az olasz merülőhelyeknek, ahol egyszer szeretnék csobbanni, köszönhetően a kiváló víz alatti felvételeknek.

A műsor házigazdája hosszú évek óta Donatella Bianchi. Az 1963-as születésű tévés minden bizonnyal valóban a tenger szerelmese. Nem akar fiatalabbnak látszani koránál, és szemmel láthatóan a csatornánál sem vélik úgy, hogy negyvenen túl nem kell a műsorvezetőkkel számolni. Persze nyilván elsősorban amiatt szimpatizálok vele, hogy nem csak másokat faggat a tengerről, időnként maga is víz alá merül. 

Kicsit azt is igazolja, hogy a tenger mindannyiunké, bárki megélheti a búvárkodás élményét. Nem korfüggő, egyszerűen csak érdeklődőnek, kíváncsinak kell lenni. Arra hamar rájön az ember az első pár merülés után, a bátorság egy átlagos, nyugis víz alatti kalandozás során nem faktor, hiszen csak könnyedén úszkálunk, nézelődünk.

Az, hogy Donatella Bianchi maga is búvárfelszerelést ölt, pont ezt az érzést erősíti. Szemmel láthatóan igazi hobbibúvár, a mély roncsokat meghagyja másnak, csak akkor megy vízbe, amikor a hely kedvére való. Ha nem is merül minden adásban, akkor is egyértelműen igazolja, a tenger a felszín alatt is megismerhető bárki számára. 

És amit megismerünk, annak a védelme is fontosabb lesz számunkra- nem meglepő, hogy nem olyan régen Donatella Bianchi lett a WWF Olaszország elnöke. Nyilván ebben a pozíciójában is tesz a tengerért- és remélhetően a Lineablu is sokáig nézhető lesz még, mert a téma (számomra) megunhatatlan. Természetesen nálunk is készülnek hasonló, nem egyszer jó műsorok, de mit tegyek, búvárként elfogult vagyok. És bizakodom benne, egyszer párat felkereshetek a legszebbnek tűnő olasz merülőhelyek közül, amiket jelenleg még csak a televízióból ismerek, a Rai stábjának köszönhetően. Csak így tovább!

1 Tovább

Az Augustin Fresnel roncsa

A búvárok jól megfigyelhetik, ezt a hajót hogy veszi birtokba a tenger élővilága.

roncs

A Guadeloupe szigetére eljutó búvárok két roncsnál merülnek a leggyakrabban: a Franjackot mi is megnéztük, aztán pedig a valamivel mélyebben levő Augustin Fresnel II-nél is jártunk. Ez utóbbi inkább haladó búvároknak ideális, mert 30 méter mély vízben van, akadnak beúszható részei, tágasabb terei mint a másiknak. Ám mivel pár évvel később küldték a tenger fenekére, még kevésbé nőtték be a szivacsok, korallok.

roncs

Maga a hajó a negyvenes évek végén épült Kanadában, később a Földközi-tengeren teljesített szolgálatot francia zászló alatt, ahol világítótornyok és jelzőbóják karbantartása volt a legénysége fő feladata. Miután átirányították a Franciaországhoz tartozó karib-tengeri szigetre, Guadeloupe-ra, ott is ugyanerre vették igénybe a hajót. Egészen 1994-ig szolgált.

roncs

Később született döntés arról, hogy a hajót mesterséges zátonyként a tenger fenekére küldik. 2003-ban került erre sor, nem messze a Cousteau tengeri nemzeti park központját jelentő Pigeon-szigettől. Még találhatóak képek az interneten, ahol látszik, eleinte milyen tiszta, újszerű volt a roncs, ami mára sokat változott, hiszen "beköltöztek" a tengeri élőlények. Ám az élővilág még nem hódította teljesen, gyanítom, ha pár év múlva esélyem lenne visszatérni, más merülési élményt nyújtana.

roncs

Azért így sem volt rossz, ki-be úszkálhattunk a gépházba, a hídra, a legénység kabinjaiba. Szóval kalandos, érdekes merülést kínál az Augustin Fresnel II, és ugyan 25-30 méteren már észnél kell lenni, azért ez még egy kedvtelési búvár számára is ideális mélységben levő maradvány.

roncs

roncs

roncs

roncs

0 Tovább

Átjáró az alvilágba

Nem lehet megunni a cenoték mélyén készült búvárfilmeket.

Mexikó világhírű édesvizes barlangjai a Yucatán-félszigeten egyrészt híresek kristálytiszta vizükről, másrészt arról, hogy hosszú kilométereken át kanyarognak a felszín alatt. A barlangi búvárok hosszú éveken át merültek itt, hogy feltárják a járatokat.

Bizonyos szakaszokon a jól fizető turisták is búvárkodhatnak, persze vigyázniuk kell rá, hogy ne tévedjenek be a labirintusszerű részekre, ahonnan képtelenek kitalálni. A bejárattól messze örök sötétségben levő helyeket csak rövid ideig világítja meg az ide merészkedő emberek lámpája.

Az egykoron itt élő emberek úgy tartották, a víznyelők átjárók az alvilágba. Elnézve ezt a látványos videót, néha úgy érzem, nem véletlenül hittek ebben...

1 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

hirdetés

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog