Tante Ju

Mint egy időkapszula: évtizedek óta nyugszik ez a második világháborús repülőgéproncs olasz vizekben.

A két világháború között a legismertebb utasszállító gépek közé tartozott a hárommotoros Junkers Ju-52. A megbízható repülőket meglehetősen nagy számban gyártották.

Aztán a németek és szövetségeseik "bevonultatták", nagy számban használták a roppantul jól bevált szállítórepülőgépeket. A "Tante Ju", azaz Ju néni becenevű gépeket minden fronton bevetették, így a magyar légtérben is gyakran bukkantak fel.

Ezt a példányt 2016-ban fedezték fel. 72 méteres mélységben nyugszik Capri szigete és a szárazföld között, és meglepően jó állapotban van. 

0 Tovább

A Zenobia és más semmi

Ciprusi útikalauz búvároknak.

ciprus

Nyakunkon a nyár, ezért rövidke sorozatban írok pár szót a könnyen elérhető, merülésre is alkalmas úti célokról- már amelyikről vannak ismereteim. Az értékelés nyilván szubjektív, de azért igyekszek korrekt lenni. 

Sokféle cikk jelenik meg ilyenkor, hova érdemes utazni a nyári hónapokban, de lássuk be, ezek nem búvár szemszögből készülnek. A pancsolásra kiváló homokos tengerpartok nem nagyon érdeklik azokat, akik merülnének, nekünk más szempontjaink vannak.

ciprus

Ciprus az egyik legjobb választás, mert könnyen elérhető: közvetlen gépe van Larnakába a Wizzair-nek, Páfoszra a Ryanair-nek, de átszállásos megoldás is létezik. A jegyek ára főszezonban nyilván nem olyan nagyon alacsony, de a tenger elő- és utószezonban is kellemes, érdemes tehát akkor repjegyet vadászni.

Nagyon erős a szezonalitás a szigeten, nyáron azért húzósabb a szállodák ára is, amiket októberben már jóval nyomottabb, sőt, mondhatjuk hogy kifejezetten kedvező áron is lehet foglalni. De hát hol olcsó a csúcsidőszak? 

A kellemetlen Cipruson az, hogy a búvárkodás is a drágábbak közé tartozik a Földközi-tenger térségében. Van búvárközpont bőven, a szolgáltatások is korrektek, sokan vállalnak transzfert, lehet felszerelést bérelni, tanfolyamozni, ez viszont jó pont.

ciprus

A merülőhelyek közül toronymagasan kiemelkedik a Zenobia hatalmas roncsa: a nyolcvanas években elsüllyedt teherszállítón még ma is ott vannak a kamionok. Legalább 5-6 merülést megér, ha valaki mindent látni szeretne rajta. A többi merülőhely viszont messze kevésbé izgalmas. Roncsból van több is, kisebbek, amelyek a világ más pontjain érdekesek lehetnének, viszont a Zenobia mellett mind úgy érezheti magát, mint egy elnyomott, szegény rokon.

Az élővilág nem annyira színes, de a nagyobb roncsokon vannak például sügérek, murénák, csigák, és én a Földközi-tengerben még csak Cipruson láttam teknőst, ráadásul többször is.

Aki többet akar merülni a Zenobián, annak Larnakán érdemes szállást keresni. Ha valaki itt nyaral, a merülésekkel együtt is nagyon családbarát lehet a program, mert a jól szervező búvárbázisok kora délutánra már haza is viszik a hotelbe a búvárokat, akik együtt lehetnek utána a családdal. A nagyvárosoknak is van szép tengerpartja, és sok a bolt, ahol lehet nézelődni, vásárolgatni.

Szintén családbarát dolog, hogy nagyszerű strandokat találni a szigeten, a víz kellemesen meleg, bőven vannak éttermek, a felszíni kirándulások pedig közül kiemelhető a kettéválasztott főváros, Nicosia (Lefkosia) meglátogatása. Ezen felül érdemes kirándulást szervezni a hegyvidékre, vagy megnézni az ókori műemlékeket.

Ciprust a roncsmerülések szerelmeseinek ajánlom elsősorban, és nekik sem annyira a zsúfolt főszezonban, amikor több tucat búvárt kell kerülgetni a Zenobián. Ha valaki szerencsésen kifog egy olcsóbb repjegyet, azért ne ugorjon el a lehetőség elől, és viheti bátran a családot is, mert rendezett, szép országról van szó, ahol kifejezetten fontos szerepe van a búvárturizmusnak.

0 Tovább

Egy híd második élete

Mesterséges zátony lesz egy hírhedt amerikai hídból.

A New Yorkban található Tappan Zee Bridge hamarosan eltűnik, de a rendszeresen erre járó autósok kicsit sem bánkódnak utána. Az eredetileg átmeneti megoldásnak, maximum ötven évre tervezett híd rossz minőségű útfelülete miatt közutálatnak örvendett, és amikor végre felavatták az új hidat 2017-ben, a régit le lehetett zárni. 

Arról is dönteni kellett azonban, hogy a masszív, igen hosszú acélszerkezetnek mi legyen a sorsa. Kézenfekvő lett volna az acél beolvasztása, újrahasznosítása, de aztán arra jutottak, a híd kaphat egy második esélyt. A darabokra szerelt hidat uszályokkal viszik el a Hudson folyóról a tengerig, és Long Island közelében süllyesztik azokat a tengerbe. 

A Tappan Zee keskeny sávjaival, elavult szerkezetével igencsak balesetveszélyesnek számított. Viszont valahol ipari műemlékként lehet kezelni, hiszen a huszadik század közepének jellegzetes építménye. A víz alatt, mesterséges zátonyként végülis valami fennmarad belőle, és perrsze a tenger élővilágára gyakorolt pozitív hatásával még igen jó szolgálatot tehet a közösségnek. 

Az egykoron három mérföld(!) hosszú hídból szép nagy mesterséges zátonyra futja majd. New York közelében egyébként több ilyen is van, kiszuperált hajókat süllyesztettek például ezekre a helyekre. Sőt, egy igazi helyi különlegesség is megnézhető a víz alatt: egykori metrókocsiknál lehet búvárkodni.

Szóval a híd is jól beleillik abba a sorba, hogy ne csak egyszerűen élőhelyeket alakítsanak ki, de azoknak legyen valami helyi vonatkozása is. És ezért nem sajnálják a híd elemeinek megtisztítására szánt több millió dollárt sem. 

0 Tovább

Postaláda a tengerfenéken

Ezúttal Tajvanon állítják, náluk kell a legmélyebbre merülni a levélfeladáshoz.

A búvárok számára kitalált víz alatti postaládákból akad egy pár talán, de némely korábban felállított láda már nem működik. Az ilyesfajta búvárok számára kitalált jópofaságok közül a postaláda látszólag egyszerű, olcsón megvalósítható ötlet, ám ehhez képest folyamatos gondozást igényel, rendszeresen ki kell üríteni, biztosítani kell vízhatlan képeslapokat és így tovább.

Mindenesetre most a tajvani Zöld-sziget mellett, 11 méteres mélységben levő postaládáé a világrekord, mert két méterrel mélyebbre került, mint a Japánban található. A láda csikóhal-formájú lett stílusosan. 

A helyi illetékesek mellett díszvendége is volt a felavatásnak: az egyiptomi Ahmed Gabr, aki a mélymerülési világrekordot tartja. A 11 méter ahhoz képest csak lubickolás volt számára, de állítása szerint így is élvezte a búvárkodást. Elmondta, a postaláda is jó ötlet, az igazán jó viszont az a Zöld-szigetben, hogy gyönyörű itt a tenger élővilága, és ez az igazán vonzó.

A víz alatti postaládák szerintem részben azért is koptak ki, mert a rendszeres költségek mellett egyszerűen csak 1-2 percre kötik le a búvárokat, szemben egy látványos, érdekes ronccsal, ahol többször is jó merülni. Ráadásul manapság alig levelezünk, a fiataloknak talán a képeslap fogalma is ismeretlen, hiszen bárhonnan a világon járnak, interneten pár perc alatt fotók tucatjai osztják meg, amit a család és a barátok ugyanúgy láthatnak. 

Őszintén szólva, bár megvan a technikai nehézsége, nem is értem, miért nem víz alatti szelfiautomatákat telepítenek. A búvárok a merülés előtt QR kódot generálhatnának, amivel személyes helyre tölthetik fel a képeket és nem kell címet bepötyögni a víz alatt, például. Gyanítom, van is aki már töpreng ilyenen- és akkor majd ez lesz divatos egy darabig a víz alatti érdekességek között.

0 Tovább

A tenger statisztikája

Aki sokat akar merülni, tanuljon matematikát!

A búvárkodás van akinek csak hobbi, van, akinek munka. De a víz alatti feladatvégzés nem csak betonozás vagy búvároktatás lehet, egészen sokrétű lehetőségek várják az érdeklődőket.

Dr Kylie Hollins statisztikából szerzett tudományos fokozatot, s most nonprofit munkát végez, amiben a végzettségére is szükség van. Ausztráliában is sokat beszélnek a védett tengeri övezetek fontosságáról, de szükség van bizonyítékokra is ahhoz, hogy elnyerjék a közösség támogatását.

Kylie sokat merül a védett területeken belül, hogy adatokat gyűjtsön. A számok egyértelműek: a védelemnek köszönhetően több és nagyobb tengeri élőlény van, és ez a szomszédos területek élővilágára is jó hatással van.

Az adatok elemzése, a statisztikák készítése jól megy Kylie-nak, s az már csak plusz, hogy az információk begyűjtése érdekében csodálatos helyeken kell merülnie. Az is jó érzés számára, hogy visszaadhat valamit a közösségnek, olyan munkát végezhet, ami mindannyiunk jövője érdekében fontos.

A videó természetesen elsősorban azt népszerűsíti, hogy érdemes a tudományt, azon belül is a matematikát választani a fiataloknak, mert egészen különleges utakat is nyújthat ez a számukra. A természettudomány lehet izgalmas, szép és lehetőségeket nyit. Dr Kylie Hollins példája ezért inspiráló.

0 Tovább

A Moszad szudáni búvárbázisa

Klasszikus izraeli titkosszolgálati akció, meglepő fedősztorival.

Nemsokára a mozikba kerül a Red Sea Diving Resort című film Chris Evans főszereplésével. Noha a cím azt sugallja,  hogy a középpontban a vörös-tengeri búvárkodás áll, valójában egy akciódús filmről van szó, ami egy különleges történetet dolgoz fel a nyolcvanas évek elejéről. És ami a legjobb: valós történelmi eseményeken alapul!

A Haaretz hosszabban is ír a történetről. Az izraeli állam az 1970-es évek második felében hozott döntést az etiópiai zsidók kimentéséről és Izraelbe viteléről. A polgárháború elől menekülő emberek Szudánban kerültek menekülttáborokba. Noha az arab ország nem volt éppen baráti viszonyban Izraellel, helyzete miatt mégis jó esélyt kínált az emberek kimentésére. Nyilván csakis titokban hajthatták ezt végre, tehát a Moszad bevonásával kezdték a tervezést.

Ám évekbe telt, amíg a titkosszolgálat megtalálta az ideális helyszínt: egy néhány szépen felszerelt tengerparti villákból álló komplexumot, ami akkor éppen üresen állt. Olasz befektetők építették 1972-ben, de a resort nem nyitott meg, ugyanis a szudániak képtelenek voltak kiépíteni az ígért infrastruktúrát, nem volt út, víz és villany sem. Ám a Moszadnak pont a félreeső, tengerre néző helyszín miatt lett nagyon is érdekes.

A szudáni idegenforgalmi hatóság meg volt róla győződve, hogy egy svájci cég vette bérbe a resortot, méghozzá csinos summáért. Miközben azt hitték, európai menedzserek, búvároktatók és szörftrénerek érkeztek a resortba, valójában mind fedett izraeli ügynökök voltak. Gyakorlatilag a Moszadnak adták ki három évre a bázist. Az ő embereik tényleg nekiláttak dolgozni, hogy egy csinos tengerparti nyaralóhelyet alakítsanak ki, felújítottak mindent, lett víz és elektromosság is, és az Arous Holiday Village hamarosan várta a vendégeket.

A helyi alkalmazottaknak fogalma sem volt róla, mi a resort működtetésének valódi célja, nem tudták azt sem, főnökeik izraeilek. A turistáknak szintén elképzelése sem volt arról, hogy egy titkosszolgálati akció díszletében nyaralnak, viszont annyira szerették a helyet, hogy a resort még nyereséges is lett. Voltak csinos, színes brosúrák, amivel a pénzes búvárokat csalogatták a szép villákba, de a fő attrakció természetesen a homokos tengerpart, a korallzátonyok, a roncsok voltak. (Szudán ma is sokak fantáziáját megmozgató búvár úticél, de az infrastruktúra hiánya miatt továbbra sem tudják kihasználni a Vörös-tengerben rejlő potenciált.)

Egyetlen kanadai vendégnek tűnt fel, hogy az "európai" búvároktatók és menedzserek nagyon izraeli stílusban reggeliznek. Maga is zsidó származású volt, és kibucban élt hosszabb ideig, így vette észre, mennyire vékonyra szeletelik a salátában a zöldséget- de megtartotta magának a titkot. A szudáni alkalmazottaknak a péntekenként sütött édes péksütemény lehetett furcsa, no meg persze az is, hogy a főnökeik időnként eltűnnek és meglehetősen fáradtan térnek vissza.

Ugyanis ők elsősorban nem a resort miatt voltak Szudánban. Időről időre teherautóval mentek a menekülttáborokba, ahonnan etiópiai zsidókat vittek a nyaralófaluba, s innen mentek tovább hajóval vagy repülővel Izraelbe. Veszélyes akció volt ez, 1982 márciusában például a szudáni hadsereg egységei nyitottak rájuk tüzet, amikor csempésznek hitték őket- valójában azok is voltak, csak az emberek voltak a "szállítmány". Őket tették csónakba, hogy a nemzetközi vizeken várakozó izraeli hadihajó vehesse őket a fedélzetre. 

A golyózáporban az izraeli ügynökök határozott fellépése mentette meg a helyzetet. Elkezdtek üvöltözni a szudániakkal, hogy elment az eszük, fizető turistákra lőnek, és persze azzal fenyegetőztek, hogy a parancsnoknál tesznek panaszt. Azzal indokolták az éjszakai fuvart a tengerpartra a csónakokhoz, hogy a vendégeikat épp éjszakai merülésre viszik- a meglepett katonák még bocsánatot is kértek.

De a történet máshogy is alakulhatott volna, így ezek után ideiglenes leszállóhelyekre vitték a sivatagba az embereket, akiket légi úton juttattak ki az országból. Ezt a tevékenységet ugyanúgy az Arous üdülőfaluban dolgozó izraeli ügynökök irányították. 1982 és 1984 között 17 ilyen légi transzfert szerveztek meg.

A történetet először 1997-ben ismerhette meg a nagyközönség, ugyanis a resort kiépítésében és a fedett akciókban is főszerepet játszó Gad Shimron könyve ekkor jelent meg. Természetesen aligha írhatott meg mindent, hiszen a Moszad cenzorai gondosan ellenőrizték, mi kerülhet napvilágra- ez igazán nem meglepő egy titkosszolgálati akció kapcsán. 

Shimron elmondása szerint a kaland veszélyes része mellett viszont voltak nagyon jó dolgok is a búvárbázis üzemeltetésében. Noha viszonylag egyszerű körülmények között éltek és dolgoztak, igazi paradicsomi helyen töltöttek éveket. Csodálatos strandok, fantasztikus merülőhelyek vártak rájuk, és még fizetést is kaptak. 

A Moszad ügynökei számára az is vonzó újdonság lehetett, hogy nem megtorló bevetésen kellett részt venniük, hanem egy humanitárius akcióban. A menekülő embereknek segítettek új hazát találni, és büszkeséggel töltötte el őket, hogy sok pénz befektetésével alakított ki egy olyan infrastruktúrát egy ellenséges országban Izrael, amivel ezreket menthettek ki Etiópiából. A búvárbázison keresztül is sok embert vittek ki, de az igazán nagy volumenű mentőakciókra 1984 végétől került sor. S amikor ez befejeződött, az Arous Holiday Village története is lezárult. A bevetés sikerrel járt, és minden veszély ellenére valamennyi izraeli ügynök épségben hazatérhetett.

Igazi filmvászonra illő sztori ez- és ezt Hollywoodban is így gondolták. Gideon Raff rendező megkereste Shimront hogy egyeztessenek a könyvének a jogairól, de végül Raff úgy döntött, hogy inkább átdolgozza az egészet. Így aztán nem történelmi filmre, hanem inkább "amerikanizált" akciómozira számíthatunk. Meglehet, nem lesz rossz az sem, de azért mindenképpen izgalmas megismerni a valóságot is. Az ugyanis önmagában is meglehetősen hihetetlen és különleges...

0 Tovább

Az Anzac-nap tiszteletére

Egy roncsnál emlékeztek meg a háborúban szolgált katonákról a búvárok.

Április 25-én van az Anzac-nap, amikor azon ausztrál és új-zélandi katonák előtt tisztelegnek, akik hazájukat szolgálták. Erre a napra időzítették ausztrál búvárok a merülést a HMAS Brisbane roncsához, amin évtizedeken át szolgáltak haditengerészek a különféle tengereken. 

A hajót 2005-ben süllyesztették el Queensland államban, hogy a búvárok számára látványosság legyen. Ám ahogy az lenni szokott, az itt merülők megismerkednek a hajó történetével is. A 133 méter hosszú HMAS Brisbane romboló többek között Vietnamban is megfordult, majd az Öböl-háborúban is szolgált. Méltó helyszín tehát arra, hogy az ausztrál katonáknak emléket állítson.

0 Tovább

Harminc órás merülés

Ismét csúcsot döntött a rekordhalmozó török búvár.

Cem Karabay már több búvárrekordot megdöntött. Pár éve például egy nagy akváriumban töltött 192 órát egy huzamban, ami természetesen a Guiness könyvbe is bekerült.

Ezúttal a leghosszabb nyílt vízben, hideg tengerben végrehajtott merülés csúcsát döntötte meg, ugyanis 30 órát és 20 percet töltött a víz alatt Gökcada sziget közelében, Törökországban. A korábbi rekordot Norvégiában állították fel még 2016-ban, ám az a merülés csak 15 óra 10 perces volt, szóval Karabay kereken megduplázta azt.

A török búvár igazi hazafi, mindig valami esemény évfordulójára, nemzeti ünnepre időzíti a rekordkísérleteket. Április 24-én emelkedett fel a vízből, amivel arra emlékezett, hogy kereken 20 évvel azelőtt került fel az UNESCO világörökségi listájára Trója városának maradványa.

0 Tovább

73 bevásárlókocsi

Meglepő dolgokat találtak a víz alatt takarító búvárok Horvátországban.

Ahogy közeledik a szezon az Adrián, úgy kapunk hírt a horvát tengerpart különböző pontjain szervezett víz alatt hulladékgyűjtésről. A "tavaszi nagytakarítás" során kicsit megszépülnek a partszakaszok és kikötők, sok szemét kerül ki a vízből.

Az persze nagy kérdés, egyáltalán miért kerül oda ez a sok hulladék? Dubrovnikban a kikötőben merültek alá az önkéntes búvárok, akik között nem csak helyiek, de svédek és hollandok is voltak. (Meglepő lehet, hogy turisták is bekapcsolódnak az ilyen munkába, de ez teljesen szokványos búvárkörökben, én is vettem részt ilyenben több alkalommal.) A környékbeli búvárklubok tagjai pedig mindig jönnek, hiszen ez az ő saját tengerük, és fontosnak tartják a védelmét.

A meglepő eredménye az lett a tengertakarításnak, hogy a közeli szupermarketből származó bevásárlókocsik kerültek elő. Nem is csak egy-két darab, hanem több tucat, egészen pontosan 73! Jó kérdés, ki,  miért és hogyan dobálta be ezeket a tengerbe... Emellett biciklik, és egy óriási hulladéktároló konténer kiemelése "színesítette" a programot- a zsákszámra talált apróbb hulladékokat külön ki sem emelni, mert abból mindig van bőven.

Bár ezzel nem oldódott meg minden probléma, azért egy kicsit mégiscsak tisztább lett a tenger. Az igazi pedig az lenne, ha mi magunk vigyáznánk rá jobban, és legközelebb a búvárok csak unatkoznának, mert semmilyen szemetet nem találnának a vízben...

(Fotók: Abyss Diving és Aci Marina Dubrovnik)

0 Tovább

Búvárklub merülés nélkül

A Penn State nagy hagyományú klubja a jövőben nem szervezhet merüléseket.

Az amerikai egyetemeken komoly múltja van a különféle kluboknak, hallgatói közösségeknek, amelyekben egy-egy kedvtelés hívei tömörülnek. A híres Pennsylvania State University sem kivétel, de a klubok közül három váratlan nehézségekkel néz szembe. Az egyetem ugyanis a hegyi túrázók, a barlangászok és a búvárok közösségét fel akarja oszlatni, mert a hobbijuk "túl veszélyes". Mindez azért különös, mert ezen klubok múltjából egyetlen balesetet sem sikerült felidézni.

A 98 esztendeje alapított túraklub szervezésében a diákok együtt jártak hegyi túrákra, kajakozni, különféle hátizsákos kirándulásokra. A Penn State vezetése szerint az a gond, hogy gyakran olyan területre mennek el, ahol gyenge a mobiltelefonos lefedettség, így baj esetén nem lehet azonnal riasztani a segítséget- az, hogy egyetlen konkrét esetet sem tudnak említeni, ahol ez gondot okozott volna, nem számít.

A fél évszázada alapított búvárklub esetén pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a víz alól nem lehet mobilon hívni a parti őrséget, így aztán minden merülés potenciálisan életveszélyes, legalábbis az egyetem szerint. 

Az érintett hallgatói klubok kaptak egy lehetőséget arra, hogy elkerüljék a feloszlatást: nem szervezhetnek közös programot. A Facebook-oldalukon beszélgethetnek például arról, hogy jó dolog a barlangászat vagy a búvárkodás, esetleg közös filmnézést szervezhetnek (nyilván csak biztonságos helyeken), de a hobbijuk közös űzése tilos.

Azért nem törlik el teljesen az ilyen programokat, csak éppen kizárólag egyetemi szervezésben, egyetemi felügyelettel valósulhatnak meg azok, tehát a hallgatók önállóan megvalósított, értelemszerűen szabadabb kalandjai lesznek tiltottak. És nyilván az adminisztráció miatt ritkábban, túlszervezetten lehet részt venni a túrákon.

Az érintett hallgatók nyilván morognak, hiszen a Penn State szerint csak az ő hobbijuk veszélyes, a rengeteg sérüléssel járó élsport, mint az amerikaifoci, nem. Mások szerint elég furcsa ez a döntés, ami elvonja a hallgatói klubok autonómiáját, hiszen vannak azért olyan hétvégi programok, összejövetelek az egyetemeken, ahol sokkal könnyebben kerülnek bajba a diákok, mint egy közös kiránduláson...

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog