Ötvenezer golflabda

Egyetlen ember is tud eredményt elérni a tengeri környezetszennyezés elleni küzdelemben- akár egy tinédzser is.

A napokban egyetlen, a világot bejáró búvártémájú hírt láthattunk mindenhol: a Hawaii mellett felbukkanó óriási nagy fehér cápáról, és a vele úszkáló búvárokról jelentek meg cikkek. (Én is ejtettem pár szót a témáról, hiszen nyilván megvan az érdekessége annak, hogy pár merész ember vízbe merészkedik ilyen ragadozók közelében.) Ám ez egy egyedi eset, ami bármennyire izgalmas téma, összességében nem akkora horderejű. 

Alex Weber egy fiatal kaliforniai lány, aki kortársaitól talán abban különbözik leginkább, hogy minden szabadidejét a tengerben tölti. Édesapja vezette be a búvárkodás tudományába, és lelkesen eljárnak azóta is merülni a híresen szép kaliforniai partszakaszokon. 

Két évvel ezelőtt Pebble Beach közelében úszott a tenger fenekén, amikor megdöbbentő látvány fogadta: az aljzatot teljesen beborította valami fehér réteg, a homokot is eltakarva. Alex lebukott és kiderült, golflabdák hevertek a tenger fenekén ezerszámra. 

Alex és édesapja nem tétlenkedett, nekiláttak minél több golflabdát összegyűjteni. Sok órányi munkával gyűjtötték be a rengeteg labdát, amelyeket a garázsban tároltak- nagyjából ötvenezer darabról volt szó, amelyek természetesen eléggé büdösek is voltak.

De a tinédzser búvár már többet szeretett volna elérni, ezért felvette a kapcsolatot egy kutatóval, Matt Savocával, aki a tengerbe került műanyag hulladék szakértője. A tudós pedig meghökkent a rengeteg golflabda látványán, és azt ajánlotta, dolgozzanak közösen. 

A tudományos munka ugyan érdekelte Alexet, de az akkor még csak 16 éves lány bevallotta, fogalma nincs arról, hogy lehetne erről szakcikket írni. Matt felajánlotta segítségét, és ennek része volt az, hogy közösen szálltak tengerre labdákat gyűjteni. Általában kajakkal mentek ki a helyszínre, és ha jó napot fogtak ki, több száz labdát emeltek a felszínre. Eközben folyamatosan hallották, ahogy újabb labdák potyogtak a vízbe...

A környéken összesen öt golfpálya van: kettő a parton, három pedig egy folyó mellett, ami magával sodorja a labdákat a tengerbe. Ott pedig egyrészt a műanyag borításból illetve magából a labdákból oldódik ki mérgező anyag, másrészt a hullámzás folyamatosan mozgatja a labdákat, amik súrlódnak, és mikroműanyag részecskék válnak le róluk. A probléma attól válik globálissá, hogy az egész világon rengeteg vízparti golfpálya van, tehát felbecsülhetetlen, mennyi szennyező anyag kerül így a tengerekbe és óceánokba. 

Ugyan a tinédzser búvár első tudomány cikke nem válthatja meg egyik pillanatról a másikra a világot, ám azt máris elérte, hogy a témáról sokan hírt kapnak. (Én remélem, hogy az is volt a cél, hogy még itt, a távoli Magyarországon is írok róla.) Alex egyetemre készül, tengerbiológiát szeretne tanulni, és már ötletei is vannak.

Elmondása szerint az a baj, hogy a golflabdák nem lebegnek: ha a több ezer fehér labda a felszínen úszna nagy szigetként, még azok is felháborodnának, akik ma még nem is tudnak a problémáról, hiszen nem búvárkodnak. Ez pedig sajnos tengerbe kerülő szennyezések általános tragédiája, mert bizony csak mi, a felszín alá merülők látjuk igazán, mekkora a gond, ám mi csak egy szűk kisebbség vagyunk...

Alex Weber céljairól, a környezetszennyezés elleni harcról weboldalán lehet többet megtudni

0 Tovább

A mélység apró csodái

Nem is hinnénk, micsoda "űrlények" élnek a felszín alatt.

Tegnap az Ocean Art 2018 felvételeiből a nagyvadakról, víz alatti tájakról készített fotókról adtam közre egy csokorral. Ám annyira remek képet neveztek, hogy ma is megmutatok néhányat a díjazottak közül: ezúttal a szemmel időnként észre sem vehető, de színpompás apróságok világába pillanhatunk bele a legjobb búvárfotósok felvételeinek köszönhetően, egy-két izgalmas portréval megfűszerezve.

A teljes mezőny itt található.

0 Tovább

A lenyűgöző tenger

Mantatánc, bálnafarok, krokodil és rájasereg is a témák között volt az év legjobb búvárfotóinak versenyében.

Az Ocean Art 2018 az egyik legrangosabb, legszínvonalasabb víz alatti fotós verseny, aminek a közelmúltban hirdették ki a végeredményét. A fődíjat a fenti kép, Duncan Murrell alkotása nyerte el, de a többi fotó is hihetetlen. Ebben az összeállításban a nagylátószögű felvételekből válogattam.

A teljes eredménylista itt érhető el.

0 Tovább

Karnyújtásnyira az óriáscápa

Hawaii-ra látogatott az egyik nagy fehér cápa.

A hírek arról szólnak, hogy a Deep Blue nevet kapott, két és fél tonnás, hét méteres cápaóriásnál nagyobbat még nem fotóztak le- ezt, ha akarjuk, elhisszük, ha nem, akkor is jó. Az tuti, hogy egy kisbusz méretű ragadozóról van szó.

A búvárok egyébként gyakran kijárnak a nyílt tengerre kalandot keresve, de ekkora meglepetésre nem számítottak. Egy, a tengerben lebegő bálnatetemnél akartak filmezni és fotózni, amikor feltűnt a lakmározó nagy fehér cápa. Nem biztos, hogy mindenkinek lett volna bátorsága vízbe csobbanni a közelében ilyen helyzetben, de ők megtették, s nem is lett semmi bajuk.

0 Tovább

A Duna titkai

Izraeli búvárcsapat keresi a folyóba lőtt emberek maradványait.

A második világháború végén, a zsidóüldözések idején nagyon sok zsidó származású magyart végeztek ki úgy, hogy egyszerűen belelőtték őket a Dunába. Az áldozatoknak több helyen állítottak emléket, de maguk a maradványok még a mélyben lehetnek.

Pontosabban szólva nem nagyon lehet tudni, hét évtizeddel később mi van a Duna fenekén. Egyrészt rengeteg idő telt el, a folyó sodrása sok csontot magával vihetett egészen akár a Duna torkolatáig is. Másrészt ez mindig is egy forgalmas folyószakasz volt, sok más ember is életét vesztette itt. Ráadásul itt folyamatosan voltak kotrások, munkavégzések is.

Amikor néhány éve, a Margit híd felújítása során maradványokat találtak, csak DNS analízis alapján vélték azt, hogy talán zsidó származású embereké voltak, akik a holocaust idején vesztették életüket. Ám biztosat ennyi év távlatából nem lehet mondani.

A mostani kutatás is, aminek során izraeli csapat dolgozik a Duna rövid szakaszán, inkább azért jelentős, mert a múlt egyik sötét foltjára koncentrál. A szakemberek pontosan tudják, hogy hiába vizsgálják szonárral a folyó fenekét, hiába szállnak le majd búvárok, mindent feltárni és biztosat mondani egyszerűen lehetetlen. Ám az semmiképpen sincs kizárva, hogy nem találnak azért fontos leleteket is egy módszeres kutatás során.

Mindez a munka azért érdekes, mert ismét rávilágít arra, mennyire nem hitelesek a víz alatti kincskeresők munkáját bemutató akciófilmek. Pont olyan viszonyban állnak a valósággal, mint Indiana Jones és a régészek igazi munkája. Nincs egy Heuráka-pillanat, gyorsan felszínre hozott, vagyont érő kincs és hasonlók, a víz alatti kutatómunka a legtöbb esetben egészen másról szól. Arról,  hogy a felszín alatt rejtve maradt titkok egy részét megismerhessük.

Komoly, szisztematikus munka vár tehát arra, aki itt szeretne dolgozni. Ennek része a valóban veszélyes, hozzáértést igénylő merülés a Duna forgalmas szakaszán. És az még csak a feladat legelső része, hogy ha találnak valamit, azt a felszínre hozzák. Utána jön az elemzés, hogy megállapítsák, mit is találtak pontosan.

1944-ben ugyanis a Margit hidat a Dunába robbantották, és ekkor is sok ember veszett oda, akiknek maradványai ott lehetnek. Természetesen nekik is ugyanúgy kijár a végtisztesség, de az izraeli csapat elsősorban a zsidó áldozatokat szeretné megtalálni.

Azt gondolom, hogy a küldetés jelentősége messze nem abban áll, hogy csontokat hoznak a felszínre, amiket méltó módon el lehet temetni. Inkább az a fontos, hogy emlékezzünk azokra az áldozatokra, akiket ilyen kegyetlen módon öltek meg annak idején. Nagyon tiszeletreméltó, hogy vannak, akik ennyi év után is időt, energiát nem sajnálva próbálják feltárni, megismerni ezeket a múltbeli történeteket, személyes tragédiákat.

Fotók: Fortepan

0 Tovább

Egy kis fókashow

Na ez lehet az igazán nagy élmény!

Nem is nagyon szeretnék hozzáfűzni semmit ehhez a videóhoz, hiszen tulajdonképpen maga a film sincs túlbonyolítva: egy csapatnyi fóka úszkál, játszik, ölelkezik a búvár kamerája előtt. Mondhatni, élik az életüket, és ez ennyire lenyűgözően érdekes tud lenni. 

Nincsenek bezárva, nem idomítják őket, nem kell azon vitatkozni, etikus-e az egész fogvatartásuk a fizető nézők kedvéért. Egyszerűen csak jó nézni őket, és jó lenne egyszer a saját szememmel is látni ezt, még ha nagy duzzogva Kaliforniába is kéne menni miatta...

0 Tovább

Búvártrendek 2019

Ez lesz a menő a víz alatt az idén.

Mint ahogy minden kedvtelésnél, úgy a búvárkodás világában is folyamatos törekvés az, hogy újat hozzanak be a cégek. Legyenek azok felszerelések, utazások- valami mindig kell, ami egy kicsit felkavarja az állóvizet. 

Érdekes, az utóbbi időre jellemző tendencia, hogy egyre jobban elválnak egymástól a különböző búvár szubkultúrák. 20 éve a búvárok többsége hasonló, jól bevált úti célokra ment, sokuknál volt valami kisebb kamera, de kevesen voltak a komoly felszereléssel fotózók, vagy azok, akik a kifejezett technikai búvárkodás iránt érdeklődtek. Ám már nálunk is tetten érhető, hogy változik a szemlélet.

Miközben a fotósok egy része átváltott egészen kicsi akciókamerákra, amivel szinte állítgatás nélkül tudnak jó kis videókat készíteni, nagyon sokan választanak maguknak drága cserélhető objektíves fényképezőgépeket. A búvárcsoportokba ma már nagyon sokan tesznek fel kellemes víz alatti fotókat, az élmezőny pedig egészen elképesztő képeket csinál. Azaz aki ma igazán fotózni akar a víz alatt, nem éri be egy kicsi kompakt kamerával. Hiába lehet ezekkel is fotózgati, egyszerűen az ember nem szívesen osztja meg másik szuper fotói mellett a képeit.

