Nem klausztrofóbiásoknak

Pár helyen igazán extrém kaland a barlangi búvárkodás.

Nem vagyok járatos a barlangi merülésekben, inkább csak olvasmányélményeimből ismerem. Ebben a műfajban az a lényeg, hogy zárt térben merülnek a búvárok, azaz bármi gond esetén nem tudnak csak úgy a felszínre úszni. Így aztán sok-sok tanulás, gyakorlás után lehet valaki barlangi búvár. Sokkal inkább figyelnek a biztonságra, az eljárások, a felszerelések mind úgy vannak kialakítva, hogy aki beúszik egy barlangba az ki is tud jönni.

De vannak olyan helyek, ahol egyáltalán a beúszás maga is igazán kihívás. Bevallom, ilyen szűk lyukakon eszem ágában sem lenne bepréselni magam. Értem, hogy van akit vonz a felfedezés kihívása, olyan járatok felkutatása, ahol előtte még soha senki nem járt, de az tuti, hogy klausztrofóbiások itt soha az életben nem fognak búvárkodni.

A világot viszont mindig is úgy lehetett megismerni, hogy az emberek kockázatot vállaltak, egyre nagyobb kihívásokat küzdtek le. Annak idején az is elképzelhetetlen őrültségnek számított, hogy valaki 5-10 méterre leúszott- ma meg már ezt milliók űzik hobbiként. Persze az ilyen szűk barlangokban való búvárkodás nem lesz tömegsport sose, de azért egyre többen érdeklődnek a zárt téri merülések iránt. Az ő jutalmuk pedig az, hogy olyan helyekre jutnak el, ahol nagyon kevés ember járhat...

0 Tovább

Becsap a tintahal

Remeteráknak tudja magát álcázni egy tintahalfaj.

A fenti rövid videó láttán meglehetősen meglepődtem. Láttam rajta egy állatot, ami roppant módon hasonlít az általam sokszor megfigyelt remeterákokhoz, de valami nem stimmelt. A remeterákok elhagyott csigaházakba költöznek be, csak szemük, lábaik látszanak ki normál esetben, és apró léptekkel araszolnak a tenger fenekén. Ha veszélyben érzik magukat, akkor pedig behúzódnak a jó védelmet nyújtó kemény héjba. Igazán érdekes jószágok, ráadásul sokfelé megfigyelhetők.

Nos, a tintahalak és polipok eddig is ismertek voltak arról, hogy színük, mintázatuk, formájuk megváltoztatásával be tudnak olvadni a környezetükbe, sőt, más állatokat is imitálnak. Most egy akváriumban azt figyelték még, hogy pár tintahal egészen bravúrosan utánozza a remeterákokat. Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy a ragadozók nem támadják meg őket, mert azt hiszik, kemény burok védi őket, a lehetséges prédának számító kis halak pedig nem menekülnek el előlük, mert a rákok nem veszélyesek rájuk.

Mit is mondhatnék? Ilyen csodákat azért a tengerekben lehet a leginkább látni. Nekem pedig itt van egy újabb kihívás: de jó lenne egyszer ilyet élőben látni, fotózni. Sőt, milyen lenne igazi remeterákkal együtt megörökíteni! Álmodozni jó, mondhatnánk, de láttam én már olyan dolgokat, amikről azt hittem, csak tévéből ismerhetem meg őket...

0 Tovább

Az Adria színei

Sokan nem is tudják, milyen színpompás tud lenni a mélység a horvát tengerparton.

adria

Az a néhány nap, amit a tengerparton töltöttem, ismét meggyőzött arról, hogy vannak az Adriai-tengernek nagyon szép részei. Csak éppen tudni kell, hol kell nézelődni, és miként lehet a színeket előcsalogatni!

adria

Jó tudni, hogy mindenhol másra számíthatunk. A védett Kornati nemzeti parkban, Dugi Otok sziget külső oldalán, vagy éppen Közép-Dalmácia szebb merülőhelyein 25-30 méter között már nagyon szép vörös gorgóniás falak vannak. De lámpa nélkül ezek is kékesszürkék, tehát aki Horvátországban merül, nappal is vigyen magával lámpát. Ha nincsenek erős vakuim, ezekből a csodás színekből például semmi nem látszik.

adria

Más helyeken, például Pagon az üregekbe is érdemes 1-2 méterre beúszni- természetesen lámpával. Az élővilágon kár logikát számon kérni, de azért elgondolkodtam, miért pont itt, a viszonylag sötét helyeken van ennyi színes szivacs. Persze lehet, volna ebből több a falon, csak a halászok hálói okoznak nagy pusztítást... Bárhogy is van, még ott is találhatunk szépet, ahol a gyakorlatlan búvár elsőre semmi színeset nem lát.

adria

Természetesen tudom, az Adria nem egy trópusi tenger (ha másból nem, a vízhőfokból rögvest rájön bárki), de nem is azt kell várni tőle. Persze nem is annyiba kerül az utazás...  A búvárkodásban fontos, hogy ismerjük a merülőhely adottságait, ahol vagyunk, és akkor tudjuk messze a legtöbbet kihozni belőle. Aki ismeri az élővilágot, többet lát belőle, és ez bizony nem csak az Adrián igaz, hanem a Vörös-tengeren vagy bárhol máshol is. A horvát tengerpart, amellett, hogy érdekes búvárhely, nagyon jó iskola is, mert a kíváncsi búvár sokat tanulhat itt. És ezért cserébe a tenger a gondos, odafigyelő embert meg is jutalmazza sok látványossággal.

adria

0 Tovább

Díjazott magyar búvárfilm

Tegnap egy komolytalan horrorról ejtettem szót, ma viszont egy látványos dokuról.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy teljesen más műfaj a fikciós- és a dokumentumfilm, de azért az előbbiből is vannak igényesebbek, mint ahogy utóbbiból is szenzációhajhászok. A hazai természetfilmesek mostanában remek dolgokkal rukkolnak elő, és hiszek benne, hogy ez a mostani alkotás sem lesz kivétel.

A gödöllői nemzetközi természetfilm-fesztivál fődíjasa, a Budapest Inferno a város szívében található Molnár János barlangot mutatja be, igazán látványos módon. Lerner Balázs és Balázs Gergely filmjének már a trailere is nagyon izgalmas.

Nagyon kíváncsi leszek a teljes alkotásra, ha majd bemutatják. Magam is jártam már a barlangban, de ebben a filmben nyilván több, különlegesebb helyszín szerepel mint ahol én merülhettem, és több szó esik az itt élő állatokról, a kutatásról, a szigorúan védett természeti értéknek számító barlangról.

0 Tovább

A mélység veszélyesebb mint a cápa

Az új nyári cápás horror sem éppen egy hiteles dokumentumfilm a búvárkodásról.

cápa

47 méter mélyen (47 Meters Down)- már a cím is sokat elárul arról, milyen helyzetbe kerül a cápás merülésre készülő testvérpár. Fiatal, csinos színésznők a sztárjai az új filmnek, aminek sztorija faék egyszerűségű: ketrecbe zárva nézik a ragadozókat a búvárokat, ám a kábel elszakad, s a ketrec meglehetősen mélyre süllyed. A ketrecből éppen ki lehetne jutni, na de ott vannak a vérszomjas cápák, tehát a felszínre úszni esélytelen...

Legalábbis a film ezt sugallja, de ez konkrétan nem igaz. A cápaetetős merülések túlnyomó részénél semmiféle ketrecet nem használnak, mégsem falják fel a búvárokat a cápák. Pedig olyan, kifejezetten nagynak és veszélyesnek számító cápákkal is merülnek a világ bizonyos részein, mint a tigriscápák vagy a bikacápák.

Na de mi van a nagy fehérekkel? Kétségtelen, a velük való merülés virágzó üzletnek számít sokfelé, így Dél-Afrikában, Ausztráliában, Mexikó nyugati felén. Az is igaz, ketreceket használnak, de több helyen engedélyezett rutinos búvárok számára kiúszni abból a cápák közé, és még nem történt ebből baj. Persze lehetnek balesetek, de az tényszerűen nem igaz, hogy amint kilóg valakinek a kisujja a rácsok közül, egyből cápák rontanak rá hogy letépjék. A cápák izgatottsága a számukra vonzó csalinak köszönhető, nem pedig a búvárok látványának.

cápa

Ami sokkal problémásabb, az a 47 méteres mélység. Nem tartok búvártanfolyamot itt, elég ha rögzítem a tényt: ilyen mélyen sokkal rövidebb ideig tart ki a palackban levő sűrített levegő. Csak percekről beszélünk, szóval aki inkább a ketrecben kuksolna, az egészen biztosan megfulladna. A szakértők szerint tehát az egész sztorinak semmi értelme, mert a biztos halálnál sokkal jobb az a minimális kockázat, amit a cápák jelentenek a nyílt vízben.

cápa

Pláne, hogy a filmben két főhős van, és így nekik van esélyük egymásnak háttal emelkedni, minden irányban szemmel tartani a cápákat. A ragadozóak lehetnek érdeklődőek, kíváncsiak, kik ezek a furán zajos, idétlen lények, de mivel prédára nem hasonlítanak, általában tovább keresik a finom csalit a vízben emberevés helyett. Ezen túlmenően is bőven vannak csacskaságok a horrorban, az eltúlzott nitrogénnarkózis, a riogatás a dekompressziós betegséggel, vagy a 47 méterre halálpontosan ledobott palack- mese habbal az egész, amit csak az talál hihetőnek, aki semmit, de tényleg semmit nem tud a búvárkodásról.

cápa

Nyilván nem hitelességet vár el az ember egy nyári rémfilmtől, és ettől még lehet valakinek jó szórakozás a 47 méter mélyen is. A két színésznő, Mandy Moore és Claire Holt csinosak és becsülettel elsikongatnak a játékidő alatt, szóval aki erre vágyik, megkapja a moziban a rettegésadagját. Csak legyünk vele tisztában, hogy ami ott látható, annak a fele sem igaz, sőt. Akit az tart vissza a tengerben búvárkodástól, úszástól, pancsolástól, hogy ilyen helyzetbe kerülhet, nyugodtan felejtse el a félelmeit és az ilyesféle filmeket is...

0 Tovább

Igazi médiacápák

A nagyobb szenzáció kedvéért újságírók csalhattak nagy fehér cápákat a part közelébe Kaliforniában.

Az alapszabály egyszerű: ahol cápa van, ott sztori is van. Lehet ijesztgetni, lehet egykori támadások véres felvételeit mutogatni. De a legjobb az, ha arról számolhatnak be, hogy épp most és itt van valami veszélyes a vízben.

Dél-Kaliforniában az elmúlt időszak nagy sztorija volt, hogy fiatal nagy fehér cápák bukkantak fel egészen közel a parthoz. Ennek a jelenségnek a biológusok örültek, mert a veszélyeztetett faj állománynövekedésének a jele. A fürdőzők viszont vélhetően kevésbé voltak boldogok, amikor megjelentek az első felvételek a cirkáló ragadozókról.

A hatóságok nemrég arról kaptak állampolgári bejelentéseket, hogy néhány hajóról Long Beach közelében csalit dobálnak a vízbe. A cél az lehet, hogy minél látványosabb felvételek készülhessenek a felszínen úszkáló cápákról. Ezért lehet, hogy újságírók etetik a cápákat- ami viszont illegális.

Ha a járőrhajó közeledik, ezt persze abbahagyják, így egyelőre senki ellen nem indult eljárás. Az, hogy gyanúsan sok tengeri madár köröz bizonyos hajók felett, még nem elegendő bizonyíték. De nem is a bírságolás a cél: ha gyanúba keveredik egy hajó legénysége, akkor a természetvédelmi őrök megállnak mellettük, beszélgetnek egy kicsit, és igyekeznek elmondani, hogy miért veszélyes a cápák vonzása csalizással. A legtöbben nyilván meg is értik, miért nem kellene kockázatos helyzetet teremteni a nagyobb sztori kedvéért.

Mindenesetre elég felelőtlen magatartás lenne, ha a nagyobb nézettség kedvéért az elemi biztonsági szabályokra fittyet hányna pár újságíró- bár tudjuk jól, ilyen előfordul, nem is olyan ritkán. Az amerikai hatóságok szigorát ismerve viszont ennek nem csak azért van kockázata, mert a cápa túl közel jön, hanem azért is, mert igen súlyos büntetésre számíthat, akit elcsípnek...

0 Tovább

Polipok birodalma

Nem sok érdekesebb állat van a tengerekben ezeknél a fejlábúaknál.

A búvárok körében a polipok afféle örök favoritok. Minden merülést feldob, ha felbukkan egy belőlük, és nekünk most az Adrián szerencsénk volt, többet is láttunk, volt belőlük kisebb is, nagyobb is. Persze nem mindig egyszerű megtalálni az ügyesen rejtőző, színt változtatni képes állatokat, hiába figyel nagyon a búvár. Ezen a fotón például a kép alsó részét kell nagyon figyelni, ott pislog egy kis lyukból az állat. 

Nagyon jellemző az is, hogy sziklák alá, hasadékokba kúsznak be. Ilyenkor az a taktikánk, hogy mindenhova bevilágítunk, benézünk, s kis szerencsével ki is lehet szúrni őket. Óvatosan kell megközelíteni a polipokat, mert még jobban bepréselődnek, és akkor nem hogy fotózni, látni is alig őket. 

Néha viszont ők is kíváncsiak, érdeklődőbbek. Ilyenkor türelmesen kell várni, amíg kicsit ki nem bújnak, meg nem mutatják magukat. Nem az a tipikus, hogy a polip teljes teste látszik, ha igen, akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Nekünk ezen a túrán egy kisebb polippal volt mázlink, aki egy darabig jól tűrte a közelségünket.

Akár barátságosak, akár nem, sose akarjuk rángatni, bántani őket. Kicsit szomorúak is voltunk, amikor láttuk, hogy a partra vitt pár fickó a szomszédos apartmanház előtti tengerszakaszból egy polipot, dobálták, szórakoztak vele. Az, hogy valamit kifognak és megesznek- megesik. De kínozni nem szabad élőlényeket mókából. Igazi búvár egészen biztosan soha nem tesz ilyet- de mondhatnám azt is, normális ember ebben nem találhat élvezetet...

0 Tovább

Széthulló repülőroncs

Nem sok maradt a tenger mélyén nyugvó egykori jugoszláv vadászgépből.

Évek óta nem jártam és merültem Razanjban, nagyon jó volt idén nyáron visszatérni a régről ismert bázisra. Néhány olyan ponton is búvárkodtam ahol már régen nem, tehát szembesülhettem az aktuális állapotokkal.

A délszláv háború idején lelőtt jugoszláv (szerb) J 21 Jastreb gépről már írtam, mert érdekes a sztorija. Pár éve még egész sokat lehetett látni belőle, több rész is kivehető volt, aminek alapján könnyebben be lehetett azonosítani a típust. Mára ebből csak a vezérsík felismerhető, ez az egyetlen nagyobb, egyben maradt darab. Ezen még a felségjel is látható.

A többi viszont inkább csak egy kupac alkatrész a 14-15 méteres mélységben, amiből vagy beazonosíthatsz ezt-azt, vagy nem... A tenger is megtette a maga munkáját, és sok dolgot ki is emeltek. Ami van, az a történelmi jelentőség miatt érdekes.

Ezek alapján kevesen ismernék fel az egykori könnyű támadó gépet, amivel a kilencvenes évek elején egymásra támadtak a korábban egy országot alkotó testvérnépek.

A tenger szerencsére bőven kárpótol azért, hogy a repülőgép roncsa manapság már nem túl érdekes. Alig pár méterre a maradványoktól egy szikla alatt tengeri angolna lapult: nem mindenhol gyakori látvány az Adrián. Megérte tehát visszatérni a helyre, csak épp készen kellett állni arra, hogy nem az lesz a fő látnivaló, mint korábban...

0 Tovább

A jégvilág alulról

Grönland kevéssé ismert felszín alatti világát mutatja be ez a látványos videó.

Vajon hogy nézhet ki a mélyben a végtelen jégmező? Nos, nem meglepő módon itt is jeget talál a búvár- no meg jéghideg és kristálytiszta vizet.

A grönlandi merülések sajátos hangulata abból adódik, hogy a felszínen is hó és fagy van, a jégbe vájt léken lemerülve pedig ott folytatódik ez a világ. Meglepő, de még itt is van élet, mert akadnak élőlények a felszín alatt.

A kicsit sem hétköznapi élményről készült szép filmben mindez látható- de érdekessége ellenére szerintem nem csinál mindenkinek kedvet a vacogtató jég alatti búvárkodáshoz.

0 Tovább

Halszabadítók bevetésen

Különös akcióban vettem részt egy merülés során az Adria mélyén.

Nyilván senkit nem lep meg az állítás, hogy jelentős részben a halászat miatt tűnnek el a tengerből az élőlények. Nem vagyok álszent, nem állítom, hogy soha ne ennék halat, de búvárkodás közben hálóban vergődő, még élő lényt látni mégiscsak más.

A horvát Adrián vagyunk épp, és az egyik hajós merülés után a parton hallottuk egy partról merülő búvártárstól, hogy a közelben hálóba gabalyodva látott egy csillagvizsgáló halat. Ez a fenéklakó az Adrián ritkán kerül a szem elé, így gyorsan megszületett a döntés: titkos  halmentő bevetésre indulunk!

A víz alatt könnyű odalopakodni a hálóhoz. Sajnos a csillagvizsgáló hal menthetetlennek látszott, rettentően bele volt gabalyodva, és túl nagy kárt nem akartunk okozni a háló szétdarabolásával. De azért két tintahalat csak kimentettünk egy kis munkával. Abban csak reménykedni lehet, hogy nem kerülnek a hálóba újra...

Nem mondom, hogy ne lehetne belekötni ebbe a titkos halszabadításba, de akkor se bánom, S azt hiszem, most egy darabig inkább nem eszem halat: inkább a tengerben tanulmányozom őket, nem a tányéron.

0 Tovább

Google hirdetés


Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog

Hirdetés