Pedig nem kellene ezt éreznünk, hiszen sokan kezdtünk kis kamerával. De a közösségi oldalak, amik jók voltak arra,  hogy felpörgessék az ilyen csoportokat, pont jellegük miatt befolyásolják a felfogásunkat is. Egyszerűen úgy érezzük, ami nem elég jó, nem elég erős, az vacak és kár megmutatni- pedig ezek a mi élményeink, és pont ezért értékesek. Szóval azt gondolom, aki olcsóbb géppel dolgozik, az legalább magának őrizze meg a jó pillanatok emlékeit.

Ám visszatérve a trendekhez, ha valaki komolyan fotózni szeretne, akkor csakis cserélhető objektíves gépben, profi tokban, jó vakukban gondolkozzon. Ebben a kérdésben lehet nagyon is rosszul választani, tehát jobb előtte alaposan körbejárni a témát, mert a választék letaglózóan széles. És tele van víz alatti fotózásra specializálódott gyártókkal, boltokkal az internet, szóval érdemes észnél lenni. Divatosak lettek a MILC gépek, amelyek valamivel kisebbek, ezért könnyebb velük utazni, viszont minőségük kiváló. Aki egy ilyennel megtanul dolgozni, remek fotókat készíthet.

Persze ehhez kell a jó téma is! És a trendekre jellemző, hogy egyre többen keresik az egzotikus úti célokat. Régebben az emberek éveken át készültek egy dél-kelet-ázsiai útra, manapság többen évente elmennek ilyenre. Kifejezetten divatosak lettek azok a búvárszafarik, ahol nagyvadakkal lehet találkozni. Már a Maldív-szigeteknél is van egzotikusabb (és drágább) úti cél, például Socorro, a Galapágos-szigetek. Kifejezetten sokan vágynak cápás merülésekre is, lehetőleg ketrec nélkül.

Szerencsénk van, mert a nemzetközi repülőjáratok ára megfizethető lett, és az interneten jól megszervezhető egy búvártúra szinte a világ bármelyik sarkába. Így a hivatásos utazási irodák, a baráti csapatok és az egyéni utazók is megtalálják a számukra ideális lehetőségeket. Szintén kedvező lett az, hogy az olcsó diszkont járatokkal mindenféle közeli úti cél elérhető, így rendszeressé váltak a rövid és megfizethető ciprus, máltai, izraeli búvárutak. 

A búvárfotózás terjedése viszont azt is magával hozta, hogy olyan túrákat is szerveznek, amik átlagbúvárnak már alig élvezhetők. Divatos a "blackwater diving", ami azt jelenti, hogy az éjszaka közepén, a nyílt tengeren, sekély vízben igyekeznek lefotózni az ott levő izgalmas, apró lényeket- akár a csónakhoz kötve, hogy ne sodródjanak el a vaksötétben! Az itt látható különleges állatsereglet fotótémának látványos, de mint merülés azért elég saját élmény, ha valakinek nincs gép a kezében. Általában is jellemző a speciális túrák terjedése: az előbb említett fotós, cápás utak mellett roncsos, sarkköri, barlangi és egyéb tematikus búvárutakat hirdetnek többfelé.

Egyre hangsúlyosabb trend az, hogy a búvárok jelentős része érdeklődik a technikai búvárkodás iránt: barlangba, mélyre mennek különleges gázkeverékekkel, komoly tanfolyamok elvégzése után. Ma már ez egy komoly piac, amire rámozdultak a gyártók, óriási választékban lehet vásárolni a szükséges felszereléseket. Kialakult az az infrastruktúra is sok helyen, ahol a technikai búvárokat ki tudják szolgálni, képesek a számukra tanfolyamot tartani, gázkeverékeket tölteni. 

Érdekesség, hogy Budapest adottságai miatt pont ezen a területen került mostanában a búvárok érdeklődésének fókuszába. A Molnár János-barlang és a kőbányai pincerendszer ma már jól ismert a világon, hiszen sokan vitték hírét az itteni búvárkodási lehetőségeknek és a színvonalas szolgáltatásoknak. Annak idején csak maroknyian merülhettek zárt terekben, míg mára ez már nem egy kevesek számára nyitott lehetőség.

Persze fejlődtek a felszerelések is, de mivel a kedvtelési búvárok cuccai már elég hosszú ideje nagyon jók, inkább a technikai búvárkodás világában van mozgás. Új, "okosabb" búvárkomputerek jelennek meg, több gyártó is kínál remek újralégzőket, és száraz búvárruhákból is nagy a választék. 

Azért az átlagos hobbibúvár számára is akad újdonság: elsősorban a színek kezdenek megint megjelenni a felszereléseken. Az ázsiai búvárok igényeit kiszolgálandó már mindenféle csinos vagy meghökkentő színű búvárruhát lehet rendelni, és vannak színes kiegésztők a búvárkomputereken. Nagyobb választékban fordul elő narancssárga vagy rózsaszín uszony, maszk is mint pár éve. Így ha a felszerelés állapota igen gyakran nem is indokolná a bevásárlást, mégis van ami csábítja a búvárok egy részét.

A konklúzió az, hogy nagyon szélesre nyíltak a kapuk: ha valaki ma búvárkodni kezd, több irányba is elmozdulhat. Az egzotikus úti cél nem álom, a technikai búvárkodás megtanulható, fotózni, videózni is remek színvonalon lehet, miközben a felszerelés is lehet egyedibb. És ami a legjobb: ha valakit egyáltalán nem érdekelnek a trendek, csak hébe-hóba merülne egyet valamelyik közeli tengerben, vagy teljesen zöldfülűként egyáltalán csak kipróbálná a búvárkodást valahol, bőven van erre is lehetősége mert manapság ahol víz van, ott már merültetnek is.

0 Tovább

A bálna és a háló

Akciófilmbe illő mentést hajtottak végre merész búvárok.

Most már tényleg mindenki hallhatott arról, mennyire elszemetesedtek a tengerek. Csak bízni tudok benne, hogy nem fásultak bele az olvasók, nem legyintenek erre a témára, ugyanis a helyzet kritikus. Talán pont az ilyen valóságos történetek azok, amelyek kézzel foghatóvá teszik a problémát- ezért is osztom meg ezt a videót.

A történet arról szól, hogy a búvárok a hajójukról azt vették észre, hogy egy borjával együtt úszó bálna különösen viselkedik. Aztán kiderült, hatalmas hálót vonszolt magával. Ez a háló nehezítette a mozgását, felsebezte a testét- hosszú távon akár bele is pusztulhatott volna.

A búvárok pedig akcióba léptek. Csak éppen egy bálna nem egyszerű páciens: nagy, gyors és erős. Ráadásul nem tudja, hogy épp segítenek neki, így például egyszer elindult a mélységbe, ahol a búvárok csak testi épségük kockáztatásával követhették volna. Ám a mentőcsapat nem adta fel, és amikor feljebb emelkedett az állat, folytatták a hálók elvágását, amíg sikerrel nem jártak.

Tényleg olyan ez a rövid videó, mint egy akciófilm, csak éppen itt minden valóságos- sajnos nagyon is. Ahogy már korábban is írtam a hasonló felvételekről, a gond az, hogy a legtöbb hálóba gabalyodott állat segítségére nem érkezik senki, és azok elpusztulnak. Valamit tenni kell, hogy változzon a helyzet- de sajnos ez a feladat nem egyszerű, nagyon nem.

0 Tovább

A hazavágyó katona

A tenger mélyén nyugszanak egy tragikus történet bizonyítékai.

Tíz évbe telt, amíg Grahame Knott sikerrel járt és megtalálta a US Air Force szállítógépét a csatorna mélyén, aminek helyzete fél évszázada ismeretlen volt. Most pedig elindulhat a szisztematikus kutatás a roncsnál, hogy kiderüljön, a repülésben járatlan, a gépet ellopó szerelő hibája miatt zuhant le- vagy esetleg a nyomába eredő vadászgépek lőtték le?

roncs

Grahame Knott elmondása szerint egy vagyont költött sörre, amíg a roncsra bukkant. A kutatás ugyanis nem a tengerben kezdődött, hanem az Egyesült Királyság déli partszakaszának kocsmáiban, ahol a sokat látott látott tengerészek meséi és megalapozott történetei közül kellett kiszűrni, mi segíthet a keresésben. A fenéken vontatott hálókba ugyanis sok olyan roncsdarab akad, ami később nyomra vezetheti a roncskutatókat. A halászok számára ez inkább bosszúságot okoz, s jól oda kellett figyelni rájuk, hogy kiderüljön, melyikük akadhatott repülőgépmaradványokat.

Mivel ezekben a vizekben számos roncs nyugszik, ezért egy-egy fém alkatrész csak a hozzáértők számára árulhatja el, pontosan mihez tartozik. Így aztán a halászok sztorijai, aminek még csak tárgyi bizonyítékai sem feltétlenül voltak, sokszor vezethetik tévútra a roncskutatókat. Ám a türelem és az okos kérdezősködés végül segített abban, hogy sikerüljön egy kisebb területre leszűkíteni a kutatást a repülőgép után. Idén márciusban szálltak először úgy vízre Knotték a Deeper Dorset búvárcsapattal, hogy ezen a területen vizsgálódva megtalálják a négymotoros C130 Hercules szállítógépet a tenger fenekén.

A feladat korántsem volt könnyű, hiszen csak a búvárbázis kicsi, 13 méteres hajójával dolgozhattak. Annak fedélzetéről eresztették a vízbe a szonárt, hogy lássák, mi van a víz mélyén. Ám eközben észnél is kellett lenni, mert igen forgalmas hajózási útvonalról volt szó. Persze használhattak volna csúcstechnikával felszerelt roncskutató hajót- de sajnos nem volt napi 30,000 fontjuk annak az igénybevételére. A teljes eszközparkjuk árából két napi hajózást tudtak volna csak finanszírozni, a napi üzemanyagköltséget is közösségi gyűjtésből fedezték. 

Az időjárás sem volt mindig barátságos, így csak 21 alkalommal tudtak kihajózni a kis hajóval a nyílt vízre. Majd elérkezett a 2018-ra tervezett utolsó kutatási nap novemberben, amikor végre valami ígéretes rajzolódotott ki a képernyőkön. Knott elmondása szerint nem egy nagy "Heuréka-pillanat" volt, hanem lassan nyert igazolást a tény, hogy megtalálták a repülőt, aminek 1969 május 23-án veszett nyoma. A vízbe eresztett kamera először azt mutatta meg, hogy ami lenn van, alumíniumból készült (az acél ugyanis máshogy korrodál), majd meglátták a vízből kiálló futóművet, a szárnyakat, és végül kirajzolódott a repülőgép. A csapattagok pedig arra gondoltak, talán a pilóta maradványai még ma is ott vannak a fülkében, fél évszázada- a tenger feneke magányos hely.

Paul Meyer minden bizonnyal nem ilyen sorsról álmodott. A US Air Force kötelékében szolgáló repülőgépszerelő még csak 23 éves volt, de már megjárta Vietnamot. 1969-ben egységével Suffolkban állomásozott, a RAF egyik bázisán. A fiatal katona szenvedett a honvágytól, nagyon szerette volna látni feleségét, akit nem sokkal korábban, kevesebb mint két hónappal azelőtt vett el. Alkoholba fojtotta bánatát, és az végképp elkeserítette, hogy áthelyezési kérelmét Virginiába elutasították. 

roncs

1969 május 22. éjszakáján is komolyan berúgott. Viselkedése miatt kivitték a kocsmából, majd a barakkhoz vitték hogy feküdjön le és aludja ki magát. De Meyer ehelyett nem tudott tiszta fejjel gondolkodni, az Epstein százados nevet használva megszerezte a 37789 számú C-130 Hercules szállítógép feletti irányítást. Mivel fedélzeti szerelő volt, tudta, mi hol van a gépen, még némi repülési ismerettel is rendelkezett. Felszállt a géppel, nyugatra fordult- és ez lett az utolsó útja. Repülés közben még felhívta a feleségét, akivel néhány szót váltott, és állította, képes lesz hazarepülni.

Ám ekkor már levegőben voltak a szökevény nyomába eredő vadászgépek is. Másfél óra múlva viszont a Hercules eltűnt a radarok képernyőiről, és csak napokkal később sodródott partra egy üres mentőtutaj. Még ma sem vikágos, hogy a gép azért zuhant-e le, mert a gyakorlatlan pilóta nem tudott megbirkózni a gép vezetésével a viharos időben, vagy esetleg a vadászok lőtték le. Erre nem feltétlenül azért lehetett volna szükség, mert így akarták megakadályozni a hazatérést, hanem azért, mert a képzetlen szerelő esetleg lakott területen is lezuhanhatott volna a méretes szállítógéppel, komolyt tragédiát okozva. A roncsot kereső búvár, Knott szerint a roncs vizsgálata majd megválaszolhatja ezt a kérdést.

A Deeper Dorset búvárainak nem ez az első felfedezése. Például ők találták meg az 1874-ben elsüllyedt Aracant, ami egyszer még a híres Cutty Sarkot is lehagyta. Rábukkantak a Miniota nyughelyére is: ez az első világháborús hajó ezüsttel megrakva süllyedt el- Ám a rakteret már kifosztva találták, amiből rájöttek, nem ők voltak ők az első itt, hanem a kincsvadászok. Knott megjegyzi, ők nem vagyont érő kincsekre vadásznak, hanem történetekre, ami egészen más. Éppen ezért tiszteletben tartják a balsorsú roncsokat is, így hiába szerveznek merüléseket kedvtelési búvárok számára, Meyer Herculeséhez nem terveznek túrákat. Az odaveszett szerelő családja ugyanis ma is él, és nem szeretnék, ha a szomorú történetet idéző roncsból egyszerű látványosság lenne.

roncs

Tavasszal folytatják a feltáró merüléseket, háromdimenziós modellt is alkotnak majd a roncsról. Persze már most is vannak első elképzeléseik- mivel a gép teste jórészt egyben van, ezért inkább tűnik valószínűnek, hogy a gép vízre szállt, mint hogy lelőtték. Egy nagy sebességgel lezuhanó gép ugyanis minden bizonnyal darabokra szakadt volna. De Knott nem akar találgatni, a merülések majd választ adnak ezekre a kérdésekre. Főleg azért nem akar így elméleteket felállítani, mert a US Air Force korabeli jelentése robbanásról és tűzről szól, ami egészen más jellegű eseményekre utal. Még a repüléstörténészek számára sem tiszta a kép, mert a jelentés csak arról tesz említést, hogy az amerikai elfogóvadász nem járt sikerrel az üldözés közben, ám vannak arra bizonyítékok, hogy angol és francia vadászok is keresték a Herculest. 

Knott mindenesetre a történet emberi oldalát is szeretné ismertté tenni. Itt volt egy fiatal katona, aki nem tudok megbirkózni a rá nehezedő nyomással, a családja távolléte miatt érzett magánnyal. Manapság ezt poszttraumás stresszként ismerik, és igyekeznek feltárni, kezelni. A beszámolók szerint Meyer egyébként is különös figura volt, aki a saját feje után ment, és ez vezethetett a tragikus döntéshez, a repülő ellopásához. A szerelő maradványait soha nem találtak meg. Egy vízben sodródó tetemet láttak hetekkel később a tengerben repülős ruhában, de nem emelték a fedélzetre, nem tudni, ő volt-e. 

Meyer felesége még ma is él, a nyolcvanas éveiben jár. Őt és Meyer mostohafiát is értesítették a felfedezésről. Bár mostohafia gratulált a búvároknak, azért bevallotta, keserédes pillanat ez a család számára, hiszen felidézte a szomorú történetet. Májusban, a repülőgép lezuhanásának ötvenedik évfordulóján Knott szeretne a víz alatt emléktáblát elhelyezni a roncsnál, és bízik abban hogy a hozzátartozók is el tudnak utazni Angliába a méltó búcsúztatásra.

(Jordániában egyébként tavaly egy pont ugyanilyen Hercules szállítógépet süllyesztettek el a búvárok számára, amit a közelmúltban én magam is meg tudtam nézni.)

0 Tovább

A leharapott búvármaszk

Cápa kapta le a búvár arcáról a maszkot Polinéziában.

Bár a felvétel állítólag már régebbi, csak most kezdett ismertté válni az interneten. A jelenet igencsak meghökkentő: egy cápa teljesen váratlanul kap a búvár arca felé, és szájával le is rántja a maszkot. De aztán tovább is áll, és a többi, arra köröző cápa sem ront neki az embernek.

Azt azért tudni kell, az, hogy a cápák túlságosan érdeklődőek, gyakran azért van, mert valamivel etetik, csalizzák őket- és itt is ez volt a helyzet egy beszámoló szerint. Bántani nem akarta a cápa a búvárt, de valamit látott, amiért odakapott. Meglehet, olyan mozdulattal igyekezte a ragadozókat csalogatni, amire így reagált. Szerencsére nem sérült meg senki sem az eset során, bár gyanítom, azért volt némi ijedelem.

0 Tovább

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés


Google hirdetés

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

divecenter.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (222),cápa (144),video (133),búvár (126),fotó (67),baleset (66),környezetvédelem (52),híresség (51),alapok (45),film (43),adria (41),egyiptom (36),barlang (34),szabadtüdős (33),utazás (30),felszerelés (27),retró (27),történelem (26),régész (26),egzotikus (26),delfin (26),magyar (22),bálna (20),sellő (20),teknős (19),munka (19),usa (17),édesvíz (17),videó (15),karib (14),tanfolyam (14),Cápa (12),üzlet (12),kutatás (12),bánya (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),manta (9),kincs (9),doku (9),ausztrália (9),támadás (9),medence (8),szemét (7),szafari2014 (7),szobor (7),tengeralattjáró (7),sport (7),verseny (6),ciprus (6),rák (6),rekord (6),humor (6),tél (6),málta (6),Bali (6),cousteau (6),szafari18 (6),tudomány (5),ázsia (5),florida (5),rája (5),csikóhal (5),ausztria (5),szafari2016 (4),mexikó (4),múzeum (4),hidegvíz (4),tintahal (4),repülő (4),olaszország (4),víz alatti (3),orosz (3),jordánia (3),skandinávia (3),találkozás (3),karácsony (3),Egyiptom (3),magyarország (2),könyezetvédelem (2),krokodil (2),spanyolország (2),muréna (2),medúza (2),görög (2),csiga (2),hal (2),európa (2),éjszaka (2),izland (1),hollandia (1),Florida (1),repülőgép (1),bulgária (1),könyv (1),bomba (1),románia (1),bali (1),balti (1),celeb (1),horvátország (1),Búvár (1),thaifold (1),technológia (1),szörny (1),tenger (1),görögország (1),feketetenger (1),norvégia (1),uk (1),egyesült királyság (1),korall (1),dubaj (1),írország (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog